digitális fényképezőgépek

középformátum, kisfilmes formátum, APS-C, mikro 4/3, 1 col, DSLR, MILC, SLT, bridge, kompakt

Mikro 4/3 formátum /4

a) távmérős-stílusúak

Az eddig megjelent modellek:

- GX1 ( 2011 ), GX2 - GX6 nincsenek, GX7 ( 2013 ), GX8 ( 2015 ), GX9 ( 2018 )

- GX80 ( 2016 )

- GF1 ( 2009 ), GF2 ( 2010 ), GF3 ( 2011 ), ( GF4 nincsen ), GF5 ( 2012 ), GF6 ( 2013), GF7 ( 2015 ), GF8 ( 2016 )                                    - kifutott sorozat*

- GM1 ( 2013 ), GM2 - GM4 nincsenek, GM5 ( 2014 )   - kifutott sorozat

- GX800 ( 2017 )

*Megjegyzés: GF9 néven a Távol-Keleten a GX800-at forgalmazzák, melynek egy módosított verzióját 2018 elejétől GF10/GF90 márkanéven is árulják.

Az aktuálisan forgalmazott modellek összehasonlítása:

GX800 ( 2017 )

GX80 ( 2016 )

GX9 ( 2018 )

szenzor

16MP LiveMOS (CMOS)

16MP LiveMOS(CMOS)

20MP LiveMOS (CMOS)

képarány 1:1, 3:2, 4:3, 16:9

képstabilizálás

nincsen

"5-tengelyes" szenzormozgatásos

Dual IS: "5-tengelyes" szenzormozgatásos + 2-tengelyes optikai

érzékenység

auto, 200-25600 (kiterjesztve 100-25600)

auto, 200-25600 (kiterjesztve 100-25600)

auto, 200-25600 (kiterjesztve 100-25600)

sorozatfelvétel

10 kép/mp (rögzített fókusz), 5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

8 kép/mp (rögzített fókusz), 6 kép/mp (folyamatos autofókusz)

9 kép/mp (rögzített fókusz), 6 kép/mp (folyamatos autofókusz)

kereső

nincsen

2,76 MP, 1,39x, LCD

2,76 MP, 0,7x (ekv.), felhajtható

kijelző

3” érintőképernyő 1,04MP, kihajtható

3” érintőképernyő 1,04MP, kihajtható

3” érintőképernyő   1,24MP, fel- lehajtható

élességállítás

kézi, 49-pontos kontraszt-érzékelős

kézi, 49-pontos kontraszt-érzékelős

kézi, 49-pontos kontraszt-érzékelős

záridő

60 – 1/500 mp (mech.) 60 – 1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/4000 mp (mech.) 1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/6000 mp (mech.) 1/16000 mp (elektr.)

vaku

beépített 4 m, külső nem csatlakoztatható

beépített 6 m, külső csatlakoztatható

beépített 6 m, külső csatlakoztatható

video

AVCHD, MPEG-4 UHD/30p, FHD/60p

AVCHD, MPEG-4 UHD/30p, FHD/60p

AVCHD, MPEG-4, H.264 UHD/30p, FHD/60p

Wi-Fi, Bluetooth

802.11 b/g/n

802.11 b/g/n + NFC

802.11 b/g/n + Bluetooth 4.2 LE

USB, HDMI

USB 2.0, mikro

USB 2.0, mikro

USB 2.0, mikro

egyéb

4k Photo Mode**

Dual IS*, 4k Photo Mode**, nincs AA-szűrő

L/Monochrome D film mód, 4k Photo Mode**, nincs AA-szűrő

tároló

mikro SDXC

SDXC

SDXC ( UHS-I )

kép/töltés

210

290

260

időjárásálló váz

nem

váz súlya

270g ( akkuval, kártyával )

425g (akkuval, kártyával)

410g ( akkuval, kártyával )

ár ( Ft )

kit objektívvel:  135.000 - 160.000

155.000 – 180.000

255.000 – 270.000

*Dual IS és **4k Photo Mode: lásd a GH/G-sorozatoknál

A mikro 4/3 rendszerhez számos cég csatlakozott, listájuk: Astrodesign, Autel Robotics, Birger Engineering, Blackmagic Design, Carl Zeiss, Cosina, DJI Technology, Eastman Kodak, Flovel, Fujifilm, JCD Optical, JK Imaging, JVCKenwood, Kenko Professional Imaging, Kenko Tokina, Kowa Optical Products, Leica Camera, nac Image Technology, Photron, Sanyo Electric, Shenzhen ImagineVision Technology, Sigma, SVS-Vistek, Tamron, Tomytec, ViewPlus, Xacti, Xiamen Meitu Mobile Technology, Yi Technology, 3db Hardware Technology.

Ezek közül – az ismert objektívgyártókon felül - az alábbi nevekkel találkozhat az érdeklődő:

JK Imaging Ltd 2012-ben alakult Kaliforniában, és a Kodak márkanév engedélyezett használója fényképezőgépek esetében. Kínában gyártat kompaktokat, bridge és kalandálló, HD-videós akciókamerákat, elsősorban ázsiai piacokra és az USA-ba. Miután a Kodak alapító tagja volt az eredeti 4/3-os szabványnak, és a mikro 4/3 konzorcium tagjainak névsorában is mindig szerepelt, a márkanévvel együtt JK Imaging a szabványhoz csatlakozást is „megörökölte”. 2014-ben Kodak Pixpro S1 néven jelent meg egyetlen mikro 4/3-os modelljük, gyártását azonban már megszüntették.

- A kínai YI Technology ( YI = Young Innovators ) a mobilgyártó Xiaomi-val már dolgozott együtt és jó akciókamerát is készített, most az M1 modellje 20 MP CMOS (Sony) szenzort, 4k video-t, RAW-t, objektíves képstabilizálást, 81-pontos kontraszt-érzékelős autofókuszt tartalmaz. A váz ISO 100-25600 között specifikált, sebessége 5 kép/mp, kompatibilis valamennyi mikro 4/3-os objektívvel, bár YI maga is ad hozzá egy saját fix-et és egy zoom-ot.

A fotósoknak a mikro 4/3-os szenzorokhoz a gyakorlatban köthető még – bár nem tartozik a 4/3 szabványba ( többek között azért, mert nem is cserélhető objektíves ) - a Panasonic LX100 beépített zoom-objektíves kompaktja:

- Panasonic LX100 ( 2014 ): ugyanaz a 16 MP érzékelő van benne, mint a GX7 mikro 4/3-os modelljükben is, de az objektív képköre a teljesnél kisebb szenzorterületet fed le. Így a saját 4:3-os képaránnyal csak 13MP a felbontása, a fennmaradó szenzorfelülettel viszont többszörös ( 4:3, 3:2, 16:9, 1:1 ) képarányt tud közel azonos felbontással és látószöggel ( 24 – 75 mm ) előállítani. Itt vezették be először a „4k Photo” funkciót is, amit azóta minden későbbi modelljükben alkalmaznak. Ára 175.000 – 205.000 Ft. Az ikerkamera-elv alapján Leica márkával is elérhető D-Lux Typ 109 néven 300.000 Ft-ért.

A 4/3-os szenzorokat alapvetően Panasonic és Sony gyártja. Panasonic 2006-ban, még a 4/3-os DSLR-ekhez fejlesztette ki a LiveMOS technológiát, mely az akkori CCD képminőség és zajszint, de a CMOS energiafogyasztás ötvözését ( és a 4/3-os Kodak érzékelők kiváltását ) eredményezte. A cég 2011-es pénzügyi krízise következtében a szenzorfejlesztés leállt, mely teret nyitott a Sony 4/3-os érzékelőinek, de Panasonic 2016-tól 10 milliárd ¥-t ( kb. 80 millió USD-t ) fordít ismét szenzorfejlesztésre.

Mikro 4/3 összefoglalás:

- a mikro 4/3-os cserélhető objektíves tükörnélküli rendszer eredetileg 4/3-os DSLR iparági szabványnak indult, ezzel szemben csak a többfajta MILC-rendszerek egyike lett két domináns gyártóval

-  viszont a két gyártó jelenléte nagyobb biztonságot nyújt egy objektívekbe történő beruházás tartós felhasználhatósága tekintetében, mint azok a rendszerek, melyek csak egy gyártóhoz kötődnek

- a később indult APS-C MILC-rendszerekhez képest a mikro 4/3 kiépültebb ökoszisztémával rendelkezik, bár ez az előny az idő múlásával ( a többiek felzárkózása miatt ) csökken

- a felsőbb kategóriás mikro 4/3-os kamerák DSLR-szerű, az egyszerűbbek távmérős-stílusú konstrukcióban készülnek

- állóképben Olympus-t, videó tekintetében Panasonic-ot tartják nagyobb tapasztalattal és fejlettebb technikával rendelkezőnek

- Olympus a nagyfelbontású High Res mód egyik specialistája és úttörő volt az 5-tengelyes képstabilizálásban, míg Panasonic erőssége a 4k video és azt ezt kihasználó olyan újítások, mint a 4k Photo, Post Focus és Focus Stacking.

A mikro 4/3-os MILC gépek legközvetlenebb versenytársai az APS-C szenzoros MILC-ek. Kategóriánként az alábbi összehasonlítható csoportok alakíthatók ki ( az objektívek választéka, minősége, árszintje nem szerepel az összeállításban, ez tovább bonyolítaná a képet, de - Canon M kivételével - mára már elég jól kiépültek az egyes rendszerek objektívválasztékai ):

a) távmérős stílusú félprofi APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Fujifilm X-Pro2

515.000 – 560.000 Ft

495 g

350 kép

141 x 83 x 56 mm

Sony A6500

480.000 – 570.000 Ft

455 g

350 kép

120 x 67 x 53 mm

Olympus PEN-F

400.000 Ft

425 g

330 kép

125 x 72 x 37 mm

Panasonic GX9

255.000 – 270.000 Ft

410 g

260 kép

124 x 72 x 47 mm

 

b) távmérős stílusú haladó amatőr APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának össze-hasonlítása:

Sony A6300

285.000 – 340.000 Ft

405 g

400 kép

120 x 67 x 49 mm

Fujifilm X-E3

285.000 – 290.000 Ft

335 g

350 kép

121 x 74 x 43 mm

Sony A6000

190.000 – 230.000 Ft

345 g

360 kép

120 x 67 x 45 mm

Panasonic GX80

155.000 – 180.000 Ft

425 g

290 kép

122 x 71 x 44 mm

 

c) távmérős stílusú kereső nélküli belépő amatőr APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának össze-hasonlítása:

Fujifilm X-A5

200.000 Ft kit

360 g

450 kép

117 x 68 x 40 mm

Olympus E-PL9

190.000 Ft kit

380 g

350 kép

117 x 68 x 39 mm

Fujifilm X-A10

180.000 Ft kit

330 g

410 kép

117 x 67 x 40 mm

Canon M100

135.000 – 165.000 Ft kit

300 g

295 kép

108 x 67 x 35 mm

Panasonic GX800

135.000 – 160.000 Ft kit

270 g

210 kép

107 x 65 x 33 mm

Sony A5100

130.000 – 160.000 Ft kit

285 g

400 kép

110 x 63 x 36 mm

 

d) a félprofi DSLR-stílusú APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Fujifilm X-H1

600.000 – 620.000 Ft

675 g

310 kép

140 x 97 x 86 mm

Fujifilm X-T2

550.000 – 580.000 Ft

505 g

340 kép

133 x 92 x 49 mm

Olympus OM-D E-M1 II

530.000 Ft

575 g

440 kép

134 x 91 x 67 mm

Panasonic G9

510.000 – 530.000 Ft

660 g

400 kép

137 x 97 x 92 mm

 

e) a haladó amatőr DSLR-stílusú APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Olympus OM-D E-M5 II

320.000 – 340.000 Ft

470 g

310 kép

124 x 85 x 45 mm

Canon EOS M5

300.000 – 330.000 Ft

430 g

295 kép

116 x 89 x 61 mm

Fujifilm X-T20

280.000 – 295.000 Ft

380 g

350 kép

118 x 83 x 41 mm

Panasonic G80

230.000 – 240.000 Ft

505 g

330 kép

128 x 89 x 74 mm

 

f) a belépő amatőr DSLR-stílusú APS-C és mikro 4/3-os MILC-ek árainak, tömegüknek, méretüknek és az egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Olympus OM-D E-M10 III

210.000 – 220.000 Ft

410 g

330 kép

122 x 84 x 50 mm

Canon EOS M50

185.000 – 190.000 Ft

390 g

235 kép

116 x 88 x 59 mm

Fujifilm X-T100 még nem ismert 450 g 430 kép 121 x 83 x 47

 

A mikro 4/3-os MILC-ekre megállapítható, hogy

- a vázuk tömege és mérete ( a közhiedelemmel ellentétben ) nem szükségszerűen kisebb az APS-C vázakénál ( a kisebb tömeg és méret csak az objektívjeikkel együtt érvényesül )

- viszont a mikro 4/3-os vázak ára ( közel azonos műszaki tartalom és dizájn esetén ) tipikusan valamivel alacsonyabb az APS-C-éknél

- tehát az APS-C rendszerek magasabb felbontásával, nagyobb jel/zaj értékével és kisebb mélységélességével szemben egy kisebb össztömegű, valamivel olcsóbb konfigurációjú és jelenleg gazdagabb objektívválasztékú mikro 4/3-os rendszer áll.

Mikro 4/3 formátum /3

b) távmérős-stílusúak

Az eddig megjelent modellek ( megjelenés éve ):

- PEN E-P1 és E-P2 ( 2009 ), E-P3 ( 2011 ), ( E-P4 nincsen )*, E-P5 ( 2013 ) – kifutott sorozat

- PEN E-PL1 és E-PL1s ( 2010 ), E-PL2 és E-PL3 ( 2011 ), ( E-PL4 nincsen )*, E-PL5 ( 2012 ), E-PL6 ( 2013 ), E-PL7 ( 2014 ), E-PL8 ( 2016 ), E-PL9 ( 2018 )     ( L=lite )

- PEN E-PM1 ( 2011 ), E-PM2 ( 2012 )   – kifutott sorozat                ( M=mini )

- PEN-F ( 2016 )

*A kínai-japán kultúrkörben gyakran kerülik a 4-es számot, mert a kiejtése ( shi ) megegyezik a „halál” szóéval, ezért balszerencsésnek tartják.

Az aktuálisan forgalmazott modellek összehasonlítása:

PEN E-PL9 ( 2018 )

PEN-F ( 2016 )

szenzor

16 MP LiveMOS (CMOS)

20 MP LiveMOS (CMOS)

képarány 1:1, 3:2, 4:3, 16:9 1:1, 3:2, 4:3, 16:9

képstabilizálás

„3-tengelyes” szenzormozgatásos

„5-tengelyes” szenzormozgatásos

érzékenység

auto, 200-6400 ( kiterjesztve 100-25600 )

auto, 200-25600 ( kiterjesztve 80-25600 )

sorozatfelvétel

8,5 kép/mp (rögzített fókusz),       5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

10 kép/mp (rögzített fókusz),         5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

kereső

nincsen

2,36 MP OLED

kijelző

3” érintőképernyő 1,04 MP, kihajtható

3” érintőképernyő, 1,04 MP, ki- és felhajtható

élességállítás

121-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

81-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

záridő

60 – 1/4000 mp ( mech. )            – 1/16000 ( elekt. )

60 – 1/8000 mp ( mech. )             – 1/16000 ( elektr. )

vaku

beépített 7,6 m, külső is csatlakoztatható

külső csatlakoztatású széria tartozék, helyére külső is csatlakoztatható

video

MPEG-4, H.264, UHD/30p

MPEG-4, H.264, Motion JPEG  UHD/60p

Wi-Fi

802.11 b/g/n + Bluetooth 4.0 LE

802.11 b/g/n NFC nélkül

USB, HDMI

USB 2.0, mikro

USB 2.0, mikro

tároló SDXC ( UHS-I ) SDXC

egyéb

-

High Res Shot*, nincs AA-szűrő

kép/töltés

350

330

időjárásálló váz

nem

nem

váz súlya

380g (akkuval, kártyával)

425g (akkuval, kártyával)

ár ( Ft )

190.000

400.000

*lásd előző fejezetben az OM-D E-M1 II-nél

A mikro 4/3-os kategória másik szereplőjét, a Panasonic-ot ( japánul Panasonikku, mert szóvégi magánhangzó kell ) 1918-ban Osaka-ban alapította Konosuke Matsushita lámpatest csatlakozók értékesítésére. Bár a cég az alapító nevét viselte, 1927-ben a kerékpár lámpáit National  ( japánul Nashonaru ) márkanévvel kezdte forgalmazni. A II. világháború alatt már vezeték nélküli hírközlő berendezéseket és elektromotorokat is gyártott. A háború utáni fellendülésben kerékpárokkal, rádiókkal és egyéb háztartási készülékekkel bővült a termékválaszték. 1955-től hangszóróikat külföldre „PanaSonic” néven exportálták, 1956-ban megvették a KDK-t ( ventillátorok, hajszárítók ), 1965-től Technics ( japánul Tekunikusu ) márkanévvel indult a hifi-audio profil. 1953-tól 2007-ig tulajdonukban volt a JVC ( jelenleg JVC KENWOOD ), ők fejlesztették ki 1975-ben a VHS videomagnó és kazetta rendszert. 1983-ban elkészítették az első japán IBM PC kompatibilis számítógépet, 2001-ben kezdték Leica-együttműködésben a Lumix digitális fényképezőgépek forgalmazását. 2009-ben beolvasztották Sanyo-t ( melyet a cégalapító sógora hozott létre, és először alkatrész beszállítójuk, majd később több területen a versenytársuk lett ), így Sony méretű elektronikai óriás jött létre. Az USA-ban Panasonic ( National Radio Corp. miatt ), máshol az 1950-1970-es években National, aztán szintén Panasonic néven forgalmazták többnyire fogyasztói elektronikai ( tv, video-recorder, hi-fi audio, CD-lejátszó, lemezjátszó, stb. ) termékeiket, de használtak más – pl. Technics, Emerson – márkaneveket is. 2008-ban a cég nevét Matsushita-ról Panasonic-ra változtatták és a termékek is egységesen ezt a márkanevet kapták ( a Sanyo név is megszűnt 2012-től, egyedül a Technics maradt meg ). Mintegy 580 leányvállalatuk van szerte a világon, most talán a leghíresebb az 5 milliárd USD-s, Tesla Motors-al közös nevadai Gigafactory akkumulátorgyár.

Olympus-nál gyorsabban és egyértelműbben tért át Panasonic a sikertelen 4/3-os DSLR-ekről a mikro 4/3-os MILC-ekre. A 2008-as induláskori 12 MP-es modellekről 2011-2013 között léptek tovább a 16 MP-es felbontásra, 2015-től pedig megjelennek a 20 MP-es kameráik. Három termékcsaládjuk az SLR-szerű GH ( video-ra optimalizált ) és G ( álló-képre optimalizált ) sorozat, illetve a távmérős-szerű GX sorozat. Mikro 4/3-os kameráikat DSLM-nek ( Digital Single Lens Mirrorless ) vagy CSC-nek ( Compact System Camera ) nevezik.

a) SLR-stílusúak

Az eddig megjelent modellek:

- GH1( 2009 ), GH2 ( 2010 ), GH3 ( 2012 ), GH4* ( 2014 ), GH5 ( 2017 ), GH5s (2018)

- G1 ( 2008 ), G10 és G2 ( 2010 ), G3 ( 2011 ), ( G4 nincsen ), G5( 2012 ), G6 ( 2013 ), G7 ( 2015 ), ( G8 néven egyes piacokon a G80-at forgalmazzák ), G9 ( 2017 )

- G80 ( 2016 )

*ez az első 4k videós mikro 4/3-os kamera, valószínűleg ezért van kivételesen, marketing okokból 4-es típusszáma. Európában GH4R néven 2015 őszén kiadták egy V-Log L gamma profilt tartalmazó verzióját is.

Az aktuálisan forgalmazott modellek összehasonlítása:

G80 (2016)

G9 (2017)

GH5 (2017)

GH5S (2018)

szenzor

16 MP LiveMOS (CMOS)

20 MP LiveMOS (CMOS)

20 MP LiveMOS (CMOS)

10 MP LiveMOS (CMOS)

képarány

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

képstabilizálás

Dual IS 2* „5-tengelyes” szenzormozgatásos

Dual IS 2* „5-tengelyes” szenzormozgatásos

Dual IS 2* „5-tengelyes” szenzormozgatásos

nincsen

érzékenység

auto, 200-25600

(kiterjesztve 100 - 25600)

auto, 200-25600

(kiterjesztve 100 - 25600)

auto, 200-25600

(kiterjesztve 100 - 25600)

auto, 160-51200

(kiterjesztve 80 - 204800)

sorozatfelvétel

9 kép/mp (rögzített fókusz), 6 kép/mp (folyamatos autofókusz )

60 kép/mp (rögzített fókusz), 20 kép/mp (folyamatos autofókusz )

12 kép/mp (rögzített fókusz), 9 kép/mp (folyamatos autofókusz )

11 kép/mp (rögzített fókusz), 7 kép/mp (folyamatos autofókusz )

kereső

2,36 MP OLED, 1,48x (0,74x ekv.)

3,68 MP OLED, 1,66x (0,83x ekv.)

3,68 MP OLED, 1,52x (0,76x ekv.)

3,68 MP OLED, 1,52x (0,76x ekv.)

kijelző

3” LCD érintőképernyő 1,04 MP, fel- és kihajtható

3” LCD érintőképernyő 1,04 MP, fel- és kihajtható

3,2” LCD érintőképernyő 1,62 MP, fel- és kihajtható

3,2” LCD érintőképernyő 1,62 MP, fel- és kihajtható

élességállítás

49-pontos kontraszt- érzékelő, kézi állítás

225-pontos kontraszt- érzékelő, kézi állítás

225-pontos kontraszt- érzékelő, kézi állítás

225-pontos kontraszt- érzékelő, kézi állítás

záridő

60 – 1/4000 mp (mech.)

60 – 1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/8000 mp (mech.)

60 – 1/32000 mp (elektr.)

60 – 1/8000 mp (mech.)

60 – 1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/8000 mp (mech.)

60 – 1/16000 mp (elektr.)

vaku

beépített 6,2 m, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

video

AVCHD, MP4

UHD/30p, FHD/60p

AVCHD, MPEG-4, H.264

UHD/60p, FHD/180p

AVCHD, MPEG-4, H.264, H.265

UHD/60p, FHD/180p

MPEG-4, H.264, H.265

DCI 4k/60p, UHD/60p

Wi-Fi

802.11b/g/n

802.11b/g/n/ac

+ Bluetooth 4.2 LE

802.11b/g/n/ac + NFC + Bluetooth 4.2 LE

802.11b/g/n/ac + Bluetooth 4.2 LE

tároló

UHS-II SDXC

2x UHS-II SDXC

2x UHS-II SDXC

2x UHS-II SDXC

egyéb

4k Photo Mode**, Post Focus, Focus Stacking, nincs AA-szűrő

4k és 6k Photo Mode**, 80MP high-resolution shot mode, nincs AA-szűrő, Post Focus

4k és 6k Photo Mode**, nincs AA-szűrő, Post Focus, DCI4k(3), anamorf 4k(4), Focus Stacking, HLG(5), opcionális V-Log L, 10-bit 4:2:2 ALL-I 4k/FHD video

natív 4k video  (nincs pixelszám csökkenés), kettős ISO kiolvasás, többszörös képarányú szenzor, HLG(5), V-Log L, 10-bit 4:2:2 felvétel, anamorf 4k(4), 14-bit RAW állókép

kép/töltés

330

400

410

440

USB / HDMI

2.0 mikro-B / mikro-D

USB 3.0 Micro-B / mikro-D

USB 3.1 Gen 1 Type-C

USB 3.1 Gen 1 Type-C / Type-A

időjárásálló váz

igen

igen

igen

igen

váz súlya

505g ( akkuval, kártyával )

660g ( akkuval, kártyával )

725g ( akkuval, kártyával )

660g ( akkuval, kártyával )

ár ( Ft )

230.000-240.000

510.000 - 530.000

575.000 - 610.000

785.000

Dual IS = a szenzormozgatásos IS együttműködik a Panasonic lencsemozgatással stabilizált ( és ezzel kompatibilissá tett ) Lumix G / Leica DG objektívekkel ( dupla képstabilizálás )

**4k és 6k Photo Mode: 8 MP-es ill. 18 MP-es JPEG állókép kivehető a 4k-s video-ból

(3)DCI 4k = 4096 x 2160 képpont ( DCI = Digital Cinema Initiatives )

(4)anamorf 4k = 4096 × 3112 képpont ( Super 35 mm-es filmes formátum )

(5)HLG ( Hybrid Log Gamma ) = a BBC és NHK által 2015-ben kifejlesztett, royalty-mentes HDR ( széles dinamikatartományú ) UHD felbontású szabvány. A 2016-ban elfogadott HDMI 2.0b és a 2017-es LG, Sony, Panasonic és Philips OLED UHD televíziók egy része már támogatják, ill. a Samsung HDR10+ -ével kompatibilis tévék is képesek alkalmazni.

Mikro 4/3 formátum /2

a) Olympus 2003-ban megjelent első, E-1 nevű felsőkategóriás 4/3-os DSLR-je ( 5 MP CCD ) és 5-féle Zuiko Digital objektívje nehezen talált követőkre. A következő évben kiadott E-300 ( 8 MP CCD ) középkategóriás váz, majd a 2005-ös E-500 ( 8 MP CCD ) belépő szintű gép után, a 2006-os középkategóriás E-330-at ( a világ első élőképes, dönthető LCD-s DSLR-je, 7,5 MP CMOS ) adták ki gyakorlatilag változatlan formában Leica Digilux 3 és Panasonic Lumix DMC-L1 márkanévvel is - továbbá 4 Leica tervezte, Panasonic által gyártott objektívvel. Ezzel Leica be is fejezte 4/3-os tevékenységét ( összesen kb. 13 ezer db Digilux 3 készült ), míg Panasonic másfél évvel később még gyártani kezdett Panasonic Lumix DMC-L10 néven egy Olympus E-410 / E-510 elemekből építkező modellt ( 10 MP CMOS ), csak aztán hagyott fel a tükörreflexesekkel. Kodak megelégedett a 4/3-os CCD szenzorok szállítójának szerepével ( amíg Panasonic ki nem váltotta őket a LiveMOS érzékelőire ). Bár Olympus több mint 20 objektívje mellett Sigma és Samyang/Rokinon is további kb. 20 objektívet gyártott a 4/3-os csatlakozáshoz, a jól kiépített ökoszisztéma ellenére Olympus végül teljesen egyedül maradt, és a szabvány csendben kimúlt. Olympus 2010-ig még fejlesztett ugyan 4/3-os DSLR vázakat - belépő szinten E-420, E-520, E-450, E-620, középkategóriában E-30 és E-50, profi kategóriában E-3 majd hattyúdalként az E-5 - és csak 2013-ban jelentette be hivatalosan, hogy befejezte a rendszer ( és egyáltalán a DSLR-ek ) forgalmazását, de a párhuzamosan megkezdett tükörnélküli mikro 4/3-os konstrukció már korábban jelezte a 4/3-os tükörreflexes termékvonal visszafordíthatatlan sorsát.

Megjegyzés: a „Zuiko Digital” objektívek gyártásának teljes megszüntetése és a termék-katalógusból való kivétele 2017 elején történt meg, tehát 2013 és 2017 egyaránt tekinthető a 4/3-os DSLR-rendszer elhalálozási időpontjának.

b) 2008 nyarán Olympus és Panasonic bejelentették a mikro 4/3-os, tükörnélküli, cserélhető objektíves, ugyancsak nyílt szabványt. A két „alapító” - egymással is versenyezve, és részben eltérő üzleti filozófiát követve - azóta is kitart mellette, és az évek során mintegy 50-re felfejlesztett objektívparkja a full-frame-es Canon és Nikon tükörreflexesek után a harmadik legjobban kiépített rendszernek tekinthető ( az eredeti 4/3-os objektívek viszont közvetlenül nem, csak adapterrel használhatók hozzá ).

A mikro 4/3-os rendszert az APS-C szenzoros DSLR-ek és a kis képérzékelős bridge kamerák közé, ill. azok versenytársának pozícionálták, az előbbinél kisebb és könnyebb vázzal valamint egyszerűbb mechanikai felépítéssel, az utóbbinál jobb képminőséggel és cserélhető objektívekkel. A szabvány szenzormérete megegyezik a cserélhető objektíves digitális tükörreflexes ( DSLR ) kamerákhoz specifikált 4/3-éval, de a rendszerből elhagyták a tükördobozt és a pentaprizmát. Mivel nincs tükör és prizma, az élőkép LCD kijelzővel és beépített vagy opcionálisan kívülről csatlakoztatható elektronikus keresővel valósítható meg. Az autofókuszálás a szenzorra integrált érzékelőkkel történik.

2011-2012-ben Olympus a japán gazdaság egyik legnagyobb pénzügyi botrányának vált a főszereplőjévé – kiderült ugyanis, hogy az 1980-as évek végétől összesen 1,5 mrd USD folyt el gyanús kifizetések és fiktív beruházási veszteségek formájában. Az igazgatóság lemondott, 11 korábbi és akkori vezetőt bebörtönöztek, a cég tőzsdei értékének 75%-a elveszett, és számtalan per indult ellene. Sony tőkeinjekciójával élte túl a mélypontot ( Sony cserébe 11% tulajdonrészt és know-how transzferekre vonatkozó megállapodást kapott ), akinek a legfontosabb indítéka az orvosi műszeres optikába való belépés volt ( Olympus árbevételének kb. 75%-a az orvosi műszergyártásból származik ). 2015-ben Sony tulajdonrésze felét eladta a JP Morgan befektetési banknak, hogy az így befolyó friss tőkét saját stratégiai beruházásokra fordíthassa. Olympus tulajdonosi struktúrájának így is érdekessége maradt, hogy az egyébként több kül- és belföldi intézményi befektető ( Sumitomo Mitsui Bank, Nippon Life Insurance, JP Morgan, Singapore Investment Corp., stb. ) mellett két versenytársa is részvényes benne – Sony mellett a Nikon-tulajdonos Mitsubishi-nek is van 5%-os része.

Olympus az m4/3-os kameráit a korábbi, nagy sikerű filmes sorozatainak digitális átszabására alapozta – távmérős stílusú gépei a "PEN E" és "PEN-F", míg az SLR-stílusúak az "OM-D" nevet kapták, és a Pen ill. OM filmes stílusjegyeket képviselik. A 2009-es induláskor 12 MP-es modellekről 2012-2013 között tértek át a 16 MP-es, 2016-tól kezdődően pedig a 20 MP-es felbontásra, és közös tulajdonságuk a fejlett, vázba épített ( IBIS ) szenzor-mozgatásos képstabilizáció.

a) SLR-stílusúak

Az eddig megjelent modellek ( megjelenés éve ):

- OM-D E-M1 ( 2013 ), E-M1 II ( 2016 )

- OM-D E-M5 ( 2012 ), E-M5 Mark II ( 2015 )

- OM-D E-M10 (2014), E-M10 Mark II (2015), E-M10 Mark III (2017)

Az aktuálisan forgalmazott modellek összehasonlítása:

E-M10 III ( 2017 )

E-M5 II ( 2015 )

E-M1 II ( 2016 )

szenzor

16MP LiveMOS (CMOS)

16MP LiveMOS (CMOS)

20MP LiveMOS (CMOS)

képarány 4:3 1:1, 3:2, 4:3, 16:9 4:3

képstabilizálás

„5-tengelyes” szenzormozgatásos*

érzékenység

auto, 200-25600 (kiterjesztve 100-25600)

auto, 200-25600 (kiterjesztve 100-25600)

200-25600 (kiterjesztve 64-25600)

sorozatfelvétel

8,5 kép/mp (rögzített fókusz), 5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

10 kép/mp (rögzített fókusz), 5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

60 kép/mp (rögzített fókusz), 18 kép/mp (folyamatos autofókusz)

kereső

2,36 MP, 1,23x

2,36 MP, 1,48x

2,36 MP, 1,48x

kijelző

3” érintőképernyő  1,04MP, kihajtható

3” érintőképernyő   1,04MP, kihajtható/ forgatható

3” érintőképernyő 1,04MP, ki- felhajtható

élességállítás

121 pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

81 pontos kontrasztérzékelő, kézi állítás

kézi állítás, 121-pontos hibrid autofókusz

záridő

60 – 1/4000 mp (mech.)  –1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/8000 mp (mech.)  –1/16000 mp (elektr.)

60 – 1/8000 mp (mech.) – 1/32000 mp (elektr.)

vaku

beépített 5,8 m, külső csatlakoztatható

külső csatlakoztatású széria tartozék, helyére külső is csatlakoztatható

külső csatlakoztatású 9,1m széria tartozék, helyére külső is csatlakoztatható

video

H.264, MPEG-4 UHD/30p

H.264, Motion JPEG, MPEG-4  FHD/60p

MPEG-4, H.264          DCI 4K/24p UHD/30p

Wi-Fi

802.11 b/g/n

802.11 b/g/n

802.11 b/g/n

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

3.0, mikro

egyéb

nincs AA-szűrő

High-Res Shot**

High-Res Shot**       nincs AA-szűrő

tároló

SDXC (UHS-II)

SDXC

2x SDXC

kép/töltés

330

310

440

időjárásálló váz

nem

fagy- por- és cseppálló

fagy- por- és cseppálló

váz súlya

410g ( akkuval, kártyával )

470g ( akkuval, kártyával )

575g (akkuval, kártyával)

ár ( Ft )

220.000

340.000

600.000

* Az „5-tengelyes” fizikailag értelmetlen, hiszen csak 3 térbeli tengely van – helyesen „5-irányú”-nak lehetne nevezni, de a marketingesek már elfogadtatták az 5-tengelyes kifejezést.

** A képstabilizálást végző mechanizmus révén kis mértékben eltolt szenzorral mozdulatlan témáról ( lehetőleg állvánnyal és távkioldóval ) nyolc felvételből komponálható kép:

- az E-M1 II-nél 50 MP-es JPEG vagy 80 MP-es RAW,

- az E-M5 II-nél 40 MP-es JPEG vagy 64 MP-es RAW felbontással.

Mikro 4/3 formátum /1

Az APS-C és annál nagyobb ( 35 mm full-frame, különböző középformátumú ) érzékelőket a mm-ben kifejezett tényleges fizikai méretükkel adják meg, a 4/3”, ill. ennél kisebb szenzorokat azonban - egy új fogalom, az un. optikai formátum bevezetésével - egy hajdani képfelvevő elektroncső ekvivalens paraméterének alkalmazásával specifikálják.

A szilárdtest ( CCD ill. CMOS ) szenzorok megjelenéséig a képfelvevő kamerák inch-ben ( hüvelyk, Zoll, col ) méretezett katódsugárcsöveket használtak, és a 4/3” elnevezés az 1950-es évekből, a vidicon képcsövektől származik. Ezek külső ( nem a belső, aktív képalkotó felületének ) átmérője volt 4/3”, és az optikai formátum használata azt jelenti, hogy egy objektív, melyet egy 4/3” képcsőhöz használtunk volna, durván ugyanazt a látószöget adja, mint egy 4/3” optikai formátumú szilárdtest szenzorral ( vagy másképpen: a szenzor képérzékelő felülete kb. megegyezik a 4/3”-os video képcső képérzékelő felületével ).

Az optikai formátum tehát egy hipotetikus mérték, mely a gyakorlati számításokban kb. 50%-al nagyobb, mint a szilárdtest szenzor valódi átmérője ( vagyis az optikai formátum a szenzor tényleges fizikai átmérője, szorozva 1,5-el ). Az eredményt - történelmi okokból - inch-ben fejezik ki, és egy „jól kezelhető” törtszámra vagy tizedes számra kerekítik. Konkrétan a 4/3” esetén a szenzorok fizikai mérete 18 mm x 13,5 mm, Pythagoras-tétellel kiszámítva az átmérőjükre 22,5 mm adódik, ezt szorozva 1,5-el = 33,75 mm, ami inch-be átszámítva 1,32874, ez pedig könnyen kezelhető értékre kerekítve 4/3” ( 1,33333 ).

A 4/3” szenzor tényleges képalkotó felülete egyébként a fizikai méreténél valamivel kisebb, 17,3 mm x 13,0 mm, így a hatékony felület átmérője ( Pythagoras-tétellel ) 21,64 mm, ( vagyis a fele a full frame-ének ), képalkotó területe pedig kb. 225 mm2, ( vagyis kb. a negyede a 35 mm-es teljes képkockának ). A méretszórást a gyártók nem dokumentálják, egyöntetűen 17,3 x 13 mm-ként specifikálják az alkalmazott érzékelőket.

A képarány a kisszenzoros kompakt gépekhez és a 645-ös középformátumhoz hasonlóan 4:3 ( ellentétben az 1”, APS-C és full-frame szenzoroknak a 3:2 arányával ), tehát a 4/3 meg-nevezés mind az érzékelő ( optikai formátummal kifejezett ) méretére, mind a képarányára vonatkozik - de a tényleges fizikai átmérője lényegesen kisebb mint 4/3”. A 4/3-os formátumnak van egyébként filmes hagyománya is. Több próbálkozás volt ( elsősorban a Kodak részéről ) a kisfilmesnél kisebb, zárt, kazettás formátumok bevezetésére az amatőr gépek méretének csökkentése és egyszerűbb kezelhetősége céljából. Az egyik leginkább elterjedt ilyen film az 1972-ben bevezetett 17 mm x 13 mm-es „110” ( „pocket” = zseb ) formátum, Minolta még beépített zoom-objektíves SLR-t ( Minolta 110 Zoom, 1976-1982 ), Pentax pedig cserélhető objektíves SLR-vázat ( Auto 110 ) is kifejlesztett hozzá 6-féle kis objektívvel ( 1978-1985 ).

A digitális 4/3 majd mikro 4/3 rendszer kidolgozója és folyamatosan legnagyobb alkalmazója az Olympus. Az Olympus cég ( japánul Orinpasu, mert nincsen „l” betűjük - helyette „r”-t használnak - és a szó vége - kivéve az „n”-t - nem végződhet mássalhangzóval ) 1919-ben mikroszkópok gyártására alakult Tokyo-ban Takachiho néven. ( A Takachiho-hegy csúcsán élnek a japán mitológia szerint az istenségek. ) Már az 1920-as évektől használták egyes termékeiknél az Olympus márkanevet is, magát a cég nevét pedig 1949-ben változtatták erre a nyugati kultúrkörben sokkal ismertebb, de fogalmilag analóg elnevezésre ( mind a japán, mind a görög mitológiai olvasatban a tökéletesre, vagy legalábbis a lehető legjobbra törekvésüket kívánják ezzel a névvel kifejezni ).

1934-ben készült az első Zuiko fényképezőgép objektívjük ( zuiko = szerencsés fény ). Első kameráik ( Semi-Olympus I. - II. ) vázát még külső cég gyártotta le, de 1940-től teljeskörű váz-, objektív-, és tartozékgyártóvá váltak.

A háború után ők fejlesztették ki Japánban az első kisfilmes kamerát ( Olympus 35 ), majd nagy újításuk volt a Pen sorozat, mely a fél-képkockás ( 35 mm-es filmre 72 db 18x24 mm-es kép ) formátummal az 1960-as években 17 milliós eladott mennyiséget ért el - és ez vezetett a Pen F fél-képkockás, cserélhető objektíves SLR-jükhöz is. Az 1973-tól az 1980-as évek második feléig a kisfilmes, cserélhető objektíves, tükörreflexes OM-sorozat volt a Pen-hez hasonló nagysikerű termékcsalád ( több mint 10 váz kb. 60 objektívvel ); az egy számjegyű OM-ek ( 1 - 4 ) voltak a profi, a két számjegyűek ( 10 – 40 ) az általános felhasználási célú modellek. 1990-től a kétezres évek elejéig gyártották az utolsó kisfilmes SLR-jüket, a szintén rendhagyó, beépített zoom-objektívet tartalmazó L-sorozatot.

1997-től Camedia gyűjtőnév alatt 2/3” CCD szenzorral sajátos, beépített zoom-os objektívet tartalmazó DSLR sorozattal ( C-1400XL, C-2500L, E-10, E-20 ) léptek a piacra. 2002-ben aztán két fontos bejelentést tettek, melyek szerint a Fujifilm-el egy új ( xD ) memóriakártyát, a Kodak-kal pedig egy új, a digitális korhoz alkotott, cserélhető objektíves DSLR szabványt fejlesztenek ki.

A memóriakártya formátumok versenyébe akkor a MultiMediaCard ( MMC ) / Secure Digital ( SD ), SmartMedia, CompactFlash ( CF ) és Memory Stick mellé lépett be az xD Picture Card ( xD ), mely nem tartalmazott vezérlő áramkört, ezért csak az Olympus és Fujifilm kamerákban volt használható. Mivel nem sikerült a széleskörű elfogadtatása, 2009/2010-től a SmartMedia és MultiMediaCard mellett az xD-kártya is eltűnt a fényképezőgépekből.

2003-ban Japánban és az USA-ban is beadták a 4/3-nak elnevezett cserélhető objektíves DSLR-szabványt, mely nyitott volt minden csatlakozni kívánó váz- és objektívgyártó előtt. Ebben Olympus kimondottan a digitális technikához olyan új rendszert javasolt, mely – az IBM PC és vele kompatibilis mikroszámítógépek és részegységek mintájára - iparági szabvánnyá válna, és a különböző gyártók vázait, objektívjeit és kiegészítőit csereszabatossá tenné. A nagyívű tervnek azonban legalább két gyenge pontja volt. Egyrészt a kiforrott rendszerekkel rendelkező többi SLR-gyártó a saját kisfilmes rendszereit alakítgatta digitálissá és nem kívánt az Olympus elképzeléseihez igazodni. Másrészt ekkor már a piacon voltak full frame-es, APS-H és APS-C szenzoros digitális SLR-ek, melyek a 4/3-oshoz képest nagyobb érzékelőjük révén jobb képminőséget biztosítottak és a filmes korszakból nagy objektív választék volt konvertálható rájuk.

APS-C formátum /5

Canon

Canon 2012-ben reagált a tükörnélküli kihívásra. Bár piacvezető DSLR-pozíciója miatt nem volt érdekelt a MILC-ek térnyerésében, tesztelni akarta az igényeket és a technológia nyújtotta lehetőségeket, és alternatívát kínálni a tükörnélküliek iránt érdeklődő vásárlóknak. Első modellje, az EOS M, a 650D tükrös belépőszintű gép szenzorát kapta, de a váz távmérős kialakítású és új, „EF-M”objektívcsatlakozós lett ( ez az objektívválaszték a  mai napig elég szűkös, bár adapterrel az EF-S/EF objektívek is használhatók ).

Japánban jó fogadtatása volt a kamerának, de Európában és Észak-Amerikában nem volt rá kereslet, így 2013 végén az EOS M2-t csak a Távol-Keleten kezdték forgalmazni. A 2015-ben bejelentett M3-at és M10-et viszont ismét világszerte árulták. Ez a távmérős stílusú sorozat 2017-ben kettévált a belépő szintű M100-ra és haladó amatőr M6-ra ( M4 a babona miatt nem volt, az M5 jelölést pedig időközben egy DSLR-kialakítású modell foglalta el ).

Canon MILC-választéka 2016-ban kiegészült a fentemlített DSLR-szerű haladó amatőr M5, majd a belépőszintű M50 ( 2018 ) modellel, így az aktuális termékeik:

EOS M100

( 2017 )

EOS M6

( 2017 )

EOS M50

( 2018 )

EOS M5

( 2016 )

váz

távmérős stílusú, nem időjárásálló

távmérős stílusú, nem időjárásálló

SLR-stílusú, nem időjárásálló

SLR-stílusú, nem időjárásálló

képstabilizálás nem video-ra 5-tengelyes nem video-ra 5-tengelyes

képarány

3:2

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

szenzor

24 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

érzékenység

( ISO )

auto, 100-25600

auto, 100-25600

auto, 100-25600 (kiterj. 51200)

auto, 100-25600

fókusz

kézi, DPAF 49-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 49-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 99-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 49-pontos kontraszt + fázisdetektor

kijelző

érintésérzékeny 1,04 MP 3” kihajtható

érintésérzékeny 1,04 MP 3” kihajtható

érintésérzékeny 1,04 MP 3” ki,- felhajtható

érintésérzékeny 1,62 MP 3,2” kihajtható

kereső

nincs

opcionális

2,36 MP, 100%

2,36 MP, 100%

zár

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

vaku

beépített 5 m, külső nem csatlakoztatható

beépített 5 m, külső is csatlakoztatható

beépített 5 m, külső is csatlakoztatható

beépített 5 m, külső is csatlakoztatható

sorozat

6 kép/mp

9 kép/mp

10 kép/mp

9 kép/mp

video

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 UHD/24p, FHD/60p

MP4, H.264 FHD/60p

USB, HDMI

2.0, micro

2.0, micro

2.0, micro

2.0, micro

WiFi, Bluetooth

802.11b/g/n + NFC + Bluetooth LE

802.11b/g/n + NFC + Bluetooth LE

802.11b/g/n + Bluetooth LE

802.11b/g/n + NFC + Bluetooth LE

akku

295 kép/töltés

295 kép/töltés

235 kép/töltés

295 kép/töltés

tároló

SDXC ( UHS-I )

SDXC

SDXC ( UHS-I )

SDXC

tömeg

300 g

390 g

390 g

430 g

ár ( Ft )

125.000 - 150.000

210.000 – 235.000

185.000 - 190.000

300.000 - 330.000

APS-C képkockás kamerák összefoglalása

a) Az aktuális DSLR ( és SLT ) választék:

 

Canon

Nikon

Sony

Ricoh

Sigma

félprofi szint

EOS 7D II

D500

-

-

SD1 Merrill

haladó amatőr szint

EOS 80D   EOS 77D

D7500

SLT-A77 II

Pentax KP

-

belépő szint II.

EOS 800D EOS 200D

D5600

SLT-A68

Pentax K-70 Pentax K-S2

-

belépő szint I.

EOS 2000D EOS 4000D

D3400

-

-

-

b) Az utcai fényképezési ( street photography ) kategóriát APS-C méretű kompaktok terén Fujifilm az X100F / X70 párossal képviseli, Ricoh ( a racionalizálási lépéseik ellenére -nyilatkozatuk szerint ) folytatja a GR–sorozatát, míg Canon zoom-os G1 X III-ja új színt és némi fellendülést hozott ebbe a termékcsaládba.

c) Az aktuális távmérős stílusú MILC-választék:

 

Canon

Sony

Fujifilm

Leica

Sigma

félprofi szint

-

A6500

X-Pro2

TL2, CL

-

haladó amatőr szint

-

A6300

X-E3

-

-

belépő szint II.

EOS M6

A6000

X-A5

-

SD Quattro

belépő szint I.

EOS M100

A5100

X-A10

-

-

 

d) Az aktuális DSLR-stílusú MILC-választék:

 

Canon

Fujifilm

félprofi szint

-

X-T2, X-H1

haladó amatőr szint

EOS M5

X-T20

belépő szint

EOS M50

X-T100

Belépő szintű DSLR-stílusú MILC vázat régebben a Sony is gyártott ( A3000/A3500 ), hogy megbarátkoztassa a tükörnélküli technikával a DSLR-vázhoz szokott felhasználókat ( már kifutottak ).

Az APS-C szenzorok piaca kétpólusú: Canon saját kameráit látja el érzékelőivel, a többiek Sony szenzorokat használnak ( Sigma és Leica nem befolyásolják a piacot, Fujifilm X-Trans és Nikon szenzorait is már Sony gyártja ).

A félprofi DSLR-ek és DSLR-szerű MILC-ek árainak, tömegüknek, és egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Fujifilm X-H1

600.000 – 620.000 Ft

675 g

310 kép

140 x 97 x 86 mm

Nikon D500

555.000 – 615.000 Ft

860g

1240 kép

147 x 115 x 81 mm

Fujifilm X-T2

550.000 – 580.000 Ft

505 g

340 kép

133 x 92 x 49 mm

Canon EOS 7D II

470.000  – 520.00 Ft

910 g

670 kép

149 x 112 x 78 mm

 

A haladó amatőr DSLR-ek és DSLR-szerű MILC-ek árainak, tömegüknek, és egy akku-töltéssel készíthető képeik számának összehasonlítása:

Nikon D7500

400.000 – 425.000 Ft

640 g

950 kép

136 x 104 x 73 mm

Canon EOS 80D

350.000 – 370.000 Ft

730 g

960 kép

139 x 105 x 79 mm

Sony SLT-A77 II

330.000 – 380.000 Ft

645 g

480 kép

143 x 104 x 81 mm

Ricoh Pentax KP

300.000 – 340.000 Ft

705 g

390 kép

132 x 101 x 76 mm

Canon EOS M5

300.000 – 330.000 Ft

430 g

295 kép

116 x 89 x 61 mm

Fujifilm X-T20

280.000 – 295.000 Ft

380 g

350 kép

118 x 83 x 41 mm

Canon EOS 77D

250.000 – 280.000 Ft

540 g

600 kép

131 x 100 x 76 mm

 

A beépített keresővel rendelkező, távmérős-stílusú félprofi MILC-ek összevetése a hasonló DSLR-ekkel:

Nikon D500

555.000 – 615.000 Ft

860g

1240 kép

147 x 115 x 81 mm

Fujifilm X-Pro2

515.000 – 560.000 Ft

495 g

350 kép

141 x 83 x 56 mm

Sony A6500

480.000 – 570.000 Ft

455 g

350 kép

120 x 67 x 53 mm

Canon EOS 7D II

470.000 – 520.000 Ft

910 g

670 kép

149 x 112 x 78 mm

 

A beépített keresővel rendelkező, távmérős-stílusú haladó amatőr MILC-ek összevetése a hasonló DSLR-ekkel:

Nikon D7500

400.000 – 425.000 Ft

640 g

950 kép

136 x 104 x 73 mm

Canon EOS 80D

350.000 – 370.000 Ft

730 g

960 kép

139 x 105 x 79 mm

Sony SLT-A77 II

330.000 – 380.000 Ft

645 g

480 kép

143 x 104 x 81 mm

Ricoh Pentax KP

300.000 – 340.000 Ft

705 g

390 kép

132 x 101 x 76 mm

Sony A6300

285.000 – 340.000 Ft

405 g

400 kép

120 x 67 x 49 mm

Fujifilm X-E3

285.000 – 290.000 Ft

335 g

350 kép

121 x 74 x 43 mm

Canon EOS 77D

250.000 – 280.000 Ft

540 g

600 kép

149 x 112 x 78 mm

 

A belépő szintű MILC-ek döntően elektronikus kereső nélküli távmérős kialakításúak, ezért a DSLR-ekkel való korrekt összehasonlítás érdekében az opcionális kereső árát és tömegét is még hozzá kell mindíg adni a váz saját tömegéhez és árához.

Fentiek alapján megállapítható, hogy:

- a tükörnélküliek könnyebbek, kisebbek DSLR-es versenytársaiknál, de

- egy töltéssel lényegesen kevesebb felvétel készíthető,

- szűkebb a modellválasztékuk, továbbá

- az egyszerűbb konstrukció ellenére (a kisebb darabszám és több fejlesztési költség miatt) nincsen árelőnyük a DSLR-ekkel szemben.

APS-C formátum /4

c) tükörnélküli cserélhető objektívesek ( MILC )

Sony

Mivel Sony nem érte el tervezett célkitűzéseit a Minolta DSLR-üzletág felfuttatásával, valami újba kellett belekezdenie. Egyszerre több vasat is tartott a tűzben, hogy a piac válassza ki az egyes szegmensekben legsikeresebbnek bizonyuló megoldásokat, így vágtak bele 2010-ben egyidejűleg az SLT és MILC sorozataikba.

NEX jelzésű, első generációs MILC sorozataik ( belépő, amatőr, haladó amatőr, félprofi ) már kifutottak:

- belépő szint: NEX-3 (2010), NEX-C3 (2011), NEX-F3 (2012), NEX-3N (2013)

- amatőr szint: NEX-5 (2010), NEX-5N (2011), NEX-5R (2012), NEX-5T (2013)

- haladó amatőr: NEX-6 (2012)

- félprofi: NEX-7 (2011)

Azok számára, akik ragaszkodnak az SLR-stílusú vázakhoz, 2013-ban elindítottak egy A3000 jelzésű, kezdő amatőr szintnek tekinthető MILC-sorozatot is, 2014-ben pedig egy még olcsóbb verzióját hozták ki a Közel-Kelet és Dél-Ázsia piacaira ( A3500, stabilizálatlan kit-objektívvel ) – ezek szintén kifutottak.

2014-ben indultak – immár az új termékkódokkal – a hivatalosan ILCE, gyakorlatilag A-jelzésű, második generációs, távmérős stílusú sorozataik:

- A5000 és A5100 ( 2014 )

- A6000 ( 2014 ), A6300 és A6500 ( 2016 )

Főbb paramétereik az alábbiak:

A5100

( 2014 )

A6000

( 2014 )

A6300

( 2016 )

A6500

( 2016 )

képarány

3:2, 16:9

3:2, 16:9

3:2, 16:9

3:2, 16:9

szenzor

24 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

érzékenység

( ISO )

auto, 100-25600

auto, 100-25600

auto, 100-25600

( kiterjeszthető 51200-ig )

auto, 100-25600

( kiterjeszthető 51200-ig )

fókusz

kézi, 179-pontos kontraszt- + fázisdetektoros

kézi, 179-pontos kontraszt- + fázisdetektoros

kézi, 425-pontos kontraszt- + fázisdetektoros

kézi, 425-pontos kontraszt- + fázisdetektoros

kijelző

érintésérzékeny

0,92 MP 3” kihajtható

0,92 MP 3” kihajtható

0,92 MP 3” kihajtható

0,92 MP 3” kihajtható

kereső

nincsen

1,44 MP

2,36 MP

2,36 MP

zár

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

-1/32000

( elektr.)

vaku

beépített 4 m,

külső nem csatlakoztatható

beépített 6 m,

külső is csatlakoztatható

beépített 6 m,

külső is csatlakoztatható

beépített 6 m,

külső is csatlakoztatható

sorozat

6 kép/mp

11 kép/mp

11 kép/mp

11 kép/mp

video

MPEG-4, AVCHD, XAVC S

FHD/60p

MPEG-4, AVCHD

FHD/60p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, H.264

4k/30p, FHD/120p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, H.264

4k/30p, FHD/120p

USB, HDMI

2.0, micro

2.0, micro

2.0, micro

2.0, micro

WiFi

igen + NFC

igen + NFC

igen + NFC

igen + NFC

tároló

SDXC/MS Pro Duo /Pro-HG Duo

SDXC/MS Pro Duo /Pro-HG Duo

SDXC

SDXC/MS Pro Duo

akku

400 kép/töltés

420 kép/töltés

400 kép/töltés

350 kép/töltés

tömeg

285 g

345 g

405 g

455 g

ár ( Ft )

155.000 -190.000

190.000 -230.000

285.000  -340.000

480.000 -570.000

 

Samsung

Samsung a Pentax-os DSLR-kooperáció ( 2006 - 2008 ) megszüntetésével a MILC-technikára váltott. Elnökhelyettesük 2010-es nyilatkozata szerint „elsőszámú célkitűzésük, hogy 2012-re az első gyártók legyenek a piacon, majd 2015-re a legfelkapottabb márkaként tartsák számon a fotósok.”

2010-2014 között felépítették a szokásos négyes tagozódású termékskálát:

- belépő szint: NX1000 ( 2012 ), NX1100, NX2000 ( 2013 ), NX3000 ( 2014 ), NX3300 ( 2015 ): kereső nélküli távmérős-stílusú váz, 20MP CMOS szenzor, FHD video, microSD-kártya, 5 kép/mp sebesség, külső csatlakozású vaku, WiFI+NFC

- amatőr szint: NX100 ( 2010 ), NX200/NX210 ( 2012 ), NX300 ( 2013 ), NX500 ( 2015 ): kereső nélküli távmérős-stílusú váz, 28MP BSI-CMOS szenzor, 4k video, 9 kép/mp sebesség, hibrid autofókusz, rácsatlakozó vaku, WiFi + NFC

- haladó amatőr szint: NX5, NX10, NX11 ( 2010 ), NX20 ( 2012 ), NX30 ( 2014 ): SLR-stílusú váz, 20MP CMOS szenzor, FHD video, 9 kép/mp sebesség, WiFi + NFC

- félprofi szint: NX1 ( 2014 ): SLR-stílusú váz, 28MP BSI-CMOS szenzor, hibrid autofókusz, 4k video, 15 kép/mp, WiFi + NFC + Bluetooth.

Samsung azon kevés cégek egyike, mely mindent „házon belül” jó minőségben tud gyártani. Ráadásul nem árban, hanem minőségben versenyzett, és mind az NX1-et, mind az NX500-at kategóriájuk egyik legjobb kamerájának tartották a fotósok. Mégis veszteséges maradt a képalkotó üzletága, és 2015-ben csendben felhagyott a fényképezőgépek gyártásával.

Ricoh Pentax:

Pentax 2012-ben a K-01 géppel lépett be az APS-C MILC-ek piacára. Az SLR-stílusú vázas, 16MP CMOS érzékelős, FHD video-s, szenzormozgatásos képstabilizációval és 3” fix 0,91 MP LCD-vel rendelkező, 560 g tömegű kamerát egy év után már csak Japánban forgalmazták, aztán teljesen megszűnt a gyártása.

Fujifilm

A DSLR-ekkel való fiaskót követően - néhány év szünet és Olympus, Panasonic, Sony, Samsung MILC-einek megjelenései után - 2012-ben kezdett Fujifilm egy tiszta lapot nyitva a korábban nem létező X-objektívcsatlakozós, APS-C méretű, jellegzetesen retro-kivitelű, a versenytársakénál magasabb árfekvésű sorozataiba. Gyorsan kiépített egy X-objektíves választékot, és bevezette az X-Trans ( nem-Bayer ) technológiás CMOS szenzorait.

A termékvonalak az alábbiak:

- félprofi szint távmérősszerű vázban: X-Pro1 ( 2012 ), X-Pro2 ( 2016 )

- félprofi szint DSLR-szerű vázban: X-T1 ( 2014 ), X-T2 ( 2016 ), X-H1 ( 2018 )

- haladó amatőr ( DSLR-szerű ): X-T10 ( 2015 ), X-T20 (2017 )

- haladó amatőr ( távmérős-szerű ): X-E1 ( 2012 ), X-E2 ( 2013 ), X-E2S ( 2016 ), X-E3 ( 2017 )

- belépő szint II.: X-A1 ( 2013 ), X-A2 ( 2015 ), X-A3 ( 2016 ), X-A4 nincsen, X-A5 (2018 )

- belépő szint I.: X-A10 ( 2016 )

Az aktuális X-Trans szenzoros, keresővel rendelkező modellek specifikációi:

X-E3

( 2017 )

X-T20

( 2017 )

X-Pro2

( 2016 )

X-T2

( 2016 )

X-H1

( 2018 )

váz

távmérős stílusú

SLR-stílusú

távmérős stílusú időjárásálló

SLR-stílusú időjárásálló

SLR-stílusú időjárásálló

képarány

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

szenzor

24 MP X-Trans CMOS III

24 MP X-Trans CMOS III

24 MP X-Trans CMOS III

24 MP X-Trans CMOS III

24 MP X-Trans CMOS III

érzékenység ( ISO )

auto, 200-12800

( kiterjesztve 100-51200 )

auto, 200-12800

( kiterjesztve 100-51200 )

auto, 200-12800

( kiterjesztve 100-51200 )

auto, 200-12800

( kiterjesztve 100-51200 )

auto, 200-12800

( kiterjesztve 100-51200 )

autofókusz

kézi, 325-pontos kontraszt- + fázisdetektor

kézi, 325-pontos kontraszt- + fázisdetektor

kézi, 273-pontos kontraszt- + fázisdetektor

kézi, 325-pontos kontraszt- + fázisdetektor

kézi, 325-pontos kontraszt- + fázisdetektor

kijelző

1,04 MP 3” fix érintésérz.

0,92 MP 3” kihajtható, érintésérz.

1,62 MP fix 3”

1,04 MP 3”

kihajtható

1,04 MP 3”

kihajtható

kereső

2,36 MP

2,36 MP

hibrid:

- 92% 0,6x

- 100% 2,36 MP

2,36 MP

3,69 MP 0,75x (ekv.)

zár

30-1/4000 mech

-1/32000 elektr.

30-1/4000 mech.

-1/32000 elektr.

30-1/8000 mech.

-1/32000 elektr.

30-1/8000 mech.

-1/32000 elektr.

30-1/8000 mech.

-1/32000 elektr.

vaku

7 m nem beépített, külső is csatlakoztat.

beépített 5 m, külső is csatlakoztat.

beépített nincs,

külső csatlakoztat.

8 m nem beépített,

külső is csatlakoztat.

nem beépített,

külső is csatlakoztat.

sorozat

8 kép/mp

8 kép/mp

8 kép/mp

14 kép/mp

14 kép/mp

video

MPEG-4, H.264

UHD/30p

H.264

UHD/30p

MPEG-4, H.264

FHD/60p

MPEG-4, H.264

UHD/30p

MPEG-4, H.264

UHD/30p

USB, HDMI

2.0, micro

2.0, micro

2.0, micro

3.0, micro

3.0, micro

Wi-Fi, Bluetooth

802.11b/g/n + Bluetooth LE

802.11b/g/n

802.11b/g/n

802.11b/g/n

802.11b/g/n + Bluetooth LE 4.0

memória

SDXC (UHS-I)

SDXC (UHS-I)

2x SDXC (UHS-II)

2x SDXC (UHS-II)

2x SDXC (UHS-II)

akku

350 kép/töltés

350 kép/töltés

350 kép/töltés

340 kép/töltés

310 kép/töltés

tömeg

335 g

380 g

495 g

505 g

675 g

ár ( Ft )

285.000 – 290.000

280.000 - 295.000

515.000 - 560.000

550.000 - 580.000

600.000 - 620.000

2013-ban két, elektronikus kereső nélküli, egyszerű belépő szintű termékvonalat indítottak el kétféle szenzorral. Az X-M1 ( X-Trans érzékelős ) verziót nem frissítették, mert a belépő szinthez túl drága érzékelő-technológiát alkalmazott, gyártása megszűnt. Az X-A1 ( Bayer érzékelős ) verzió azonban folytatódott ( X-A2; 2015, X-A3; 2016, X-A5; 2018 ), sőt egy még olcsóbb terméksort is elindítottak ( X-A10; 2016, X-A20; 2018 – ez utóbbit az USA-ban és Európában nem forgalmazzák ).

A Bayer - szenzoros, belépő szintű kamerák jellemzői:

X-A10 ( 2016 )

X-A5 ( 2018 )

X-T100 ( 2018 )
váz távmérős stílusú távmérős stílusú SLR - stílusú

képarány

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

szenzor

16 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

érzékenység (ISO)

auto, 200-6400 (kiterjesztve 100 – 25600)

auto, 200-12800 (kiterjesztve 100 – 51200)

auto, 200-12800 (kiterjesztve 100 – 51200)

fókusz

kézi, 49-pontos kontraszt-érzékelős

kézi, 91-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 91-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kijelző

3” kihajtható 1,04 MP

1,04 MP 3” kihajtható érintőképernyős

1,04 MP 3” kihajtható érintőképernyős

kereső

nincsen

nincsen

2,36MP, 0,93x

zár

mech:30-1/4000

elektr:30-1/32000

mech:30-1/4000

elektr:30-1/32000

mech:30-1/4000

elektr:30-1/32000

vaku

beépített 5 m, külső nem csatlakoztatható

beépített 5,7 m, külső csatlakoztatható

beépített 5,0 m, külső csatlakoztatható

sorozat

6 kép/mp

6 kép/mp

6 kép/mp

video

H.264, FHD/30p

MPEG-4, H.264, UHD/15p, FHD/60p, HD/120p

MPEG-4, H.264, UHD/15p, FHD/60p,

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mini

2.0, mini

WiFi

802.11b/g/n

802.11b/g/n + Bluetooth 4.1 LE

802.11b/g/n + Bluetooth 4.1 LE

tárolás

SDXC

SDXC ( UHS-I )

SDXC ( UHS-I )

akku

410 kép/töltés

450 kép/töltés

430 kép/töltés

tömeg

330 g

360 g

448 g

ár ( Ft )

kit objektívvel: 180.000

kit objektívvel: 200.000

még nem ismert

Leica Camera

Leica csak 2014-ben csatlakozott az APS-C szenzoros MILC-gyártókhoz az egy aluminiumtömbből kimunkált T Typ 701 távmérős stílusú 16 MP-es vázzal, melyet 2016-ben az „átkeresztelt” TL követett. 2017-ben 24MP-es szenzorral és beépített vaku nélkül jelent meg a TL2: 100-50000 ISO érzékenység, 3,7” fix 1,3MP LCD kijelző, opcionális elektronikus kereső, 7 kép/mp sebesség, UHD/30p video, 32GB beépített memória + SDXC kártyahely, WiFi, USB 3.0, tömege 400g, akkuideje 250 felvétel. A T-vázakhoz ( melyeket az SL teljes képkockás tükörnélküli megjelenésekor keresztelték át T-ről TL-re ) L-bajonetes ( ill. adapterrel M- S- R- ) objektívek csatlakoztathatók. A TL2 váz ára kb. 600.000 Ft.

A TL2 módosításaként 2017-ben jelent meg a történelmi nevet kapott CL: magnézium ötvözet ház, kisebb LCD kijelző és akku üzemidő, továbbá nincs HDMI és USB csatlakozó vagy beépített memória, de van elektronikus kereső és elektronikus zár, továbbá 10 kép/mp a max. expozíciós sebesség. Tömege és objektívcsatlakozása változatlan, ára kit objektívvel 1,1 – 1,15 millió Ft.

Sigma

A legfrissebb belépő a kategóriába az SD Quattro ( 2016 ) modellel, mely a dp Quattro-k kompakt, Sigma SA bajonet-es vázában 29 MP Bayer-ekvivalens Foveon CMOS-szenzort,     hibrid autofókuszt, 2,3 MP keresőt, 3” fix 1,62 MP LCD-t, 1x SDXC kártyahelyet, USB 3.0 és mini-HDMI csatlakozást tartalmaz. ISO 100-6400 az érzékenysége, 3,6 kép/mp a sebessége, tömege 625 g, ára 260.000 Ft. ( Sigma SD Quattro H néven létezik egy APS-H szenzoros változata is. )

APS-C formátum /3

Sony

A Konica Minolta-tól 2006-ban megvett DSLR-üzletágat ( és az APS-C szenzoros  Dynax 7D / 5D termékcsaládot ) - a Japánban használt Alpha márkanevet megtartve – Sony nagy lendülettel kezdte felfuttatni, és 2010-ig 15 modellből álló APS-C termékskálát alakított ki:

A100 ( belépő szint )

A200, 230, 290 ( belépő szint )

A300, 330, 350, 380, 390 ( belépő szint )

A450 ( belépő szint )

A500, 550, 560, 580  ( belépő szint )

A700 ( haladó amatőr )

A tervezett piaci részarányuk elmaradása miatt 2010-ben Sony technológiaváltást hajtott végre, bevezette az SLT ( részben áteresztő, fix tükrös ) rendszert, és 2011-től már csak ilyen vázakat gyártott. Négy APS-C méretű termékvonaluk nagyjából követi a Canon-nál és Nikon-nál látott felosztást ( két belépő, egy haladó amatőr és egy félprofi sorozat ):

- SLT-A33 ( 2010 ), SLT-A35 ( 2011 ), SLT-A37 ( 2012 ) - kifutott sorozat

- SLT-A55 ( 2010 ), SLT-A57 ( 2012 ), SLT-A58 ( 2013 ) - kifutott sorozat

- SLT-A65 ( 2011 ), jelenleg SLT-A68 ( 2015 ): haladó amatőr gép, 24MP CMOS, 79-pontos kontraszt/fázisérzékelős autofókusz,  2,7” 0,46MP kihajtható LCD, szenzormozgatásos képstabilizálás, 1,44MP 0,88x kereső, beépített vaku, 8 kép/mp sebesség, MPEG-4, AVCHD, XAVC S video, SDXC/MS Pro Duo, tömege 610 g, a váz ára: 200.000 -  220.000 Ft

- SLT-A77 ( 2011 ), jelenleg SLT-A77 II ( 2014 ): félprofi gép, 24MP CMOS, FHD video, 3” 1,23MP ki- és felhajtható LCD, 2,36MP 1,09x kereső, 12 kép/mp sebesség, WiFi/NFC, beépített vaku, SDXC/MS Pro Duo/Pro-HG Duo, tömege 645 g, a váz ára: 330.000 - 380.000 Ft.

Sigma

Sajátos szerepet játszik a világ legnagyobb független objektívgyártója APS‑C méretű Foveon szenzoros kameráival. A kaliforniai Foveon céget 2008-ban vásárolta meg, mely nem Bayer- vagy X-Trans színszűrős érzékelőket gyárt, hanem – a színes filmekhez hasonlóan – 3 egymás alá helyezett, R-G-B színérzékenységű réteget alkalmaz. Szenzorainak felbontását „X3” jelzéssel adják meg - bár a Bayer-szűrös megoldással nem lehet egy egyszerű hármas szorzófaktorral összehasonlítani. Alacsony érzékenység ( ISO 100 - 400 ) mellett RAW formátumban alkalmasak kiváló képminőséget produkálni.

2002-2010 között egy „saját” APS-C méretű ( kb. 21 x 14 mm ), 4MP x3 CMOS Foveon szenzorral gyártották az SD9-el kezdődő Sigma SA bajonetes DSLR sorozatukat: SD9 ( 2002 ), SD10 ( 2003 ), ( SD11-SD13 nincsen ), SD14 ( 2006 ), SD15 ( 2010 ).

2010-ben váltottak az SD1 modellre, mely „szokványos” méretű ( 24 x 16 mm ), 15MP x3 CMOS Foveon szenzorra épül. Ezt a CF-kártyára dolgozó, video nélküli vázat 2012-ben – Dick Merrill, a Foveon technológia feltalálója tiszteletére – SD1 Merrill-re nevezték át. Internetes ára 2.300 USD.

b) kompaktok

Leica Camera kezdte el X-sorozatával az APS-C szenzoros kompaktok forgalmazását, és ők tartják a legszélesebb választékot, egyedüliként gyártva zoom-os ( X Vario ) és vízalatti kivitelű (  X-U Typ 113 ) verziót is. A fix objektíves sorozat tagjai: X1 ( 2009; 12MP CMOS, 35 mm ekv. f2,8 objektív, nincsen kereső ), X2 ( 2012; 12 MP CMOS, 36 mm ekv. f2,8 objektív, opcionális 1,44MP kereső ), X-E ( E = entry-level = belépő szint - kb. u.a. mint X2, de kompaktabb váz és 24 mm ekv. az objektív ), majd az új termékjelöléssel az X Typ 113 ( 16 MP CMOS, 35 mm ekv. objektív ).

Leica Camera aktuális APS-C kompaktjainak specifikációi ( csak X-U van biztosan gyártásban ):

X-E

( 2014 )

X ( Typ 113 )

( 2014 )

X Vario

( 2013 )

X-U ( Typ 113 )

( 2016 )

képarány

3:2, 16:9

3:2

3:2

3:2

szenzor

16 MP CMOS

16 MP CMOS

16 MP CMOS

16 MP CMOS

érzékenység (ISO)

auto, 100-12500

auto, 100-12500

auto, 100-12500

auto, 100-12500

fókusz

kézi, 11-pontos kontrasztérzékelős

kézi, 11-pontos kontrasztérzékelős

kézi, 11-pontos kontrasztérzékelős

kézi, 11-pontos kontrasztérzékelős

objektív

24 mm

35 mm

28 - 70 mm

35 mm

kijelző

0,23 MP 2,7” fix

0,92 MP 3” fix

0,92 MP 3” fix

0,92 MP 3” ki- és felhajtható

kereső

opc. 1,44 MP

nincsen

opc. 1,44 MP

nincsen

zár

30-1/2000 mp

30-1/2000 mp

30-1/2000 mp

30-1/2000 mp

vaku

beépített van, külső csatlakoztatható

beépített van, külső csatlakoztatható

beépített van, külső csatlakoztatható

beépített van, külső csatlakoztatható

sorozat

5 kép/mp

5 kép/mp

5 kép/mp

5 kép/mp

video

nincs

MPEG-4, FHD/30p

MPEG-4, FHD/30p

MPEG-4, FHD/30p

USB, HDMI

2.0, igen

2.0, igen

2.0, igen

2.0, nincsen

tárolás

SDXC

SDXC

SDXC

SDXC

akku

450 kép/töltés

350 kép/töltés

450 kép/töltés

450 kép/töltés

tömeg

345 g

485 g

680 g

635 g

ár ( Ft )

390.000 - 400.000

570.000 - 575.000

645.000 - 650.000

990.000 - 1.000.000

 

Fujifilm volt időben a második az APS-C szenzoros kompaktok terén. Az X100 ( 2010; 12 MP CMOS ), X100S ( 2013; 16 MP X-Trans CMOS II ), X100T ( 2014; 16 MP X-Trans CMOS II ) és a jelenlegi X100F ( 2017; 24 MP X-Trans CMOS III ) sorozat ( angol ) betűjelei a második, harmadik, negyedik generációt jelölik – hogy az eljövendő ötödik generációra mit találnak ki ( ami szintén F lenne ), az majd kb. 2 év múlva derül ki.

2016-ban egy „olcsóbb” termékvonallal ( X70 ) bővült az utcai fényképezéshez szánt kameraválasztékuk, így az aktuális típusok specifikációi:

X70 ( 2016 )

X100F ( 2017 )

képarány

1:1, 3:2, 16:9

1:1, 3:2, 16:9

szenzor

16 MP X-Trans CMOS II

24 MP X-Trans CMOS III

érzékenység ( ISO )

auto, 200-6400 ( kiterjesztve 100 – 51200 )

auto, 200-12800  (kiterjesztve 100 – 51200)

fókusz

kézi, 77-pontos kontraszt- és fázisérzékelős

kézi, 325-pontos kontraszt- és fázisérzékelős

objektív

28 mm

35 mm

kijelző

3” kihajtható 1,04 MP érintőképernyő

1,04 MP 3” fix

kereső

nincsen

hibrid (optikai és elektronikus)

92% 0,5x, 2,36 MP

zár

mech:30-1/4000

elektr:30-1/32000

mech:4-1/4000

elektr:4-1/32000

vaku

beépített 7,9 m, külső csatlakoztatható

beépített 4,6 m, külső csatlakoztatható

sorozat

8 kép/mp

8 kép/mp

video

H.264, MPEG-4 FHD/60p

H.264, FHD/60p

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro Type D

WiFi 802.11b/g/n 802.11b/g/n

tárolás

SDXC

SDXC ( UHS-I )

akku

330 kép/töltés

390 kép/töltés

tömeg

340 g

470 g

ár ( Ft )

2017 őszén az utolsó ára 175.000 -190.000 volt

410.000 - 460.000

 

Ricoh-nak sikeres filmes kamerasorozata volt 1996 és 2001 között a GR, melynek először 2005-ben adták ki a 8MP 1/1,8” CCD érzékelős GR Digital verzióját. Ennek iterációi voltak a GRD II ( 2007; 10MP 1/1,75” CCD ), GRD III ( 2009; 10MP 1/1,7” CCD ), GRD IV ( 2011; 10MP 1/1,7” CCD ) - vagyis abban a korban a szokásos nagyszenzorosnak tekintett kompaktok, de fix objektívvel.

Immár sima GR jelzéssel ( fix 28 mm ekv. objektívvel, a filmes GR modern folytatásaként ) vált APS-C méretű CMOS szenzorossá a jelenlegi sorozat, melynek tagjai a Ricoh GR ( 2013; 16MP ), ill. az aktuális GR II ( 2015; 16 MP ): ISO 100-25600 érzékenység, opc. optikai kereső, 3” fix 1,23MP LCD, beépített vaku 3m, 4 kép/mp sebesség, MPEG-4, H.264 FHD/30p video, USB 2.0 és HDMI, 9-pontos kontrasztérzékelős autofókusz, SDXC, WiFi+NFC, tömege 250g, 320 kép/töltés, ára: 200.000 Ft.

Canon a 2000-ben indult, akkor új kategóriát definiáló, másfél évtizeden át sikeres, nagyszenzoros, zoom-os, kompakt G sorozatát ( lásd a „Nagyszenzoros kompaktok” fejezetet ) két megnövelt érzékelős Gx X sorozatban folytatta – 2012-től a G1 X modellek 1,5”-os érzékelőket ( lásd a mikro 4/3” fejezetet ), 2014-től a G3 X, G5 X, G7 X és G9 X modellek pedig 1”-os szenzorokat kaptak ( lásd az 1”-os kompaktok fejezetet ).

A 2017-ben megjelent G1 X III -ba viszont a Canon ILC- ( cserélhető objektíves ) vázaiban alkalmazott, 24 MP DPAF APS-C méretű szenzor került, ezzel a legnagyobb kameragyártó is belépett az APS érzékelős kompaktok gyártóinak szűk csoportjába. A G1 X III főbb paraméterei:ISO 100-25600 érzékenység, optikai képstabilizáció, RAW, 24–72 mm optikai, 4x digitális zoom, F2,8–5,6 objektív, ki- és felhajtható 3” érintésérzékeny 1,04 MP LCD, 2,36 MP elektronikus kereső, 30 – 1/2000 mp zársebesség, 9m beépített vaku, 9 kép/mp sebesség, USB 2.0 és micro HDMI csatlakozás, UHS-I SDXC tárolás, 802.11b/g/n + NFC + Bluetooth vezetéknélküli kommunikáció, környezetálló kialakítás, 400 gr-os tömeg, 200 kép/töltéses akku, ára: 390.000 Ft.

2013-ban vezette be Nikon a „Coolpix A” fix objektíves APS-C szenzoros kompaktját: 16 MP CMOS, 28mm ekv. fókusz, 4 kép/mp sebesség, opcionális optikai kereső, nincs AA-szűrő, 3” 0,92 MP fix LCD, beépített vaku 11,5 m, FHD/30p MPEG-4 és H.264 video, opcionális GPS, 300 g tömeg. 2 év után azonban abbahagyták a gyártását.

Ismét meg kell említeni a japán Sigmát, mely két aktuális sorozatát forgalmazza. A DPx Merrill-ek 15MP-es Foveon 3x CMOS APS-C szenzorra épültek, tagjai a fix objektíves fókuszban térnek el egymástól: DP1 Merrill ( 2012; 28 mm ), DP2 Merrill ( 2012; 50 mm ), DP3 Merrill ( 2013; 75 mm ). A dpx Quattro-k 20MP-es Foveon 3x CMOS APS-C szenzorra épülnek, tagjai szintén a fix objektívben térnek el egymástól: dp0 Quattro ( 2015; 14 mm ), dp1 Quattro ( 2014; 28 mm ), dp2 Quattro ( 2014; 45 mm ), dp3 Quattro( 2014; 75 mm ).

APS-C formátum /2

Nikon

Nikon 1999-ben jelentette be első DSLR-jét, a D1-et. Ezt követően a Dx ( egy számjegyű, felső kategóriás profi ) sorozatukat kettéválasztották nagy felbontású DxX, és nagysebességű DxH modellekre, és 2006-ig ragaszkodtak az APS-C formátumhoz:

D1:     1999; 2,6 MP CCD,  4,5 kép/mp

D1H:  2001;    3 MP CCD,     5 kép/mp

D1X:  2001;    5 MP CCD,     3 kép/mp

D2H:  2003;    4 MP JFET,     8 kép/mp

D2X:  2004;  12 MP CMOS,   5 kép/mp

D2Hs: 2005;   4 MP JFET,     8 kép/mp

D2Xs: 2006;  12 MP CMOS,  8 kép/mp

A D3-tól ( 2007 ) full frame-essé vált ez a sorozat, és a ma is élő Dxxx termékvonal vette át az APS-C csúcskategória helyét. Ez a félprofi család 2002-ben a D100-al kezdődött ( 6MP CCD ), folytatása a D200 ( 2005; 10MP, CCD ), D300 ( 2007; 12MP CMOS ), D300s ( 2009; 12MP CMOS ), (D400 nincsen) és a jelenlegi D500 ( 2016;  21MP CMOS ).

A haladó amatőr kategória 2004-ben a D70 ( 6MP APS-C CCD )-el indult, a D70s ( 2005; 6MP CCD )-el folytatódott, aztán kettévált: D80-al ( 2006; 10MP CCD ) és D90-el ( 2008; 12MP CMOS ) folytatták a haladó amatőr műszaki- és árkategóriát, a lefelé elágazó D50 ( 2005; 6MP CCD ), D40 ( 2006; 6MP CCD ), D40X ( 2007; 10MP CCD ) és D60 ( 2008; 10MP CCD ) pedig létrehozta a belépő szintű sorozatot.

2009-től datálható a mai kategóriafelosztás és termékjelölési rendszer:

- mivel elfogytak és összekeveredtek a kétszámjegyűek, az egy- és háromjegyűek pedig már foglaltak voltak ( az utóbbiak kétszeresen is, lásd profi APS-C és félprofi/ haladó amatőr full frame ), ezért az APS-C belépő és haladó amatőr gépeknél a 4-számjegyű jelölésekre tértek át

- így a belépő szintű D60 folytatása lett a D3xxx -sorozat: D3000 ( 2009; 10MP CCD ), D3100 ( 2010, 14MP CMOS ), D3200 ( 2012, 24MP CMOS ), D3300 ( 2014, 24MP CMOS ) és D3400 ( 2016, 24MP CMOS )

- a haladó amatőr D90 folytatása lett a D7xxx -sorozat: D7000 ( 2010; 16MP CMOS ), D7100 ( 2013; 24MP CMOS ), D7200 ( 2015, 24MP CMOS ), ( D7300 – D7400 nincsen ), és D7500 ( 2017, 21MP CMOS )

- és a D60 és D90 közé beiktattak egy újabb belépő szintet, ez lett a D5xxx -sorozat: D5000 ( 2009; 12MP CMOS ), D5100 ( 2011; 16MP CMOS ), D5200 ( 2012; 24MP CMOS ), D5300 ( 2013; 24MP CMOS ), (D5400 nincsen), D5500 ( 2015; 24MP CMOS ) és D5600 ( 2016; 24MP CMOS ).

Az élő Nikon APS-C termékvonalak tehát:

félprofi:

D100 (2002)

 


 

D200 (2005)

 


 

D300 (2007)


D300s (2009)


D500 (2016)

 

 

haladó amatőr:

D7000 (2010)

 


 

D7100 (2013)

 


 

D7200 (2015)

D7500 (2017)

 

 

belépő szint II.

D5000 (2009)

 


 

D5100 (2011)

 


 

D5200 (2012)


D5300 (2013)


D5500 (2015)

 



 

D5600 (2016)

 

belépő szint I.

D3000 (2009)

 



 

D3100 (2010)

 



 

D3200 (2012)


D3300 (2014)


D3400 (2016)

 

 


A Nikon aktuális APS-C DSLR-jeinek specifikációi:

D3400

( 2016 )

D5600

( 2016 )

D7500

( 2017 )

D500

( 2016 )

váz

kompakt méretű, nem időjárásálló

kompakt méretű, nem időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

képarány

3:2

3:2

3:2

3:2

szenzor

24 MP CMOS

24 MP CMOS

21 MP CMOS

21 MP CMOS

érzékenység  ( ISO )

auto, 100- 25600

auto, 100-25600

auto, 100-51200  ( kiterjeszthető 50-1640000 )

auto, 100-51200  ( kiterjeszthető 50-1640000 )

fókusz

kézi, 11-pontos kontraszt + fázisdetektoros

kézi, 39-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 51-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 153-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kijelző

0,92 MP 3” fix

érintésérzékeny 1,04 MP 3,2” ki-, felhajtható

érintésérzékeny 0,92 MP 3,2” kihajtható

érintésérzékeny 2,36 MP 3,2” kihajtható

kereső

optikai, 95%, 0,85x

optikai, 95%, 0,82x

optikai, 100%, 0,94x

optikai, 100%,   1x

zár

30-1/4000

30-1/4000

30-1/8000

30-1/8000

vaku

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső is csatlakoztatható

sorozat

5 kép/mp

5 kép/mp

8 kép/mp

10 kép/mp

video

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 UHD/30p

MPEG-4, H.264 UHD/30p

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mini

2.0, mini

3.0, mini

WiFi, Bluetooth Bluetooth LE 802.11b/g/n + NFC + Bluetooth LE 802.11b/g/n + NFC + Bluetooth LE
802.11b/g/n + Bluetooth LE

tárolás

SDXC

SDXC

SDXC

SDXC (UHS-II) + QXD

akku

1200 kép/töltés

970 kép/töltés

950 kép/töltés

1240 kép/töltés

tömeg

395 g

465 g

640 g

860 g

ár ( Ft )

150.000

190.000 - 215.000

400.000 - 425.000

555.000 - 615.000

 

Ricoh-Pentax

Pentax 2003-ban jelentette be első APS-C DSLR-jét, az *ist D-t ( 6MP CCD ), melyet az *ist DS ( 2004 ), *ist DL / *ist DS2 ( 2005 ), majd az *ist DL2 ( 2006 ) követett. 2006-ban ( valószínűleg a hasonló Konica Minolta - Sony kezdeményezés mintájára ) együttműködésre lépett Samsung-al, mint egy erős, elektronikában mindent gyártani képes partnerrel. Samsung GX-1S és GX-1L néven forgalmazni kezdte az átcsomagolt *ist DS2-t és *ist DL2-t, és bekapcsolódott a CMOS szenzorok fejlesztésébe. Pentax 2006-tól elindította K-sorozatait is a haladó amatőr K10D-vel és a belépő szintű K100D-vel ( ezeket Samsung GX-10 és GX-20 néven árulta ) de miután a Canon/Nikon dominanciát nem sikerült megtörni, Samsung felhagyott a DSLR-ek fejlesztésével és forgalmazásával. Pentax viszont mind a mai napig ( függetlenül a Ricoh felvásárlástól ) folytatja ( elég bonyolult jelölési rendszerű ) K-sorozatait:

- a belépő szintű termékvonal kezdetben a K100D/K110D ( 2006; 6MP CCD ), K100D Super ( 2007; 6MP CCD ) majd K200D ( 2008; 10MP CCD ) volt. Itt változott a sorozat jelölése, és K-m ( 2008; 10MP CCD ), K-x ( 2009; 12MP CMOS ), majd végül K-r ( 2010; 12MP CMOS ) lett. Újabb váltást követően következett a K-30 ( 2012; 16MP CMOS ), K-50 ( 2013; 16MP CMOS ), és a jelenlegi K-70 ( 2016; 24MP CMOS ). Időközben volt egy eltérő számozási rendszerű K-500 is ( 2013; 16MP CMOS ) - ez gyakorlatilag a K-50 nem időjárásálló vázú kivitele volt.

- a haladó amatőr termékvonal kezdetben a K10D ( 2006; 10MP CCD ), K20D ( 2008; 15MP CMOS ) volt, aztán váltott a sorozat jelölése, és lett K-7 ( 2009; 15MP CMOS ), K-5 ( 2010; 16MP CMOS ), K-5 II / K-5 IIS ( 2012; 16MP CMOS ), K-3 ( 2013; 24MP CMOS ), és a jelenlegi K-3 II ( 2015; 24MP CMOS ).

- 2014-ben elindítottak egy új belépő szintű sorozatot: K-S1 ( 2014; 20MP CMOS ), K-S2 ( 2015; 20MP CMOS ). Egyes vezetői nyilatkozatokat úgy is lehet értelmezni, hogy ezt a termékcsaládot nem fogják folytatni.

- 2017-ben egy haladó amatőr ( kompakt középkategóriás ) kamerát ( „a K-1 kistestvérét” ) készítették el, melynek ismét rendhagyó ( KP ) a jelölése, és az első nyilatkozatok szerint nem helyettesítette, hanem kiegészítette volna a K-3/K-3 II termékvonalat – 2018-ban azonban a K-3 II-t mégis kifuttatták.

A Ricoh aktuális Pentax márkájú APS-C DSLR-jeinek specifikációi:

K-S2

( 2015 )

K-70

( 2016 )

KP

( 2017 )

váz

kompakt méretű, időjárásálló

kompakt méretű, időjárásálló

közepes méretű, időjárásálló

képarány

3:2

3:2

3:2

szenzor

20 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

érzékenység   (ISO)

auto, 100-51200

auto, 100-102400

auto, 100-819200

fókusz

kézi, 11-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 11-pontos kontraszt + fázisdetektoros

kézi, 27-pontos fázisdetektoros

kijelző

0,92 MP 3” ki-, felhajtható

0,92 MP 3” ki-, felhajtható

3” érintőképernyős 0,92 MP felhajtható

kereső

optikai, 100%, 0,95x

optikai, 100%, 0,95x

optikai, 100%, 0,95x

zár

30-1/6000

30-1/6000

mech: 30-1/6000

elektr: 30 - 1/24000

vaku

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített 6 m, külső csatlakoztatható

sorozat

5,4 kép/mp

6 kép/mp

7 kép/mp

video

MPEG-4, H.264

FHD/30p

MPEG-4, H.264

FHD/30p

MPEG-4, H.264

FHD/30p

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mini

2.0, nincsen

WiFi, Bluetooth

802.11 b/g/n+ NFC

802.11 b/g/n

802.11 b/g/n

tárolás

SDXC

SDXC ( UHS-I )

SDXC ( UHS-I )

akku

410 kép/töltés

410 kép/töltés

390 kép/töltés

tömeg

680 g

690 g

705 g

ár ( Ft )

200.000

190.000 – 210.000

300.000 - 340.000

Pentax DSLR-jeinek pozitív sajátosságai a valamennyi kategóriában alkalmazott időjárásálló, szenzormozgatásos képstabilizációval és 100%-os lefedettségű optikai keresővel rendelkező váz, és a nagyon jó teljesítmény/ár arány.

APS-C formátum /1


Az APS-t ( APS = Advanced Photo System = Fejlett Fényképezési Rendszer ) 1996-ban vezették be új iparági szabványként a filmes fényképezés vérfrissítésére. A kisfilmeshez képest kisebb, 24 mm-es filmtekercset ( Kodak kódja 240 volt ) nem kellett be-, ill. kifűzni, háromféle képarányban lehetett használni, és mágneses úton az előhívást segítő plusz információkat vitt fel rá a fényképezőgép. Az APS-C ( C = classic ) a hagyományos 3:2, az APS-H a szélesvásznú 16:9, az APS-P a 3:1 panoráma képarány volt, melyet exponálás előtt ugyanazon a filmen be lehetett állítani.

Az APS rendszerhez új fényképezőgépek és előhívó laborok váltak szükségessé, és bár a gyártók széles kameraválasztékot kínálva ösztönözték az átállást, a felhasználók vagy maradtak a kisfilmes technikánál, vagy egyre inkább a digitális kamerák felé fordultak. Így az APS csak néhány évig élt, a gyártók leálltak vele és 2000 után eltűnt a piacról ( a film gyártását 2011-ben - utolsóként Fujifilm és Kodak - fejezték be ). Az APS SLR-fejlesztések eredményei ( Canon EOS IX, Minolta Vectis, Nikon Pronea voltak a legismertebbek ) viszont újrahasznosultak az APS-C DSLR-ek megjelenésével, melyek a mai napig a haladó amatőr/félprofi gépkategóriákban az eladások döntő többségét adják.

A filmes 24 x 16 mm-es APS-C képkocka digitális érzékelőméretében két verzió alakult ki, Canon kb. 22,5x15 mm-es, a többi gyártó kb. 23,5x15,5 mm-es szenzorokat használ. A pontos méretek típusonként is némileg szórnak, például a gyártásban lévő APS-C kamerák esetében az alábbiak szerint:

23,6x15,7mm:

Leica X-U Type 113, T Typ 701, TL, TL2, CL

23,6x15,6mm:

Fujifilm modelljei ( a kifutott X100, X100S, X100T kivételével )

23,5x15,7mm:

Nikon D500, D7500

23,5x15,6mm:

Nikon, Ricoh Pentax és Sony külön fel nem sorolt többi modellje

23,0x15,5mm:

Leica X Type 113

22,5 x 15mm:

Canon 80D

22,4 x 15mm:

Canon 7D II

22,3x14,9mm:

Canon 77D, 800D, 200D, 1300D, 2000D, 4000D, M5, 50, M6, M100

Megjegyzés: Canon soha nem kommentálta, miért választott kb. 8%-al kisebb felületű szenzorméretet a többiekénél, pedig egy adott kategórián belüli kisebb érzékelő - azonos felbontás esetén - önmagában versenyhátrányt jelent a nagyobbakkal szemben.

a) Tükörreflexesek ( DSLR )

Az első DSLR-t Kodak mutatta be 1991-ben. 1998-ban jutott el ( DCS-520/D2000 kettős márkanévvel, Canon vázzal ), ill. 1999-ben ( DCS-620, Nikon vázzal ) az APS-C szenzorméretig. 2000-2001-ben még megjelent az APS-C szenzoros DCS-620x és DCS720x, de 2005-ben kiszállt a DSLR gépkategóriából.

Ugyancsak Nikon vázat használva 2000-től a Fujifilm is ( FinePix S1 Pro ) elkezdett DSLR-t forgalmazni - ők a 2006-os FinePix S5 Pro-val hagyták abba a tükörreflexes bizniszt.

Canon

2000 májusában jelentette be az első saját gyártmányú DSLR-et, az EOS D30-at ( 3 MP-es APS-C méretű CMOS szenzora egyedülálló volt akkoriban ). 2002 februárjában jött az EOS D60 ( 6 MP CMOS ) – eddig a jelölés a felbontást követte, aztán elkezdték az xxD sorozatot elölről növekvő számozással, immár félprofi kategóriaként ( időközben ugyanis elindult az 1D / 1Ds nagyobb ( APS-H / FF ) szenzoros profi termékvonal ). Ez az újrakezdett számozás okozhatott keveredést a D30 – 30D, ill. D60 – 60D esetében, de mivel már 80D-ig jutott a modellek jelölése, ez a probléma már a múlté. 2009-ben kettéválasztották a sorozatot - az 50D után egy felfelé pozícionált, 7D-vel kezdődő vonal lett a félprofi kategória, a 60D-től folytatódó sort pedig haladó amatőr kialakításban vitték tovább.

Az APS-C szenzoros félprofi termékvonal tehát:

D30 ( 2000; 3MP ), D60 ( 2002; 6MP ), 10D ( 2003; 6MP ), 20D ( 2004; 8MP ), 30D ( 2006; 8MP ), 40D ( 2007; 10MP ), 50D ( 2008; 15MP ), 7D ( 2009; 18MP ), 7D II ( 2014; 20MP ).

Az APS-C haladó amatőr sorozat pedig:

60D ( 2010, 18MP ), 70D ( 2013, 20MP ), 80D ( 2016, 24MP )

2003 augusztusában az igényes amatőröknek szánt EOS 300D-vel ( USA-ban Digital Rebel, Japánban Kiss Digital elnevezéssel ) létrehozták a tömeges DSLR-piacot. Ennek a belépő szintű termékvonalnak a jelölése a 700D-ig nyílegyenesen haladt: 300D ( 2003; 6MP ), 350D ( 2005; 8MP ), 400D ( 2006; 10MP ), 450D ( 2008; 12MP ), 500D ( 2009; 15MP ), 550D ( 2010; 18MP ), 600D ( 2011; 18MP ), 650D ( 2012; 18MP ), 700D ( 2013; 18MP ).

2015-től a sorozatot kettéválasztották - 750D/760D ( 2015; 24MP ), 77D/800D ( 2017; 24MP ) – az alapvetően azonos felépítésben egyes funkciók differenciáltan jelennek meg, és a drágább verzióban van a fedlapon egy státuszmonitor.

2008-tól Canon elkezdett egy még egyszerűbb belépő sorozatot, mely 2018-ig egyenesen haladt - 1000D ( 2008; 10 MP ), 1100D ( 2011; 12 MP ), 1200D ( 2014; 18 MP ), 1300D ( 2016; 18 MP ) – majd kettévált. Folytatásának a 2000D tekinthető ( 2018; 24 MP ), és egy „lefelé elágazó” ( „a világ legolcsóbb/legegyszerűbb kivitelű” ) sorozat kezdődik 4000D kóddal ( 2018; 18 MP ).

A DSLR belépő szintnek 2013-ban megkezdték egy harmadik vonalát is – ez lényegesen kisebb a hasonló tükrös társainál ( 700D/750D/800D ). Jelölése némileg "kilóg a sorból" ( 100D, ill. utódja a 200D ).

A Canon aktuális APS-C DSLR-jeinek specifikációi:

a) „Rebel”-eknek becézett belépő szintű modellek

4000D ( 2018 )(Rebel T100, 3000D)

2000D ( 2018 )(Rebel T7, Kiss X90, 1500D)

200D ( 2017 )(Rebel SL2, Kiss X9)

800D ( 2017 )(Rebel T7i, Kiss X9i)

váz

kompakt méretű, nem időjárásálló

kompakt méretű, nem időjárásálló

kompakt méretű, nem időjárásálló

közepes méretű nem időjárásálló

képarány

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

szenzor

18 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

24 MP CMOS

érzékenység

( ISO )

auto, 100-6400, kiterjeszthető 12800-ig

auto, 100-6400, kiterjeszthető 12800-ig

auto, 100-25600, kiterjeszthető 51200-ig

auto, 100-25600, kiterjeszthető 51200-ig

fókusz

kézi, 9-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, 9-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 9-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 45-pontos kontraszt + fázisdetektor

kijelző

2,7” 0,23MP fix

3” 0,92MP fix

3” érintés-érzékeny 1,04 MP ki-, felhajtható

3” érintés-érzékeny 1,04 MP ki-, felhajtható

kereső

optikai, 95%, 0,8x (0,5x ekv.)

optikai, 95%, 0,8x (0,5x ekv.)

optikai, 95%, 0,87x (0,54 ekv)

optikai, 95%, 0,82x (0,51 ekv)

zár

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

30-1/4000

vaku

beépített 9,2 m, külső is csatlakoztatható

beépített 9,2 m, külső is csatlakoztatható

beépített 9,8 m, külső is csatlakoztatható

beépített 12 m, külső is csatlakoztatható

sorozat

3 kép/mp

3 kép/mp

5 kép/mp

6 kép/mp

video

MPEG-4, H.264 FHD/30p

MPEG-4, H.264 FHD/30p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mini

2.0, mini

2.0, mini

WiFi, Bluetooth

802.11/b/g/n

802.11/b/g/n + NFC

802.11/b/g/n + NFC + Bluetooth

802.11/b/g/n + NFC + Bluetooth

tárolás

SDXC

SDXC

SDXC (UHS-I)

SDXC (UHS-I)

akku

500 kép/töltés

500 kép/töltés

650 kép/töltés

600 kép/töltés

tömeg

435 g

475 g

455 g

530 g

ár ( Ft )

115.000

130.000

190.000-195.000

230.000-270.000

b) Haladó amatőr – félprofi modellek

77D ( 9000D )

( 2017 )

80D

( 2016 )

7D II

( 2014 )

váz

közepes méretű, nem időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

képarány

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

3:2, 4:3, 16:9, 1:1

3:2, 16:9

szenzor

24 MP CMOS

24 MP CMOS

20 MP CMOS

érzékenység ( ISO )

auto, 100-25600, kiterjesztve 51200

auto, 100-16000, kiterjesztve 25600

auto, 100-16000, kiterjesztve 51200

fókusz

kézi, DPAF 45-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, DPAF 45-pontos kontraszt + fázisdetektor

kézi, 65-pontos kontraszt + fázisdetektor

kijelző

3” érintésérzékeny 1,04 MP fel-, kihajtható

3” érintésérzékeny 1,04 MP fel-, kihajtható

3”, 1,04 MP fix

kereső

optikai, 95%

0,82x ( 0,51 ekv. )

optikai, 100%

0,95x ( 0,59 ekv. )

optikai, 100%

1x ( 0,62 ekv. )

zár

30-1/4000

30-1/8000

30-1/8000

vaku

beépített 12 m, külső is csatlakoztatható

beépített 12 m, külső is csatlakoztatható

beépített, külső is csatlakoztatható

sorozat

6 kép/mp

7 kép/mp

10 kép/mp

video

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, FHD/60p

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mini

3.0, mini

WiFi, Bluetooth

802.11/b/g/n + NFC + Bluetooth LE

802.11/b/g/n + NFC

802.11/b/g/n

tárolás

SDXC (UHS-I)

SDXC (UHS-I)

SDXC + CF

akku

600 kép/töltés

960 kép/töltés

670 kép/töltés

tömeg

540 g

730 g

910 g

ár ( Ft )

250.000 –280.000

350.000 - 370.000

470.000 - 520.000

Teljes képkockás formátum /5

c) Tükörnélküli cserélhető objektívesek ( MILC )

Ezek a kamerák rövid múltra tekintenek vissza, az első modell bejelentése 2013 őszén történt. Azóta is az APS-C szenzoros MILC-gyártók közül eddig csak ketten ( Sony nagyobb, Leica kisebb lendülettel ) fejlesztettek ki és forgalmaznak teljes képkockás tükörnélküli cserélhető objektíves gépet, bár intenzív találgatások folynak Canon, Nikon és Zenit csatlakozásáról is.

Sony egy gépcsaládon belül három, egymástól jelentősen eltérő paraméterekkel rendelkező kamera-sorozatot fejlesztett ki: az A7-ek a belépő szintű általános felhasználású, az A7R-ek a nagyfelbontású profi állóképeket, az A7S-ek pedig a nagy érzékenységű profi mozgóképeket készítők célcsoportjának készülnek. Mindegyik sorozatban 2015-re megjelentek a továbbfejlesztett „II” verziók is, melyek újabb technikai innovációik, firmware-frissítések, ill. az első generációs tapasztalatok leszűréséből adódó módosításaik révén már nemcsak innovatív, de viszonylag kiforrott termékek lettek. Az A7R III-at ( 2017 ) és A7 III-at ( 2018 ) pedig Nikon D850 és Canon 5D IV univerzális profi DSLR-jei, ill. belépő szintű full frame DSLR-ei ( EOS 6D II, D750 ) egyenrangú verseny-társának tekintik. ( Az A7S-ek speciális felhasználási területén Panasonic GH5s a konkurenciájuk. )

Negyedik termékvonal az elsősorban professzionális sport- és természetfotózáshoz szánt A9 modell ( 2017 ), melyet Canon 1D X II és Nikon D5 közvetlen kihívójának terveztek.

Főbb paramétereik:

 

A7 III ( 2018 )

A7R III ( 2017 )

A7S II ( 2015 )

A9 ( 2017 )

szenzor

24 MP BSI-CMOS

42 MP BSI-CMOS

12 MP CMOS

24 MP rétegelt BSI-CMOS

képarány

3:2, 16:9

3:2, 16:9

3:2, 16:9

3:2, 16:9

képstabilizálás

„5-tengelyes” szenzormozgatásos

„5-tengelyes” szenzormozgatásos

„5-tengelyes” szenzormozgatásos

„5-tengelyes” szenzormozgatásos

érzékenység

100-25600 (kiterjesztve 50-204800)

auto, 100-32000 (kiterjesztve 50-102400)

auto, 100-102400 (kiterjesztve 50-409600)

auto, 100-51200 (kiterjesztve 50-204800)

digitális zoom

4x

van

2x

 

sorozatfelvétel

10 kép/mp

10 kép/mp

5 kép/mp

20 kép/mp

kereső

OLED, 100% 2,36MP, 0,78x

OLED, 100% 3,69MP, 0,78x

OLED, 100% 2,36MP, 0,78x

OLED, 100% 3,69MP, 0,78x

kijelző

3” kihajtható, 0,921MP érintőképernyő

3” kihajtható, 1,44MP érintőképernyő

3” kihajtható, 1,23MP

3” kihajtható, 1,44MP érintőképernyő

élességállítás

kézi állítás, 425-pontos kontraszt-és 693-pontos fázisdetektoros autofókusz

kézi állítás, 425-pontos kontraszt-és 399-pontos fázisdetektoros autofókusz

kézi állítás, 169-pontos kontraszt-érzékelős

kézi állítás, 693-pontos hibrid

záridő

30 - 1/8000 mp

30 - 1/8000 mp

30 - 1/8000 mp

30-1/8000 mp (m) -1/32000 mp (el.)

vaku

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

video

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, H.264 UHD/30p, FHD/120p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, UHD/30p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, UHD/30p

MPEG-4, AVCHD, H.264 UHD/30p

Wi-Fi

802.11 b/g/n + NFC

802.11 b/g/n + NFC + Bluetooth

802.11 b/g/n + NFC

802.11 b/g/n + NFC + Bluetooth

tárolás

2x SDXC

( 1x UHS-II )

2x SDXC

( 1x UHS-II )

SDXC,

MS Duo/Pro

2x SDXC

( 1x UHS-II )

USB, HDMI

3.1 Gen 1, mikro

3.1 Gen 1, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

kép/töltés

610

650

370

650

időjárásálló váz

igen

igen

igen

igen

tömeg

650 g (akkuval )

655 g (akkuval )

630 g (akkuval )

675 g (akkuval)

ár ( Ft )

760.000 – 900.000

1.170.000

900.000

1.600.000

 

Leica Camera sokáig várt a MILC-piacra lépésével ( 2011-ben már voltak ugyan informális hírek egy full frame-es autofókuszos tükörnélküliről, ami valamiért a fiókban maradt ), aztán 2015-ben az SL Typ 601-el jelentkezett. Az „SL” kialakítása hasonlít a középformátumú „S”-re, érzékelője és processzora megegyezik a „Q” kompaktéval, egy alumíniumtömbből kimart időjárásálló vázának objektív-csatlakozása megegyezik a TL-ével ( lásd APS-C-nél ). 49-pontos kontraszt-érzékelős autofókusszal, max. 11 kép/mp sebességgel, ISO 50-50000 érzékenységgel rendelkezik, zársebessége 60-1/8000 mp, Cinema 4k ( 4096 x 2160 /24 fps ) és FHD/30p video-t vesz fel, érintőképernyője 3” fix 1,04 MP, felső oldalán az expozíciós információkat mutató fekete-fehér 1,28” LCD is van, belenézésre aktiválódó, 60 kép/mp képfrissítésű „EyeRes” keresője 4,4 MP-es. Nincsen NFC, Bluetooth és beépített vaku ( de külső vaku csatlakoztatható ), van viszont két SDXC-kártyahely, 3.0 USB, 2 GB puffer-memória, Wi-Fi és GPS. Tömege 850 g, akkuja 400 kép/töltésre hitelesített.

2016-ban elkészültek azok az L-adapterek, melyekkel szinte valamennyi valaha készült Leica objektív ( S, M, R ) használható az SL vázzal. A profi MILC-kategóriába pozícionált SL Typ 601 ára: 1.830.000 Ft.

d) Kompaktok

„Fehér holló” a teljes képkockás kompakt, a ( még egy pár évig biztosan ) csak egy nagyon szűk réteg speciális ígényeihez kifejlesztett kategória két gyártó ( Sony és Leica ) három modelljéből áll.

A világ első full frame-es kompaktja a 2012-ben bejelentett Sony RX1 volt, melynek továbbfejlesztett változata a jelenleg is gyártott RX1 R. ( Az RX1 és RX1 R közötti különbségek az AA-szűrő elhagyása és opcionális kereső csatlakoztatásának a lehetősége. Az „R” a „resolution” = „felbontás” szó rövidítéséből ered, melynek javulását az AA-szűrő elhagyása eredményezi. )

2015-ben jelent meg az RX1 R II ( a tükörnélküli A7R II szenzorával ) jelentősen megnövelt felbontással, fejlettebb autofókusszal és video-val, beépített keresővel és Wi-Fi-vel, 14-bit-es tömörítetlen RAW képességgel és elektronikusan ki- és bekapcsolható AA-szűrővel.

Ugyancsak 2015-ben debütált Leica a Q Typ 116-al, mely egy teljes képérzékelős kompakt Q-sorozat első tagja. Leica Max szenzora ( az izraeli-japán TowerJazz Panasonic tervezte ) és Maestro II processzora ( a Fujitsu, Panasonic és a Japán Fejlesztési Bank tulajdonában lévő, SocioNext nevű, újonnan létrehozott cég gyártja a Fujitsu Mibeault-architektúra alapján, mely a Nikon kamerákban is megtalálható ) megegyezik a néhány hónapos eltéréssel bejelentett SL tükörnélküli cserélhető objektíves gépével, Summilux objektívje ( Konica Minolta tervezte, Panasonic gyártotta ) a full frame kompaktok között kiemelkedően jó fényerővel rendelkezik. Ismertetőjében megemlítik, hogy a kamerát teljes mértékben Németországban szerelik össze, és elegendő érdeklődés esetén megfontolják 35 mm-es és 50 mm-es objektívvel való gyártását is ( az eladások tükrében ez valószínűleg kevéssé reális fejlemény ).

A jelenleg forgalomban lévő teljes képkockás kompakt modellek főbb paraméterei:

 

Sony RX1R    (2013)

Sony RX1R II  (2015)

Leica Q Typ 116 (2015)

szenzor

24 MP CMOS

42 MP BSI-CMOS

24MP CMOS

képstabilizálás

nincsen

nincsen

nincsen

érzékenység

auto, 100-25600       ( kiterjesztve 50-102400 )

auto, 100-25600       ( kiterjesztve 50-102400 )

auto, 100-50000

objektív

35 mm F2,0

35 mm F2,0

28 mm F1,7

digitális zoom

9x

4x

1,2x - 1,5x

sorozatfelvétel

5 kép/mp

5 kép/mp

10 kép/mp

kereső

opcionális elektronikus vagy optikai

elektronikus, 100% 2,36MP

elektronikus, 100% 3,68MP

kijelző

3” fix, 1,23MP

3” fel- lehajtható, 1,22MP

3” érintőképernyő   fix, 1,04MP

élességállítás

kézi állítás, 25-pontos kontraszt-érzékelős

kézi állítás, 25-pontos kontraszt-, 399- pontos fázisdetektor

kézi állítás, kontraszt-érzékelős

záridő

30 - 1/4000 mp

30 - 1/4000 mp

30 - 1/16000 mp       (mech. és elektr. zár)

vaku

beépített 6,0 m,   külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

video

MPEG-4, AVCHD 1920x1080/60i

MPEG-4, AVCHD, XAVC S, H.264 1920x1080/60p

MPEG-4 1920x1080/60p

Wi-Fi

Eye-Fi

802.11 b/g/n + NFC

802.11 b/g/n + NFC

tárolás SDXC, MS Duo/Pro SDXC, MS Duo/Pro SDXC

egyéb

nincsen AA-szűrő

változtatható AA-szűrő, 14-bites tömörítetlen RAW

nincsen AA-szűrő

kép/töltés

270

220

 

képarány

3:2, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

3:2

időjárásálló váz

nem

nem

nem

tömeg

480g (akkuval, kártyával)

510g (akkuval, kártyával)

640g (akkuval, kártyával)

ár ( Ft )

950.000

1.260.000  -1.300.000

1.325.000

 

Teljes képkockás kamerák összefoglalása

Az 1980-as kiadású „dr. Sevcsik – Hefelle: Fényképészet” magyar szakkönyvben az olvasható ( természetesen akkor még szó sem volt digitális fényképezőgépekről, a ’70-es évek végének filmes SLR-technikáját ismertette ), hogy „az igényes kivitelű kisfilmes profigépek gyártását lényegében a négy nagy japán cég tartja kézben: Nippon Kogaku, Asahi Optical, Minolta Camera és Canon.”  Azaz pontosan a mai DSLR ( és DSLT ) gyártók névsorát kapjuk meg, ugyanis a Nippon Kogaku ma a Nikon, az Asahi Optical ma a Ricoh tulajdonában lévő Pentax, a Minolta-t a Sony integrálta, míg a Canon-hoz nem kell kommentár. Ebből úgy tűnik, mintha 40 év alatt semmi nem változott volna, a gyártók köre stabil lenne, nincsenek belépők vagy kiesők, és a jövő jól előrelátható.

Ezzel szemben lezajlott a filmről a digitális technikára történő átállás, melynek során Kodak, Kyocera, Canon, Nikon, Sony és Ricoh/Pentax jutott el a full frame DSLR-ek gyártásáig, de Kyocera és Kodak pár év után felhagytak vele, Sony pedig áttért az SLT-technológiára. Canon-nak és Nikon-nak ( duopóliumukat gyakran Canikon-nak is hívják ) kb. 95%-os a „full frame DSLR” piaci részesedése, Sony és Ricoh csak marginális jelenléttel - egy-egy modellel - képviselteti magát, és új gyártó belépésére senki nem számít.

Az aktuális full frame DSLR termékválaszték:

 

Canon

Nikon

Sony

Ricoh

profi szint

EOS 1D X II

D5

-

-

félprofi, haladó amatőr

5DS, 5DS R,    5D IV

D850, D750, Df

SLT-A99 II

Pentax K-1 Mark II

belépő szint

EOS 6D II

D610

-

-

 

A várhatólag bővülés előtt álló full frame MILC termékválaszték:

 

Sony

Leica

profi, félprofi szint

A9, A7R III, A7S II

SL Typ 601

belépő szint

A7 III

-

A full frame kompaktok és távmérős kamerák – speciális felhasználói körük és magas árszintjük miatt – nem játszanak valódi piaci szerepet.

Teljes képkockás formátum /4

Ricoh ( Pentax )

Pentax rövid története a „Középformátum/4” fejezetben szerepel. A digitális átállás keretében 2000-ben Pentax bejelentette, hogy az újonnan kifejlesztendő 35 mm-es filmes SLR csúcsmodelljének ( MZ-S ) 2001 tavaszára elkészíti digitális változatát is. A valószínűleg MZ-D jelűnek szánt váz – melybe a Contax N Digital által is alkalmazott Philips 6 MP CCD szenzort szánták – azonban nem került gyártásba, pedig versenyben lett volna az első full frame-es DSLR címért. Állítólag a magas ára miatt került a prototípus a fiókba, de a szenzorral kapcsolatos sok probléma ( mellyel a Contax is szenvedett ) közrejátszhatott abban, hogy csendben feledésbe merült, és később az új tulajdonosok (Hoya, Ricoh) sem említették soha.

Igy Pentax digitális tükörreflexes tevékenysége csak később, 2003-tól indult, amikor az *ist filmes SLR-jén alapuló *ist D sorozatával ( APS-C 6MP CCD érzékelő ) lépett piacra. Az első full frame-es, K-1 nevű DSLR-jüket pedig több mint egy évtizeddel később, 2016-ban készítették el, mely közepes méretű időjárásálló vázban 36 MP CMOS érzékelővel, „5-tengelyes” szenzormozgatásos képstabilizátorral, hibrid autofókusszal, 3,2” 1,04 MP kihajtható LCD-vel, 100% 0,7x pentaprizmás optikai keresővel, 4,4 kép/mp felvételi sebességgel, FHD/30p MPEG-4 és H.264 videoval, 2x SDXC ( UHS-I ) kártyahellyel, beépített WiFi-vel és GPS-el rendelkezett, érzékenysége ISO 100-204800, tömege 1010 g. Utódja a K-1 Mark II ( 2018 ), melynek max. érzékenységét ISO 819.200-ra növelték, és többszörös expozíciónál ( elsőként az iparágban ) kézből, tripod nélkül is használható a Dynamic Pixel Shift Resolution rendszere. Ára: 620.000 Ft.

Leica Camera

Leica rövid története a „Középformátum/5” fejezetben szerepel. A kisfilmes távmérős kamerák piacvezetőjeként nem fordítottak az SLR-ek fejlődésére figyelmet, ezért megkésve, Minolta-együttműködésben kezdtek bele az 1970-es évek közepén a kisfilmes tükörreflexes R-családba. Digitális átmenetként 2005-től a sorozat utolsó két tagjához ( R8 és R9 ) 10 MP CCD szenzoros ( nem teljes képkockás, hanem 26,5 x 17,5 mm-es méretű ) hátfalat gyártottak. 2009-ben mind az R-család vázának, mind a DMR ( Digital Module R ) hátfalnak a forgalmazását a kereslet elégtelenségére hivatkozva megszüntették. Azóta sem gyártanak kisfilmes vagy annál kisebb szenzoros DSLR-eket….

Sony ( Minolta )

a) 1928-ban Kazuo Tashima megalapította Osaka-ban a Japán-Német Fényképezőgép Üzemet. 1933-ban használta először ( egy Plaubel-hasonmáson ) a Minolta ( japánul Minoruta ) márkanevet, mely a „Mechanism, instruments, optics, lenses by Tashima” szlogenből ered. 1937-ben Chiyoda Optika és Finommechanika céggé alakulva gyártani kezdték az első japán TLR kamerát, a ( Rolleiflex hasonmás ) MinoltaFlex-et. A II. világháború után a ( Leica koncepcióra épülő ) Minolta-35 ( 1947 ) a távmérős gépekben hozott nekik sikert. A többi japán fotóscéggel „szinkronban” 1958-tól kezdték az SLR-ek gyártását ( Minolta SR-sorozat ). 1972-ben Leica-val együttműködési szerződést írtak alá, melynek eredménye a Minolta XE-1/Leica R3 tükörreflexes vázak voltak. Minolta vezette be Japánban elsőként a bajonet-es objektívcsatlakozást a csavaros helyett ( ez a jelenlegi Sony „A” objektív-csatlakozás ), és az első kereskedelmileg sikeres autofókuszos SLR-sorozatot ( szabadalomsértés miatt viszont Honeywell-el szemben pert vesztettek ). 1985-től az USA-ban Maxxum, Európában Dynax, Japánban és Kínában Alpha márkanéven forgalmazták SLR-jeiket, a Minolta cégnevet 1994-ben vették fel.

1995-ben már kihozták első kisszenzoros DSLR-jüket ( Maxxum vázas RD-175, 3x0,38 MP-es szenzor ), de csak a 2004-ben beolvadással megalakult Konica Minolta jelentkezett - a jelentős gyártók közül utolsóként - APS-C méretű DSLR-el ( Maxxum/Dynax/Alpha 5D és 7D, 6 MP CCD ). 2006-ban azonban kivonultak a filmes és digitális fotóiparból, és eladták DSLR-üzletágukat a Sony-nak.

b) Akio Morita fizikus és Masaru Ibuka mérnök 1946-ban Tokyo-ban megalapította a TTK (Tokyo Telecommunications Engineering Co., japánul „Totsuko”) céget. Rádiók javításával ( és a háború alatt betiltott rövidhullámú adapterrel való kiegészítésükkel ) kezdték a cég működését, aztán elnyerték a Japán Műsorszóró Vállalatnál ( NHK ) az átjátszó és műsorszóró állomások rendszerének a megmaradt katonai hírközlő berendezések átalakításával történő újjáépítését. Ehhez köthető első sikeres saját termékük, az 1950-ben megjelent, Japánban először gyártott magnó ( G-Type ) és szalag (“Soni-Tape” ) - mely egy NHK stúdióban látott amerikai szalagos magnetofon másolata volt. A Soni - majd Sony - név a latin „sonus” = „hang” szóból ered, melyet a könnyebb kiejtés ( és egyesek szerint a „sonny” = ”kisfiam, fiacskám” kedveskedő angol szó ) felhasználásával alakítottak át. 1955-től valamennyi termékükön a Sony logo-t alkalmazták, és 1958-ban a cég neve is Sony-ra változott.

A Los Angeles-i Olimpia idején – erős elektronikai hátterükre építve - kezdtek bele a fényképezőgépiparba Mavica floppy disk-es ( majd CD-tárolós ) kameráikkal. 1996-tól (DSC-F1) elindultak a mai napig folytatott kompakt Cybershot-ok és ( DSC700 ) bridge kamerák is ( Memory Stick memóriával ). A professzionális és félprofi kategóriában Sony-nak azonban nem volt hagyománya és terméke.

c) A Konica Minolta-tól vett tükörreflexes üzletágra Sony 2006-tól Alpha néven egy teljes DSLR profilt épített fel. 2006-2010 között 17 modellt ( 15 db APS-C és 2 db FF ) fejlesztett ki Sony/Minolta Alpha objektívcsatlakozással, melyekkel 20%-os piaci részesedést tervezett elérni. A két teljes képkockás kamera az A900 ( 2008, 25MP CMOS ) és A850 (2009, 25MP CMOS) modellek voltak, mindkettő a „többeknek is megengedhető”, azaz relatíve olcsó full frame kategóriába tartozott. A tervezett piaci részesedést azonban nem sikerült megközelíteni, ezért megszüntették ezt a „hagyományos” DSLR-vonalat.

2010-ben technológiai váltást hajtottak végre, bevezetve a tükörreflexes konstrukció módosításával az SLT ( részben áteresztőnek, féligáteresztőnek, vagy áttetszőnek is nevezett, fix tükrös ) rendszert, és 2011-től már csak ilyen gépekkel jöttek ki. Az SLT-felépítésnél ( SLT = Single-Lens Translucent Pellicle Mirror Technology ) a tükör nem csapódik fel mint a DSLR-nél, hanem fixen van beépítve, a fény 70%-át átengedi, 30%-át visszaveri a fókuszálás részére – így folyamatosan van élőkép és gyors követő autofókusz. Az optikai kereső helyett elektronikus keresőt használnak ( ezért nem kell a pentatükör / pentaprizma és mattüveg ), a fix tükör miatt nincs tükörmozgató mechanika, így a váz mérete és tömege kisebb az ekvivalens tükörreflexesekénél. Az SLT-re áttérés nem érintette Sony DSLR-objektívjeit - a csatlakozás változatlan maradt, csak az elnevezését egyszerűsítették ( Sony/Minolta Alpha-ról ) A-csatlakozásra.

Megjegyzés: Az SLT-technika annyiban nem teljesen új, hogy Canon a filmes SLR-eknél már fejlesztett ki rögzített féligáteresztő tükrös felépítésű, gyors működésű gépeket - pl. Pellix ( 1965, pellicle = hártya, membrán ), F-1 High Speed ( 1972 ), EOS RT ( 1989-92 ), EOS 1N RS ( 1995-2000 ) - de a hagyományos, felcsapódó tükrös SLR-technológia finomítása következtében végül ez a konstrukció nem terjedt el.

Az SLT-technológiával felépített full frame-es gépcsalád tagjai az SLT-A99 ( 2012 ), és utódja, az SLT-A99 II ( 2016 ). Főbb paraméterei: 42 MP BSI-CMOS, 79+399-pontos hibrid autofókusz, szenzoreltolásos 5-tengelyes képstabilizásás, ISO 100-25600 (kiterjesztve 50-102400), 4k/30p MPEG-4 / AVCHD / XAVC S video, 3” kihajtható 1,23 MP LCD kijelző, 2,36MP OLED kereső, 12 kép/mp sebesség, közepes méretű időjárásálló váz, 490 kép/töltés, tömeg 850 g, dupla SDCX/MS Duo kártyahely, WiFi, NFC, ára: 1.300.000 Ft.

Teljes képkockás DSLR-szenzorok

Bár Sony nem ért el full frame-es DSLR és DSLT kameráival jelentős piaci sikert, szenzorait versenytársai eredményesen használják. Nikon a legtöbb újabb modelljében ( D600/610, D750, D800/800E/D810/D850, D5 ) Sony szenzort alkalmazott, csak a D4/D4s/Df érzékelőit gyártatta le Renesas-al. Ricoh a Pentax K-1-be és K-1 Mark II-be szintén Sony szenzort épített - Canon viszont teljes mértékben a saját érzékelőire épít.

Teljes képkockás formátum /3

Canon

1930-ban Tokyo-ban három fiatalember létrehozta a Precíziós Optikai Eszközök Laboratóriumát egy kisfilmes, távmérős, cserélhető objektíves fényképezőgép kifejlesztésére, melynek prototípusa négy év múlva készült el  Kwanon ( más átírásban Kannon vagy Canon - a könyörületesség buddhista istennője ) néven. Újabb két év múlva hozták forgalomba a végleges „Hansa Canon” verziót. A cég mai formájában 1937-ben már Canon-ként alakult meg, és névadó kamerájuk továbbfejlesztett változatait az 1960-as évek második feléig gyártották, először vegyesen saját és Nikkor objektívekkel, azután kizárólag sajáttervezésű és gyártású Serenar-okkal.

1959-ben jelent meg az első 35 mm-es filmes SLR-jük ( "Canonflex" váz és R-sorozatú objektívek ), melyet 1964-től az „FX” vázak és FL-sorozatú objektívek követtek. A távmérősről teljesen SLR-re átállás jegyében 1969-ben jelent meg az F-1 professzionális és FTb amatőr váz, melyhez 1971-től az FD-sorozatú objektíveket gyártották. 1987-ben vezették be az EOS ( Electro Optical System, vagy romantikusabban a görög mitológiában a hajnal istennője ) teljesen elektronikus autofókuszos tükörreflexes váz-objektív rendszert és az EF objektív-családot, melyeket a digitális korszakba való átmenet során is megtartottak, és mind a mai napig ( APS-szenzoroknál EF-S és EF-M verzióként ) kizárólagosan alkalmaznak.

A DSLR-ek kifejlesztéséhez a világ akkor még vezető fotótechnikai cégével, a Kodak-kal való együttműködésen keresztül vezetett az útjuk. 1995-ben Kodak a Canon EOS-1N filmes SLR-vázba rakott szenzort és csatlakoztatott hozzá digitális hátfalat ( EOS DCS-sorozat ). 1998-ban már ikermárkaként, a vázba integrált hátfallal jelent meg a  Kodak DCS520 / Canon D2000 ( 2 MP, APS-C ) és Kodak DCS560 / Canon D6000 ( 6 MP, APS-H ). 2000-ben jelentkezett Canon először önálló DSLR-termékkel, az EOS-1V filmes vázban hozták ki a D30-at ( 3 MP CMOS APS-C ), mely a mai napig is tartó EOS xxD haladó amatőr sorozatuk első tagjává vált.

A teljes képkockás 1Ds-sorozat beindításához Canon 2002 szeptemberében - holtversenyben Kodak DCSPro14n Nikon-vázas full frame-esének bejelentésével - jutott el. Mindegyik 1Ds modelljük megjelenését egy 1D-sorozatú, APS-H szenzoros kamera előzte meg, melyen kipróbálták az új fejlesztéseket, így éveken keresztül valójában párhuzamosan fejlődő, de kétféle felbontású és sebességű, APS-H és FF szenzoros termékcsaládot forgalmaztak:

EOS-1D:

2001. szept.

(4MP CCD)

EOS-1Ds:

2002. szept.

(11 MP CMOS)

EOS-1D II:

2004. jan.

(8 MP CMOS)

EOS-1Ds II:

2004. szept.

(17 MP CMOS)

EOS-1D IIN:

2005. aug.

(8 MP CMOS)

 

 

 

EOS-1D III:

2007. febr.

(10 MP CMOS)

EOS-1Ds III:

2007. aug.

(21 MP CMOS)

EOS-1D IV:

2009. okt.

(16 MP CMOS)

 

 

 


Az első generációs full frame DSLR ( EOS-1Ds ) sorozatot és a gyorsabb APS-H ( EOS-1D ) sorozatot egyaránt kiváltotta - és a full frame iránti elkötelezettséget, továbbá az APS-H termékvonal megszüntetését - jelentette a második generációs teljes képkockás váz (EOS-1D X) megjelenése, mely egyesítette az 1Ds felbontását és az 1D sebességét, és megteremtette a DSLR kamerával történő professzionális videózás lehetőségét is. Canon csúcskategóriás sorozatának folytatása a jelenlegi EOS-1D X II ( 2016 ) modell.

A full frame DSLR-ek szélesebb körű elterjesztése céljából 2005-ben egy második, u.n. „anyagilag többeknek is megengedhető” ( affordable ), relatíve kis méretű és tömegű, relatíve olcsóbb sorozatot, az 5D-t ( 13 MP CMOS ) jelentettek be. Utódja a 2008 őszi 5D II ( 21 MP CMOS, FHD video, élőkép ) már tv-produkciók készítésére is alkalmas volt. Az 5D III ( 2012; 22 MP CMOS ) után a sorozat kettévált – az 50 MP felbontású változata a középformátumú gépeknek alulról versenyt támasztó 5Ds, ill. 5Ds R ( 2015 ) lett, a kisebb felbontású, de jobb video tulajdonságokkal bíró, univerzálisabb párja pedig az 5D IV (2016; 30 MP CMOS). Az 5DS R abban tér el az 5DS-től, hogy kikapcsolható az AA-szűrője ( R = resolution = felbontás ).

2012-től van már „még többeknek, vagy még inkább, nagyon is elérhető” ( most affordable ) kategória is, ennek első tagja az EOS 6D ( 20 MP CMOS ), majd folytatása az EOS 6D II ( 26 MP CMOS, 2017 ) - ez Canon belépő szintje a teljes képkockás DSLR-ek világába.

Megjegyzés: Az 1D X-nek 2012-ben készült egy 1D C nevű, video-ra optimalizált változata is, mely kifutott modell, és esetleges folytatásáról nincsen információ.

Az aktuális full frame modellek specifikációja:

6D II

( 2017 )

5DS / 5DS R

( 2015 )

5D IV

( 2016 )

1D X II

( 2016 )

váz

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

nagy méretű időjárásálló

képarány

3:2, 1:1, 4:3, 16:9

3:2, 16:9

1:1, 4:3, 3:2, 16:9

3:2

szenzor

26 MP CMOS

50 MP CMOS

30 MP CMOS

20 MP CMOS

érzékenység ( ISO )

auto, 100-40000 (kiterjeszthető 50-102400)

auto, 100-6400 (kiterjeszthető 50-12800)

auto, 100-32000 (kiterjeszthető 50-102400)

auto, 100-51200 (kiterjeszthető 50-409600)

fókusz

kézi, DPAF 45-pontos kontraszt + fázisdetektoros

kézi, 61-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, DPAF 61-pontos kontraszt + fázisdetektoros

kézi, 61-pontos kontrasz + fázisdetektoros

kijelző

1,04 MP 3” fel- és kihajtható, érintésérzékeny

1,04 MP 3,2” fix

1,62 MP 3,2” fix érintésérzékeny

1,62 MP 3,2” fix érintésérzékeny

kereső

optikai, 98%, 0,71x

optikai, 100%, 0,71x

optikai, 100%, 0,71x

optikai, 100%, 0,76x

zár

30-1/4000

30-1/8000

30-1/8000

30-1/8000

vaku

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

sorozat

6,5 kép/mp

5 kép/mp

7 kép/mp

16 kép/mp

video

MPEG-4, H.264 FHD/60p

H.264  FHD/30p

MPEG-4, Motion JPEG, Cinema 4k/30p FHD/60p

MPEG-4, H.264, Motion JPEG, Cinema 4k/60p FHD/120p

USB, HDMI

2.0, mini

3.0, mini

3.0, mini

3.0, mini

tárolás

SDXC

SDXC + CF

SDXC + CF

CF + CFast

akku

1200 kép/töltés

700 kép/töltés

900 kép/töltés

1210 kép/töltés

tömeg

765 g

930 g

890 g

1530 g

ár ( Ft )

635.000- 675.000

DS:1.150.000

DS R:1.240.000

1.100.000- 1.200.000

1.985.000- 2.075.000

Teljes képkockás formátum /2

b) Tükörreflexesek ( DSLR )

A kisfilmes tükörreflexes ( SLR ) kamerák az 1970-es évek elejétől fokozatosan átvették az uralmat a két fényaknás ( TLR ) és távmérős ( RF ) gépektől az igényes amatőr és félprofi alkalmazásokban, így ebben a kategóriában az 1990-es években elkezdődött digitális átállás az SLR-ek átalakításával történt - mindig az éppen rendelkezésre álló legnagyobb szenzorok felhasználásával. Egyes gyártók nem jutottak tovább az APS-C képérzékelőknél, néhányan viszont elértek ( esetleg egy közbenső lépés - az APS-H méret - beiktatásával ) a teljes képkockáig. A 35 mm-es full frame piac kialakulása és szereplői:

Kyocera ( Contax )

Zeiss Ikon 1932-ben jelent meg kisfilmes, távmérős Contax I. kamerájával, melynek változatait 1961-ig gyártotta. A II. világháború után a cég drezdai és jénai részlege az NDK-hoz, a stuttgarti az NSZK-hoz került, és a két rész között megszakadt a kapcsolat, de névhasználati perek még vagy két évtizedig zajlottak. A jénai részleg az 1948-as államosításkor VEB Carl Zeiss Jena ( majd a német újraegyesítés után Jenoptik AG ), a drezdai pedig VEB Zeiss Ikon Dresden, 1958-tól VEB Kinowerke, majd 1964-től Pentacon lett ( a Pentacon a Pentaprism + Contax szóösszetételből ered ).

A modern kisfilmes SLR-ek megalapozójának a drezdai VEB Zeiss Ikon Dresden-nek az 1949-es Lipcsei Vásáron bemutatott Contax S ( S = Spiegelflex ) gépét tekintik. Az általuk használt M42 objektív-csatlakozás az iparág kvázi-szabványává vált, a pentaprizma alkalmazása pedig a nem-fordított kép szemmagasságban történő létrehozásával a tükörreflexes vázak elterjedésének egyik fő akadályát küszöbölte ki. 1952-től a továbbfejlesztett verzióit a vitatott márkanévjog miatt mindig kettős névvel ( Contax a szocialista országokba, Pentacon a kapitalista országokba ) szállították. Az 1960-as években a termékcsalád gyártását megszűntették, így a Contax márkanév történetének folytatása végleg a nyugat-németekhez került.

A stuttgarti Zeiss Ikon azonban nem bírta a japánokkal folyó technológiai és árversenyt, 1972-ben bezárták az üzemüket, és a „Zeiss Ikon” és „Contax” licenszelhető márkanevekké váltak. A „Top Secret Project 130” keretében a Contax név használati joga a japán Yashica-hoz került. ( A név a „Yashima” és „camera” szavak összevonásából alakult ki, hasonlóan a Leica vagy Konica szóképzéshez. ) A Porsche Design Studio közreműködésével tervezett „Contax RTS” ( RTS = Real Time System ) kézi fókuszos SLR-sorozat első modelljét nagy sikerrel mutatták be 1974-ben a Photokina kiállításon, továbbfejlesztett változatait a ’90-es évekig gyártották. A Contax 137MA-val kezdődő sorozat egy kisebb, de hasonló tulajdonságokkal rendelkező 35 mm-es SLR volt. Valamennyi Contax modell közös jellemzője a bajonet-záras, cserélhető Carl Zeiss objektív volt, melyet részben Németországban, részben Japánban gyártottak.

1983-ban a japán Kyocera ( Kyocera = Kyoto Ceramics ) kerámiagyártó megvette a Yashicát, és mind Yashica, mind Contax márkanévvel gyártotta termékeit. A Contax T-sorozat kézi fókuszos távmérős gépeket, a Contax N sorozat az autofókuszus SLR rendszereket, a Contax G-sorozat távmérős autofókuszos gépeket, a Contax Tix APS-formátumú kamerákat, a Contax 645 a közepes formátumú vázat tartalmazta.

A digitális átállás során Kyocera több típust ( kompaktot, középformátumú vázat és full frame-es SLR-t ) is forgalmazott Contax márkanév alatt. A 2000-ben bejelentett Contax N Digital - egy Contax N filmes vázba épített Philips 6 MP CCD szenzoros kamera - volt az első a kisfilmes méretű, integrált kivitelű DSLR-ek terén ( bár a szállítása 2002-ig húzódott, és a Philips érzékelővel folyamatosan sok probléma volt ). 2005-ben Kyocera bejelentette a fotózással kapcsolatos valamennyi terméke gyártásának beszüntetését, így - a Contax márkanévvel együtt - eltűnt az első full frame-es DSLR kamera is.

Kodak

Az eredetileg banki alkalmazott George Eastman egy üzlettárssal 1881-ben létrehozta az Eastman Dry Plate Co.-t, majd 1885-ben felfedezte a tekercsfilmet - és ezzel forradalmasította a fényképezést ( továbbá a filmes mozgókép feltalálásának is ez lett az alapja ). Bejegyeztette a ( hangutánzó ) Kodak márkanevet, és fotótörténeti jelentőségű „Brownie” kameráit az 1970-es évekig tízmilliószám gyártotta. Filmes újításainak felsorolása oldalakat venne igénybe, de a digitális fényképezés kialakításában is meghatározó szerepet játszott ( még ha a digitális korszak okozta is a vesztét ). Olyan korszakos eredmények köthetők hozzá, mint az első digitális fényképezőgép megalkotása (Steven Sasson, 1975), a szenzorokra helyezendő színszűrő kialakítása ( Bryce Bayer, 1976 ), az első 1MP-t meghaladó CCD-érzékelő kifejlesztése ( 1986 ) és az első DSLR forgalmazása ( DCS-100, 1991 ), stb.

A kisszenzoros DCS-100 után Kodak felváltva Nikon és Canon vázakkal és objektívekkel dolgozott, a full frame „előszobájába” - az APS-H méretig - a DCS 560-al ( 1998, Canon váz ) és DCS 660-al ( 1999,  Nikon váz) jutott el. A teljes képkockás, Nikon F80 vázon alapuló, 14 MP CMOS érzékelős Kodak DCS-Pro14n-et 2002-ben jelentették be ( ez időben egybeesett Canon EOS-1Ds első full frame-esének bemutatásával, de mivel Kodak ára 5 ezer USD, Canoné viszont 8 ezer USD volt, minden figyelem Kodakra irányult, „ellopva a show-t” a később életképesebbnek bizonyult versenytárstól ). Műszaki problémák miatt, sok javítgatás után Kodak csak 2003-ban tudta elkezdeni a szállításokat, majd a következő évben átváltott a ( Nikon, ill. Canon vázas ) DCS-Pro SLR/n-re ill. DCS-Pro SLR/c-re. Végül 2005-ben kivonult a DSLR kategóriából ( majd később teljesen a fényképezőgépgyártásból, digitális képalkotással kapcsolatos szabadalmait eladva egy - többek között az Apple-t, Google-t is magában foglaló - konzorciumnak, márkanevének kameráknál történő használatát pedig a kaliforniai JK Imaging vette meg ).

Nikon

Optikai termékeket gyártó három cég összevonásával és a Mitsubishi elnökének tőkebefektetésével jött létre 1917-ben Tokyo-ban a Japán Optikai Ipari Vállalat. Nevének első két szava japánul Nippon Kogyo, összevonva Nikko, ami egyrészt „napfény”-t jelent, másrészt egy híres japán város, mely évszázadokig a shogunátus ( a katonai kormányzat ) központja volt. Ennek egy eltérő átírási módban Nikkor felel meg, és ezt a márkanevet adták 1932-től objektívjeiknek. A II. világháború alatt felduzzasztott gyártási kapacitással üzemeltek ( pl. távcsöveket, periszkópokat szállítottak a japán hadseregnek ), ezért a háború után csak egy gyáruk maradhatott, melyet polgári optikai termékekre állítottak át. 1948-ban megjelent első ( a kor trendjének megfelelően távmérős, cserélhető objektíves, Leica és Contax ihlette ) gépük a Nikon 1 volt ( nem keverendő össze a későbbi digitális 1”-os MILC-rendszerrel ), a csúcspontot az 1957-es Nikon SP jelentette, melyet kora egyik legjobb távmérősének tartottak.

Az SLR-ek sora 1959-től a Nikon F-el kezdődött, mely valamennyi ( máshol kifejlesztett ) korszerű megoldást egy gépben egyesítette, és olyan sikeres volt, hogy 1973-ig gyártották, az F objektívcsatlakozást pedig mind a mai napig használják. Az F jelzés a mindenki által a tükrösöknél alkalmazott „-flex” végződés rövidített változata, Nikon ezt használta minden kisfilmes SLR modellnél egészen a digitális SLR-jeik ( D-betűs ) koráig. A cégnév 1988-tól változott Nikon-ra.

Kodak DSLR-jeihez 1991-2004 között ( vagyis a kezdetektől az utolsó modellig ) szállítottak vázakat, saját első digitális tükörreflexesük az 1999-es D1 (2,6 MP APS-C CCD) volt - 11 hónappal megelőzve a nagy versenytárs Canon D30-át. Canon-tól eltérően sokáig nem váltottak teljes képkockás CMOS érzékelőkre, és nem vezettek be APS-H közbenső méretet sem, D1-D2 termékcsaládjaiknál megtartották az APS-C szenzorméretet.

2006-ra Kyocera és Kodak felhagyott a DSLR-gyártással, így Canon egyedül maradt a teljes képkockás kategóriában, ráadásul 2005-től már egy „anyagilag többeknek is megengedhető” félprofi géppel ( EOS 5D ) is rendelkezve bővítette a full frame kínálatot. Nikon ekkor irányt váltott, és teljes képkockás CMOS alapra helyezte a mai napig is folytatott profi sorozatát:

D3:    2007; 12 MP, 11 kép/mp

D3X: 2008; 25 MP,   5 kép/mp

D3S: 2009; 12 MP, 11 kép/mp

D4:   2012; 16 MP, 11 kép/mp

D4S: 2014; 16 MP, 11 kép/mp

D5:   2016; 21 MP, 14 kép/mp  ( két kivitelben, CF vagy XQD memóriával )

Canon 5D II-vel és Sony A900-al egyidőben Nikon is elindított egy ( általuk „kompakt DSLR”-nek nevezett, ) „anyagilag többeknek is megengedhető” termékvonalat, a D700-tól induló számozású D7xx félprofi sorozatot, mely D8xx profi sorozattá is fejlődött, és melynek tagjai a Dx frissítéseket követően jelennek meg, annak egyes újdonságait teszik szélesebb körben ( olcsóbban ) elérhetővé:

D700:

2008; 12 MP, 8 kép/mp ( „összenyomott D3” )

D800/800E:

2012; 36 MP, 4 kép/mp  (a két modell közti különbség, hogy a 800E-ben nincsen AA-szűrő)

D810:

2014; 36 MP, 5 kép/mp ( továbbfejlesztett D800/800E, AA-szűrő nélküli, összevont verziója )

D850:

2017; 45 MP, 9 kép/mp ( univerzális felhasználású profi gép )

D750:

2017; 24 MP, 6,5 kép/mp  ( haladó amatőrnek is nevezett, olcsóbb D810, a D8xx-sorozat elágazása „lefelé”, a belépő szint irányába )

2012 őszén ( Canon-nal és Sony-val egyidejűleg ) bejelentették a D6xx-tól induló számozású, belépőszintű amatőr D600-at ( melyet egy éven belül egy javított verzióval, a D610-el kellett helyettesíteni ).

Az aktuális full frame modellek specifikációja:

D610 ( 2013 )

D750 ( 2014 )

D850 ( 2017 )

D5 ( 2016 )

váz

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

közepes méretű időjárásálló

nagy méretű időjárásálló

képarány

3:2

3:2

5:4, 3:2, 4:3, 1:1

5:4, 4:3, 3:2, 1:1

szenzor

24 MP CMOS

24 MP CMOS

45 MP BSI-CMOS

21 MP CMOS

érzékenység ( ISO )

auto, 100-6400 (kiterjeszthető 50-25600)

auto, 100-12800  (kiterjeszthető 50-51200)

auto, 64-25600  (kiterjeszthető 32-102400)

auto, 100-102400 (kiterjeszthető 50-3280000)

fókusz

kézi, 39-pontos kontraszt + fázisdetektoros

kézi, 51-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 153-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kézi, 153-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros

kijelző

0,92 MP 3,2” fix

1,23 MP 3,2” kihajtható

2,36 MP 3,2”  érintésérzékeny  kihajtható

2,36 MP 3,2” fix érintésérzékeny

kereső

optikai, 100%, 0,7x

optikai, 100%, 0,7x

optikai, 100%, 0,75x

optikai, 100%, 0,72x

zár

30-1/4000

30-1/4000

30-1/8000

30-1/8000

vaku

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített 12 m, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

beépített nincsen, külső csatlakoztatható

sorozat

6 kép/mp

6,5 kép/mp

9 kép/mp

14 kép/mp

video

MPEG-4,H.264 FHD/30p

MPEG-4, H.264 FHD/60p

MPEG-4, H.264 UHD/30p

MPEG-4, H.264 UHD/30p

USB, HDMI

USB 2.0, mini

USB 2.0, mini

USB 3.0, mini

USB 3.0, mini

Wi-Fi, Bluetooth opcionális adapterrel 802.11b/g 802.11b/g + NFC, 4.1 LE opcionális adapterrel

tárhely

2x SDXC

2x SDXC

SDXC ( UHS-II ) + XQD

2x CF / 2x XQD*

akku

900 kép/töltés

1230 kép/töltés

1840 kép/töltés

3780 kép/töltés

tömeg

850 g

750 g

1005 g

1415 g

ár ( Ft )

410.000 - 425.000

545.000 -  560.000

1.230.000

2.270.000

*Két verzióban gyártják, CF vagy XQD kártyás kivitelben

A Nikon Df ( 2013 ) egy „kakukktojás”, a sorozatokba nem illeszkedő nosztalgia-gép ( f = fusion, a modern és klasszikus fúziója ), filmes „F” vázba épített D4 szenzorral és D600 autofókusz technológiával, video nélkül. Tehát közepes méretű időjárásálló vázban ISO 100-12800 érzékenységű 16 MP-es CMOS érzékelő, kézi, ill. 39-pontos kontrasztérzékelős + fázisdetektoros AF, 0,92 MP 3,2” fix LCD, 100% lefedésű, 0,7x nagyítású optikai kereső, 30-1/4000 zársebesség, csak külső vaku, 5,5 kép/mp, 1x SDXC memória, USB 2.0 és mini-HDMI, akku töltésenként 1400 kép, tömege 760 g, ára: 800.000 - 890.000 Ft.

Megjegyzés: Nikon ( egyedüli gyártóként ) forgalmaz még 35 mm kisfilmes SLR-t is, az autofókuszos F6-ot és a kézi fókuszos FM10-et.

Teljes képkockás formátum /1

KISFILMES TELJES KÉPKOCKÁS FORMÁTUM

( FF = full frame )

A XX. század elején még nem léteztek könnyen kezelhető, megbízható fénymérő készülékek, ugyanakkor az egyre terjedő mozifilmek forgatásakor pontosan meg kellett határozni a fény mennyiségét. Ez akkor csak próbafelvételekkel volt lehetséges, és az Ernst Leitz Optikai Művek olyan doboz-kamerát szerkesztett, mellyel kis mennyiségű 35 mm-es mozifilmre néhány ( költségtakarékosság miatt nem mozgó-, hanem ) állóképet lehetett készíteni többféle rekeszbeállítással, majd a képeket előhívva kiválasztani a helyes megvilágítást. Ezt az eszközt fejlesztették tovább 1913-1914-ben az „ős-Leica” elkészítéséhez, melyet fejlesztője „Lilliput”-nak nevezett és az eredetije az első felvételek negatívjaival együtt a Leica Camera AG tulajdonában ( Leica = Leitz + Camera ) jelenleg is megtalálható.

Az első világháború miatt megakadt fejlesztés 1923-ban a „Prototype 1”-el folytatódott, majd az elkészült gép az 1925-ös Lipcsei Tavaszi Vásáron került kereskedelmi forgalomba „Leica A” néven. A kompakt, könnyen kezelhető kamera a kimondottan ehhez a filmmérethez készített ELMAR ( ELMAR = Ernst + Leitz + Max + Berek ) objektívvel rögtön nagy sikert aratott. 1930-ban a cserélhető objektíves modell ( Leica I ), 1932-ben az első távmérős típus ( Leica II ), majd 1933-ban a kis zársebességű verzió ( Leica III ) következett ( az utóbbiakat egészen az 1950-es évek végéig finomították és gyártották, és kb. 3 millió db-ot adtak el belőlük ).

1934-től kezdte Kodak gyártani a 35 mm-es, 36x24 mm-es keretméretű, 3:2 képarányú, kétoldalt perforált, kazettás, állókép fényképezésére alkalmas filmet. A később ISO 1007-ként szabványosított, a fényképezésben „kisfilm”-nek vagy a Kodak kódja után „135-ös” filmnek nevezett formátum 1970-re az alkalmazások jelentős részében kiszorította a középformátumot, és azon kevés filmméret közé tartozik, melyet még ma is gyártanak.

A digitális fényképezés kezdetekor a 36 x 24 mm-nél csak lényegesen kisebb szenzorokat tudtak gyártani, de a műszaki fejlődés és árcsökkenés eredményeként egyre növekvő méretű és képpontszámú érzékelőket építettek be a felső kategóriás kamerákba. A neves gyártók közül azonban csak néhányan jutottak el a teljes képkockás ( 35 mm full frame ) digitális kamerák kifejlesztéséig, és közülük sem mindegyik maradt talpon a piaci versenyben. Amíg a filmes fotózásban a legegyszerűbb kamerákban is 36x24-es képrögzítő felületet használtak, a digitális fényképezésben ez csak kevesek kiváltsága lett.

A ( középformátumú 645-höz hasonlóan ) a kisfilmes full frame szenzor mérete sem pontosan azonos a kisfilmes képkocka méretével, és gyártónként / típusonként kisebb eltérést mutathat:

36 x 24 mm:

Leica SL, Leica Q, Canon-ból a 6D II kivételével mindegyik

36 x 23,9mm:

Nikon Df

35,9x23,9mm:

Nikon D5, D850

35,9 x 24mm:

Nikon D810, D750, D610, Ricoh Pentax K-1 és K-1 Mark II, Sony A7R III, RX1R II, SLT-A99 II, Canon EOS 6D II

35,8x23,9mm:

Sony RX1R, A7 II, Leica M Typ 262, M Monochrom Typ 246, M10

35,8x23,8mm: Sony A7 III

35,6x23,8mm:

Sony A7S II, A9

A teljes képkockás digitális kameráknál az egész konstrukciós repertoár megtalálható: távmérőseket ( RF ), tükörreflexeseket ( DSLR ), tükörnélküli cserélhető objektíveseket (MILC), és beépített fix objektíves kompaktokat egyaránt gyártanak.

a) Távmérősek ( RF )

Az 1930-as és 1960-es évek között a távmérős gépek alkották a fotoriporterek, haditudósítók és egyéb hivatásos szabadtéri fotósok alapvető munkaeszközét. Valamennyi jelentős gyártó választékában szerepeltek ( Leica kvázi iparági szabványnak számított ), és egyes hobby-fotósok, művészek és gyűjtők mind a mai napig előnyben részesítik az autofókuszos tükörreflexes technikával szemben.

Viszont a filmesről a digitális fényképezésre való átmenet idején már az SLR-ek uralták az igényes amatőr és profi kamerák mezőnyét, digitális távmérős gép kifejlesztésére a nagy gyártók nem fordítottak erőforrásokat. Ezt a réspiacot célozta meg 2004-ben a Seiko Epson a Cosinával együttműködve az RD-1 modellel. A Cosina Voigtländer Bessa vázon alapuló, Leica M, ill. ( adapterrel ) csavaros L objektívcsatlakozású gépbe APS-C méretű 6 MP-es Sony CCD szenzort tettek ( ugyanazt, mint ami a Nikon D70, D100 és Pentax *istD tükörreflexesekbe is került ), a gyártását a Cosina végezte ( párhuzamosan a filmes távmérős Bessa-kéval ). A 2006-ban megjelent RD-1s az eredeti modell firmware-frissítése volt, a 2009-től bevezetett RD-1x és RD-1xG ( G = grip = markolat ) verziót pedig már csak Japánon belül forgalmazták. Gyártásukat 2014-ben végleg befejezték.

Leica eredetileg nem törekedett digitális távmérős kamera létrehozására, de az R-D1 megjelenése fejlesztési kényszer alá helyezte, melynek eredményeként 2006-ra ( 10 MP APS-H méretű szenzorral ) elkészült az 1954 óta gyártott filmes M-sorozatának M8 nevű (majd 2008-ban javított, M8.2) digitális verziója. ( Az „M” jelölés a „Messsucher” = „távmérő” szóból ered. )

A digitális távmérős kamerák mai helyzete 2009 óta változatlan, ekkortól jelent meg Leica Camera - mindmáig egyetlenként - a full frame érzékelős távmérős M9-gépeivel, és „vonult vissza” Japánba az Epson az RD-1x/RD-1xG ( APS-C ) sorozatával. Eladási adatokat Leica Camera AG ugyan nem publikál, de becslések szerint max. évi 30 ezer db digitális M-sorozatú kamerát gyártanak.

Leica 2009-2012 között jelentette be az első generációs, a Kodak 18 MP teljes képkockás CCD szenzorán alapuló M9 család tagjait ( melyek az időközben bevezetett új marketing koncepció következtében nem mind tartalmazzák az M9 jelölést ):

- M9 ( 2009 ): szinte valamennyi M-bajonetes objektívvel használható, érzékenysége ISO 160-2500, zársebessége 2-1/4000 mp, kijelző 2,5” fix LCD 230k pixel, 2 kép/mp sebesség, tömeg 585 g

- M9-P ( 2011 ): nem az M9 utódmodellje, hanem párhuzamosan forgalmazott luxus-verzió

( M9 váz bevonata vulkanittal, LCD karcolásvédelme zafír borítással, a logo helyett bemart cégnév )

- M Monochrom ( 2012 ): u. a. mint M9, de a Kodak szenzoron nincsen színszűrő, ezért csak fekete-fehér kép készíthető, viszont nagyobb az érzékelő érzékenysége és felbontása

- M-E Typ 220 ( 2012 ): M9 néhány egyszerűsítéssel ( E = entry-level = belépő szint ), és a Typ…..jelölési rendszer bevezetése.

Már 2010-től jelentkeztek akkumulátor- és SDHC-kártya hibák, továbbá a szenzorhoz köthető fehér folt problémák, amikből az utóbbi vált 2014-re akuttá. Tömeges reklamációkra került sor, és mivel nem volt helyettesítő érzékelő ( Kodak kimondottan Leica-nak fejlesztette a szenzort, aztán kétszeri tulajdonosváltáson és átszervezésen ment keresztül a gyártórészlege ), a szenzorcserékkel ugyanazt a potenciális hibaforrást rakták ( jelentős ráfordítással, mert az egész áraköri lapot lehet csak cserélni ) mindig újra vissza. A probléma a fenti négy modellen kívül érintette az M9-P-re és M Monochrom-ra épülő, limitált darabszámú, még drágább kiadásokat is ( pl. M9-P Edition Hermès, M9-P Meisterstück, M9-P White, M9-P Montreux Jazz Festival, M9-P Silver/Red Leather, M Monochrom Ralph Gibson, M Monochrom Silver Anniversary, M Monochrom Edition 100, stb ). A CCDgate-nek nevezett, becslések szerint kb. 80 ezer kamerát érintő hibaforrás valószínűleg az érzékelő és az azt borító üveg hőtágulási tényezője közötti különbségből eredt, melyet a közöttük lévő ragasztó rugalmassága nem tudott kompenzálni, és a megrepedő üvegen képződő pára és/vagy a szenzortisztítás következtében idővel korrózió alakulhatott ki. ( Az érzékelő módosítását 2015 végére sikerült megoldani, Leica jelenleg az 5 éven belül vásárolt, első tulajdonosnál lévő vázakat javítja garanciában. )

2012-2016 között jelentek meg a második generációs, immár 24 MP CMOS érzékelős, (Typ 262-k kivételével) élőképet és FHD video-t is biztosító gépcsalád tagjai:

- M Typ 240 ( 2012 ): szinte valamennyi M- és R-bajonetes objektívvel használható, érzékenysége ISO 200-6400, zársebessége 60-1/4000 mp, kijelzője 3” fix LCD 920k pixel, sebesség 3 kép/mp, opcionális GPS, tömeg 680 g, a váz ára: 2.000.000 Ft

-  M-P Typ 240 ( 2014 ): az M Typ 240 zafír üveges LCD-védelemmel és 2 GB puffer-memóriával ellátott verziója, ára: 2.080.000 Ft   ( 2016-ban „M-P Typ 240 Titanium” kiadása is volt )

-  M Edition 60 ( 2014 ): a filmes M-sorozat indulása 60. évfordulójára M Type 240 alapú, retro kivitelű, 600 db egyedileg számozott példányú különkiadás, ára: 4.650.000 Ft              ( eredetileg 5,5 millió Ft volt, de ezen az áron nem volt kapós )

-  M Monochrom Typ 246 ( 2015 ): a váz ára: 2.235.000 Ft

-  M Typ 262 ( 2015 ): ez a korábbi megnevezési logikában M-E-nek felelne meg, M Typ 240 néhány egyszerűsítéssel ( nincs élőkép és video ), ára: 1.750.000 Ft

- M-D Typ 262 ( 2016 ): „visszatérés a filmes fotózásba” digitális technikával - nincsen LCD képernyő, élőkép, video és menü-rendszer, csak visszanézési lehetőség nélküli DNG formátumú állókép 24 MP CMOS érzékelőn max. 3 kép/mp sebességgel. Tárcsákkal a zársebesség, rekesznyílás, távolság, és ISO-érték állítható rajta, ára: 1.900.000 Ft.

Az új marketing stratégia szerinti jelölési rendszer miatt éberen kell figyelni a típusszámokra, különben a második generációs sorozaton belül, de még az első és második generáció között is el lehet keveredni.

A második generációs M-ekbe a belga CMOSIS ( kimondottan Leica-nak kifejlesztett ) érzékelője került. A 2012-ben debütált „Leica CMOS” érzékelőt a francia STMicroelectronics gyártja, így az első teljesen európai tervezésű, gyártású és felhasználású CMOS szenzorként reklámozzák ( és az M-sorozat vázainak összeszerelése is Európában történik ). A CMOSIS-Leica szenzort egy hosszútávú stratégiai együttműködés első mérföldkövének nyilvánították, az újonnan bevezetett full frame-es kameráknál ( Q kompakt és SL cserélhető objektíves tükörnélküli ) azonban Leica az izraeli-japán TowerJazz-Panasonic szenzorára váltott.

A CMOSIS-t 2007-ben 5 belga szakember és egy tőkebefektető cég alapította Antwerpen-ben, neve teljes mértékben kifejezi tevékenységét ( CMOSIS = CMOS Image Sensors ) vagyis CMOS képérzékelők fejlesztése és gyártása az ipar, tudomány és gyógyítás területére. 2009-ben újabb tőkét kapott az ING különböző tőkealapjaitól és a flamand PMV-től ( Participatie-maatschapij Vlaanderen ). 2014-ben az amerikai TA Associates kivásárolta a korábbi befektetőket és frissen hozott tőkéjével megvették a hasonló profilú, portugál és német tervező / gyártóhellyel rendelkező Awaiba céget, majd 2015-ben az osztrák AMS 100%-ban akvirálta őket.

2017-től indult a harmadik generációs digitális M-sorozat, melynél ( egyelőre ? ) elhagyták a „Typ” jelöléseket – legalábbis az első kamera az M10 nevet kapta. A filmes távmérős fényképezési élményt digitálisan megvalósítani szándékozó, a Typ 240 módosításaként felfogható gép méretét a filmes M4-ére csökkentették és elektronikus keresője eléri az analóg M7 nagyítását és látószögét - viszont a Typ 240-nél kisebb kapacitású az akkuja, elmaradt a video-funkció és nincsenek rajta kommunikációs interfész csatlakozók. ( A Typ 240-et továbbra is gyártják, többek között a többfunkciós markolata és a video miatt. ) A 24 MP-es, ISO 100-50.000 érzékenységű M10 váz ára: 2.150.000 Ft.

Megjegyzés: az 1950-es évektől ( mind a mai napig ) Leica az ismertségét az M-sorozatának köszönheti, és még jelenleg is gyártja a filmes M7, MP és M-A távmérős modelleket is. Bár az analóg és digitális M-jeikkel csak egy nagyon szűk piaci réteget szolgálnak ki - és a távmérős technika nem esik a fejlődés főirányába - hírnév, presztizs és nyereségesség miatt „beláthatatlan ideig” folytatódni fog az M-ek továbbfejlesztése. Ugyanakkor speciális jellegük miatt a 35 mm-es full frame kamerák összehasonlítása vagy elemzése során nem szokás figyelembe venni Leica távmérőseit, az iparág a DSLR-ekkel és MILC-ekkel foglalkozik. ( Távmérős filmes vagy digitális összehasonlításban pedig azért nem szerepelnek, mert Leica maradt az egyedüli gyártó – így legfeljebb az egyes típusainak műszaki paramétereit lehet összevetni egymással. )

Középformátum /5

Kamerák (2)

Leica Camera AG:

1849-ben Carl Kellner alapította Wetzlar-ban az Optikai Intézet-et mikroszkópok gyártására. Halála után Ernst Leitz először alkalmazottból résztulajdonos, majd 1869-ben tulajdonos és cégvezető lett - ekkor átnevezte a céget Ernst Leitz Optikai Művekre, amit aztán egy évszázadon át a Leitz család vezetett és tulajdonolt.

Fényképészet terén az első nagy korszakuk a két világháború közötti időszakban a kisfilmes Leica ( Leica = Leitz + Camera ) kamerákhoz köthető. A II. világháború utáni második nagy korszakukban a wetzlari központ mellett Kanadában is ( Midland, Ontario ) alapítottak céget. Az Ernst Leitz Canada optikai berendezéseket és ELCAN márkanéven kamerát és objektíveket is gyártott. ( 1990-ben a Hughes Aircraft vette meg, majd pár év múlva a Raytheon-hoz került Raytheon ELCAN néven. )

1986-ban önálló cégbe választották le a fényképezéshez tartozó európai tevékenységeket, mely az erős márkanév miatt a Leica GmbH nevet kapta ( az Ernst Leitz Wetzlar GmbH pedig a svájci Wild Heerbrugg AG optikai műszergyártóval olvadt össze ). 1996-1998 között tovább bomlott a megmaradt Leica-csoport: egyrészt Leica Camera AG néven a frankfurti tőzsdére ment, másrészt önállóvá vált a Leica Microsystems GmbH ( német bejegyzésű, de jelenleg az amerikai Danaher konszern tulajdona ) és a Leica Geosystems AG ( svájci bejegyzésű, de jelenleg a svéd Hexagon csoporthoz tartozik ). A 3 cég teljesen független egymástól, az egyetlen összekötő szál közöttük a Leica márkanév, melynek tulajdonosa a Leica Microsystems, és tőlük bérli a másik kettő ( illetve három, mert később Leica Biosystems is alakult ).

A Leica Camera AG létrejöttekor már vége felé járt a második nagy fényképészeti korszakuk. 2001-től a kompakt kamerák fejlesztését és gyártását a Panasonic vette át, 2006-tól pedig a Leica objektívek gyártása is japán partneréhez került, akivel közösen ( Digilux 3 ) sikertelen kísérletet tettek az új digitális szabványnak tervezett, majd elbukott 4/3-os tükrös gépek terén is. A kisfilmes R-sorozatú, Minolta-együttműködéssel indult SLR-jeik gyártását is meg kellett szüntetniük.

2002-től az osztrák ACM Projektentwicklung GmbH megkezdte a cég részletekben történő felvásárlását – 2004-ben 27,4%-os, 2006-ban 97%-os részesedésig jutott, majd kivezette a céget a frankfurti tőzsdéről. A 2004-2008-as időszak a mélyrepülés és összeomlás, majd a kilábalás előkészítésének ideje, 2010-2011 a konszolidáció évei voltak – ekkor vált Leica ismét üzemi szinten nyereségessé, és az amerikai Blackstone befektetőcég megvette a részvények 45%-át. 2012-től a Porsche-t másolva a terméksorozatoknak kezdtek brand-et építeni ( ami a világ számára a Porsche-nél „Porsche 911”, az a Leica-nál „Leica S”, „Leica M”, vagy „Leica Q”, stb. - a konkrét típusszám csak a kamerák tulajdonosainak szól ). 2013-ban felvásárolták a nagyformátumú kamerák egyik jelentős gyártóját, a svájci Sinar céget.

Leica Camera 1996-tól S1 néven egy cserélhető objektíves, 26 MP-es, 36x36 mm-es szenzorú szkenner-hátfalas kamerát gyártott főleg múzeumok, archívumok, kutatóintézetek részére néhány száz darabos volumenben, három kivitelben ( Pro, Highspeed, Alpha ) - innen örökölte első középformátumú gépük az S2 nevet. A 2009-ben megjelent S2 egy nagyjából kisfilmes méretű kameravázban megvalósított, cserélhető objektíves, középformátumú DSLR, Fujitsu-tervezte képfeldolgozó processzorral, Kodak 37,5 MP CCD szenzorral és Leica-fejlesztésű autofókusz rendszerrel ( S2-P néven zafír üveges monitorral és Platina szolgáltatási csomaggal felturbózott változatot is forgalmaztak ). A 45x30 mm-es, 3:2 képarányú szenzort „Leica Pro” formátumnak nevezték el, ez az egyetlen nem 4:3-os képérzékelő a digitális középformátumúak mezőnyében. Kb. 7%-al kisebb a felülete mint a 44x33-as szenzoroké - ez nem jelentős eltérés, de ilyen szenzor csak speciálisan a Leica-nak tervezve és gyártva érhető el. 2012-ben minimális változtatásokkal - új márkajelzés-rendszerüket alkalmazva, S3 helyett - S Typ 006-ként, 2014-ben pedig S-E Typ 006 néven ( E = entry-level = belépő szint ) egy „olcsóbb kivitelű Typ 006”-ot jelentettek be.

2015 őszén az S Typ 007 -ben megjelent az új, „Leica Max” 37,5 MP-es CMOS szenzor ( ők az integrált vázas középformátumban az egyedüliek, akik nem Sony CMOS érzékelőt használnak ), erősebb lett a processzor ( a „Maestro II”-t a SocioNext, azaz a Panasonic, Fujitsu és a Japán Fejlesztési Bank közös cége gyártja ) és 4k video-ra is alkalmas. ( Az itteni technológiát Sinar leányvállalatuk Sinarback S 30|45 hátfalában is hasznosítják. ) Az S-vázakhoz a kb. tíz Leica objektíven felül adapterekkel Hasselblad V és H, Mamiya 645, Contax 645 és Pentax 67 objektívek csatlakoztatása is lehetséges.

A szenzorgyártók a „Digitális hátfalak” (2)-ben felsorolásra kerültek, listájuk a kamerák esetében a „Kodak”-al bővítendő:

On Semiconductor (ex-Kodak)

Kezdetben a Kodak Image Sensor Solutions a középformátumú CCD szenzorok vezető gyártója volt, de felhasználóit részben Teledyne Dalsa ( CCD ), részben Sony ( CMOS ) elhódította. Kodak csak „crop 645” méretig gyártott CCD szenzorokat, Pentax 645D ( 40 MP ), Leica S2 és a kifutóban lévő Leica S-E Typ 006 alkalmazta utolsóként az érzékelőiket.

Kodak a 2012-es csődjekor eladta az Image Sensor Solutions részlegét a kaliforniai Platinum Equity pénzügyi befektetőnek, aki Truesense Imaging-re keresztelte ( a Truesense a Kodak egy szenzor-technológiájának a neve ), de aztán továbbadták a céget, mely végül beolvadt az On Semiconductor-ba. Maga a szenzor változatlanul megtartotta a Kodak termékkódot és utódja, továbbfejlesztett változata már nem lesz.

Összefoglalásként gyártásban lévő középformátumú ( integrált váz+hátfal ) gépek főbb paraméterei és árai:

típus

szenzor

ISO

max. kép/mp

max. exp. idő

szín-mélység

dinamika- tartomány

nettó ár (USD)

Ricoh Pentax 645Z

44 x 33 mm

50MP CMOS

100-204800 3,0 30 mp 14 bit 14 fé 5.500

Fujifilm

GFX 50S

44 x 33 mm

50MP CMOS

100-12800 (50-102400)

3,0

6 perc

14 bit

 

6.500

Hasselblad

X1D-50c

44 x 33 mm

50MP CMOS

100-25600

1,7-2,3

60 perc

16 bit

14 fé

6.500 (ezüst) 7.500 (fekete)

Leica S-E Typ 006

45 x 30 mm 37,5MP CCD

100-1600

1,5

30 mp

16 bit

12 fé

10.000

Hasselblad H6D-50c

44 x 33 mm   50MP CMOS

100-6400 1,7-2,3 60 perc 16 bit 14 fé 14.500

Leica S

Typ 007

45 x 30 mm 37,5MP CMOS

100-6400

3,5

2 perc

16 bit

15 fé

19.000

Hasselblad H6D-100c

53,4 x 40 mm

100MP CMOS

64-12800

1,5

60 perc

16 bit

15 fé

33.000

Hasselblad H5D-50c MS

44 x 33 mm

50MP CMOS

100-6400

-

34 perc

16 bit

 

36.000

Hasselblad H5D-200c MS

44 x 33 mm

50MP CMOS

100-6400

-

34 perc

16 bit

 

45.000

Hasselblad H6D-400c MS

53,4 x 40 mm

100MP CMOS
64-12800 - 60 perc 16 bit 15 fé 48.000


A középformátumú kamerák melletti szokásos érvek a nagy felbontás, nagy színmélység, nagy dinamikatartomány, kis mélységélesség, az AA-szűrő hiánya és az alacsony zajszint. A nagyfelbontású 35 mm-es full frame gépek 36 MP ( Pentax K-1 ), 42 MP ( Sony A7R III, SLT-A99 II ), 45 MP ( Nikon D850 ), 50 MP ( Canon 5Ds/R ) felbontása, 14-bites színmélysége, 13 fé körüli dinamikatartománya, az AA-szűrők elhagyása alulról közelíti a „crop 645” ill. „Leica Pro” érzékelős középformátumúak hasonló jellemzőit, a szenzorméretből adódó zajszint- és mélységélességbeli különbségek pedig természetesen mindig megmaradnak. Ugyanakkor a szabadban a pára, por és remegő vagy felszálló meleg levegő csökkenti a kisfilmesekkel szembeni képminőségbeli előnyt, valamint drága objektívekre, tökéletes fókuszálásra és teljes bemozdulásmentességre van szükség ( a nagy felbontás az objektív- és élességállítási hibákat is felnagyítja ), valamint a hosszú tele ( az 1-nél kisebb fókusztényező miatt ) korlátozottabb, mint a kisfilmeseknél.

3-4 évvel ezelőtt a digitális középformátum fokozatos eltűnéséről is születtek prognózisok, azonban a műtermi, tárgy- épület- és divatfotózásban és a hibrid ( filmes és digitális ) alkotók körében a váz + hátfal kombináció továbbra is megmaradt, az integrált kivitelű kamerák gyártóinak száma pedig még növekedett is, és további új modellek megjelenése is elképzelhető ( pl. Hasselblad V1D, H6D-150c és X1D-100c, Ricoh Pentax 645Z-100, Fujifilm GFX 50R és GFX 100S, stb. ).

A 37,5 MP – 50 MP-es „crop 645 / Leica Pro” szenzoros vázak tömege, térfogata és ára ugyanakkor jelentősen meghaladja az ezt a képfelbontási tartományt lefedő 35 mm-es full frame-ekét. Az árakban nem is várható számottevő változás ( a Sony 50 MP-es CMOS érzékelő állítólag önmagában csaknem 4 ezer USD ), mert a szenzorgyártók számának növekedésével vagy jelentős mennyiségi felfutásból eredő árcsökkenéssel nem reális számolni.

A fentieket mutatja be a 40 - 50 MP-es integrált kivitelű vázakra készült összehasonlító táblázat:

„crop 645 / Leica Pro”

 

35 mm full frame

méret (mm)

tömeg (gr)

ár (USD)

méret (mm)

tömeg (gr)

ár (USD)

DSLR

DSLR

Leica S Typ 007

160 x 120 x 80

1260

19.000

Canon 5DS R

152 x 116 x 76

930

3.900

Hasselblad H6D-50c (keresővel)

144 x 110 x 88

1640

14.500

Nikon D850

146 x 124 x 79

1005

3.300

Ricoh Pentax 645Z

156 x 117 x 123

1550

5.500

Sony  A99 II

143 x 104 x 76

850

3.200

MILC

MILC

Hasselblad X1D-50c

150 x 98 x 71

725

6.500-7.500

Sony  A7R III

127 x 96 x 74

655

3.200

Fujifilm GFX 50S (keresővel)

148 x 94 x 91

920

6.500

Középformátum /4

Kamerák (1)

A „Digitális hátfalak” (1)-(2) bemutatja, hogyan kezdődött – és egyik alternatívaként még ma is hogyan zajlik - a középformátumban a filmesről a digitális technikára való átmenet. A versenyben állva maradottak egy része integrált kivitelű ( vázat és hátfalat egy szerkezeti egységben megvalósító ) megoldást is gyártásba vitt, és ez az alternatíva egyre bővülő termékkínálatot eredményez. A piaci szereplők a következő utat járták végig:

Mamiya:

Seiichi Mamiya alapította a céget Tokyo-ban 1940-ben. 1946-ben kezdtek bele saját középformátumú kamera gyártásába ( Mamiya Six, 6cm x 6cm ), 1970-ben az elsők között voltak a 6cm x 7cm-es professzionális SLR-ek forgalmazásában ( RB67 ). A 6cm x 4,5cm-es középformátumú filmes szabványt ők vezették be 1975-ben ( M645 ).

2004-ben jelentették be első integrált digitális kamerájukat, a 22 MP-es Mamiya ZD-t, de mire gyártásba került, már elavultnak számított. Ezért 2006-ban az erre a célra létrehozott Mamiya Digital Imaging cégbe vitték ki a fényképezéssel kapcsolatos tevékenységet és eladták a Cosmos Scientific-nek, aki Cosmo Digital Imaging-re keresztelte át. ( A széles tevékenységi körű volt anyavállalat, a Mamiya-OP továbbra is működik, golf- és horgász felszerelésektől kezdve a különféle ipari és elektronikai termékekig sok mindent gyártó, tőzsdén jegyzett részvénytársaság. )

2008-ban jelent meg második integrált digitális kamerájuk, a 28 MP-es DL28, mely a 645AFD III vázukba foglalt Leaf Aptus II hátfalból állt. 2009-ben azonban Phase One és a japán menedzsment ( 45%-55% arányban ) megvásárolta Cosmo Scientific-től a céget, mely a továbbiakban - ismét Mamiya Digital Imaging Co. néven működve - már csak váz- és objektívgyártással foglalkozott. 2015-ben Phase One ( Hasselblad megvételét fontolgatva, majd az üzlettől elállva, inkább ) kivásárolta Mamiya japán menedzsmentjének a tulajdonrészét, és azóta „Phase One Japan” néven folytatja tevékenységét ( beleértve az ugyancsak Phase One résztulajdonában lévő Leaf Imaging-el közös termékértékesítést és vevőszolgálatot is ) – integrált kamerákat azonban már nem gyárt.

Victor Hasselblad AB:

Fritz Victor Hasselblad 1841-ben Gothenburgban ( Svédország ) alapította általános profilú családi kereskedő cégét. Fia, Arvid Victor Hasselblad, akit nagyon érdekelt a fotózás, az USA-ban találkozott a Kodak-alapító George Eastman-el, és 1888-ban megkapta a Kodak svédországi kizárólagos forgalmazói jogát. Annyira sikeres volt az üzletmenet, hogy 1908-ban külön céget, a Fotografiska AB országos bolt- és laborhálózatot alapítottak erre, melyet Karl Erik Hasselblad, az alapító unokája vezetett.

A II. világháború alatt - gépészeti és fotótechnikai szakismereteik segítségével és a svéd hadsereg felkérésére – konstruálták meg első (katonai felhasználású légi) fényképezőgépüket. Ennek sikere alapján kezdték el 1948-ban a polgári felhasználású kamerák gyártását. Piaci áttörést és nyereséget csak az 1957-ben megjelent 500 C/M típus hozott, mely viszont megszabta a következő fél évszázadra a moduláris felépítésű 6x6 cm-es Hasselblad SLR kamerák konstrukcióját. 1966-ban el is adták a Fotografiska AB-t a Kodaknak, és csak a saját márkára koncentráltak, mely a hivatásos fotósok legnépszerűbb kamerájává vált.

1976-ban a család kivonult a Hasselblad AB-ből - a svéd Safvean AB befektető vette át a céget és 1984-ben a részvények 42%-át a stockholmi tőzsdére vitte. A következő évben az ugyancsak svéd Incentive AB megvette Safvean tulajdonrészét, 1991-ben pedig a közkézen levő részvények felvásárlásával kivezette Hasselblad AB-t a tőzsdéről, majd 1996-ban eladta az UBS, a Cinven és a menedzsment alkotta konzorciumnak. A gyakori tulajdonosváltás és a menedzsment stratégiai hibája ( az autofókuszos filmes kamerákban látták a jövőt ) miatt a cég versenyhátrányba került.

2002-re nyilvánvalóvá vált a digitális technika felé fordulás szükségessége. Visszamenőlegesen V-rendszernek nevezték el ( V = Victor ) az addigi kamera-sorozatukat, és Fujifilm-el közösen kifejlesztették az új, H-sorozatot ( H = Hasselblad ), egy 645-ös filmes autofókuszos vázat, melyhez digitális hátfal is csatlakoztatható volt. Saját hátfaluk nem lévén, az új termékcsaládhoz ( H1D:2002, H2D:2005 ) a kor valamennyi hátfalgyártója fejleszthetett digitális hátfalakat. 2004-ben azonban a Hasselblad távol-keleti disztributora ( Shriro-csoport ) többségi részesedést vásárolt a cégben, és ugyancsak megvette, majd a Hasselblad-ba integrálta a dán digitális hátfalgyártó Imacon-t is. Az összeolvadás után a versenytársak kiszorításának egyik módja az addig különálló hátfal és váz egybeépítése lett, így születtek meg 2006-ban a 30-40-50 MP-es H3D integrált kamera-modellek.

A mostani többségi tulajdonos ( Ventizz Capital Fund – korábban Vorndran Mannheims Capital ) 2009-ben vette meg a Shriro-csoporttól a New York-ban, Londonban, Párizsban, Hamburgban, Koppenhágában és Tokyo-ban is irodával rendelkező Hasselblad AB 100%-át, és bejelentették a H4D-sorozatot ( mely a H3D-hez képest egy 60 MP-es taggal és MS modellekkel is bővült ). Ezt 2012-ben a H5D ( 40-50-60 MP CCD ) család követte, melyben az 50 MP-es típust 2014-ben a CMOS érzékelőjű H5D-50C váltotta ki. A H5D MS ( Multi-Shot ) modellekkel mozdulatlan témáknál ( archiválás, reprodukció, építészet, táj- és tárgyfotózás ) szenzormozgatással és többszörös expozícióval max. 200 MP felbontás is elérhető volt.

A 2012-ben Sony-együttműködés keretében indított, új piacot megcélzó, gazdag amatőröknek szánt, „újracsomagolt” luxus-kamerák sikertelen profilbővítési kísérletnek bizonyultak, 2015-ben az olasz design-stúdiójukat bezárták és a HV ( Sony SLT-A99 ), Lusso ( Sony A7R ), Lunar ( Sony NEX-7 ) és Stellar I. és II. ( Sony RX100 és RX100 M2 ) modellek gyártását végleg befejezték. ( A HV-ból és Lusso-ból mindössze 100-100 db készült, és hatalmas árengedménnyel tudták csak eladni őket, a Lunar-ok és Stellar-ok állítólag „jobban mentek”. )

A 2010-es évek elejétől Hasselblad-ot felvásárlási célpontként emlegették ( pl. többek között Canon és Phase One is vizsgálta ezt a lehetőséget ), de nem akadt rá vevő. Végül 2015-ben – nehéz likviditási helyzetben – a világ egyik vezető dróngyártója, a kínai DJI Technology vett 20%-os részesedést és kötött stratégiai együttműködést velük. Ennek első látható eredménye a következő év nyarán bejelentett, Hasselblad A5D-50c-ből és DJI M600 drónból álló professzionális légi platform volt, melyet 2017-ben a H6D-100c alapú verzió - „a világ első 100MP-es drónjának” bejelentése - követett ( 2 héttel megelőzve Phase One – ugyancsak a DJI M600-al együttműködő, iXU 100 MP-es légi kameráját ).

2016-ban Hasselblad egyébként is „visszatért a gyökereihez” - a középformátumú professzionális fotózáshoz - melynek 75 éves évfordulóját ekkor ünnepelte:

- bejelentették a jelentősen áttervezett H6D termékcsaládot, melynek két tagja a Sony CMOS szenzoraira épülő, „full 645” formátumú H6D-100c ( 100MP ) és a „crop 645” méretű H6D-50c ( 50MP ). A 100MP-es modell paraméterei között olyan kiváló értékek és tulajdonságok találhatók, mint az ISO 64-12800 tartomány, 60 perc – 1/2000 zársebesség, CFast és SD háttértár, USB 3.0 C-Type csatlakozó, 3” érintőképernyő, WiFi és 4k video.

- új gépkategóriát hoztak létre a tükörreflexes H-rendszer alá pozícionált, tükörnélküli X-rendszerükkel, mely az első középformátumú MILC ( tükörnélküli cserélhető objektíves kamera ). Az X1D-50c a Sony „crop 645” CMOS szenzorára épül, és bár a jelenlegi váznak nem lesz a későbbiekben sem "full 645"-ös verziója ( mert azt a "crop 645" mérethez tervezték ), a japán Nittoh által gyártott X-csatlakozós ( XCD-jelű ) objektívek ( 22mm, 30mm, 45mm, 65mm, 90mm, macro 120mm ) képesek a jövőbeni 100MP-es felbontás kezelésére is. A "nagy testvér" H-sorozat ( Fujifilm által gyártott ) 12-féle HC/HCD objektívje, és az 1999-2006 között - ugyancsak Fujifilm-es kooperációban XPan ( ill. Japánban TX ) márkanévvel - forgalmazott távmérős, cserélhető objektíves kamera 3-féle Xpan objektívje pedig az X-vázhoz az XH- ill. XPan-adapterrel csatlakoztatható.

Az X1D piaci fogadtatása nagyon sikeres volt, de Hasselblad csak nehezen tudta a gyártás beindítását finanszírozni ( és a H6D-100c-t szintén nagy csúszással kezdték el szállítani ). 2017 januárjában elterjedt a híre, hogy DJI többségi vagy teljes tulajdont szerzett Hasselblad-ban. Hivatalos bejelentés azóta sem történt, de az ügyvezető hirtelen távozott a cégtől, a pénzügyi helyzet pedig pozitívan változott: beindult az X1D és H6D-100c értékesítése, elkészült a H6X váz és és a légifotós „aerial” sorozatuk A6D-100c modellje is.

A H6D és X1D sorozat tagjai ( Fujifilm-től leválva ) a 40 fős göteborgi gyárukban kézi összeszereléssel, beállítással és ellenőrzéssel készülnek. A komponenseket főleg környékbeli svéd beszállítók adják - az objektíveket továbbra is Fujifilm és Nittoh gyártja. A Lenovo modulárisan bővíthető Moto Z telefoncsaládjához tervezett True Zoom kamera modulnak a gyártása és forgalmazása Lenovo hatásköre.

2017 novemberétől megnyitották az internetes Hasselblad Store-t, melyen X1D és H6D vázakat és objektíveket lehet online vásárolni ( a H6X váz, az A6D rendszer és a többszörös felvételű MS kamerák továbbra is csak a korábbi értékesítési hálózaton keresztül érhetőek el ).

A középformátumban egyedül Hasselblad alkalmaz többszörös expozícis ( MS = multi-shot ) technikát is. A studio környezetben, számítógéphez csatlakoztatott kamerával, mozdulatlan témákról készülő felvételeknél 4 expozícióval ( 1 px eltolással mindegyik irányban ) pixelenként nagyon pontos RGB színadatok, további 2 expozícióval ( ½ pixel elmozdulás vízszintes és függőleges irányba ) pedig négyszeres felbontásnövelés érhető el. Ezen az elven működő kamerákat már egy évtizede forgalmaznak:

H4D-50 MS: 50 MP-es, crop 645 méretű CCD érzékelő 4 felvétellel – változatlan felbontás, ( az egyszeres expozícióhoz képest ) jobb színhűség           - kifutott típus

H4D-200 MS: 50 MP-es, crop 645 méretű CCD érzékelő 6 felvétellel – 200 MP felbontás, ( az egyszeres expozícióhoz képest ) jobb színhűség             - kifutott típus

H5D-50c MS: 50 MP-es, crop 645 méretű CMOS érzékelő 4 felvétellel – változatlan felbontás, ( az egyszeres expozícióhoz képest ) jobb színhűség

H5D-200c MS: 50 MP-es, crop 645 méretű CMOS érzékelő 6 felvétellel – 200 MP felbontás, ( az egyszeres expozícióhoz képest ) jobb színhűség

H6D-400c MS: 100 MP-es, full 645 méretű CMOS érzékelő 6 felvétellel – 400 MP felbontás, ( az egyszeres expozícióhoz képest ) jobb színhűség.

Ricoh Imaging Corp. ( Pentax ):

Szemüveglencsék gyártására alakult Tokyo-ban 1919-ben Asahi Optika néven, majd a profilja kamera-objektívekkel bővült. A II. világháború alatt katonai célú optikai berendezéseket gyártott, ezért a győztes hatalmak feloszlatták a céget. 1948-ban alakulhatott újjá polgári termékek ( szemüveglencsék, távcsövek, objektívek ) gyártására. 1952-ben jelentek meg első fényképezőgépükkel, az ( első japán kisfilmes SLR ) Asahiflex-el. 1957-től Asahi Pentax ( Pentax = Pentaprism + Contax ) márkanévre váltva főleg a fényképészeti termékeikkel váltak ismertté. Erre a sikerre tekintettel változtatták meg a cégnevet is 2002-ben Pentax-ra.

2008-ban összeolvadtak a Hoya Corp.-al, melynek elsősorban a Pentax orvosi optikai technológiája kellett, ezért a fényképészeti üzletágat egy újonnan létrehozott Pentax Imaging leányvállalatba vitte, majd 2011-ben eladta a Ricoh-nak, aki először Pentax Ricoh Imaging Co.-ra, majd 2013-ban Ricoh Imaging Co.-ra nevezte át - így vált ismét csupán márkává a valaha híres cég. ( Jelenleg a Ricoh mellett Hoya továbbra is használhatja a Pentax márkanevet az orvosi műszerekkel - pl. endoszkópokkal - kapcsolatos optikai termékeinél. )

Az első Pentax 645-sorozatú filmes kamera 1984-ben készült el, melyet 1997-ben az erősen átdolgozott, autofókuszos 645N, majd 2001-es frissítése, a Pentax 645N II követett. 5 éves fejlesztőmunka eredményeként jelent meg 2010-ben az első digitális verzió ( 40 MP, 44x33 mm-es Kodak CCD szenzor ) Pentax 645D néven. Utódja a 2014-től gyártott Pentax 645Z ( 50 MP, 44x33 mm-es Sony CMOS szenzor, 1,8 millió Ft ), mely a középformátumban elsőként vezette be a video funkciót, és több mint egy tucat saját 645AF2/AF/A objektív, továbbá adapterrel Pentax 67 objektívek is csatlakoztathatók hozzá.

Megjegyzés: a 645D megjelenése nyomán állítólag Canon és Sony is érdeklődött a Pentax fényképészeti profiljának megvásárlása iránt, a Samsung, Schneider - Kreuznach és Alpa Capaul & Weber pedig „SSA” néven tervezett társulást létrehozni digitális közép-formátumú kamerák gyártására. A piac felmérése alapján azonban a társulás nem jött létre, és Pentax-ot végül Ricoh vette meg.

Fujifilm:

1934-ben alakult fotó- majd később mozi- és röntgenfilmek gyártására. 1944-től a tevékenysége optikai profillal ( optikai üvegek, lencsék ) bővült. A II. világháború után az orvosi berendezésektől a mágneses és optikai rögzítésig, a nyomtatástól a flash-memóriákig széles területen vált világcéggé.

Első fényképezőgépük 1948-ban jelent meg, az ezt követő 70 évben mind a filmes középformátumú vázak ( távmérős és tükörreflexes kialakítás, 6x4,5 - 6x9 méretek ), mind az objektívek terén széles választékot dolgoztak ki. Integrált digitális MF kamerát a Hasselblad H-sorozataként fejlesztettek, melyhez mind a mai napig gyártják az objektíveket ( GX645AF-ként Japánban a vázat is árulták egy pár évig, aztán felhagytak vele ).

A 2012-óta gyártott, APS-C szenzoros MILC rendszerükkel szerzett tapasztalataikat felhasználva ( és a 35 mm full frame méretet átugorva ) 2017-től forgalmazzák első középformátumú digitális kamerájukat, az 50 MP „crop 645” ( Sony ) érzékelős, tükörnélküli GFX 50S-et ( 2,3 millió Ft ). Az ehhez fejlesztett „G”-csatlakozós objektívek mellett – adapter segítségével - a Hasselblad HC/HCD objektívek is csatlakoztathatók.

Középformátum /3

DIGITÁLIS HÁTFALAK (2)

2010-re tehát egy kétpólusú világ alakult ki: Hasselblad „V” és „H” vázak Hasselblad hátfalakkal, ill. Mamiya és Alpa 12 váz Mamiya/Leaf/Phase One és Sinar hátfalakkal. (Közbenső terület volt Sinar és Mamiya/Leaf/Phase One „V”-vázakhoz illeszthető hátfalai. )

2011-től az iparági konszolidáció felgyorsult:

Hasselblad ismét gyártásba vitte ugyan a „H”-sorozatú, harmadik fél hátfalaival is használható filmes/digitális vázait (H4X: 2011, H5X: 2014) - melyekhez magas felbontást, jó színhűséget és moiré-mentességet nyújtó, 50 MP-es és 200 MP-es MS ( MS = multi-shot = többszörös expozíciós ) rendszert is fejlesztett - ugyanakkor befejezte a „V”-sorozat gyártását.

Phase One megújította hátfal termékskáláját az IQ1-sorozattal ( 40 MP 44 x 33 mm-es, 60 MP és 80 MP 54 x 40,5 mm-es Dalsa CCD szenzoron ), melyet az IQ2-sorozat ( már „csak” a 60 MP-es és 80 MP-es változatokkal ) követett. Leaf Imaging az IQ1 technológiájára alapozott, ahhoz nagyon hasonló, ventillátoros hűtés nélküli, Izraelben gyártott „testvér”-sorozatot kezdett forgalmazni Credo márkanéven. Mamiya abbahagyta a DM-hátfalak és RB67 Pro / RZ67 Pro sorozatú vázak gyártását, két partnerét ( Leaf-et és Phase One-t ) a Mamiya 645DF+ vázzal és objektívekkel szolgálta ki. Olyan módon társult Leaf-el, hogy „Mamiya Leaf” márkanéven, egymás értékesítési hálózatát használva, közösen forgalmazzák a Leaf Credo hátfalú, Mamiya 645DF+ vázas, Mamiya / Schneider-Kreuznach objektíves, Capture One szoftveres rendszereket. 2014-től valamennyi hátfal-sorozat ( IQ1, IQ2, Credo ) kiegészült egy 50 MP-es CMOS típussal.

2015-ben Phase One ( állítólag a pénzügyi zavarral küzdő Hasselblad megvételéről folytatott eredménytelen tárgyalások után ) szervezetileg és a termékek terén is jelentős változtatásokat hajtott végre:

- kivásárolta a japán management tulajdonrészét Mamiya Imaging-ben, és az így 100%-os leányvállalatává vált cég Phase One Japan néven folytatja a váz és objektív gyártást

- XF jelzéssel új, HAP-1 autófókuszos vázra cserélte a korosodó 645DF+ vázat

- IQ3-hátfalsorozatra váltotta a két évvel korábbi IQ2-sorozatát

- Capaul & Weber-el való stratégiai együttműködés keretében „A-rendszer” néven Alpa 12 TC váz + IQ3 hátfal kombinációt is forgalmazni kezdett.

Leaf a Credo-sorozatát 2015-ban WS ( WS = wide spectrum = széles spektrumú ), azaz infravörös tartományt is érzékelő hátfalakkal bővítette, vázként pedig mind az Phase One XF, mind a Mamiya 645DF+ típusokat forgalmazza. A Credo-k elvileg Hasselblad V és H, Mamiya 645-ösök, RB67-ek, RZ67-ek, Fuji GX680 és GX645, Contax 645AF, AFi/Hy6, Bronica SQ és ETRS, továbbá Alpa 12 TC vázakhoz is csatlakoztathatók ( a gyakorlatban a kevéssé keresett verziók nem feltétlenül elérhetők ).

2013-ban Leica Camera felvásárolta Sinar-t, hogy a kompaktoktól a nagyformátumig teljes választékot nyújtó céggé válhasson. Megkezdték technológiáik összefésülését, melynek eredményeképpen 2016-ban – hosszú szünet után – új hátfalat jelentettek be. A Leica által az S Typ 007 gépben alkalmazott 37,5 MP-es CMOS szenzoron és Maestro II processzoron alapuló Sinarback S 30|45-et ( a megnevezés is utal a 30 x 45 mm-es Leica Pro méretre ) elsősorban szabadtéri ( „mobil” ) használatra szánják, és az állóképek mellett full HD és 4K video felvételre is alkalmas. A Sinaron Digital ( Rodenstock által gyártott ) nagyformátumú objektívek mellett - S-SC adapterrel – a Leica S-objektívekkel is használható.

A fenti konszolidációs folyamat eredményeként a digitális hátfalak piaca 3 gyártóra ( Phase One/Leaf, Hasselblad, Leica/Sinar ) csökkent, melyek ugyancsak 3 gyártó vázaihoz ( Phase One/Mamiya, Hasselblad, Alpa ) – ill. adapterrel régebbi középformátumú vázakhoz - voltak csatlakoztathatók.

A szenzorgyártóknál is a bűvös hármas szám érvényesül:

- a holland Philips-ből a kanadai Dalsa kivásárolta a szenzor-részleget, őket pedig 2011-ben az amerikai Teledyne vásárolta fel - azóta Teledyne Dalsa a nevük ( de a kutatás -fejlesztés most is Hollandiában történik ). Csak CCD-technológiás érzékelőket gyártanak, melyeket a crop 645 méretű 40 MP-es és a full 645 méretű 60 MP-es és 80 MP-es Credo, ill. Phase One IQ3-80 hátfalakban alkalmaznak ( és a 40MP és 60MP-es CCD szenzorok valószínűleg hamarosan eltűnnek ).

- 2014-ben Panasonic közös céget hozott létre az izraeli TowerJazz céggel, melybe 3 japán gyártóhelyet apportált 49%-os részesedésért cserébe. A TowerJazz Panasonic vegyesvállalat kimondottan Leica Camera részére tervezte a „Leica Max CMOS” fantázianevű, 3:2 képarányú szenzort, melyet csak Leica és Sinar használják - szélesebb körben nem fog elterjedni.

- Sony 2016 áprilisától Sony Semiconductor Solutions néven önálló ( várhatólag az anyavállalaténál jobb hitelképességű és hatékonyabb ) cégbe vitte át a szenzorfejlesztést és gyártást. Bár a volument nyilván a mobiltelefonos és autóipari szenzorok adják, fényképezőgépbe szánt érzékelőikkel is évek óta a világ vezető gyártói ( 2017-ben 45% piaci részesedéssel ). Hátfalat ( és CCD érzékelőket ) nem gyártanak, CMOS szenzoraikat ( "crop 645" 50 MP és "full 645" 100 MP ) - Leica/Sinar kivételével – minden piaci szereplő használja. 2018-ban BSI-CMOS technológiával 100 MP-es „crop” és 150 MP-es „full” 645-ös érzékelőket is fognak forgalmazni, beleértve olyan speciális igényeket, mint monochrom, továbbfejlesztett Bayer-szűrős, vagy kiterjesztett spektrumú variánsok is.

2016-tól az iparági konszolidáció végső fázisába lépett:

Hasselblad 2016-ban „levált” Fujifilm-ről, újratervezte és saját gyártásba vette vissza új, H6D rendszerét. DJI pénzügyi segítségével 2017-től forgalmazza két 6. generációs vázát:

- a H6X valamennyi korábbi H1 – H5X vázzal, valamennyi korábbi Imacon és Hasselblad H5D-ig terjedő digitális hátfallal ( beleértve a H4D MS és H5D MS többszörös expozíciósakat is ), és a H-sorozathoz harmadik felek által valaha gyártott összes filmes és digitális hátfallal kompatibilis – tehát a korábbi tulajdonosokat szolgálja ki

- a H6D váz viszont csak a saját, új H6D digitális hátfalakkal kompatibilis ( melyek nem illeszkednek a korábbi Hasselblad vázakhoz ) - ez képviseli a jövőt ( és valójában a moduláris felépítésű H6D kamerák önállóan is megvásárolható váz része )

A fenti vázak árai ( keresővel együtt ) 8.000 USD, a 6. generációs hátfalak közül jelenleg a H6D-100c ( 100 MP CMOS ) típus kapható önállóan is, melynek nettó ára 26.500 USD.

Phase One az „XF-IQ1”, „XF-IQ3” és „A-IQ3” kamera-rendszereit 2016-ban a világ első full 645-méretű CMOS szenzoros, és egyben az első 100 MP felbontású, kereskedelmi forgalomban kapható hátfallal egészítette ki, melyet 2017-ben az IQ3-100 Achromatic ( monochrom ) és IQ3-100 Trichromatic ( módosított Bayer-szűrős ) típusok követtek.

Az IQ1 és IQ3 sorozat nem az érzékelőkben, színmélységben, érzékenységben vagy dinamika-tartományban tér el egymástól, hanem olyan szolgáltatásokban, mint az IQ3-ak közös energiamegosztása az XF vázakkal, elektronikus zár és Wi-Fi megléte, élőkép használhatósága, stb. Az 50 MP-es „crop 645” méretű CMOS érzékelőjű, ill. „full 645” méretű, 80 MP CCD ( csak IQ3 ) és 100 MP CMOS szenzoros típusokból álló két sorozatot Phase One elsősorban saját XF, Mamiya 645DF+ és A-vázakkal, másodsorban Hasselblad „V” és „H” rendszerekhez értékesíti.

Az XF-vázas rendszerek nettó árai tetszőlegesen választható Schneider Kreuznach kék gyűrűs fix objektíves konfigurációban - 5 éves garanciával - az alábbiak:

XF váz + IQ3  50MP hátfal + objektív:  41.000 USD

XF váz + IQ3  80MP hátfal + objektív:  49.000 USD

XF váz + IQ3 100MP hátfal + objektív: 49.000 USD

XF váz + IQ3 100MP Trichromatic hátfal + objektív: 50.000 USD

XF váz + IQ3 100MP Achromatic hátfal + objektív:   55.000 USD

Az Alpa-vázas rendszerek nettó árai Alpar fix objektíves konfigurációban, 5 éves garanciával:

Alpa 12 TC váz . + IQ3  50MP hátfal + objektív:   47.000 USD

Alpa 12 TC váz . + IQ3  80MP hátfal + objektív:   55.000 USD

Alpa 12 TC váz . + IQ3 100MP hátfal + objektív:  56.000 USD

A Mamiya Leaf termékek árai:

- váz: Mamiya 645DF+: 6.000 USD ( + ÁFA )

- hátfalak ( váz és objektív nélkül ):

típus

szenzor

ISO

max. kép/mp

max. exp. idő

szín-mélység

dinamika-

tartomány

ár (USD)

Leaf Credo 40

44 x 33mm

40 MP CCD

50-800

1,1

1 perc

16 bit

12,5 fe

11.500

Leaf Credo 50

44 x 33mm

50 MP CMOS

100-6400

1,2

1 óra

14 bit

14,0 fe

20.000

Leaf Credo 50 WS

44 x 33mm

50 MP CMOS

100-6400

1,2

1 óra

14 bit

14,0 fe

20.000

Leaf Credo 60

54 x 40mm

60 MP CCD

50-800

0,8

1 perc

16 bit

12,5 fe

22.000

Leaf Credo 80

54 x 40mm

80 MP CCD

35-800

0,7

2 perc

16 bit

12,5 fe

25.000

Leaf Credo 80 WS

54 x 40mm

80 MP CCD

35-800

0,7

2 perc

16 bit

12,5 fe

25.000

Sinar 2017 végére kivezette a studiohasználatra szánt, Peltier-elemes hűtésű, „crop 645” méretű, 48 MP CCD szenzoros eVolution 86H és eXact hátfalakat. 2018-ban a folyamatosan veszteséges céget a Leica Camera AG Schweiz-be olvasztották, így a továbbiakban a „Sinar” márkanevet és nem cégnevet jelöl, és csak a Sinarback S 30|45 modellnek a Leica S-hez kapcsolhatóságával tartozik a középformátumhoz.

A digitális hátfalak darabszámairól publikus statisztikák nem állnak rendelkezésre, becslések szerint 5-6 ezer db/év a világpiac felvevőképessége. Az eladott hátfalak jelentős hányadát egy pár évig még a kifutott ( főleg a Hasselblad V és Contax 645AF ) filmes rendszerek digitalizálása szívja fel - 1957-2013 között mintegy 550 ezer darab „V”-rendszert adtak el, melynek még használatban lévő hányada digitálisra átállítása/kiegészí-tése jelenthet fontos felvevőpiacot.

Aki ilyen gépet vesz, annak folyamatosan nagy értékű munkákkal kell rendelkeznie, hogy a műszaki/erkölcsi elévülési ideje alatt az árbevételből megtérüljön a beruházása. A termék speciális mivoltát jelzi, hogy Magyarországon mindössze 40-50 db hátfal van használatban ( azok is főleg szakfotográfusok és intézmények tulajdonában ).

Középformátum /2

DIGITÁLIS HÁTFALAK (1)

Kezdetben digitális hátfalakat főleg erre szakosodott független cégek ( Leaf, Imacon, Phase One ), majd egyes fényképezőgépgyártók is ( Mamiya, Fujifilm, Kodak, Sinar, Jenoptik, Rollei ) készítettek.

A hányatott sorsú és gyakran nevet váltó, az egyszerűség kedvéért Rollei-ként nevezett cég lehetett az első digitális hátfal forgalmazó. Az 1991-ben megjelent Rollei Digital Scan Pack ( 5 MP, 45 x 35 mm CCD ) a Rolleiflex 6008 középformátumú SLR-vázhoz készült, melyet 1994-ben a Digital Chip Pack, majd 1996-ban a DSP-104 ( 12 MP, 31 x 31 mm CCD ) követett. Hátfalgyártásuk a ’90-es évek végére megszűnt.

A Leaf Imaging cég is 1991-ben jelentette be a DCB ( Digital Camera Back ) hátfalat, mely 40 x 40 mm-es, 4 MP Fairchild Loral CCD szenzorával egy Apple Mac-en 3 felvételből 24 másodperc alatt állított elő egy képet. Az 1996-os DCB II már egy expozícióból készített színes felvételt, az alacsony zajszínt érdekében a szenzor 0°C közeli aktív hűtéssel rendelkezett. 1997-től forgalmazták a 36 x 24 mm-es Philips CCD szenzorra épülő, 6 MP-es Volare és Cantare modelljeiket. A 2002-től induló Valeo-sorozat tagjai egyre nagyobb felbontású és fizikai méretű érzékelőkkel készültek, és képarányuk a kisfilmes 3:2-ről a 4:3-os középformátuméra ( 36x24 mm 6-11 MP-ről először 43 x 32 mm 17 MP-re, majd 48 x 36 mm 22 MP-re ) módosult.

Mivel Kodak nem gyártott középformátumú vázat, ilyen szempontból szintén hátfal-gyártónak tekinthető. Az 1995-ben bevezetett DCS Pro 465 típus kisfilmes formátumú 6 MP-es CCD-re, majd a 2000-es DCS Pro Back egy 36 x 36 mm-es, 16 MP-es szenzorra épült. 2001-ben és 2002-ben DCS Pro Back Plus, ill. DCS Pro Back 645 néven jelentek meg módosított verzióik.

Phase One 1998-ban kezdte forgalmazni Lighthouse nevű digitális hátfalát ( 36 x 24 mm, 6 MP Kodak CCD szenzor ). 2001-től indult H-sorozatuk tagjai egyre nagyobb felbontású és fizikai méretű érzékelővel készültek, és képarányaik a kisfilmes 3:2-ről és négyzetes alakról a 4:3-os középformátum irányába mozdultak el ( 37 x 25 mm 6-11 MP-ről először 36 x 36 mm 16 MP-re, majd 49 x 37 mm 22 MP-re ).

Sinar is 1998-tól lépett Sinarback márkájú digitális hátfallal a piacra. Nagyformátumú kamerák gyártójaként ezzel ők voltak az elsők, akik komplett ( váz + hátfal ) saját digitális rendszert tudtak kínálni. 2004-ig kiépült Kodak-szenzoros, első generációs hátfal sorozatuk, mellyel 6 MP, 16 MP, 22 MP, szenzormozgatással pedig max. 78 MP felbontás volt elérhető.

A VEB Carl Zeiss Jena-ból alakult Jenoptik hűtött, egy- és többexpozíciós Eyelike és Eyelike Precision ( 2000-2002 ) hátfal-sorozatai 6 MP ( Philips ), 11 MP ( Dalsa ) és 16 MP ( Kodak ) szenzorokra épültek.

Imacon 2001-ben kezdte forgalmazni a Flexframe 3020 ( 3:2 képarányú, 6 MP Philips CCD szenzor ) és Flexframe 4040 ( 37 x 37 mm, 16 MP ) hátfalakat, melyek az érzékelő mozgatásával és többszörös felvétellel megnövelt felbontást biztosítottak. A 2003-as Ixpress C sorozatuk 37 x 37 mm 16 MP és 49 x 37 mm 22 MP-es, egyszeres és többszörös felvételű hátfalakból állt.

Fujifilm a saját SuperCCD szenzorán alapuló, a Mosaic Imaging által gyártott Luma I és Luma II ( 2001-2002 ) néven megjelent, 36 x 24 mm-es szenzorú, 6 MP ill. 11 MP-es hátfalakat kezdett forgalmazni, melyeket a DX-2000 ( 52 x 37 mm, 20 MP ) követett.

A filmes középformátumú vázak vezető gyártója az 1950-es évektől a Hasselblad volt, így bekapcsolódása a digitális technikába alapvető piaci változásokat eredményezett. 2002-től ( Fujifilm-el kooperációban ) készülő H-sorozatú 6x4,5-ös SLR-vázaihoz ( H1:2002, H2:2005 ) minden hátfalgyártó kifejlesztett kompatibilis hátfalat, melyek meghatározó szerepet játszottak a digitális hátfalak terjedésében. 2003-2004-ben azonban a Shriro-csoport megvette Hasselblad-ot és Imacon-t, és összeolvasztotta a két céget. Ettől kezdve a versenytárs hátfalak kizárására törekedtek - a H2F filmes és digitális vázhoz már csak az Imacon hátfalai váltak csatlakoztathatóvá, és H3D jelzéssel integrált digitális kamerát is kezdtek gyártani. Igy Hasselblad a középformátumban elsőként vált komplett digitális rendszer szállítójává és integrált kivitelű kameragyártóvá, az iparág többi szereplője viszont kényszerpályára került.

Súlyosbította a helyzetet, hogy az egyéb vázak választéka is szűkült. Tamron felvásárolta és magába olvasztotta Bronica-t, de csak az objektívek gyártását tartotta meg, a Bronica GS-sorozatú 6 x 7-es, SQ-sorozatú 6 x 6-os és ETR-sorozatú 6 x 4,5-ös SLR-jeinek forgalmazását megszüntette. Kyocera a teljes fényképészeti profilját - így a népszerű Contax 645 AF-et is - felszámolta. Fujifilm a Hasselblad-al közös, Japánban GX645AF néven árult váz, majd a saját GX 680 váz forgalmazását ( hátfalakkal együtt ) szüntette be. Rollei folyamatos problémái miatt 2005-ben kettévált – az 1920-as cégalapítók nevét felvéve „Franke & Heidecke GmbH, Finommechanika és Optika” néven folytatták a profi vázak egyre szűkülő gyártását, a fogyasztói profil és márkanév pedig egy kereskedőcéghez került.

Mamiya bejelentette első digitális hátfalát, a ( Phase One-al gyártatott ) 36 x 48 mm-es, 22 MP-es Mamiya ZD-t, mely a saját 645AFD és RZ67 Pro II D vázakhoz illeszkedett ( és ugyanezen a néven 645-ös integrált kameraként is szerepelt ). A fejlesztésben azonban olyan csúszások voltak, hogy csak két évre rá került kereskedelmi forgalomba, és akkora már elavultnak számított. A sikertelen ZD-fejlesztés azt eredményezte, hogy az erre a célra létrehozott Mamiya Digital Imaging leányvállalatba vitték ki a fényképezéssel kapcsolatos tevékenységet és eladták azt a Cosmos Scientific-nek. Ott az RB67 Pro, RZ67 Pro és 645AFD sorozatú, 6 x 7, ill. 6 x 4,5-ös SLR-vázak ( és objektívek ) gyártását folytatták, hátfalaikat viszont tovább nem fejlesztették.

Kodak abbahagyta a saját hátfalak gyártását, de megvette Leaf-et, így továbbra is rajta tartotta a kezét ezen a piaci szegmensen. Leaf 2005-től forgalmazta az Aptus-hátfalcsaládját ( 17-33 MP felbontás, 44 x 33, ill. 48 x 36 mm-es szenzorok ), mely nagyon hasonlított a korábbi Valeo-sorozathoz, de 3,5”-os érintőképernyős kijelzővel is rendelkezett.

Jenoptik 2005-ben többségi tulajdont szerzett Sinar-ban ( melybe Leica is szeretett volna részesedést vásárolni ), majd 2007-ben kivásárolta az alapító Koch-családot is, 100%-ra növelve tulajdonrészét. Jenoptik a továbbiakban saját hátfalat nem gyártott, Sinar az eMotion termékcsaládját ( 22, 23, 42, 44, 54 típusok Dalsa szenzorral, kétszeres – Peltier-elemes és ventillátoros - hűtéssel ) forgalmazta.

A középformátumú vázak választéka Hasselblad lépése következtében a hátfalgyártók szemszögéből gyakorlatilag csak a Mamiya-kra és az egyre inkább leszálló ágba kerülő Hasselblad „V” sorozatra szűkült, ezért lépéskényszerbe kerültek. 2006-ban Jenoptik/Sinar, Kodak/Leaf és Franke&Heidecke bejelentették egy nyílt szabványú filmes és digitális rendszer kifejlesztésének tervét. A „Hy6” részére a vázat Jenoptik finanszírozásában Franke & Heidecke alakította ki, melyhez a hátfalat Sinar és Leaf adta. A 2007-ben forgalomba került rendszer váza Sinar Hy6 ill. Leaf AFI néven futott ( AFI a filmes és digitális hátfalak csatlakozási szerelvényének a neve volt ), az objektíveket, filmes kazettákat és kiegészítőket a Rolleiflex 600x-sorozattól örökölte. A „Leaf AFi” digitális hátfalak felbontása 22 és 33 MP ( 48 x 36 mm szenzor ), ill. 28 MP ( 44 x 33 mm szenzor ), a Sinar „eMotion” és „eVolution” hátfalaké 33 MP volt. ( Az eMotion kültéri fotózáshoz, az eVolution műtermek részére készült, az utóbbi többszörös expozícióval 132 MP-re is képes volt. )

Az iparágban jelentős szereplők közül Phase One és Mamiya ( akkori nevén Cosmo Digital Imaging ) nem csatlakozott a Hy6-projekthez. Ugyanakkor Phase One „p” hátfalai már ventillátoros hűtés nélküliek voltak és kétféle 4:3-os méretben készültek ( 44 x 33 mm 18-31 MP, illetve 49 x 37 mm 22-39 MP ).

A Hy6 projekt 2009-ben darabjaira hullt:

- „Franke & Heidecke GmbH, Finommechanika és Optika” csődbe ment - a romjain alakult DHW Fototechnik kisüzemi méretben folytatta néhány Rolleiflex és a Hy6 váz gyártását. 2012-ben a Photokina-n még bemutatta „Hy6 Mod 2” néven a tetszhalott Hy6 rendszer általuk továbbfejlesztett változatát, de ehhez már nem lehetett érdeklődő partnert találni, így egy év múlva végleg csődbe mentek. Mivel a cég eszközeit is elárverezték, a váz is végleg eltűnt.

- Sinar – immár Jenoptik nélkül - Zürichben újraalakult és ismét a saját nagyformátumú rendszereire koncentrált, továbbá bevezette az eSprit 65 hátfalat ( 31 MP, 44 x 33 mm szenzor ) és a skálázható felbontású eXact ( max. 48 MP ) modellt. Az eXact 48 x 36 mm-es Dalsa CCD szenzorral és aktív hűtéssel rendelkezett, felbontása szenzormozgatásos és többszörös expozíciós ( Multi-Shot ) technikával 192 MP-ig volt növelhető.

- Phase One saját cégcsoportot alakított ki - az egyes érintett cégek menedzsmentjével közösen megvette Kodak-tól Leaf-et, illetve Cosmo-tól Mamiya-t. Igy közvetlenül össze-hangolhatta partnerei hardver-fejlesztéseit ( Leaf egyébként is a kezdetektől fogva gyártott Mamiya vázakhoz csatlakoztatható hátfalakat ), és új csatornákat nyithatott Capture One szoftverének értékesítésére.

Phase One bejelentette a p+ sorozatú hátfalait ( 20 MP - 65 MP ), Mamiya a DM-sorozatú ( Phase One által kifejlesztett, 18 MP - 33 MP ) hátfalakat és a 645DF digitális vázat. Leaf megkezdte az Aptus II sorozat forgalmazását ( 48 x 36 mm-en 22 MP és 33 MP, 44 x 33 mm-en 28 MP és 40 MP, 56 x 36 mm-en 56 MP, 54 x 40 mm-en 80 MP ), melynek érdekessége, hogy tartalmaz 3:2 képarányú és full 645-ös formátumot is, és a felbontás növelése mellett javult a cégcsoporttal való együttműködésben  ( pl. Mamiya vázas élőképben és Capture One szoftveres használhatóságban ).

Hasselblad gyártani kezdte a „V”-sorozatához készült ( 6x6-nak és 6x4,5-nek megfelelő képarányú ) CFV hátfalait. A CFV-39 típus 4:3 üzemmódban ( 49 x 37 mm-es szenzoron ) 39 MP, 1:1 üzemmódban ( 37 x 37 mm-re kitakarva ) 29 MP felbontást nyújtott. A következő, CFV-50 típus 4:3-on már 50 MP-es, 1:1-en 38 MP-es volt.

Középformátum /1

A filmes fényképezésben a 36mm x 24mm kisfilmes formátum és 4 x 5' nagyfilmes formátum közé eső mérettartományt nevezték középformátumnak. A Kodak 1901-ben bevezetett, legendás Brownie No.2 kamerájához készült kb. 6 cm széles tekercsfilm azonban olyan mértékben dominálta ezt a kategóriát ( és már csak ezt a méretet gyártják ), hogy a gyakorlatban a filmes középformátum és 6x9-es tekercsfilm szinonimaként használhatóak. Az eredetileg amatőr fényképészeknek szánt méretet néhány évtized után egyre inkább a hivatásos fotóriporterek és egyéb professzionális felhasználók alkalmazták - az amatőr területet fokozatosan a kisfilmes gépek foglalták el - az 1970-80-as évektől pedig a középformátum már csak a professzionális fotózás egyes alkalmazásai, illetve az ínyenc és pénzes fotórajongók speciális, egyre kisebb piaci szegmensévé vált.

Az eredetileg Kodak „120” ill. „220” jelölésű ( természetesen gyártónként eltérő márkájelzésű ) 6 cm-es tekercsfilmmel különböző képméretek érhetőek el ( a 120 és 220 típus között csak a tekercshosszban van eltérés ):

megnevezés

névleges képméret (mm)

tényleges képméret (mm)

felvételek száma (kép/tekercs)

képarány

6 x 4,5 („feles méret”)

56 x 42

56 x (41-42)

56 x 41,5

16

4:3

6 x 6   („kétharmados méret”)

56 x 56

56 x 56

12

1:1

6 x 7 („ideális formátum”)

56 x 70

(55-56) x (68-72)

55 x 70

10

5:4

6 x 8

56 x 77

kb. 56 x kb. 77

9

 

6 x 9 („teljes képméret”)

56 x 84

kb. 56 x kb. 84

8

3:2

Megjegyzések:

- a tekercsfilm tényleges szélessége 2,4”, azaz 60,96 mm, csak az egyszerűség kedvéért mondják 6 cm-es vagy 6x9-es filmnek

- filmes középformátumú fényképezőgépet már csak a Ricoh Imaging gyárt, a Pentax 645NII modell képmérete 56mm x 41,5mm, a Pentax 67II típusé 55mm x 70mm.

- a filmtárral és digitális hátfallal is használható vázak esetében a továbbiakban csak a digitális alkalmazással foglalkozunk.

A filmesről a digitális technikára való áttérés során az éppen aktuális technológiai színvonalnak megfelelően különböző képarányokat és érzékelőméreteket alkalmaztak, de a 645-ös filmkockánál nagyobb szenzorok nem készültek - és az értékesíthető darabszámok szabta gazdaságossági korlát miatt belátható időn belül nem is várható a megjelenésük.

A jelenleg alkalmazott középformátumú érzékelők három méretcsoportba sorolhatók:

szenzor

kamera vagy hátfal

„full 645” vagy „54 x 40,5 mm”

Sony 100 MP CMOS

(Bayer, monochrom, trichrom)

53,7 x 40,4 mm

Phase One IQ3/IQ1-100

 Phase One IQ3-100 Achromatic, Trichromatic 

Hasselblad H6D-100c, H6D-100c back

Dalsa 80 MP CCD

53,7 x 40,4 mm

Phase One IQ3-80, Leaf Credo 80

Dalsa 60 MP CCD

53,9 x 40,4 mm

Leaf Credo 60

„crop 645” vagy „44 x 33 mm”

Sony 50 MP CMOS

43,8 x 32,8 mm

Ricoh Pentax 645Z

43,8 x 32,9 mm

Hasselblad H6D-50c, H5D Multi-Shot,          X1D-50c, Fujifilm GFX 50S

44 x 33 mm

Leaf Credo 50, Phase One IQ3/IQ1-50,

Dalsa 40 MP CCD

43,9 x 32,9 mm

Leaf Credo 40

„Leica Pro” vagy „45 x 30 mm”

Kodak/On Semicond. 37,5 MP CCD

45 x 30 mm

Leica S-E Typ 006

TowerJazz/Panasonic 37,5 MP CMOS

45 x 30 mm

Leica S Typ 007, Sinar Sinarback S 30|45

A filmes hagyományon alapuló, méregdrága „full 645”-ös szenzorméret mellett tehát stabilan kialakult egy megfizethetőbb, 4:3 képarányú „crop 645”-ös, és egy ennél 7%-al kisebb területű, 3:2 képarányú „Leica Pro” digitális középformátumú kategória is.

Minden egyéb technikai feltételt azonosnak véve a minél jobb képminőséget a minél több és minél nagyobb pixelek biztosítják. Egy adott szenzorméret esetén a pixelszám és pixelméret csak egymás ellenében változtatható – mindkét érték egyidejű növelése csak az érzékelő méretének növelésével lehetséges. A különböző formátumú és felbontású képérzékelők pixelméretei jól mutatják, hogy a szenzor növelésével nagyobb felbontás mellett is tipikusan hogyan tarthatók kordában a pixelek:

szenzor

szenzor méret

pixel méret*

Sony 100 MP CMOS

full 645  középformátum

4,6 µm

Dalsa 80 MP CCD

full 645 középformátum

5,2 µm

Dalsa 60 MP CCD

full 645 középformátum

6,0 µm

Sony 50 MP CMOS

crop 645 középformátum

5,3 µm

Canon 50 MP CMOS

36x24 mm 35mm full frame

4,1 µm

Sony 42 MP BSI-CMOS

36x24 mm 35mm full frame

4,7 µm

Dalsa 40 MP CCD

crop 645 középformátum

6,0 µm

Kodak** 37,5 MP CCD

Leica Pro középformátum

6,0 µm

Leica*** 37,5 MP CMOS

Leica Pro középformátum

6,0 µm

Sony 36 MP CMOS

36x24 mm 35mm full frame

4,9 µm

Canon 30 MP CMOS 36x24 mm 35mm full frame 5,4 µm

Sony 24 MP CMOS

36x24 mm 35mm full frame

6,0 µm

Sony 24 MP CMOS

24x16 mm APS-C

3,9 µm

Sony 20 MP CMOS

36x24 mm 35mm full frame

6,4 µm
Sony 20 MP CMOS

24x16 mm APS-C

4,2 µm

Panasonic 20 MP LiveMOS

17,3x13 mm   mikro4/3

3,3 µm

Panasonic 16 MP LiveMOS

17,3x13 mm   mikro4/3

3,7 µm

Sony 20MP BSI-CMOS

13,2x8,8 mm 1 col

2,4 µm

*   a képpontok négyzet alakúak, oldalméretük mikronban, kerekített értékkel van megadva

** az egyszerűség kedvéért Kodak, valójában a Leica S-sorozat Kodak által kifejlesztett CCD szenzorának a gyártása három különböző tulajdonosi és cégnéves időszakra oszlik meg

*** az egyszerűség kedvéért Leica, a tervező / gyártó a TowerJazz Panasonic / STM)

Tehát a szenzorméretben „egy méretugrásnyi” ( 1” - 4/3” - APS-C – 35mm – crop 645/Leica Pro ) növekedés azonos felbontás esetén a pixelek oldalméretében jelentős, 22-54% növekedést eredményez:

20 MP 1” és mikro 4/3 esetén

2,4 µm ill. 3,3 µm, azaz +37%

20 MP mikro 4/3 és APS-C esetén 3,3 µm ill. 4,2 µm, azaz +27%
20 MP APS-C és full frame esetén 4,2 µm ill. 6,4 µm, azaz +52%

24 MP APS-C és full frame esetén

3,9 µm ill. 6,0 µm, azaz +54%

36/37,5 MP full frame és Leica Pro esetén

4,9 µm ill. 6,0 µm, azaz +22%

42/40 MP full frame és crop 645 esetén

4,7 µm ill. 6,0 µm, azaz +28 %

50 MP full frame és crop 645 esetén

4,1 µm ill. 5,3 µm, azaz +29%

A fentiek is mutatják, hogy abban a kb. 36 MP – 50 MP tartományban, melyben a 35mm-es full frame és Leica Pro ill. crop 645 kategóriák felbontás tekintetében átfedésben vannak, a nagy árkülönbség ellenére miért van továbbra is létjogosultsága a középformátumnak.

Kezdetben a gyártók a cserélhető filmes kazetta helyére illeszthető, mai szemmel nézve rendkívül kezdetleges digitális hátfalakat készítettek, melyek a kisfilmes mérethez közeli szenzorokkal és a hátfalba épített RGB színszűrő forgatásával 3 exponálásból állították elő a színes képet, amit vezérlőkártyával külön számítógépre kellett továbbítani feldolgozás és tárolás céljából. Ez a módszer csak mozdulatlan témák vaku nélküli fényképezését tette lehetővé. Pár évvel később azután folyamatosan jelentek meg az egyre nagyobb érzékelőjű, egy exponálású, memóriát is tartalmazó hátfalak, melyeket már külön számítógép nélkül, a filmes kamerákhoz hasonlóan is lehetett használni, az elmúlt tíz év fejlődése pedig megteremtette az integrált kivitelű középformátumú digitális kamerák piacát is. Mind a mai napig a két műszaki megoldás párhuzamosan él egymás mellett; egyrészt terjednek a vázzal egybeépített hátfalas fényképezőgépek, másrészt folytatódik a külön vázból és hátfalból álló rendszerek fejlesztése is. A külön hátfal esetenként nagyobb rugalmasságot biztosít, mivel:

-  egy adott hátfal csatlakoztatható különböző vázakhoz, és így az alkalmazás szempontjából optimális váz/objektív/érzékelő, ill. filmes/digitális kombinációk használhatók

-  nagyértékű, jól bevált vázak pusztán a hátfal cseréjével, azaz relatíve kisebb beruházással, könnyebben korszerűsíthetők.

A digitális kameragyártás általános helyzete

A digitális fényképezőgépek a ’90-es évek második felétől jelentek meg tömegesen a fotós boltok polcain, és többségében szkeptikus szakvélemények fogalmazódtak meg arról, hogy képminőségben és árban valaha is versenyképesek lesznek-e a filmes kamerákkal. Tíz évvel később már a filmes technika teljes kihalásáról és egy korlátlan nagyságú digitális piacról értekeztek. A 2011-ig tartó töretlen optimizmus azonban a mobiltelefonok képalkotási képességeinek fejlődését és a sok, azonos paraméterű, részben pixel- és árversennyé fajult, a képminőséget vagy a szolgáltatások választékának bővítését nem szolgáló kompakt kamerák feleslegességét figyelmen kívül hagyta. A szükségszerű kijózanodás és a fényképezőgépek nagy piaczsugorodása következtében jutottunk el a mai, realistább képhez, mely szerint a tömeges képalkotás mobiltelefonnal történik, az igényes és professzionális fotózás és videózás eszközeiként a digitális kamerákat mintegy tucatnyi gyártó egymással versengő és egymást kiegészítő választéka alkotja, és az analóg technika is talált magának piaci rést a hobby- és művészi fényképezés terén.

A 2010-es évek első felében a digitális kamerák gyártása fokozatosan japán belüggyé vált. A saját márkával folyamatosan a piacon lévő „nem-japán” gyártók közül a Kodak 2012-ben, a Samsung 2015-ben dobta be a törülközőt, a ( német-kínai-svéd ) Hasselblad, az ( osztrák-amerikai-német-svájci ) Leica Camera / Sinar, a ( brit-dán-izraeli ) Phase One / Leaf és a ( Kodak márkanevet licenszelő amerikai ) JK Imaging pedig együttesen sem rendelkeznek 1%-os piaci részesedéssel.

A japán digitális kameragyártás éves statisztikáit a CIPA ( Camera & Imaging Products Association ) 1999-től tartja nyilván, és ez a világpiacra is jó közelítéssel használható. ( A 2012 előtti számokat Kodak miatt meg lehetne ugyan emelni, Samsung azonban – bár nagy tervekkel indult, de számokat soha nem publikált - nem befolyásolta számottevően a világpiacot. ) A konkrét mennyiségek a nyilvántartási időszakban:

év

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

millió db

5,09

10,34

14,75

24,55

43,4

59,77

64,76

78,98

100,37

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

119,76

105,87

121,47

115,52

98,14

62,84

43,43

35,39

24,19

24,98

Az 1999-től tartó dinamikus növekedés 2009-es és 2011-es megbicsaklását először a gazdasági világválságnak ( 2009 ), ill. a kelet-japáni nagy földrengésnek és katasztrofális thaiföldi árvíznek ( 2011 ) tulajdonították ( több gyártónak van Thaiföldön alkatrészgyártó és/vagy összeszerelő üzeme ), a 2008-as és 2010-es csúcs azonban többé már nem volt megismételhető, és a 2012-től bekövetkezett zsugorodást nyilvánvalóan nem eseti - bár a 2016. áprilisi japán földrengés negatív hatása érzékelhető volt - hanem szerkezeti problémák okozták.

Megtörtént néhány szükséges korrekció – kivonulás (Kodak, Samsung), felvásárlás (Ricoh–Pentax, Phase One – Mamiya, Leica Camera - Sinar ), valamennyi gyártónál ( főleg az amatőr kompakt kategóriákban ) a termékskála racionalizálása, végül 2017 tavaszán egy belső átszervezési hullám. Ennek eredményeképpen - a 2010-es csúcsévet követően - a meghatározó gyártók évente kibocsátott új modelljeinek ( a határterületnek tekinthető drón-, lencse-, 360°-os kamerák és digitális hátfalak nélküli ) száma az alábbiak szerint változott:

gyártók

évek

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

Canon

16

18

22

17

16

17

13

9

Casio

13

6

7

4

3

3

2

1

Fujifilm

17

21

21

19

8

6

7

4

Hasselblad

-

-

6

2

1

-

2

1

Kodak

5

6

4

-

-

-

-

-

Leica

3

3

8

2

7

4

2

3

Nikon

15

17

22

21

18

15

11

3

Olympus

18

19

15

11

6

6

5

2

Panasonic

22

21

17

15

8

9

7

5

Ricoh + Pentax

15

11

11

10

10

3

2

2

Samsung

19

15

12

10

10

2

-

-

Sigma

4

1

3

1

3

1

2

-

Sony

24

22

23

18

15

8

7

3

Összesen

171

160

171

130

105

74

60

33

A 2010-2012-es csúcsidőszakban átlagosan 1,75 – 1,8 ( európai ) munkanaponként jelent meg új kamera modell, ami 2017-re átlagosan kb. 11 naptári napra csökkent, azonban a csak 2 - 4 évente megújuló felsőbb kategóriás ( és sok esetben az „eggyel korábbi”, még párhuzamosan gyártott ) típusokat is figyelembe véve mintegy 150-féle „aktuális” modell van egyidejűleg forgalomban. Ennek ellenére a mostani megjelenési gyakoriság és modell-választék már nyomon követhető, a kamerák piaca áttekinthető, könnyebben rendszerezhető és értékelhető.

Az értékesítési statisztikákban a beépített objektíves ( kompakt ) és cserélhető objektíves ( ILC ) vázak mennyiségét és arányának változását mutatja a 2003-tól vezetett japán számsor:

év

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

ILC (millió db)

0,84

2,48

3,79

5,26

7,47

9,69

9,91

ILC (%)

1,94

4,15

5,85

6,66

7,44

8,09

9,36

kompakt (millió db)

42,56

57,29

60,97

73,72

92,9

110,07

95,96

kompakt (%)

98,06

95,85

94,15

93,34

92,56

91,91

90,64

 

év

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

ILC (millió db)

12,89

15,69

20,16

17,13

13,84

13,05

11,61

11,68

ILC (%)

10,61

13,58

20,54

27,26

31,87

36,87

48,00

46,76

kompakt (millió db)

108,58

99,83

77,98

45,71

29,59

22,34

12,58

13,30

kompakt (%)

89,39

86,42

79,46

72,74

68,13

63,13

52,00

53,24

Megjegyzés:

- Kodak modelljeit is beleszámolva 2012-ig a kompaktok valójában a fentieknél is nagyobb mennyiséget és részarányt képviseltek

- a kompaktok és cserélhető objektívesek közötti arány elmúlt évekbeli felgyorsult változásának fő oka, hogy míg a cserélhető objektívesek eladásai 2012-ig növekedtek ( kb. 20 millió db/év-nél érve el a csúcsértéküket ) majd 2017-re csaknem megfeleződtek, addig a kompaktok értékesítése már 2011-től zuhanásszerűen ( a 2010-es kb. 110 millió db/év-ről 2017-re kb. 13 millió db/év-re ), azaz 7 év alatt csaknem a kilenced részére esett.

A cserélhető objektíves ( ILC ) kategória a DSLR-eket ( tükörreflexesek ), a MILC-eket (tükörnélküliek) és DRF-eket ( távmérősek ) foglalja magában. A Canon „Rebel” digitális tükörreflexesének 2003-as megjelenése ( és szélesebb kör részére megfizethetővé válása – ezért kapta az árszintjére utalva a „rebellis” nevet ) indította el a DSLR-ek tömeges terjedését, míg 2008-tól ( a tükörreflexes piacról kiszorult gyártók kezdeményezésére ) meg- kezdődött a tükörnélküli cserélhető objektíves digitális vázak ( MILC ) forgalmazása. A DRF-kategória a Leica digitális M-sorozatára korlátozódik, részaránya ( max. 30 ezer db/év ) elhanyagolható.

A cserélhető objektíves ( ILC ) kamerákon belül a tükörreflexesek ( DSLR ) és tükörnélküliek ( MILC ) megoszlását csak 2012 ( Canon, Fujifilm és Pentax APS-C szenzoros MILC-einek megjelenése ) óta tartják nyilván. Ez alatt az idő alatt a 2012-es kb. 4:1 DSLR/MILC gyártási arány 2015-re kb. 3:1-re, 2017-re pedig kb. 2:1-re módosult:

év

2012

2013

2014

2015

2016

2017

DSLR (millió db)

16,20

13,83

10,55

9,71

8,45

7,60

DSLR (%)

80,36

80,74

76,23

74,41

72,78

65,07

MILC (millió db)

3,96

3,30

3,29

3,34

3,16

4,08

MILC (%)

19,64

19,26

23,77

25,59

27,22

34,93

A fenti statisztika azt a folyamatot nem mutatja ki, hogy a MILC-ek kezdeti terjedését főleg az olcsó, kisszenzoros ( Pentax 1/2,3” és 1/1,7” ill. Nikon 1” érzékelős ) modellek generálták, míg ezek helyét jelenleg már a nagyobb ( 4/3”, APS-C, full frame, sőt 2017-től a közepes formátumú ) szenzoros, tehát a DSLR-ekkel összevethető kamerák foglalják el.

Összességében úgy tűnik, hogy a több éves nagy zuhanás után ( alacsony szinten és új összetételben ) stabilizálódik a digitális kamerák piaca:

- a gyártás évi 23-25 millió db lehet

- melynek kb. felét adják majd a kompakt, másik felét a cserélhető objektíves kamerák

- a cserélhető objektíveseknél a tükrös és tükörnélküliek aránya a kiegyenlítődés felé             mozog

- az évente kibocsátott új kameramodellek száma 30-35 db körül várható.

A kamerák rendszerezése történhet a konstrukciójuk szerint, de elvégezhető a képérzékelő mérete vagy a gyártók alapján is. Miután a szenzorméret már meghatároz bizonyos műszaki és árkategóriákat és befolyásolja az alkalmazott konstrukciót is, ezért először az érzékelő mérete alapján történik az ismertetés, majd ezt követi egy konstrukciók szerinti összefoglalás, ill. a gyártók bemutatása.

A szenzormérettel kapcsolatos kulcsszavak:

MF

= medium format = középformátum

FF

= full frame = teljes képkockás ( kisfilmes, 35 mm-es ) formátum

APS-C

= advanced photo system ( classic ) = csökkentett ( crop ) kisfilmes formátum

MFT

= micro four thirds = mikro 4/3 ( vagy 4/3” )

1”

= 1 inch/Zoll/hüvelyk/col

nagy szenzor

= gyűjtőfogalom - eredetileg az 1/2”- 2/3” közötti kompakt képérzékelőkre - ma       már az 1” és nagyobb szenzorokra vonatkozik

kis szenzor

= gyűjtőfogalom az 1/2”-nél kisebb kompakt képérzékelőkre


A technológiával kapcsolatos kulcsszavak:

ILC              = interchangeable lens camera = cserélhető objektíves kamera

(D)SLR        = (digital) single lens reflex = (digitális) egyobjektíves tükörreflexes (kamera)

(D)SLT        = (digital) single lens translucent = részben áteresztő tükrös ( kamera )

MILC           = mirrorless interchangeable lens camera = tükörnélküli cserélhető objektíves                       kamera ( vagy CSC, azaz „rendszerkompakt fényképezőgép” )

(D)RF           = (digital) rangefinder = (digitális) távmérős ( kamera )

P&S              = point-and-shoot = „célozz és exponálj”, azaz főleg automata üzemmódban                         használatos kompakt kamera

bridge           = a P&S és az ILC-k közötti műszaki tartományt „áthidaló" ( bridge=híd ),                             beépített objektíves kamera

2017 trendjei /2

5. Szenzorméretenkénti fejlemények 2018-ra:

Középformátum ( MF ):

Sony forgalomba hozza a „full 645” méretű 150MP-es fekete-fehér és színes BSI CMOS szenzorát, ill. a 100MP-es „crop 645”-ös BSI CMOS érzékelőjét - így a digitális közép-formátum az 50 - 150 MP-es, ( részben BSI ) CMOS szenzoros kamerák kategóriájává válik. „Full 645”-nél nagyobb érzékelő - ( fejlesztési és gyártási ) méretgazdaságossági okokból - nem várható, a 40 MP körüli középformátumú CCD technológiát pedig kiszorítja a hasonló felbontású „35 mm full frame” vázak támasztotta verseny.

„Full 645” méretű 150 MP-es hátfalat Phase One, integrált kamerát Hasselblad ( H6D ) kezdhet forgalmazni, míg a „crop 645”-ös 100 MP érzékelő megjelenése a Hasselblad X1D-50c, Fujifilm GFX 50S és Ricoh Pentax 645Z felturbózott új változataiban várható ( melyek objektívjeit már eleve úgy tervezték, hogy ennek a magasabb felbontásnak is megfeleljenek ). Fujifilm előbb egy távmérős-stílusú 50 MP-es GFX 50R ( R = rangefinder ) vázat készít választékbővítésnek, így a GFX 100S ( S = SLR-style ) inkább 2019-re tolódhat. Hasselblad és Ricoh Imaging esetében a pénzügyi helyzetük is befolyásolja a X1D-100c ill. Pentax 645Z-100 megjelenését.

Többszörös expozíciós technikával tovább növelhető a mozdulatlan tárgyakról készítendő képek felbontásának növelése – ebben elsősorban Hasselblad lehet érdekelt, bár a H5D MultiShot sorozatát még nem újította meg H6D-kre.

35 mm-es teljes képkockás formátum ( FF ):

2018-ben a teljes képkockás tükörreflexesek csendes évre számíthatnak. Canon 5D IV-szerű vázban összevonja 5DS és 5DS R modelljeit ( mint Nikon tette korábban a D800 és D800E-vel a D810 bevezetésekor ). Nikon a D750-et újítja meg ( szó van egy esetleges D5s-ről is ) és kifuttatja Df-et és D610-et. Tükörnélküli terveivel való titkolózása miatt viszont még nem lehet tudni, hogy DSLR vagy MILC ( esetleg mindkettő ) lesz-e a D610 utódja.

MILC-eknél viszont fontos fejlemények várhatóak: Canon bejelenti full frame-es tükörnélküli vázát ( 6D II párjaként ), Sony forgalmazni kezdi a belépő szintű A7 III-at és a videós A7S III-at, Zenit saját objektívekkel és Leica-alapú vázzal lép be a piacra, Leica SL Typ 601-et valószínűleg megújítják, Nikon pedig ( az egyik verzió szerint ) full frame tükörnélkülivel jelentkezik.

Sony és Nikon között folytatódik a világméretű verseny a teljes képkockás, cserélhető objektíves kamerák ( Canon mögötti ) második piaci helyezésért, aminek az is a pikantériája, hogy Sony alapvetően tükörnélküli, Nikon pedig tükrös technológiával vesz részt benne. A Canon-Nikon-Sony trió-n kívül továbbra is csak szűk rétegigényt megcélzó szereplők ( Ricoh, Leica, Zenit ) lesznek. ( Sigma szintén tervezne full frame-es tükörnélkülit, de egyelőre csak APS-H méretű Foveon 3x szenzort tud készíteni, az Olympusról néha felröppenő pletyka pedig ellenőrizhetetlen. )

APS-C ( crop ) formátum:

Canon a 24 MP-es DPAF-os szenzorára a vázak rendkívül széles skáláját ( egy kompakt, két Rebel DSLR, két haladó amatőr DSLR, két belépő szintű és egy haladó amatőr MILC ) alakította ki. A belépő szintet az 1300D lecserélésével ( 2000D és 4000D ) újítja majd meg. Biztosan lesz legalább egy új belépő szintű MILC ( az M5 alá pozícionált M50 ) és egy korszerűbb M5 Mark II is. A félprofi 7D II utódja állítólag „új technológiai vonalat” képviselő ( és kb. 28 MP felbontású ) szenzorral és számos video-funkcióval jelenik majd meg. Ha ez az új szenzor piacra kerül és sikeres lesz, akkor bekerül a 80D utódjába is.

Nikon a „crop szenzor”-os termékválasztékát 24 MP-es belépő ( D3400, D5600 ) és 21 MP-es félprofi szintre ( D7500, D500 ) osztotta fel. Az elmúlt egy-két évben a D3x00 és D5x00 sorozatokon csak ráncfelvarrásokat hajtott végre és az eladások is állítólag visszaestek - tehát vagy a tükörnélkülire váltás, vagy egy jelentősebb tükrös megújulás lenne itt esedékes ( az előbbi a valószínűbb ).

Sony az APS-C MILC-piac vezetőjeként nagyon visszafogott volt 2017-ben - nem derült ki, mi a célja az A5xxx-sorozattal, az A6000-et sem újította meg, az A6300 és A6500 pedig magas áruk miatt nem számíthattak nagy piaci részarányra. Szemmel láthatólag ( mind a vázak, mind az objektívek vonatkozásában ) a teljes képkockás kategóriára koncentráltak, így a crop szenzoros elképzelésükre 2018-ban derül majd fény. Az A-bajonet-es SLT-modellek jelentősége nyilván tovább csökken, az E-objektíves tükörnélküliekhez pedig „lecsorognak” bizonyos A9 / A7R III technológiák.

Fujifilm viszont folyamatosan friss és széles kameraválasztékot tart, és APS-C méretre a legteljesebb objektívparkot alakította ki. Várhatólag belevág a szenzormozgatásos ( IBIS ) képstabilizációba ( X-H1 – érzékelője és processzora megegyezik a stabilizálatlan X-T2-ével ), és a belépő szintre is kiterjeszti DSLR-szerű sorozatát ( X-T100 ). Ezzel három távmérős stílusú ( X-A, X-E, X-Pro ) és három DSLR-szerű ( X-T2/X-H1, X-T20, X-T100 ) modellből álló sorozatpárt alakít ki, melyeknek a belépő szintű tagjai Bayer-szenzorosak, a közepes és felső szintűek X-Trans-osak. A retro design-al és az X-Trans szenzor képfeldolgozásával és prémium árszintjével korlátozott a piaci térnyerési lehetőség, a volument a belépő szinteknek kell biztosítaniuk (Instax-okból pedig 7x annyit adnak el, mint a digitálisakból).

A kompaktok egyelőre foghíjas és drága mezőnyében Fujifilm X100 sorozata volt eddig az egyetlen biztos pont. Canon új G1 X III hozhat némi pezsgést, de Leica valószínűleg már csak az X-U vízálló kompaktját gyártja, Ricoh késlekedik a GR II-nek a megújításával, Fujifilm X70-esének jövője is vitatott ( talán XF10 néven, Bayer-szűrős érzékelővel folytatják ), Sigma jelenléte ( dpx Quattro-k ) pedig mindig is elhanyagolható volt. Sony-ról terjesztik időnként, hogy RX5 néven fix objektíves modellt fejleszt - kérdés, hogy érdemes-e még nem-zoom-os kompakttal indulni ebben a kategóriában.

mikro 4/3 ( MFT ):

Mindkét gyártó ( Olympus és Panasonic ) átstruktúrálta a termékszerkezetét:

-  Olympus kéttagúra csökkentette a PEN-sorozatot, és az OM-D-kre koncentrál

- Panasonic GH ( video-orientált ), G ( SLR-szerű vázas ) és GX ( távmérős-szerű vázas ) csoportokat alakított, a csoporton belüli lépcsőket pedig a számjegyek számával fejezi ki.

Együttes objektívválasztékukhoz csak Canon és Nikon full frame-es repertoárja mérhető, relatíve kis szenzoruk ellenére az Olympus OM-D E-M1 II és Panasonic G9 a félprofi fényképezőgépek, a Panasonic GH5 - és különösen a GH5s - pedig a félprofi videokamerák kategóriájába sorolható.

Olympus 2017-ben egy 20MP-es, 4k videos OM-D E-M5 III-al, és egy 4k-s PL9-el jelentkezik ( és időnként felröppennek pletykák egy teljes képkockás méretű kameráról ). Panasonic-nál egy GH5s nagy érzékenységű videós váz ( 10MP, Cinema 4k/60p, ISO 200k - a la Sony A7s II ), egy 20MP-es G80-utód és egy „5-tengelyes IBIS-es”, AA-szűrő nélküli GX8-utód esedékes, és dönteniük kell, hogy – egyedüliként – folytatják-e ( az egyébként jó kritikákat kapott ) LX100-al megkezdett 4/3"-os kompakt sorozatukat.

1”:

Bár hivatalos nyilatkozat még nem hangzott el a Nikon 1 rendszer jövőjéről, a közvélekedés szerint a mikro 4/3-nál kisebb szenzoros cserélhető objektíves rendszereknek nincsen már létjogosultságuk. Az 1" tipikusan prémium kompakt kategória lesz, amellyel viszont Canon, Sony és Panasonic egyaránt komolyan számol. Canon a G3 X-nél és G5X-nél a dual pixel autofókusz technológiára, Sony pedig az A9-nél látott hibrid autofókusz technikára tér át ( ez az RX10 IV-nél már meg is történt ). Panasonic az utazózoom-os TZ-sorozatát kezdte a TZ-100-al az 1”-os kategóriába emelni emelni - ennek ( és a bridge FZ2xxx sorozatnak ) - esedékes a folytatása. Más kompaktot gyártók ( Olympus, Fujifilm, Ricoh ) viszont nem tervezik az ebbe a mérettartományba való belépést, ill. Nikon terveiről egyelőre nincsen információ.

1/2” – 2/3”:

A korábban „nagyszenzoros”-nak nevezett kompaktok ( és ez vonatkozik a Pentax Q MILC-ekre is ) kifutnak, sem új gyártó, sem új modell nem bukkant fel már 2017-ben.

kisszenzorosak ( 1/2,3” ):

Nagy újdonságok nem történnek, a mobiltelefonokban terjedő megoldások - Bluetooth LE, USB Type-C csatlakozás és töltés, Wi-Fi NFC-vel, OLED kereső, érintőképernyős kijelző – sztenderd tartozékaivá válnak a kompaktoknak is. Általános lesz a BSI CMOS szenzor és UHD video, képfelbontásban marad a strapabíróknál a 12MP - 16MP, utazó-zoom-osoknál és bridge-eknél a 16MP - 20MP. Ricoh, Fujifilm és Olympus az APS-C szenzorméret alatti kompaktok terén már csak strapabíróakat tervez gyártani.

2017 trendjei /1

1. Szenzor technológia:

2016-ban már csak 2 cég ( Canon és Nikon ) dobott CCD érzékelős modelleket a piacra - a legolcsóbb kategóriákban Canon az SX420/430 IS-t, ill. Elph 180/190 IS-t, Nikon pedig az A10, A100 és A300 belépő szintű kompaktokat. A 2017-ben megjelent kamerákban kizárólagossá vált a CMOS technológia alkalmazása ( bár a boltok polcain még vagy 2-3 évig megtalálható lesz néhány CCD-s típus ).

Optikai tulajdonságaik alapján az 1/2,3”-1” mérettartományban érdemes BSI ( back-side illuminated ) CMOS szenzort használni, és a minőségi kompaktok/bridge-ekbe ténylegesen ilyen érzékelőket is építenek. A 4/3”-tól felfelé induló méretekben az FSI ( front-side illuminated ) CMOS (ill. speciális kialakításai: Canon - DPAF dual pixel autofocus; Panasonic - LiveMOS fényhasznosítás; Fujifilm - X-Trans szűrőmintázat; Sigma Foveon x3 - rétegelt színérzékelés ) használatosak. Újabban a felső kategóriás full frame ( 42MP-es A7R II, A7R III, A99 II és RX1R II, továbbá a 24 MP-es A9 ) vázaiban Sony alkalmazott BSI-technológiát, és példáját Nikon is követte a D850-el. Egyes értékelések szerint itt már nem az optikai előnyök, hanem a struktúrából adódó jobb termikus viszonyok indokolják ennek a drágább kialakításnak a használatát, mely a következő generációs középformátumú kamerákban is megjelenik. Új szenzorszállító lehet a TowerJazz, mely Kínában kezdene full frame és középformátumú BSI CMOS érzékelők tömeggyártásába, és Leica mellett Nikon-t is emlegetik potenciális full frame-es felhasználójukként ( a D850 esetében Nikon következetesen nem nyilatkozik a szenzorgyártóról ).

Bár Sony, Canon és Nikon is szabadalmaztatott hajlított felületű szenzorkialakítást mind fix, mind zoom-os objektívekhez, ezek kereskedelmi forgalomban való megjelenése nem valószínű. A zoom-os objektívekhez szükséges állítható görbület megvalósítása nehézkes, egy fix objektívhez tartozó állandó görbületű érzékelő pedig csak speciális ( pl.csillagászati ) alkalmazásoknál jöhetne szóba. A költségvonzatokról nem publikálnak számszerűsíthető információkat.

Egyre gyakoribb viszont az AA ( anti-aliasing, aluláteresztő ) szűrő elhagyása - a szenzortechnika fejlődésével szűrő nélkül is csökkenthető a hamis mintázatok kialakulása, ugyanakkor élesebb kép érhető el.

Terjed a szenzormozgatásos képstabilizálás is – az úttörő Olympus-t és Pentax-ot követően Panasonic és Sony is már széleskörűen alkalmazza. Olympus és Pentax valamennyi ILC-jében, Panasonic a legolcsóbb modell ( GX800 ), Sony a kifutó modellek ( A5100, A6000 ) kivételével IBIS-t épített cserélhető objektíves vázaiba, míg Canon az EOS M5 és M6-ban ( igaz, csak video használatakor ) alkalmaz ilyen stabilizációt. Fujifilm évekig azt állította, hogy az X-csatlakozáshoz nem lehet IBIS-t kialakítani, most mégis piacra fog dobni egy szenzormozgatással stabilizált vázat ( X-H1 ).

2. Képfelbontás:

2016-ban a modellcserék - lásd Nikon D4s (16MP) – D5 (21MP), D300s (12MP) – D500 (21MP), J4 (18MP) – J5 (21MP), Canon 1D X (18MP) – 1D X II (20MP), 700D (18MP) – 750/760D (24MP), Pentax K-50 (16MP) – K-70 (24MP), Fujifilm X-Pro1 (16MP) – X-Pro2 (24MP), X-T1(16MP) – X-T2 (24MP), X-A2 (16MP) – X-A3 (24MP), Olympus OM-D E-M1 (16MP) – OM-D E-M1 II (20MP), Panasonic GX7 (16MP) – GX8 (20MP) – továbbá az új sorozatok – lásd Canon M5 (24MP), Olympus PEN-F (20MP), Panasonic LX15 (20MP), TZ100 (20MP), YI M1 (20MP) – már abba az irányba mutattak, hogy:

- az 1”-os és mikro 4/3”-os kamerák esetében a 20-21 MP

- az APS-méretűeknél a 20-24 MP

- a full frame-esek körében a 20-50 MP

képfelbontás válik általánossá.

A 2017-es modellcserék - lásd Panasonic GH4 (16MP) - GH5 (20MP), G7 (16MP) - G9 (20MP), Fujifilm X100T (16MP) - X100F (24MP), X-T10 (16MP) - X-T20 (24MP), X-E2s (16MP) - X-E3 (24MP), Canon EOS 100D (18MP) - EOS 200D (24MP), EOS M10 (18MP) - EOS M100 (24MP), G1 X II (13 MP) - G1 X III (24 MP), Leica TL (16MP) - TL2 (24MP) és CL (24MP) - felerősítették ezt a folyamatot.

2018-ban a lecserélésre kerülő vagy utód nélküli megszűnő, még 20MP alatti ILC modelleket - Ricoh Pentax Q-S1 (12MP), Nikon 1 AW1 (14MP), Nikon Df (16MP), Olympus PL8 (16MP), OM-D E-M5 II (16MP), Canon 1300D (18MP), Nikon 1 V3 (18MP) - illetve a 4/3” és APS-C kompaktok között a Panasonic LX100/Leica D-Lux Typ100 ( 13 MP), Fujifilm X70 (16MP), Ricoh GR II (16MP), Leica X Typ 113 (16MP), X Vario (16MP) és X-E (16 MP) kamerákat lehet majd kipipálni.

Tekintettel arra, hogy egyes speciális ígények - nagyméretű print-out-ok, kinagyított részletek kinyerése - kivételével a 20 MP felbontás „mindenre elegendő” ( sőt az e fölötti érték egyre fokozottabb követelményeket támaszt pl. az objektívek és az adatátvitel terén ), a pixel-számra a felhasználási területek jelentős részében nem kell a jövőben külön figyelmet fordítani. Remélhetőleg a gyártók a 4/3” alatti szenzorméreteknél nem a 20 MP, az APS-C-nél pedig a 24 MP meghaladására, hanem elsősorban a jel/zaj arány, a dinamikatartomány és a kiolvasási sebesség növelésére fognak törekedni ( bár Samsung már évekkel ezelőtt forgalmazott 28 MP-es APS-C vázat, és Canon 7D II várható utódjáról is ez hírlik ). Ahol valóban nagy képfelbontásra van szükség, ott full frame-ben 30-50 MP-es, középformátumban 40-100 MP-es ( sőt hamarosan 150 MP-es, ill. többszörös expozícióval még magasabb ) értéket lehet elérni.

3. Szenzor méret:

a) A kisszenzor – nagyszenzor fogalmak átalakulnak:

1/3” - 1” mérettartomány:

– a korábban kisszenzorosnak nevezett MILC-ek ( Pentax Q, Samsung NX Mini és Nikon 1 sorozatok ) végleg eltűnnek

- a korábban nagyszenzorosnak nevezett ( 1/2”-2/3” ) kompaktok ugyancsak eltűnnek

- maradnak az 1/2,3”-os kompaktok/bridge-ek, melyek vagy jelző nélkül, vagy „kisszenzoros”-ként fognak szerepelni

- és terjednek az 1”-os kompaktok/bridge-ek, melyeket „nagyszenzoros”-nak fognak nevezni

4/3” – APS mérettartomány:

- a 4/3” és APS-C érzékelős ( tükrös és tükörnélküli ) ILC-eket tekintik kis- vagy „crop” szenzorosnak

- a kompaktok között a 4/3” nem, az APS-C is alig terjed, egyelőre egyszerűen „nagyszenzoros”-nak hívják őket.

b) A nagy kérdésre – mely szerint melyik szenzorméret(ek) lesz(nek) a befutó(k) – ( még ) nincs válasz.

Cserélhető objektíveseknél:

- Panasonic és Olympus szerint a jelenlegi szenzortechnika már lehetővé teszi professzionális rendszerek 4/3-on történő kialakítását, és rendszerük méretelőnyére építve nem tervezik a nagyobb érzékelők felé az elmozdulást

- Fujifilm azt állítja, hogy APS-C X-Trans szenzora a versenytársak full frame-jeivel egyenértékű képminőséget állít elő, ezért „kihagyja” a teljes képkockás méretet, és a ( crop 645 ) középformátumot tekinti a következő lépcsőnek

- Ricoh Pentax és Leica Camera az APS-C, a full frame és a középformátumban is érdekelt, de egyikük sem piacbefolyásoló tényező

- a három nagy ( Canon, Nikon és Sony ) mind az APS-C, mind a full frame modelljeit folyamatosan fejleszti, de nem látnak perspektívát a középformátumban. Objektívparkjuk és a nagyobb haszonkulcs a full frame térnyerésében tenné őket érdekelté, eladásaik nagyobbik része viszont az APS-C szenzorméretből származik.

- Phase One/Leaf és Hasselblad a középformátumból igyekszik megélni ( Hasselblad-nak egyszer már nem sikerült a „lefelé” terjeszkedés ).

A filmes korszak delelőjén az „ideális formátum” ( 6x7 cm ) és „kétharmados” vagy „négyzetes” formátum ( 6x6 ) volt a profiké, a 645-öt már fotoriporter, esküvői fotós és lelkes amatőr kategóriának tartották, a „tömeg” – de növekvő számú hivatásos fotós is - pedig a ( 35 mm-es ) kisfilmet használta, ill. történtek erőfeszítések ennél kisebb, kevésbé sikeres méretek elterjesztésére.

A digitális technikában a fenti méretek a „full 645”-től indulnak, és „crop 645/Leica Pro”, ( 35 mm-es ) full frame, APS-C és mikro 4/3-ként tagolódnak – az ennél kisebbek ( a kompaktok kivételével ) eltűnnek. A filmes örökség és objektívállomány - meg a gyártók profitérdeke - a full frame jövőbeni dominanciáját vetítené előre, ugyanakkor a technikai fejlődés és a jelenlegi eladások zöme az ennél kisebb szenzorméret tömeges alkalmazása mellett szólna. Ezek közül - a gyártók súlyát tekintve - hosszútávon az APS-C-nek jobbak az esélyei……

4. DSLR – MILC:

1.) A cserélhető objektíves kamerák között a MILC a DSLR-hez képest a kisebbik, de viszonylag stabilabban teljesítő kategória, amely az elmúlt bő fél évtizedben nagyjából szinten tudott maradni, míg a DSLR-ek eladásai megfeleződtek:

év

2012

2013

2014

2015

2016

2017

DSLR

16.201

13.826

10.550

9.709

8.449

7.596

MILC

3.957

3.306

3.289

3.345

3.159

4.080


2.) Egy kategórián belül a DSLR és MILC vázak szenzorai akár azonosak is lehetnek, pl:

szenzorméret

érzékelő

DSLR kamera

MILC kamera

„crop 645”

Sony 50 MP CMOS

Ricoh Pentax 645Z,

Hasselblad H6D-50c

Fujifilm GFX-50s,

Hasselblad X1D-50c

„35 mm full frame”

Sony 42 MP BSI-CMOS

Sony A99 II

Sony A7R II, A7R III

„APS-C”

Canon 24 MP DPAF CMOS

Canon 200D, 800D, 77D, 80D

Canon EOS M100, M6, M5

3.) A konstrukcióból adódóan a DSLR-ekben és MILC-ekben a kereső és az autofókusz megvalósítása - és emiatt a felépítésük komplexitása - tér el szükségszerűen egymástól.

a) Kereső nélküli belépő szintű MILC-eknél ez értelemszerűen nem téma, Fujifilm pedig ( mindkét világ legjavát kínálva ) hibrid keresős vázat is készít. Az optikai kereső elektronikussal való helyettesítése jelenleg már inkább ízlés ( és megszokás ) továbbá pénz kérdése ( a jó minőségű EVF-ek szemcsézettsége és késleltetése elhanyagolható, színhelyességük és fényerejük kielégítő ).

b) A tükör- és pentaprizma-szerelvény funkcióinak elektronikus helyettesítése kevesebb alkatrészt, egyszerűbb összeszerelést és kisebb vázméretet eredményez. Ezek az előnyök egyelőre leginkább a mikro4/3-osoknál érvényesülnek – a nagyobb szenzoros MILC-ek objektívvel együtt már alig kisebbek/könnyebbek DSLR-es társaiknál, és áruk sem versenyképesebb a hasonló paraméterű tükrös kamerákénál.

c) A MILC-ekkel nagyobb képismétlési ( sorozatfelvételi ) sebesség érhető el, ugyanakkor a DSLR-ek lényegesen energiatakarékosabbak ( azonos akku esetén egy feltöltéssel 2-3-szoros képmennyiség is készíthető velük).

d) Statikus témák esetén a MILC-ek többségében lévő kontraszt-érzékelős autofókusz mind sebességben, mind pontosságban egyenértékű lehet a DSLR-autofókusszal, mozgó témáknál viszont egyelőre a DSLR-eknél az előny. A szenzorra integrált hibrid-autofókuszos technikák fejlődése ezt a különbséget egyre inkább csökkenti.

Leica és rendszerei

a) 1849-ben Carl Kellner alapította mikroszkópok gyártására Wetzlar-ban az Optikai Intézetet. Halála után Ernst Leitz először alkalmazottból résztulajdonos, majd 1869-ben tulajdonos és cégvezető lett - ekkor átnevezte a céget Ernst Leitz Optikai Művekre, amit aztán egy évszázadon át a Leitz család vezetett és tulajdonolt.

Tevékenységükben a fényképészet az 1925-ben általuk bevezetett, kisfilmes formátumú Leica ( Leica = Leitz + Camera ) kamerákkal jelent meg, az első nagy fotós korszakuk a két világháború közötti időszakban ehhez a kameracsaládhoz köthető. A II. világháború utáni második sikeres filmes korszakuk az 1954-től gyártott M-sorozatú távmérős kameráikkal és kiváló objektívjeikkel azonosítható ( bár szerteágazó optikai tevékenységükre Kanadában is alapítottak céget, mely ELCAN márkanéven kamerát és objektíveket is gyártott ). A Leitz-család kivonulását követően - az 1980-as évektől - viszont a cég fokozatosan feldarabolódott; a kanadai leányvállalatot eladták, önállósult a Leica Microsystems és a Leica Geosystems, megalakult a Leica Biosystems, a döntően fényképészeti profilt tartalmazó Leica Camera AG-t pedig bevezették a frankfurti tőzsdére. ( A négy cég teljesen független egymástól, az egyetlen összekötő szál a Leica márkanév, melynek tulajdonosa a Leica Microsystems, és tőlük bérli a másik három ).

Leica Camera AG létrejöttekor már vége felé járt a második nagy fényképészeti korszakuk. 2001-től a kompakt kamerák fejlesztését és gyártását a Panasonic vette át, 2006-tól pedig a Leica objektívek gyártása is japán partneréhez került. Panasonic-al közösen sikertelen kísérletet tettek az új digitális szabványnak tervezett, majd elbukott 4/3-os tükörreflexes gépek terén ( Digilux 3 ) és a 35 mm-es, Minolta-együttműködéssel indult R-sorozatú SLR-jeik gyártását szintén be kellett szüntetniük.

2002-től az osztrák ACM Projektentwicklung GmbH megkezdte a cég részletekben történő felvásárlását – 2004-ben 27,4%-os, 2006-ban 97%-os részesedésig jutott, majd kivezette a céget a frankfurti tőzsdéről. A 2004-2008-as időszak egyébként a mélyrepülés és összeomlás, majd a kilábalás előkészítésének ideje, 2010-2011 a konszolidáció évei voltak – ekkor vált Leica ismét üzemi szinten nyereségessé, és az amerikai Blackstone befektetőcég megvette a részvények 45%-át. 2013-ban felvásárolták a svájci nagyformátumú kameragyártó Sinar Photography AG-t, 2016-ban Max Berek Innovation Lab néven Huawei-el 50-60 fős kutató központot alapítottak Wetzlar-ban, 2017-ben LC Light & Imaging Systems néven ipari felhasználású egyedi optikai rendszerek fejlesztésére hoztak létre ( 8 fős ) leányvállalatot Münchenben.

Leica Camera AG 100%-os tulajdonosa a Lisa Germany Holding GmbH ( Wetzlar ), melynek tulajdonosai az ACM Projektentwicklung GmbH ( Salzburg, 55% ) és a BCP Lisa Germany GmbH ( Frankfurt am Main, 45% ). ACM Projektentwicklung 100%-os tulajdonosa pedig a SOCRATES Privatstiftung ( Bécs ), míg a BCP Lisa Germany GmbH-é a Blackstone Private Equity kockázati tőkebefektető csoport. 2017 őszén Blackstone megbízást adott Morgan Stanley-nek a 45%-os tulajdonrészének értékesítésére.

Három saját helyszínen gyártanak: Leica Camera, Wetzlar/Németország, Sinar, Zürich/Svájc, Leica Aparelhos Ópticos de Precisão, Vila Nova de Famalicão/Portugália, az alkalmazottaik száma 670 fő. Mechanikai részegységeket gyárt még részükre a Leica konszernbe nem tartozó, de ACM Projektentwicklung tulajdonában lévő ( tehát „testvércég” ) ViaOptic és Weller Feinwerktechnik, és Leica márkanév alatt gyárt televízió- és mozifilmek forgatásához objektíveket a 30 fős, ugyancsak „testvércég” CW Sonderoptic. ( Az objektívek és elektronika nagy részét Panasonic-tól, elektronikus keresőket, processzorokat, stb. pedig egyéb távol-keleti beszállítóktól vásárolnak. )

A világ gazdag nagyvárosaiban folyamatosan saját tulajdonú Leica Boutique Store-okat nyitnak ( melyek száma átlépte a 90-et ), kameráikhoz 90 napos Adobe CC előfizetést és 2 GB felhő-tárhelyet mellékelnek. Gyakran adnak ki limitált szériás luxus különkiadásokat, több terméküket csak rendelésre, várakozási idő után szállítják.

Negyedszázados Solms-i működés után – az ős-Leica kamera megkonstruálásának centenáriumi évében – költözött 2014-ben vissza az alapító városába a cég- és gyártóközpont. A schanzenfeldi egykori Spilburg-laktanya helyén felépülő „Leitz Park” komplexum 2018-ban a World of Leica Experience átadásával válik teljessé, mely egy múzeumot, egy 4*-os szállodát, egy outlet store-t, a Leica Archívum-ot és Leica Galerie-t foglalja magában.

Leica Camera AG tevékenységének bő 80%-át a fényképezőgépek és tartozékok alkotják, árbevételének megoszlása ( millió EUR ):

 

 

2014

2015

fényképészet

 

224,72

240,13

ebből:

rendszerkamerák

173,78

160,62

kompakt kamerák

50,94

79,51

sportoptika

 

25,45

31,25

egyéb

 

26,27

23,08

összesen

 

276,44

294,46

Az okostelefonok és a virtuális / kiterjesztett valóság által támasztott kihívásra a világ harmadik legnagyobb mobilgyártójával ( Huawei ) közös fejlesztőközpontot hoztak létre, melynek első eredménye a Huawei P9 és Mate 9-től induló sorozataiban alkalmazott dupla objektíves Leica optika.

2017-től a Novacel céggel közösen fejlesztett, Franciaországban a Novacel által gyártott és forgalmazott Leica Eyecare kontaktlencsékkel bővítik portfoliojukat.

2018-tól az orosz KMZ ( Krasnogorsk Mechanical Plant "Zverev" ) megkezdi a Zenit márka feltámasztásával full frame tükörnélküli kamerarendszerek forgalmazását, melyhez a vázakat Leica SL alapon, együttműködve állítanák elő.

b) Kamerarendszereik: Leica a professzionális kategóriába sorolja a középformátumú tükörreflexes S-sorozatát, a full-frame-es tükörnélküli SL-sorozatát és a full-frame-es távmérős M-sorozat egyes tagjait. Fogyasztói kategóriába sorolja a harmadik fél által gyártott ( V-Lux, D-Lux, C, Sofort ) és saját ( X-család, Q ) kompaktokat, az APS-C tükörnélküli TL-sorozatát és a full-frame-es távmérős M-sorozat bizonyos tagjait. A két kategóriát a portfolio gerincét ( és Leica Camera AG árbevételének kb. 40%-át ) alkotó M-termékcsalád ( M = „Messsucher” = „távmérő” ) fogja össze, ehhez viszonyítva pozícionálják a többi termék paramétereit is.

Az 1954-től gyártott filmes M-sorozatuk két tagját - M7 (2002), MP (2003) - még ma is forgalmazzák, és csak Epson R-D1 modelljének a megjelenése helyezte kényszer alá Leica-t a digitális távmérősek kifejlesztésére. A 2006-ban bejelentett ( 10MP-es, APS-H méretű CCD szenzoros ) M8 modellen látszódtak is a technológiaváltás nehézségei ( felvétel-számlálója és akkuszintkijelzője megbízhatatlan volt, a váz üzem közben, sőt kikapcsolás után is melegedett, zárjának fülsértő hangja volt, túlzott infravörös érzékenységét utólag szállított, két csavarral felerősíthető IV-szűrővel próbálták csökkenteni, karcolásra hajlamos volt a hátfali LCD, stb. ), ezért rövid időn belül ( 2008-ban ) váltaniuk kellett a javított M8.2 verzióra.

2009-2012 között jelentették be az első generációs full frame-es ( Kodak 18MP CCD szenzoros ) M9-család tagjait ( melyek az időközben bevezetett új marketing koncepció következtében nem mind tartalmazzák az M9 jelölést ): M9 ( 2009 ), M9-P ( 2011 ), M Monochrom ( 2012 ), M-E Typ 220 ( 2012; E = entry-level = belépő szint ). Már 2010-től jelentkeztek akkumulátor- és SDHC-kártya hibák, továbbá a szenzorhoz köthető fehér folt problémák, amikből az utóbbi vált 2014-re akuttá. Tömeges reklamációkra került sor, és mivel nem volt helyettesítő érzékelő ( Kodak kimondottan Leica-nak fejlesztette a szenzort, aztán kétszeri tulajdonosváltáson és átszervezésen ment keresztül a gyártórészlege ), a szenzorcserékkel ugyanazt a potenciális hibaforrást rakták mindig újra vissza. ( A probléma az alapmodelleken kívül természetesen érintette az M9-P-re és M Monochrom-ra épülő, limitált darabszámú, speciális kiadásokat is. ) A CCDgate-nek nevezett hiba az érzékelő és az azt borító üveg hőtágulási tényezője közötti különbségből eredt, melyet a közöttük lévő ragasztó rugalmassága nem tudott kompenzálni, és a megrepedő üvegen képződő pára és/vagy a szenzortisztítás következtében idővel korrózió alakulhatott ki. Az érzékelő módosítását 2015 végére sikerült megoldani, a garanciális javítást 2017 augusztusától az 5 éven belül vásárolt, csak az első tulajdonosoknál lévő vázakra szűkítették – illetve kompenzációs cserelehetőség van második generációs M9-ekre.

2012-2016 között jelent meg a második generációs, CMOSIS által kimondottan Leica-nak kifejlesztett, 24MP CMOS érzékelős sorozatuk: M Typ 240 ( 2012 ), M-P Typ 240 ( 2014 ), M Edition 60 ( 2014 ), M Monochrom Typ 246 ( 2015 ), M Typ 262 ( 2015 ), M-P Typ 240 Titanium ( 2016 ), M-D Typ 262 ( 2016 ).

A 2012-től bevezetett jelölési rendszer miatt éberen kell figyelni a típusszámokra, különben a második generációs sorozaton belül, de még az első és második generáció között is el lehet keveredni.

2014-től az M-A Typ 127 modellel bővült a filmes, 2017-től a ( 24MP CMOS full frame szenzoros ) M10-el a digitális választék.

Az M-sorozat tagjai a ’30-as évek M-bajonetes, ill. a ’70-es évek R-bajonetes objektívjeig visszamenőleg szinte valamennyi korábbi Leica objektívvel használhatóak. Miután egyedül Leica Camera gyárt filmes és digitális távmérős kamerákat, a szokásos műszaki-kereskedelmi összehasonlításokban legfeljebb egymás közötti összevetésük értelmezhető.

A DSLR-technikát a 45 x 30 mm-es, általuk Leica Pro szenzorméretnek nevezett, 3:2 képarányú, a 35 mm-es kisfilm és a 645-ös középformátum közé eső érzékelőjű S-sorozatuk képviseli: S2 és S2-P ( 2009 ), S Typ 006 ( 2012 ), S-E Typ 006 ( 2014 ) - valamennyiük Kodak 37,5 MP CCD szenzoros - majd S Typ 007 ( 2015; 37,5 MP CMOS érzékelős ). A tíz saját S-objektíven felül adapterekkel a Hasselblad H és Contax 645 objektívek is - mechanikus és elektronikus funkcióik megtartásával - felhasználhatók. A Pentax 67, Mamiya 645 és Hasselblad V objektívek adapterekkel ugyancsak csatlakoztathatók, de ekkor nincsen jel- és adatátvitel az S-váz és az objektívek között.

A MILC-ek piacára az APS-C szenzoros „T” ( 2014 ) és a teljes képkockás „SL” ( 2015 ) sorozatokkal léptek - a „T”-nek már van is ( átnevezett ) folytatása: T Typ 701 ( 2014 ), TL ( 2015 ), TL2 ( 2017 ). Az ( egy alutömbből készült ) TL2 életközelibb módosítása a történelmi nevet kapott CL ( 2017 ). Natív objektívparkjuk építése is folyamatban van, de 2016-ban elkészültek azok az L-adapterek, melyekkel szinte valamennyi valaha készült S, M, R csatlakozójú objektív használhatóak.

Ricoh Pentax és rendszerei

a/1.) Pentax szemüveglencsék gyártására alakult Tokyo-ban 1919-ben Asahi Optika néven, majd a profilja kamera-objektívekkel bővült. A II. világháború alatt katonai célú optikai berendezéseket gyártottak, ezért a győztes hatalmak feloszlatták. 1948-ban alakulhattak újjá polgári termékek ( szemüveglencsék, távcsövek, objektívek ) gyártására. 1952-ben jelentek meg első fényképezőgépükkel, az ( első japán kisfilmes SLR ) Asahiflex-el. 1957-től Asahi Pentax ( Pentax = Pentaprism + Contax ) márkanévre váltva főleg a fényképészeti termékeikkel váltak ismertté ( ekkor árbevételük meghaladta Canonét és Nikonét ). Erre a sikerre tekintettel változtatták meg a cégnevet is 2002-ben Pentax-ra.

2008-ban összeolvadtak a Hoya Corp.-al, melynek elsősorban a Pentax orvosi optikai technológiája kellett, ezért a fényképészeti üzletágat egy újonnan létrehozott Pentax Imaging leányvállalatba vitte, majd 2011-ben eladta a Ricoh-nak, aki először Pentax Ricoh Imaging Co.-ra, majd 2013-ban Ricoh Imaging Co.-ra nevezte át.

a/2.) A Fizikai és Kémiai Kutatások Intézete 1927-ben Rikagaku néven céget alapított a kutatási eredményeinek gazdasági hasznosítására, majd a fényérzékeny papírokkal foglalkozó részlegének leválasztásával 1936. február 6.-án létrehozta a Riken Optika céget - ezt a dátumot tekintik a mai Ricoh alapítási dátumának.

Nagy fényképészeti korszakuk az 1950-es években a 6x6 TLR Ricohflex-el kezdődött, mely az első szerelőszalagon gyártott, tömegtermelésű kamera volt Japánban, csúcspontján a japán kameragyártás csaknem felét adta. Az 1960-as években a Ricoh Auto 35 majd a Ricoh Auto Half automata kompaktok voltak annyira sikeresek, hogy 1963-ban a cég is felvette a Ricoh nevet. Az 1970-as évektől a fénymásolók és telefaxok adják a forgalom nagyobbik részét – Ricoh vezette be az irodaautomatizálás fogalmát.

1995-ben készült az első digitális kamerájuk ( az RDC-1 ), mely irodákban PC-kapcsolattal állókép- hang- és mozgóképfelvételre is alkalmas volt. Az ekkor már főleg kompaktokat gyártó cég 2011-ben Hoya-tól megvette majd átkeresztelte a Pentax fényképészeti profilját, hogy a professzionális fotós területen megvesse a lábát. A Ricoh Imaging főleg az egykori Pentax infrastruktúrát használja, saját tervező, gyártó és marketing csapattal rendelkezik – tevékenységük sikere vagy sikertelensége elvileg független az anyacégétől.

Ricoh cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a japán TSE-n jegyeznek. Központja Tokyo-ban van, bel- és külföldön 226 konszolidált leányvállalattal rendelkezik. Alkalmazottainak száma 106 ezer fő, 67%-uk külföldön, 33%-uk belföldön dolgozik. Az Interbrand japán márkaérték listán Ricoh a 18. ( első a Toyota, második a Honda, Canon a 3., Sony az 5., Panasonic a 7., Nikon a 21., Olympus a 32., Fujifilm a 39., Casio a 40. ) – ezt a helyezést elsősorban irodatechnikájuk alapján nyerték el.

Ricoh árbevételének megoszlását 3 üzletágra bontva publikálja:

év

 

2014

2015

árbevétel

( millió USD )

 

19.558,2

18.408,6

ebből:

a) képalkotás és megoldások*

17.424,3

16.454,3

 

b) ipari termékek**

1.070,7

1.045,5

 

c) egyéb***

1.063,2

908,8

* képalkotás és megoldások: irodai képalkotás, professzionális nyomtatás, hálózati rendszermegoldások  - kamerák nem ide tartoznak !

**optikai és elektronikai alkatrészek, félvezető eszközök, tintasugaras nyomtatófejek

***egyéb:

- „Smart Vision” – digitális és ipari kamerák, objektívek

- pénzügyi szolgáltatások, környezetvédelem és egészségügy

A „Smart Vision” felel meg nagyjából Ricoh Imaging árbevételének, amit max. 400 millió USD-re becsültek ( és 2016-tól jelentősen esik, ezért 2017 tavaszán átszervezéseket hajtottak végre ).

b) Kamerarendszereik:

Ricoh Imaging Pentax márkanév alatt forgalmazza az ILC kamerákat és objektíveket, Ricoh néven pedig a kompaktokat ( WG strapabíró, GR nagyszenzoros és Theta 360°-os ).

Pentax ILC-rendszerek a MILC Q-sorozat ( lásd „Nagyszenzoros kompaktok” ), az APS-C és full frame DSLR K-sorozatok ( lásd „APS-C formátum” és „Teljes képkockás formátum” ), és a középformátumú DSLR 645Z ( lásd „Középformátum” ).

Tükörnélküli rendszereik nem játszanak számottevő szerepet ( az APS-C szenzoros K-01-e gyártását gyorsan beszüntették, az 1/2,3”-os majd 1/1,7”-os Q-sorozat kifutását hamarosan bejelentik ) – DSLR-jeik viszont ( Canikon mögött leszakadva ) tartósan jelen vannak.

A japán tükörreflexes piaci részarányukat mutatja a táblázat ( világviszonylatban valamivel kisebb a részesedésük ):

2011:

Canon (46,3%)

Nikon (39,2%)

Ricoh Imaging (7,5%)

2012:

Canon (52,7%)

Nikon (35,1%)

Sony (7,1%)

2013:

Canon (49,2%)

Nikon (42,5%)

Ricoh Imaging (5,2%)

2014:

Canon (54,7%)

Nikon (39,1%)

Ricoh Imaging (4,5%)

2015:

Canon (56,2%)

Nikon (36,7%)

Ricoh Imaging (6,7%)

2016:

Canon (63,3%)

Nikon (31,6%)

Ricoh Imaging (4,8%)

2017:

Canon (61,1%)

Nikon (34,4%)

Ricoh Imaging (4,2%)

Fujifilm és rendszerei

a) 1934 jan. 20-án alakult fotó- majd később mozi- és röntgenfilmek gyártására. 1944 márciusától a tevékenysége optikai profillal ( optikai üvegek, lencsék ) bővült, első fényképezőgépük 1948-ban jelent meg. 1962-től normál papíros fénymásolókkal, 1975-től színes fénymásolókkal szélesedett a profiljuk és jelentős szereplői voltak a mágnesszalagos tárolásnak ( 1959-től műsorrögzítés, 1965-től számítógépes adattárolás, 1971-től otthoni videozás ). A digitális kamerák fejlesztését 1988-tól kezdték el. A filmes technikák elektronikus kiváltása válságba sodorta a céget, 2000-től „filmes cégből egészségügyibe ( endoszkópok, egyéb orvosi optika és adatarchiválás ) való átalakulásról”, „második cégalapításról” beszélnek ( Toshiba orvosi profilját viszont Canon – vitatott módon – elhappolta előlük. )

Fujifilm Holdings cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a japán TSE-n jegyeznek. Központja Tokyo-ban van, bel- és külföldön 271 konszolidált leányvállalattal és 78 ezer alkalmazottal rendelkezik. 2016. évi árbevétele 22 mrd USD volt, melynek 40%-a Japánból, 60%-a külföldről származik.

Az Interbrand japán márkaérték listáján Fujifilm a 39. ( első a Toyota, második a Honda, harmadik a Canon, Sony az 5., Panasonic a 7., Ricoh a 18., Nikon a 21., Olympus a 32., Casio a 40. ). A fentiek a cég teljes tevékenységére vonatkoznak - árbevételének csak kevesebb mint 4%-át adják a digitális fotókamerák és tartozékaik.

Fujifilm Holdings a gazdálkodásának eredményeit 3 szegmensbe felosztva publikálja:

év

 

 

 

2014

2015

2016

árbevétel

( millió USD )

 

 

 

22.660,0

20.763,4

22.049,6

 

ebből:

képalkotó megoldások:

 

3.281,8

2.944,2

3.126,5

 

 

 

filmes képalkotás*

1.895,4

1.961,8

2.211,5

 

 

 

optikai eszközök és elektronikus képalkotás**

1.386,4

982,4

915,0

 

 

informatikai megoldások

 

8.669,1

8.035,0

8.532,8

 

 

dokumentumkezelési megoldások

 

10.709,1

9.784,2

10.390,3

* filmes képalkotás: filmek, fotópapírok és vegyszerek, fotólaborok, tintasugaras és termikus nyomtatók, instant fotó rendszerek

** optikai eszközök és elektronikus képalkotás: X-sorozatú digitális kamerák és objektívjeik, kamera modulok okostelefonokhoz, biztonsági-, mozi-, projektorlencsék

b) Kamerarendszereik:

1948-tól szinte napjainkig gyártottak távmérős és tükörreflexes filmes középformátumú vázakat ( a szokásos 6 x 6 és 6 x 7 mellett még olyan ritka méretekben is, mint 6 x 8 és 6 x 9 ). Objektíveket pedig a kompaktoktól a 35 mm-es méreten és középformátumon át egészen a nagyformátumig ( Rectar, Fujinar ) készítettek. Kisfilmes ST, STX, AX sorozatú SLR-jeik előtt a Fujicaflex-el a TLR ( kétaknás tükörreflexes ) technológiát is kipróbálták. Az 1970-es évek végéig kameráik többségét Fujica ( lásd Leica, Yashica, stb. ) márkanéven forgalmazták.

Digitális kamerákat 1988-ban kezdtek fejleszteni, APS-C méretű CCD-szenzoros DSLR-eket ( FinePix S1 Pro - Finepix S5 Pro ) 2000 – 2006 között gyártottak, majd végleg felhagytak a tükörreflexes technológiával.

A DSLR-ekkel való fiaskót követően - néhány év szünet és Olympus, Panasonic, Sony, Samsung MILC-einek megjelenései után - 2012-ben kezdett Fujifilm egy tiszta lapot nyitva a korábban nem létező X-objektívcsatlakozós, APS-C méretű, jellegzetesen retro-kivitelű, a versenytársakénál magasabb árfekvésű sorozataiba. Gyorsan kiépített egy X-objektíves választékot, és a felső kategóriában bevezette az X-Trans ( nem-Bayer ) színszűrő technológiás szenzorait.

DSLR-szerű váz

X-T1, X-T2, X-T10, X-T20

távmérős-szerű váz

X-Pro1, X-Pro2, X-E1, X-E2, X-E2S, X-E3 X-A1, X-A2, X-A3, X-A10

A kurrens ( vastagon szedett ) vázak ismertetése az „APS-C formátum /4” fejezetben található. Fujifilm - nyilatkozata szerint - kb. 10%-os részesedést ért el a tükörnélküli cserélhető objektíves kamerapiacon.

Az APS-C szenzoros MILC rendszerükkel szerzett tapasztalataikat felhasználva ( és a 35 mm full frame méretet átugorva ) 2017-től forgalmazzák első középformátumú digitális kamerájukat, az 50 MP „crop 645” ( Sony ) érzékelős, tükörnélküli GFX 50S-et. Az ehhez fejlesztett „G”-csatlakozós objektívek mellett – adapter segítségével - a Hasselblad HC/HCD objektívek is csatlakoztathatók.

Panasonic és rendszerei

a) Konosuke Matsushita 1918 márc. 13-án Osakában céget alapított lámpatest csatlakozók értékesítésére. A II. világháború alatt már vezeték nélküli hírközlő berendezéseket és elektromotorokat is gyártottak. A háború utáni fellendülésben rádiókkal és egyéb háztartási készülékekkel bővült a termékválaszték. 1955-től hangszóróikat külföldre „PanaSonic” néven exportálták, 1956-ban megvették a KDK-t ( ventillátorok, hajszárítók ), 1965-től Technics márkanévvel indult a hifi-audio profil. 1953-tól 2007-ig tulajdonukban volt a JVC ( jelenleg JVC KENWOOD ), ők fejlesztették ki 1975-ben a VHS videomagnó és kazetta rendszert. A gyorsan növekvő cég az USA-ban Panasonic ( National Radio Corp. miatt ), máshol National néven forgalmazta többnyire fogyasztói elektronikai ( tv, video-recorder, hi-fi audio, CD-lejátszó, lemezjátszó, stb. ) termékeiket, de használtak más – pl. Emerson – márkanevet is. 2009-ben beolvasztották Sanyo-t ( melyet a cégalapító sógora hozott létre, és először alkatrész beszállítójuk, majd később több területen a versenytársuk lett ), így Sony méretű elektronikai óriás jött létre. A cég nevét az alapító család jóváhagyásával Matsushita-ról Panasonic-ra változtatták és a termékek is egységesen ezt a márkanevet kapták ( egyedül a Technics maradt meg ).

Cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a tokyoi és nagoyai tőzsdén jegyeznek. Központja Kadoma-ban ( Osaka prefektúra ) van, bel- és külföldön 496 konszolidált leányvállalattal és 91 társult vegyesvállalattal rendelkeznek - most talán a leghíresebb az 5 milliárd USD-s, Tesla Motors-al közös nevadai Gigafactory akkumulátorgyár. 2016-os árbevételük 68 mrd USD volt, melynek fele belföldről, fele külföldről származik. Alkalmazottainak száma 258 ezer fő, 58%-a külföldön, 42%-a belföldön dolgozik.

A Fortune magazin „a világ legelismertebbnek tartott” cégeinek 2016-os listáját az Apple, Google, Amazon trio vezeti, Panasonic az 5. ( Sony a 6. ) az elektronikai kategóriában. Az Interbrand globális márkaérték listáján Panasonic a 65. helyezett ( első az Apple, második a Google, harmadik a Coca-Cola, Canon a 40., Sony az 58. ), a japán márkaérték listán Panasonic a 7. - első a Toyota, második a Honda, harmadik a Canon, Sony az 5., Ricoh a 18., Nikon a 21., Olympus a 32., Fujifilm a 39., Casio a 40. ( A fentiek a cég teljes tevékenységére vonatkoznak - de árbevételének csak nagyon kis hányadát adják a fotókamerák és tartozékaik. )

Panasonic gazdálkodásának eredményeit 5 szegmensbe felosztva publikálja. Valamennyi szegmens számos üzletágat foglal magában az alábbiak szerint:

1. készülékek: légkondícionálók, hűtőszekrények, televíziók, mosógépek, porszívók, konyhai eszközök, szépségápolás, otthoni szórakoztatóelektronika, stb.

2. környezetvédelmi megoldások: világítástechnika, energetikai, ökológiai rendszerek, stb.

3. AVC: képalkotó hálózatok, vizuális, biztonsági, repüléstechnikai rendszerek, informatikai, adattároló, távközlési, irodatechnikai termékek, stb.

4. autó- és ipari rendszerek: autós elektronika, akkumulátorok, elektronikai anyagok és eszközök, elektromechanikai vezérlések, LCD kijelzők, félvezetőgyártás, stb.

Az egyes szegmensek árbevétele:

év

 

 

2014

2015

2016

árbevétel

(millió USD)

 

 

70.136,4**

62.947,5**

67.997,1*

 

ebből:

készülékek

21.249,8

18.911,7

21.523,1

 

 

környezetvédelmi megoldások

14.644,1

13.423,3

14.312,0

 

 

AVC

10.634,4

9.748,3

9.636,1

 

 

autó- és ipari rendszerek

25.425,5

22.571,7

23.714,8

 

 

egyéb

6.794,4

5.511,7

6.079,6

 

 

kiküszöbölések és kiigazítások

-8.611,8

-7.219,2

-7.268,5

*IFRS szerint         **US GAAP szerint

Az AVC szegmens további részletezése ( millió USD ):

mobil eszközök

1.659,5

1.714,8

vizuális és képalkotó eszközök*

2.312,7

2.287,0

távközlés

1.071,7

940,7

vertikális megoldások

4.294,0

4.341,7

*üzletágak: Imaging Network, Visual Systems, Security Systems

A cég éves beszámolója a méretére, tevékenységi diverzitására rálátást ad, de a digitális kamerákra vonatkozóan csak annyi állapítható meg, hogy elhanyagolhatóan kicsi lehet a jelentősége Panasonic teljes tevékenységére ( a vizuális és képalkotó rendszerek három üzletága együttesen az árbevétel kb. 3,4%-át adják ).

Ráadásul 2017 áprilisától a kamera részleget – a szintén gyengébben teljesítő telefon-központos és optikai diszkes egységekhez hasonlóan – átszervezik, és a kamerákat a „készülékek” üzletágba helyezték át ( ahol még kevésbé fognak látszódni a mutatói ). Szintén terítéken van az LCD-gyártásuk és a TowerJazz-el közös félvezetőgyártásukban (szenzorok!) való részesedésük esetleges értékesítése.

b) Kamerarendszereik:

Panasonic nem a hagyományos optikai területről, hanem ( Sony-hoz hasonlóan ) a fogyasztói elektronikából érkezett a digitális fotózásba. Az ezredfordulóig nem is foglalkoztak fényképészettel, 2001-ben - Leica-együttműködés keretében - Panasonic Lumix márkanéven kezdték el a kompakt digitális fényképezőgépek gyártását és forgalmazását.

Az Olympus által 2003-ban kezdeményezett cserélhető objektíves 4/3-os DSLR-szabványhoz ( egyedüliként ) 2006-2007-ben csatlakoztak. A Panasonic DMC-L1 az Olympus E-330, a Panasonic DMC-L10 az Olympus E-410 alapján készült, de ez a nyílt formátum csendben kimúlt – megmaradt viszont a két cég közötti együttműködés mind a szenzorok, mind az objektívcsatlakozások terén.

Olympus és Panasonic 2008 augusztusában jelentette be a tükörnélküli mikro 4/3-os szabványt, és egy hónappal később a Photokina kiállításon Panasonic ( világelsőként ) már be is mutatta az ennek megfelelő Lumix G-sorozatának első tagját ( a DSLR-szerű G1-et ), melyet fél évre rá a video-val kiegészített GH1 követett, 2009 őszén pedig a ( távmérős-stílusú ) GF1-el lefedte a ma is létező MILC-repertoárt. Filmes kötődése nem lévén, úttörőként alakította a tükörnélküli technika bevezetését és elterjesztését.

Jelenlegi három termékcsaládjuk az SLR-szerű GH és G-sorozat, illetve a távmérős-szerű GX sorozat. Mikro 4/3-os kameráikat DSLM-nek ( Digital Single Lens Mirrorless ) vagy CSC-nek ( Compact System Camera ) nevezik, vázaikhoz a Lumix G / Leica DG objektívjek mellett Olympus M. Zuiko Digital és számos harmadik fél ( Sigma, Tamron, Samyang, Voigtlander, Tokina ) által gyártott objektívek széles választéka csatlakoztatható.

„távmérős stílusú” vázak

GX1, GX7, GX8, GX80, GF1, GF2, GF3, GF5, GF6, GF7, GF8, GM1, GM5, GX800

„SLR stílusú” házak

G1, G2, G3, G5, G6, G7, G9, G10, G80, GH1, GH2, GH3, GH4, GH5

A fenti vázak ismertetése a „Mikro 4/3 formátum/3” és „Mikro 4/3 formátum/4” fejezetekben található.

Az eladott MFT vázaikról és objektívjeikről nem közölnek statisztikát, a japán belföldi adatok alapján Panasonic piaci részaránya csökkenő tendenciát mutat:

- 2008-2010 közötti vezető pozícióját 2011-ben a tükörnélküliekkel nála egy évvel később induló Olympus-szal szemben vesztette el ( Olympus 36,6%, Panasonic 29,3% )

- 2013-ban a MILC-ekkel 2010-ben induló Sony előzte meg ( Olympus 28,9%, Sony 26,5%, Panasonic 14,2% )

- 2015-ben Canon ( a 2012-től induló M-családdal ) szorította le a dobogóról ( Olympus 34,5%, Sony 24,8%, Canon 13,6% )

- jelenleg a 2012-től indult Fujifilm-el versenyeznek a 4-5. helyért.

Olympus és rendszerei

a) Olympus 1919. október 12.-én alakult Takachiho néven mikroszkópok és hőmérők gyártására ( a Takachiho-hegy csúcsán élnek a japán mitológia szerint az istenségek ). A hőmérős üzletágat 1923-ban eladták, a befolyt összeget az optikai tevékenység fejlesztésére fordították - többek között így készült el 1934-re az első Zuiko fényképezőgép objektívjük ( zuiko=szerencsés fény ).  Első kameráik ( Semi-Olympus I. - II. ) vázát még külső cég gyártotta le, de 1940-től teljeskörű váz- tartozék- és objektívgyártóvá is váltak. A cégnevet 1949-ben változtatták a nyugati kultúrkörben sokkal ismertebb, de fogalmilag analóg – vagyis az istenek lakhelye – elnevezésre ( bár márkanévként már 1921-től használták egyes termékeiknél, és mind a japán, mind a görög mitológiai olvasatban a tökéletesre, vagy legalábbis a lehető legjobbra törekvésüket kívánták ezzel a névvel kifejezni ).

Az Interbrand értékelése szerint Olympus a 32. legértékesebb japán márka ( első a Toyota, második a Honda, Canon a 3., Panasonic a 7., Ricoh a 18., Nikon a 21., Fujifilm a 39., Casio a 40. ).

Cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a japán TSE-n jegyeznek. Központja Tokyo-ban van, bel- és külföldön 106 konszolidált leányvállalattal és 2 vegyesvállalattal rendelkezik. Tevékenységét orvosi eszközök, tudományos megoldások és képalkotó rendszerek üzletágba csoportosítja, alkalmazottainak száma 34,5 ezer fő, melynek 63%-a külföldön, 37%-a belföldön dolgozik. Legjelentősebb termékeik az emésztőszervi endoszkópok ( 70%-os világpiaci részesedés! ) és az élettudományokban/ipari vizsgálatoknál használt mikroszkópok ( 40% világpiaci hányad! ) – a fotokamerák és tartozékaik nem érik el a jelenlegi árbevételük 9%-át.

2011-2012-ben Olympus a japán gazdaság egyik legnagyobb pénzügyi botrányának vált a főszereplőjévé – kiderült ugyanis, hogy az 1980-as évek végétől összesen 1,5 mrd USD folyt el gyanús kifizetések és fiktív beruházási veszteségek formájában. Az igazgatóság lemondott, a cég tőzsdei értékének kb. 75%-a elveszett, számtalan per indult ellenük. Sony tőkeinjekciójával élték túl a mélypontot ( Sony cserébe know-how transzferekre vonatkozó megállapodást és kb. 11% tulajdonrészt kapott – melynek kb. a felét 2015-ben JP Morgan befektetési banknak továbbadta ). Olympus tulajdonosi struktúrájának érdekessége, hogy - az egyébként több kül- és belföldi intézményi befektető mellett - két versenytársa, Sony és a Nikon-résztulajdonos Mitsubishi ( érdekeltsége, a Bank of Tokyo-Mitsubishi UFJ révén ) is 5% ill. 4% erejéig részvényes benne.

Olympus árbevételének megoszlása a 3 üzletág, és azokon belül a főbb termékcsoportok szerint:

év

 

 

2014

2015

2016

árbevétel

( m USD )

 

 

6.951,5

6.704,8

6.902,1

 

ebből:

 

 

 

 

a) orvosi eszközök

endoszkopok

2.847,8

2.846,7

 

 

sebészeti eszközök

1.634,6

1.625,0

 

 

endoterápia

593,5

602,7

 

 

összesen

5.075,9

5.074,4

5.308,0

 

 

 

 

 

 

b) tudományos megoldások

élettudományok

404,7

361,4

 

 

ipari megoldások

539,7

485,3

 

 

összesen

944,4

846,7

860,2

 

 

 

 

 

 

c) képalkotó rendszerek

kamerák*

629,2

573,8


 

 

egyéb**

92,9

78,6


 

 

összesen

722,1

652,4

605,0

 

 

 

 

 

 

d) egyéb

összesen

209,1

131,3

128,9

* MILC és kompakt kamerák, objektívek

** látcsövek, diktafonok

b) Kamerarendszereik:

Első vázaik középformátumú voltak ( Olympus Six harmonika-kihuzatos sorozat, majd Olympus Flex TLR sorozat ), aztán áttértek a kisfilmes távmérős gépekre ( beleértve a fél-képkockás kamerákat is ). Nagy sikerű cserélhető objektíves SLR vázaik voltak a ’60-as évek elejétől a fél-képkockás Pen F és a ’70-es évek közepétől a teljes képkockás OM sorozat. Utolsó filmes SLR-jük 1990-től a beépített zoom-objektíves L-sorozat volt. 1997-től Camedia gyűjtőnév alatt 2/3” CCD szenzoros, szintén beépített zoom-os objektívet tartalmazó DSLR sorozattal ( C-1400XL, C-2500L, E-10, E-20 ) léptek a piacra.

Olympus volt a kezdeményezője a 2003-ban Japánban és az USA-ban beadott, 4/3-nak elnevezett, minden csatlakozni kívánó váz- és objektívgyártó előtt nyitott, cserélhető objektíves digitális tükörreflexes szabványnak. Bár jelentkezőkben először nem volt hiány, inkább csak az objektívek terén ( Sigma és Samyang/Rokinon ) volt tényleges aktivitás. Olympus felső kategóriás modelljei az E-1 ( 2003 ), E-3 ( 2007 ) és E-5 ( 2010 ) voltak, a három számjegyű, 2004-2009 között amatőröknek szánt tucatnyi E-vázból kettőt a Panasonic is forgalmazott DMC-L1 és DMC-L10 márkanévvel ( 2006, 2008 ). A szabvány csendben kimúlt, és 2009-2010-től átadta a helyét a tükörnélküli mikro 4/3-os ( MFT = micro four third ) rendszernek.

Az MFT-szabványhoz jelentkezők közül a vázak terén gyakorlatilag csak az Olympus és Panasonic van jelen, a natív Olympus M. Zuiko Digital és Panasonic Lumix G/Leica DG objektívpark ( Sigma, Tamron, Samyang, Voigtlander, Tokina-val kiegészítve ) széles rendszerválasztékot biztosít. ( A 4/3-os DSLR-es Zuiko Digital objektívek változatlan fókusz-tényezővel, viszont csak adapterrel csatlakoztathatók az MFT vázakhoz ).

Olympus két mikro 4/3-os vázsorozata – elnevezésében és dizájnjában – a sikeres filmes PEN és OM vonalat viszi tovább ( a kurrens típusok kiemelve ):

„távmérős stílusú” vázak

PEN E-P1, E-P2, E-P3, E-P5, E-PL1, E-PL1s, E-PL2, E-PL3, E-PL5, E-PL6, E-PL7, E-PL8, PEN E-PM1, E-PM2, PEN-F

„SLR stílusú” házak

OM-D E-M1, E-M1 II, E-M5, E-M5 Mark II, E-M10, E-M10 Mark II, E-M10 Mark III

A fenti vázak ismertetése a „Mikro 4/3 formátum/2” és „Mikro 4/3 formátum/3” fejezetekben található.

Olympus a mikro 4/3-os rendszereit 2009-től forgalmazza, melyek a csúcspontjukat 2011-ben 590 ezer db/év-nél érték el - jelenleg az éves értékesítés kb. 500 ezer db váz ( az M. Zuiko Digital objektívekről nem publikálnak eladási statisztikát ). Középtávú stratégiájuk szerint nem mennyiségi növekedésre törekszenek, hanem egy magas követelményeket támasztó, jó fizetőképességű, válogatott ügyfélkört szolgálnának ki elsősorban OM-D vázakkal és Pro objektívekkel. ( Ez azt jelenti, hogy a cserélhető objektíves kamerák piacán a jelenlegi kb. 4%-os - és ezen belül a tükörnélküliek közötti kb. 16%-os – részesedésüket nem fogják megőrizni. )

Olympus képalkotó üzletága több éves veszteség után 2016-ban nulla-szaldós lett, fenmaradását már nem fenyegeti veszély. A jelentős fogyókúra során viszont a kompaktok között csak a kalandálló kategóriát tartották meg, a tükörnélküli PEN-ek választékát pedig szűkítették – ennek eredményként ( Sony utáni ) második helyezésüket a MILC-ek piacán Canon veszi át. ( Vannak találgatások Olympus full frame-es tükörnélküli fejlesztéséről, de erről nincsen megbízható információ. )

Sony és rendszerei

a) Sony 1946. máj. 7-én alakult Tokiói Távközléstechnikai Vállalat néven, mai elnevezését ( bár valamennyi termékükön már 1955-től a Sony logo-t használták ) hivatalosan 1958-ban vette fel. A Sony márka- és cégnév a latin „sonus” = „hang” szóból eredt, melyet a könnyebb kiejtés ( és egyesek szerint a „sonny” = ”kisfiam, fiacskám” kedveskedő angol szó ) felhasználásával alakítottak ki. Jelenleg a világ egyik legnagyobb elektronikai és szórakoztatóipari cége, melyet nyílt részvénytársaságként a japán TSE-n és az amerikai NYSE-n jegyeznek. Központja Tokyo-ban, 125 ezer alkalmazottjának 39%-a Japánban, 61%-a külföldön dolgozik.

Az Interbrand globális márkaérték listáján Sony az 58. ( első az Apple, második a Google, harmadik a Coca-Cola, Canon a 40., Panasonic a 65. helyezett ), a japán márkaérték listán pedig az 5., ( első a Toyota, második a Honda, Canon a 3., Panasonic a 7., Ricoh a 18., Nikon a 21., Olympus a 32., Fujifilm a 39., Casio a 40. ).

A Fortune magazin „a világ legelismertebbnek tartott” cégeinek 2016-os listáját az Apple, Google, Amazon trio vezeti, Sony az elektronikai kategóriában ( Panasonic mögött ) a 6., melyet olyan fejlesztéseivel vívott ki, mint az első tranzisztoros rádió, a Trinitron színes tv, a színes videokazetta, a Betamax videomagnórendszer, a Walkman, a 3,5”-os floppy-lemez, az első elektronikus fényképezőgép, a CD-lejátszó, a 8 mm-es video, a digitális videomagnó, stb.

A fentiek a cég teljes tevékenységére vonatkoznak, melynek árbevételében csak kb. 7,5%-ot tesznek ki a képalkotó termékek.

Sony diverzifikált árbevételének megoszlását 3 tevékenység – elektronika, szórakoztató-ipar, pénzügyi szolgáltatások - és ezeken belül az alábbi főbb csoportok szerint adja meg:

év

2013

2014

2015

2016

árbevétel

( millió USD )

 

76.998,56

74.396,95

67.225,85

69.992,12

ebből:

a) elektronika

összesen

53.947,96

51.699,76

45.538,00

45.893,59

 

mobil távközlés

11.894,08

12.822,38

9.341,59

6.943,62

 

*videojátékok és hálózati szolgáltatások

9.445,90

11.757,47

12.321,19

14.590,11

 

**képalkotó termékek

7.360,02

6.552,67

5.927,00

5.272,13

 

***otthoni szórakoztatás

11.636,80

11.243,73

9.617,69

9.540,73

 

(4)eszközök

5.819,25

6.605,64

6.611,11

7.680,36

 

egyéb

7.791,91

2.717,87

2.007,53

1.866,64

b) szórakoztatás

összesen

13.180,90

12.891,88

12.809,26

14.132,81

 

(5)film

8.270,14

7.973,74

7.792,07

8.313,93

 

(6)zene

4.910,76

4.918,14

5.017,19

5.818,88

c) pénzügyi szolgáltatások(7)

összesen

9.869,70

9.805,31

8.878,59

9.965,72

*videojátékok és hálózati szolgáltatások: hardver ( otthoni és hordozható játékkonzolok, perifériák ), hálózatok ( játékkal kapcsolatos hálózati szolgáltatások és szoftverek)

**képalkotó termékek: digitális képalkotó termékek ( fotó- és videokamerák, objektívek ), professzionális megoldások ( műsorszóró és professzionális felhasználású termékek )

***otthoni szórakoztatás: LCD TV, audio-video

(4)eszközök: félvezetők ( szenzorok és kameramodulok ), komponensek ( adattárolók és akkuk )

(5)film: mozi és tv-s produkciók

(6)zene: hangfelvétel, zenekiadás

(7)pénzügyi szolgáltatások: biztosítás, hitelezés, hírdetés

Sony a cég struktúráját 2017-re önálló leányvállalatok csoportjára bontotta, hogy „a részvényesek számára biztosítsa az egyértelműen hozzárendelhető felelősségeket és elszámoltathatóságot, különös tekintettel a fenntartható nyereségtermelésre, a döntéshozatali folyamatok felgyorsítására és az üzleti versenyképesség megerősítésére irányuló cégvezetési politikákra”. Sony elektronikai tevékenysége ugyanis a 2010-es évek elejére versenyképtelenné és veszteségessé vált, ezért az egész cég nehéz helyzetbe került - a hitelminősítők bóvli-kategóriába is sorolták - amin csak jelentős szervezeti változások útján lehetett segíteni. 2014-2016 között a TV, Audio-Video, Videojáték, Mobilok, Filmek, Zene, Félvezetők és Komponensek üzletágakat külön leányvállalatokba szervezte, és a folyamat utolsó lépéseként 2017-től a Képalkotó termékek is már önálló leányvállalatot alkotnak.

A profiltisztítás során Sony a New York-i és Tokyo-i emblematikus székházait, PC- és e-olvasó üzletágát eladta, Toshiba szenzorgyárát viszont megvette, Olympus-ban rész-tulajdont vásárolt, és közös céget is alapított vele Sony Olympus Medical Solutions néven.  Az átalakulás során 2017-ben értékesíti Murata-nak az akkumulátorgyártást, és meg-szabadul kínai kameramodul gyáraitól is.

b) Kamerarendszereik:

Fogyasztói elektronikai cikkek forgalmazójaként Sony csak az elektromágneses képrögzítés tömeges megjelenésével kapcsolódott be a fotókamerák fejlesztésébe és gyártásába. A Los Angeles-i Olimpia idején készült Mavica-k ( Mavica = magnetic video camera ) a CCD szenzor által létrehozott analóg tv-jelüket 2”-os video-floppy-n tárolták. A 1990-es évek második felében a Digital Mavica-k már a számítástechnikában használt fájl-formátumban, 3,5”-os floppy-n ( majd 2000-től 8 mm-es CD-lemezen ) rögzítették a felvételeket. A flash memóriák elterjedése azonban kiszorította a különféle Mavica-kat, és Sony a Cybershot márkanév alatt ( Memory Stick memóriával ) 1996-tól a mai napig gyártott kompakt és bridge kameráival vált a kategória egyik vezető gyártójává. A cserélhető objektíves vázak terén azonban nem volt hagyományuk és termékük, ezért Konica Minolta-tól 2006-ban megvették a tükörreflexes üzletágat.

A több névváltást is megélt Minolta 1928-ban alakult fényképezőgépek gyártásra, és az évtizedek során szinte az összes rendszerkategóriában szerzett fejlesztési/gyártási tapasztalatokat, kezdve a síkfilmes harmonikakihuzatos és tekercsfilmes középformátumú TLR-ektől a 35 mm-es távmérős, kézi és autofókuszos SLR-ekig, 110 pocket és APS filmformátumú SLR-ekig. Az 1970-es években Leica-val közösen fejlesztette ki a Leica CL/Minolta CL távmérős, és Minolta XE-1/Leica R3 tükörreflexes vázakat ( melyeket le is gyártott Leica-nak ). Az 1985-2000 között forgalmazott – Japánban és Kínában Alpha, az amerikai kontinensen Maxxum, Európában és a világ többi részén Dynax nevű – kisfilmes SLR-ben elsőként épített vázba autofókusz-rendszert, mely évekre az egyik piacvezetővé tette. A digitális átállást viszont lekéste, Maxxum/Dynax/Alpha 5D és 7D DSLR-jeit már Konica részeként és Sony közreműködésével jelentette meg, majd – objektívparkjával együtt – Sony tulajdonába került.

Erre a hozományra Alpha néven Sony egy teljes DSLR profilt épített fel. 2006-2010 között 17 modellt ( 15 db APS-C és 2 db FF ) fejlesztettek ki Sony/Minolta Alpha objektív-csatlakozással, melyekkel 20%-os piaci részesedést terveztek elérni. A megcélzott piaci részarányt azonban nem sikerült megközelíteni sem, ezért megszüntették ezt a „hagyományos” ( felcsapódó tükrös ) DSLR-termékvonalat.

2010-ben technológiai váltást hajtottak végre, bevezetve a tükörreflexes konstrukció módosításával az SLT ( részben áteresztő - vagy féligáteresztőnek, áttetszőnek is nevezett – fix tükrös ) rendszert, és 2011-től már csak ilyen vázakkal jöttek ki. Az SLT-felépítésnél ( SLT = Single-Lens Translucent Pellicle Mirror Technology ) a tükör nem csapódik fel mint a DSLR-nél, hanem fixen van beépítve, a fény 70%-át átengedi a szenzorra, 30%-át visszaveri a fókuszálás részére – így folyamatosan van élőkép és gyors követő autofókusz. Az optikai kereső helyett elektronikus keresőt használnak, ezért a váz mérete és tömege kisebb az ekvivalens tükörreflexesekénél. Az SLT-re áttérés nem érintette Sony DSLR-objektívjeit - a csatlakozás változatlan maradt, csak az elnevezését egyszerűsítették ( Sony/Minolta/Alpha-ról ) A-csatlakozásra.

Ugyancsak 2010-től kezdtek APS-C méretű MILC-eket forgalmazni ( NEX-sorozatok 2010-2013 között, 2014-től az ILCE/A-5xxx/6xxx sorozatok ) új E-objektívcsatlakozással, melyhez az A/Alpha-objektívek csak adapterrel illeszthetőek. 2013-tól gyártják a full frame-es "A" MILC-családot, melyhez FE-objektívek készülnek, és az A-objektívek csatlakoztatása szintén csak adapterrel lehetséges.

Az eddig gyártott digitális vázak objektívcsatlakozás szerint ( a kurrens típusok kiemelve ):

A

A100, A200, A230, A290, A300, A330, A350, A380, A390, A450, A500, A550, A560, A580, A700, A850, A900, A3000, A3500, SLT-A33, SLT-A35, SLT-A37, SLT-A55, SLT-A57, SLT-A58, SLT-A65, SLT-A68, SLT-A77, SLT-A77 II, SLT-A99, SLT-A99 II

FE/E

NEX-3, NEX-C3, NEX-F3, NEX-3N, NEX-5, NEX-5N, NEX-5R, NEX-5T, NEX-6, NEX-7, A7, A7 II, A7R, A7R II, A7S, A7S II, A9, A5000, A5100, A6000, A6300, A6500

A DSLR és MILC vázak ismertetése a „Teljes képkockás formátum/4”, „Teljes képkockás formátum/5”, „APS-C formátum/3” és „APS-C formátum/4” fejezetekben található.

Az FE ( full frame érzékelőre tervezett ) és E ( APS-C szenzorra optimalizált ) objektívek csatlakozása csereszabatos, az alkalmazott váz függvényében a látszólagos fókusz-távolságuk az 1,5x fókusztényezővel módosul.

Annak ellenére, hogy Sony jelentős objektívgyártó, nem publikál értékesítési adatokat. Az objektíveket saját és Zeiss márkanév alatt is forgalmazza, továbbá tulajdoni hányaddal rendelkezik Tamron-ban. Sony/Minolta Alpha csatlakozós A-objektívekből az elmúlt bő évtizedben a DSLR és SLT vázai részére kb. 45 típust fejlesztett ki, ez a termékvonal a vázak alacsony piaci részesedése miatt háttérbe szorult. MILC-vázaihoz eddig 23 FE és 15 E-csatlakozós Sony-objektívet jelentett be, tehát APS-C és full frame-es tükörnélküli rendszereinek natív objektívellátottsága már biztosított. ( Adapterrel pedig a teljes Sony A, Canon és Nikon választék csatlakoztatható hozzájuk. )

Sony ( Canon és Nikon mögött ) harmadik a cserélhető objektíves digitális fotokamerák éves eladási ranglistáján. 2016-os piaci részesedésük kb. 14% - ami egy jóval magasabb MILC és egy nagyon alacsony DSLR ( SLT ) részből tevődik össze. Egyébként a kompaktok terén is harmadikok kb. 23%-os piaci részesedéssel.

Megjegyzés: A „3 nagy” ( néha „Canikony”-nak is nevezett ) cég együttes részesedése a cserélhető objektíves kamerák világpiacán kb. 89% ( a maradék 11%-on osztozkodnak Olympus, Panasonic, Fujifilm, Ricoh, Leica és Hasselblad ). Canon, Nikon és Sony sem szállt be a mikro4/3-os és a középformátumú gépkategóriákba, súlyuk az APS-C mezőnyben elérheti a 95%-ot, a full frame-esek között pedig a 99%-ot is.

Nikon és rendszerei

a) Nikon három, optikai termékeket gyártó három cég összevonásával 1917. július 25-én alakult Japán Optikai Ipari Vállalat néven. E japán szavak összevonásából képződött a Canon márkanév, melyet 1988-tól maga a cég is felvett. Cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a japán TSE-n jegyeznek. Központja Tokyo-ban van, bel- és külföldön 92 konszolidált leányvállalattal és 9 vegyesvállalattal rendelkezik. 2016. évi árbevétele 6,94 mrd USD, alkalmazottainak száma 25 ezer fő. Árbevételének csak 14%-a származik Japánból, a 86%-a a világpiacról, az alkalmazottak 61%-a külföldön, 39%-a belföldön dolgozik.

Az Interbrand japán márkaérték listán Nikon a 21. ( első a Toyota, második a Honda, harmadik a Canon, Sony az 5., Panasonic a 7., Ricoh a 18., Olympus a 32., Fujifilm a 39., Casio a 40. ), viszont az egyetlen cég, mely egyértelműen a kameragyártása révén került az illusztris társaságba - árbevételének kb. 51%-át ugyanis a fényképezőgépek és tartozékaik adják.

Tevékenységét 5 üzletágba csoportosítja:

-  képalkotó termékek üzletág: kompakt és ILC kamerák, objektívek és tartozékok

-  precíziós eszközök üzletág: félvezetős és lapos kijelzős litográfiai rendszerek

-  műszerek üzletág: mikroszkópok, ipari méréstechnika

-  orvosi berendezése: cégfelvásárlással most induló profil

-  egyéb: adott feladatra szabott termékek, kódolók és üvegipari termékek

év

 

2014

2015

2016

árbevétel (millió USD)

 

7.796,4

7.011,3

6.940,7

ebből:

a) képalkotó termékek

5.327,3

4.336,7

3.546,3

 

b) precíziós eszközök

1.551,8

1.666,7

2.296,3

 

c) műszerek

657,3

652,1

685,2

 

d) orvosi berendezések

-

152,5

187,0

 

e) egyéb

260,0

203,3

225,9

b) Kamerarendszereik:

1948-ban jelent meg első ( Leica és Contax ihlette ) kamerájuk, a Nikon 1 ( nem keverendő a későbbi digitális 1”-os MILC-rendszerrel ). Távmérős, cserélhető objektíves vázaik a csúcspontjukat az 1957-es Nikon SP-vel érték el, melyet kora egyik legjobb távmérősének tartottak. A 35 mm-es SLR-ek sora 1959-től a Nikon F-el kezdődött, mely valamennyi ( máshol kifejlesztett ) korszerű megoldást egy gépben egyesítette, és olyan sikeres volt, hogy 1973-ig gyártották, az F objektívcsatlakozást pedig mind a mai napig használják. ( Az F jelzés a tükörreflexeseknél mindenki által alkalmazott „-flex” végződés rövidített változata, Nikon ezt használta minden kisfilmes SLR modellnél. ) Első digitális tükörreflexesük az 1999-es D1 volt ( ez a D-betűs vázak korszakának kezdete, de az objektívcsatlakozás maradt F ), 2011-től pedig "Nikon 1" sorozatú ( CX csatlakozású ) MILC-eket is forgalmaznak.

Az eddig gyártott digitális vázak objektívcsatlakozás szerint ( a kurrens típusok kiemelve ):

FX   /  DX

D1, D1H, D1X, D2H, D2X, D2Hs, D2Xs, D3, D3X, D3S, D4, D4S, D5, D40, D40X, D50,  D60, D70, D70s, D80, D90, D100, D200, D300, D300s, D500, D600, D610,    D700, D750, D800, D800E, D810, D850, D3000, D3100, D3200, D3300, D3400,  D5000, D5100, D5200, D5300, D5500, D5600, D7000, D7100, D7200, D7500

CX

S1, S2, V1, V2, V3, J1, J2, J3, J4, J5, AW1

A DSLR-ek és MILC-ek ismertetése a „Teljes képkockás formátum/2”, „APS-C formátum/2” és „1 col-os formátum/1” fejezetekben található.

Nikon 1932-től gyárt Nikkor márkanéven objektíveket - a gyártási volument az 1959-es filmes F-sorozattól tartják nyilván, melyhez a digitális korszakból a full frame-es FX, az APS-C méretű DX, és az 1” szenzoros CX objektíveket számítják hozzá. A választék eléri a 75-fajta objektívet, a publikált értékesítési mérföldkövek:

2011 április:        60 millió db

2011 október:      65 millió db

2012 június:        70 millió db

2012 november:  75 millió db

2013 június:        80 millió db

2014 január:       85 millió db

2014 október:     90 millió db

2015 július:         95 millió db

2016 június:       100 millió db

Nikon maga tervezi és gyártja a D vázakat és FX / DX / CX objektíveket, szenzorait azonban külső forrásból szerzi be. Ezek részben szabványos, kereskedelemben elérhető érzékelők, részben Nikon által tervezett, saját szellemi tulajdont képező, de harmadik féllel legyártatott szenzorok. Az elmúlt évek diverzifikált bérgyártatása a korábbi partnereknél bekövetkezett változások és a piac átalakulása miatt Sony Semiconductor-ra szűkült:

- a japán Renesas-nak a 2011-es fukushimai földrengés és cunami következtében öt gyára is használhatatlan lett, a cég újjászervezésekor megvált több komplexumától, személyzetének egy részétől és pl. az okostelefon és játékkonzol piactól is. Erőforrásait autóipari félvezetőkre és mikrokontrollerekre koncentrálja, az önvezető autós fejlesztésekre megalapította a mintegy 200 tagvállalatot tömörítő R-Car Consortiumot.

- az amerikai Aptina Imaging eredetileg a Micron Technology képszenzorokat gyártó részlege volt, melyet 2009-ben pénzügyi befektetők ( Riverwood Capital. Texas Pacific ) bevonásával önálló céggé választottak le, majd 2014-ben eladtak On Semiconductor-nak. Az új tulajdonos elsősorban az autoipari szenzorokban érdekelt, a fototechnikai profillal felhagyott.

- a japán Toshiba-nál 2015-ben könyvelési botrány pattant ki, melynek során 2008/2009-ig visszamenőleg ( az amerikai Westinghouse vállalatuknál keletkezett ) 1,3 mrd USD veszteség elrejtésére derült fény. A cég újjászervezése érdekében Toshiba egyes tevékenységeinek eladása vált szükségessé, így került a szenzorgyártásuk Sony-hoz ( és az orvosi műszergyártásuk Canon-hoz ). Sony Semiconductor olvasztotta magába az Oita-ban lévő, döntően CMOS érzékelőket gyártó, 1100 alkalmazottal ( köztük fejlesztő mérnökökkel és gyártástechnikusokkal ) rendelkező üzemet.

Nikon 2003-ig világelső volt, azóta ( Canon mögött ) második a cserélhető objektíves digitális fotokamerák éves eladási ranglistáján. 2016-os piaci részesedésük kb. 27% - ami egy jóval magasabb DSLR, és egy alacsony MILC részből tevődik össze ( egyébként a kompaktok terén is másodikok 25%-os piaci részesedéssel ).

Nikon alapvetően fotokamerákra szakosodott cég, képalkotó üzletága – a korábbi évek 70% feletti értéke után – még mindig az árbevételük felét adja. Így a vállalatot érzékenyen érinti a digitális kamerapiac zsugorodása, tevékenységének diverzifikálása pedig erőforrásokat von el a fotós üzletágtól. DSLR rendszereik eddig nagyfokú stabilitást mutattak, a fejlesztések iránya kiszámítható volt, Canon-nal együtt ( Canikon-ként is nevezett duopoliumuk ) a világpiac több mint 90%-át uralják. Ugyanakkor az egyre fontosabbá váló MILC-rendszereknél fő versenytársaikhoz képest lemaradásban vannak - a „Nikon 1” jövője bizonytalan, a hamarosan megjelenő APS-C ill. full frame rendszereik lehet, hogy megkésettek, és kérdés, hogy az eddig eladott, 100 milliós F-objektív állomány mennyire fogja tudni támogatni őket.

Canon és rendszerei

a) Canon hivatalos alapítási dátumának az 1937. augusztus 10.-i cégbejegyzést tekinti, bár az 1933-1936 közötti előtörténetében megemlékezik az első és egyben névadó terméke - a Kwanon fényképezőgép váz - prototípusának 1934-es elkészültéről és 1936-os - Hansa Canon néven történő - kereskedelmi forgalomba viteléről is.

Cégformája nyílt részvénytársaság, melyet a japán TSE-n és az amerikai NYSE-n jegyeznek. Kapitalizációja alapján a 10. legnagyobb japán tőzsdei cég. Központja Tokyo-ban van, bel- és külföldön 317 konszolidált leányvállalattal rendelkezik, 198 ezer alkalmazottjának 63%-a külföldön, 37%-a Japánban dolgozik.

Az Interbrand globális márkaérték listáján Canon a 40. ( első az Apple, második a Google, harmadik a Coca-Cola, Sony az 58., Panasonic a 65. helyezett ), a japán márkaérték listán Canon a 3. ( első a Toyota, második a Honda, Sony az 5., Panasonic a 7., Ricoh a 18., Nikon a 21., Olympus a 32., Fujifilm a 39., Casio a 40. ).

A Fortune magazin „a világ legelismertebbnek tartott” cégeinek 2016-os listáját az Apple, Google, Amazon trio vezeti, Canon a számítógépek kategóriában a 8. helyen szerepel ( Panasonicot és Sony-t az elektronikai kategóriában tartják nyilván 5. és 6.-ként ).

Az USA-ban bejegyzett szabadalmak számát tekintve Canon 2005 óta a japán cégek között folyamatosan az első, összesítésben ( 2016-ban az IBM és Samsung után ) a 3.-4. helyen áll - megelőzve olyan cégeket, mint pl. Google (5), Intel (6), LG (7), Microsoft (8), Apple (11), Ricoh (21), és Fujifilm (48).

Canon elnök-vezérigazgatóját, Fujio Mitarai-t, a Harvard Business Review 2014-ben és 2015-ben is a „világ 100 legjobban teljesítő cégvezetői” közé sorolta.

A fentiek a cég teljes - irodatechnikai, képalkotó és félvezetőgyártási - tevékenységére vonatkoznak (1960-tól ugyanis kalkulátorokkal, aztán fénymásolókkal, majd nyomtatókkal, multifunkciós irodai készülékekkel és litográfiai berendezésekkel diverzifikálták fototechnikai termékválasztékukat), jelenleg árbevételüknek csak kb. 20%-át adják a fotó- és videokamerák és tartozékaik.

Canon az árbevételét irodatechnikai, képalkotó és ipari üzletágba, ill. ezeken belül néhány főbb kategóriába csoportosítva publikálja. Ezek árbevétele az elmúlt négy évben az alábbiak szerint alakult:

év

2013

2014

2015

2016

árbevétel

(mUSD)

ebből:

 

38.153,17

35.096,53

31.381,26

31.321,24

 

a) iroda-technika

összesen

20.450,64

19.573,75

17.430,36

16.646,58

 

 

fekete-fehér fénymásolók

3.272,10

3.131,80

2.788,86

2.663,45

 

 

színes fénymásolók

3.885,62

3.719,01

3.486,07

3.495,78

 

 

nyomtatók

8.589,27

8.220,98

7.146,45

6.159,23

 

 

egyéb

4.703,65

4.501,96

4.008,98

4.328,12

 

b) képalkotó rendszerek

összesen

14.815,32

12.647,78

10.436,29

10.085,53

 

 

kamerák

9.926,26

8.094,58

6.470,50

6.152,17

 

 

tintasugaras nyomtatók

3.703,83

3.414,90

3.026,52

3.025,66

 

 

egyéb

1.185,23

1.138,30

939,27

907,70

 

c) ipari berendezések

összesen

3.833,03

3.754,85

4.332,38

5383,61

 

 

félvezetőgyártó berendezések

651,62

863,62

1.039,77

1.130,56

 

 

egyéb

3181,41

2891,23

3.292,61

4.253,05

 

d) elimináció

 

(-945,82)

(-879,85)

(-817,77)

(-794,48)

Megjegyzések:

- a „kamerák” kategória tartalmazza valamennyi ILC és kompakt fotokamerát, kamkordert, mozikamerát, objektíveket és tartozékaikat

- 2016 végén ( Fujifilm-et felülígérve ) 6 mrd USD-ért megvásárolták a Toshiba Medical Systems-t, ezen új üzletág számait majd a 2017. évi mérlegbeszámolójuk tartalmazza.

b) Kamerarendszereik: a névadó első távmérős, 35 mm-es, cserélhető objektíves kamerájuk továbbfejlesztett változatait az 1960-as évek második feléig gyártották. 1947-ig vegyesen Canon és Nikon objektíveket, majd ezután már kizárólag saját tervezésű és gyártású objektíveket forgalmaztak.

1959-től beindult a távmérősekkel párhuzamosan az SLR-vonal is a Canonflex vázakkal és R-sorozatú objektívekkel. 1964-től az „FX” vázak és FL-sorozatú objektívek következtek. A teljes SLR-re átállás jegyében 1969-ben jelent meg az F-1 professzionális és FTb amatőr váz, melyhez 1971-től az FD-sorozatú objektíveket gyártották. 1976-78-ban az AE-1 és A-1 vázak áttörést hoztak az elektronikus vezérlésben.

Sok más fotóscéggel ellentétben nem vágtak bele MF ( középformátumú ) és TLR ( kétaknás tükörreflexes ) fejlesztésekbe, és időben átálltak a távmérősekről a felfutóban lévő, egyre több mikroelektronikát alkalmazó SLR-ekre ( melyhez az elektronikai hátteret is megteremtették ).

Canon 1987 márciusában vezette be a ( 35 mm filmes SLR ) EOS rendszerét – a világon az első teljesen elektronikus autofókuszos tükörreflexes váz-objektív rendszert - és hozzá az EF-csatlakozású objektívcsaládot, melyeket a digitális korszakba való átmenet során is megtartott, és mind a mai napig kizárólagosan alkalmaz. ( Az EOS az Electro Optical System rövidítése, de egyben a görög mitológiában a hajnal istennőjének neve is. )

A filmes EOS vázak megjelenése 1987-ben az EOS 650-el kezdődött. A választék növekedésével ( pl. az EOS-1 csúcsmodell 1989-ben, az EOS-5 szemmel vezérelt autofókuszos váz 1992-ben, vagy az EOS Kiss - „keep it smart and silent” – más piacokon Rebel XS vagy EOS 500 népszerű, kistömegű amatőr típus 1993-ban ) növekedésével majd 2000-ben a DSLR vázak ( EOS D30 ) megjelenésével a fukushimai üzem után Oita-ban és Canon Taiwan-nál is beindult a gyártás. Filmes EOS vázakat 2015-ig ( összesen 30 millió darabot ) forgalmaztak - az értékesített digitális EOS vázak volumene ugyanebben az évben érte el az 50 millió darabot.

Az eddig forgalmazott digitális EOS vázak objektívcsatlakozás szerint ( a kurrens típusok kiemelve ):

EF

1D, 1D II, 1D IIN, 1D III, 1D IV, 1Ds, 1Ds II, 1Ds III, 1D C, 1D X, 1D X II, 5D, 5D II, 5D III, 5D IV, 5DS, 5DS R, 6D, 6D II, 10D, D30, D60

EF-S / EF

7D, 7D II, 20D, 30D, 40D, 50D, 60D, 70D, 77D, 80D, 100D, 200D, 300D, 350D, 400D, 450D, 500D, 550D, 600D, 650D, 700D, 750D, 760D, 800D, 1000D, 1100D, 1200D, 1300D

EF-M

M, M2, M3, M5, M6, M10, M100

A vázak a „Teljes képkockás tormátum /3”, „APS-C formátum /1” és „APS-C formátum /5” fejezetekben kerültek ismertetésre.

Az EF csatlakozás a korábbi ( FL, FD ) objektívekkel nem kompatibilis ( ez bevezetésekor okozott is a korábbi Canon DSLR-eket használók körében felzúdulást, ami az idő múlásával egyre halványult, és 30 év távlatából már csak a filmes és digitális korszakot is átfogó, nagyfokú stabilitást mutató rendszer megalkotásáról beszélhetünk ). Valamennyi EOS SLR és DSLR-hez csatlakoztathatók, de APS-H és APS-C szenzorok esetén az 1,3 ill. 1,6 fókusztényező miatt az EF-re megadott látszólagos fókusztávolságok ( tele irányban 1,3x ill. 1,6x -szorosukra ) változnak.

Az EF-S objektíveket a 2003-tól gyártott APS-C szenzoros Canon DSLR-ekhez tervezték, a kisfilmes/full frame, vagy a korábban gyártott "crop" szenzoros EOS vázakra nem csatlakoztathatók. Ha most valaki APS-C vázat választ induláskor, hogy majd később továbbfejleszti a felszerelését full frame-essé, jó ha tudja, hogy az EF-S objektívjei nem fogják tudni követni ezen az úton.

Az APS-C szenzoros Canon MILC-ekhez kialakított EF-M csatlakozáshoz egyrészt az EF-M objektívek, másrészt adapter beiktatásával az EF és EF-S objektívek is használhatók. A hamarosan megjelenő full frame szenzoros MILC-ek csatlakozásáról viszont még nincsen döntés.

A kisfilmes tükörreflexes EF objektívek választéka 1987-es bevezetésük után 15 évvel az ( APS-C tükörreflexes ) EF-S, 2012-től pedig az ( APS-C tükörnélküli ) EF-M csatlakozású családdal bővültek és jelenleg mintegy 100 típusból állnak. Gyártásuk az Utsunomiya-i üzemükben kezdődött, a választékbeli és mennyiségi növekedés következtében pedig Oita-ban, Canon Taiwan-nál és Canon Malaysia-nál is beindult. A világ legnagyobb objektívgyártójaként ( csak az EF, EF-S, EF-M-ekkel, a korábbiak nélkül ! ) az alábbi mérföldköveket érték el:

10 millió db  : 1995

20      „        : 2001

30      „        : 2006

40      „        : 2008

50      „        : 2009

60      „        : 2011 január

70      „        : 2011 október

80      „        : 2012 augusztus

90      „        : 2013 május

100    „        : 2014 április

110    „        : 2015 június

120    "        : 2016 augusztus

130    "        : 2017 október

Canon maga tervezi és gyártja az EOS-kamerák valamennyi kulcselemét, a vázak és objektívek mellett a CMOS szenzorait és DIGIC képfeldolgozó processzorait is. Kamerái uralják a World Press Photo verseny díjazottjainak eszközparkját, 2003 óta megszakítás nélkül vezetik a cserélhető objektíves digitális fotokamerák világpiacán az éves eladási ranglistát. 2016-os piaci részesedésük kb. 48% - ami egy jóval 50% feletti DSLR, és egy harmadik helyezésű MILC részből tevődik össze ( egyébként a kompaktok terén is világelsők 27%-os piaci részesedéssel ).

2017 szeptemberében ( a cég fennállásának 80. és az EOS-rendszer 30. évében ) elérték az EOS vázaknál a 90 milliós ( ebből kb. 70 millió a digitális, és 20 millió volt az analóg ), októberben pedig az EF / EF-S / EF-M / Cinema objektíveknél a 130 milliós értékesítési mérföldköveket. Bejelentésük szerint a gyártás jelentős ( a mostani kb. 50%-al szemben a kb. 2/3 ) részét „visszaviszik” Japánba – nagyfokú automatizálással helyettesítve az olcsóbb külföldi munkaerőt.

A fentiek alapján mind maga a cég, mind a fotós üzletága stabil, továbbá a tevékenység cégbeni részesedése elég kicsi ahhoz, hogy a fotós piac ingadozásai a több lábon állás következtében ne okozhassanak kezelhetetlen gondot, de elég nagy ahhoz, hogy ne akarjanak esetleg megválni tőle. A rendszereik eddig nagyfokú stabilitást mutattak, a fejlesztések iránya kiszámítható volt. Ugyanakkor gyakori kritika Canon-nal szemben, hogy az elmúlt években lelassult az innovációja mind a szenzorok, mind a vázak terén, árszintjük pedig relatíve magas. Vevői kockázatot a MILC gépek objektívjeinek még kiforratlan jövője jelenthet.

Vezeték nélküli digitális kapcsolatok (WLAN, Bluetooth)

1. WLAN ( Wi-Fi ):

1997-ben jött létre az IEEE ( IEEE = Institute of Electrical and Electronics Engineers ) WLAN ( WLAN = Wireless Local Area Network ) munkacsoportja az elektronikus eszközök vezeték nélküli lokális hálózathoz csatlakoztatását specifikáló IEEE 802.11 szabványcsalád kidolgozására.

A technológia terjedésének elősegítésére 1999-ben néhány úttörő gyártó ( 3Com, Nokia, Aironet/Cisco, Harris/Intersil, Lucent/Alcatel, Symbol/Motorola ) létrehozta a szabványnak való megfelelést, interoperabilitást ellenőrző, texasi székhelyű non-profit WECA ( Wireless Ethernet Compatibility Alliance ) szervezetet és bejegyeztette a „Wi-Fi” márkanevet. ( Az Interbrand konzultációs céget bízták meg egy népszerűsítésre alkalmas elnevezés kitalálására a szakmában használt, de aligha fülbemászó IEEE 802.11.x verziók hétköznapi alternatívájaként. Így született meg az audiotechnikában már elterjedt Hi-Fi analógiájára a könnyen megjegyezhető Wi-Fi kifejezés, mely tehát egy szójáték, melynek első szótagja utal a funkciójára, a második viszont ebben a kontextusban valójában nem értelmezhető ). 2002-ben WECA a nevét is Wi-Fi Alliance-re változtatta, és a ( jelenleg mintegy 600 gyártó ) tagok különböző eszközeinek a 802.11.x kompatibilitását tanúsítja, bizonyságként feljogosítva őket a Wi-Fi regisztrált márkanév és logo használatára.

Az ( 1997-es ) eredeti 802.11 verzióhoz számtalan kiegészítés készült, melyeket 2007-ben, ill. 2012-ben egységes keretbe foglaltak. Az IEEE 802.11-2007 tartalmazza az a, b, d, e, g, h, i, j kiegészítéseket, míg az IEEE 802.11-2012-be a 2007-2012 között elfogadott k, r, y, n, w, p, z, v, u, s kiegészítések is belekerültek. ( Az ac, ad, af, ah specifikációk a 2012-es keretszabvány szerkesztése után készültek el. ) A kiegészítések döntő része a szolgáltatás minőségével, az interferenciával, a titkossággal, bizonyos országspecifikus módosításokkal, stb. kapcsolatos műszaki tartalmat takar, a felhasználóknak azt kell tudniuk, hogy vezetéknélküli kapcsolatuk melyik szabványos átvitelre alkalmas - ezek lehetséges formái: a, b, g, n, ac, ad, af, ah.

A Wi-Fi átvitelt alapvetően a 2,4 GHz-es és 5 GHz-es frekvenciasávra tervezték, ahol az alábbi verziók működnek:

 

802.11 (1997)

802.11a (1999)

802.11b (1999)

802.11g (2003)

802.11n (2009)

802.11ac (2013)

frekvenciasáv (GHz)

2,4

5

2,4

2,4

2,4 opc. 5

5

moduláció*

DSSS

OFDM

DSSS

OFDM

OFDM

OFDM

csatornaszélesség (MHz )

22

20

22

20

20 - 40

20 - 40 - 80

opc. 160

tip. hatótávolság épületben / szabadban (m)

20 / 100

35 /120

38 /140

38 / 140

70 /250

35 / ?

*DSSS = direct-sequence spread spectrum;

OFDM = Orthogonal frequency-division multiplexing

A fenti frekvenciasáv felett és alatt – speciális alkalmazásokban – használatosak az ad, af, és ah:

- 2009-ben létrehoztak egy WiGig ( Wireless Gigabit Alliance ) nevű szervezetet a 60 GH-es frekvenciasávban akár 6-7 Gbit/mp-es sebességet is elérő 802.11ad verzió terjesztésére – ez a szervezet 2013-ban beolvadt a Wi-Fi Alliance-ba, de a 802.11ad verzióra még néha ma is használják a WiGig elnevezést

- 2016-ban és 2017-ben az 1 GHz alatti ( TV VHF, UHF ) sávra dolgozták ki az IEEE 802.11af („White-Fi”) és IEEE 802.11ah ( „Wi-Fi HaLow” ) verziókat.

A jelenleg gyártott kamerákban már alapfelszereltségnek számít a Wi-Fi csatoló megléte, bár van néhány kivétel, pl.:

- Sony RX1R full frame-es kompaktjában és Nikon D810 full frame-es DSLR-jében Eye-Fi memóriakártyával

- Ricoh Pentax K-3 II full frame-es DSLR-jében Flu Card kártyával

- Nikon 1 AW1 MILC-ben és Df, D610, D5 full frame-es DSLR-ekben, továbbá Canon 7D II, 1D X II és 5DS / 5DS R DSLR-ekben opcionális Wi-Fi adapterrel

biztosítható vezetéknélküli kapcsolat. ( Nikon D5 és Canon 1D X II kivételével a fenti modellek a közeljövőben várhatóan lecserélésre kerülnek. )

A beépített Wi-Fi-csatolós kamerák a 2,4 GHz-es 802.11 b/g/n – el kompatibilisek, kivétel az 5 GHz-es sávban is működő 802.11 ac-s Panasonic GH5, GH5s és G9. Az új modellek közül nem került WLAN-csatoló a Nikon A10 és A100 ( legolcsóbb, még CCD szenzoros ) kompaktjaiba és Bluetooth ( lásd következő pontot ) helyettesíti a Wi-Fi-t a Nikon D3400 DSLR, B500 és B700 bridge, továbbá az A900 utazózoomos kompaktjában.

2. Bluetooth:

A Bluetooth a b/g/n verziós Wi-Fi-hez hasonlóan a 2,4 GHz-es szabad frekvenciasávban működő, vezetéknélküli adatcseréhez használt rádiós átviteli technológia. Az adatokat részekre tördelve továbbítja, jellemzően sokkal kisebb teljesítménnyel sugároz, mint a Wi-Fi, ezért hatótávolsága lényegesen rövidebb és átviteli sebessége is szerényebb – viszont energiafelhasználása sokkal alacsonyabb. A szabvány jelenlegi szerkezete két termékcsalád 2010-es összevonásával alakult ki.

a) Ericsson 1994 óta fejlesztett a vezetékes RS-232 soros port vezetéknélküli alternatívájaként PAN-ok ( personal area networks ), más szóval piconet-ek rádiós többirányú adatátviteles kialakítására szolgáló technológiát. A fejlesztésbe a mobiltelefon és headset, ill. számítógép és perifériák közötti kapcsolatokban érintett vezető cégek, majd később a játékkonzolok, okosórák, sport-felszerelések, egészségügyi kellékek és távirányítású rendszerekben érdekelt vállalatok is bekapcsolódtak. Magát a Bluetooth elnevezést 1997-ben az Intel egyik fejlesztőmérnöke találta ki, aki éppen a vikingekről és I. Harald dán királyról olvasott egy történelmi regényt, és ahogy a király országgá egyesítette a lázongó törzseket, szerinte úgy szánták ezt a technológiát különböző eszközök összekapcsolására, hálózattá egyesítésére.

( Megjegyzés: az első dán uralkodó valójában Öreg Gorm volt, fia 950 - 986 között, hivatalosan Harald Gormsson vagy I. Harald néven kormányozta a kialakulófélben lévő országot, aki a történelemben Harald Blatand/Blatann/Blatonn-ként, azaz Kékfogú Harald-ként vált ismertté. Felvette a kereszténységet, létrehozta az első püspökségeket, stb. – és az áfonya iránti rajongása – meg talán a hiányos szájhigiénia miatt – kékes színű fogakkal rendelkezett. Fia egyébként száműzetésbe küldte - ott is halt meg - a korai Dániát pedig igazából a fia - Villásszakállú Svend – és unokája – Nagy Knut – tette naggyá, de a technológia mégis a Kékfog, és nem a Villásszakáll elnevezést kapta…… )

1998-ban öt cég ( Ericsson, Intel, Nokia, Toshiba, IBM ) megalakította a Bluetooth Special Interest Group-ot ( SIG ), ezzel hivatalosan is elfogadva a márkanevet, logónak pedig a H és B betűknek megfelelő Haglaz/Hagall és Berkanan/Bjarkan skandináv rúnák grafikus kombinációját választották. 1999-ben kiadták a Bluetooth 1.0 szabvány specifikációját, 2001-ben pedig a szabványnak való megfelelést, interoperabilitást ellenőrző non-profit céggé alakultak. 2002-ben az IEEE is elfogadta 802.15.1 szabványként a Bluetooth 1.0 specifikációt, SIG pedig saját professzionális személyzettel, Overland Park ( Kansas ) székhellyel erősítette tevékenységét. 2005-ben Bellevue ( Washington állam )-ba tették át a központjukat és regionális irodákat nyitottak Malmo-ben ill. Hong Kong-ban. Visszavették IEEE-től a Bluetooth specifikációk továbbfejlesztését is:

verziószám

dátum

sebesség

újítások

Bluetooth 1.1

2003

0,72 Mbps

általános hibajavítások,

nem kódolt csatorna lehetősége

Bluetooth 1.2

2003

1 Mbps

gyorsabb csatlakozás, javított hangátvitel,

adaptív frekvenciaváltás

Bluetooth 2.0 + EDR

2004

2,1-3 Mbps

opcionális sebességnövelési képesség

(EDR=Enhanced Data Rate),

javított energiagazdálkodás

Bluetooth 2.1 + EDR

2007

2,1-3 Mbps

egyszerűbb párosítás, javított biztonság

Bluetooth 3.0 + HS

2009

24 Mbps AMP-vel

Wi-Fi átvitel ( AMP =Alternate MAC/PHY) alkalmazása nagyobb sebesség (HS=High Speed) eléréséhez, javított energiagazdálkodás

Megjegyzés: A Bluetooth hatótávolsága nem része a specifikációnak, nem a verziószámtól, hanem a sugárzási teljesítménytől függ. A készülékek - osztályuktól függően - az alábbi távolságon belül képesek kommunikálni:

osztály

teljesítmény

max. hatótáv

1

100 mW (20 dBm)

100 méter

2

2,5 mW (4 dBm)

10 méter

3

1 mW (0 dBm)

1 méter

Egy headset esetében elég az 1 mW körüli teljesítmény, 2-3 mW jellemző a telefonokra és PC-s perifériákra, míg 100 mW az ipari alkalmazásoknál, távvezérlés esetén használatos.

b) Nokia 2001-től a Bluetooth fejlesztési eredményeket adaptálva egy olcsóbb és alacsonyabb energiafogyasztású, ugyancsak a 2,4 GH-es frekvenciasávban üzemelő vezetéknélküli technológia kidolgozásába fogott. Eredményeit 2004-ben „Bluetooth Low End Extension” néven publikálta, majd STMicroelectronics-el közösen 2006-ban „Wibree” márkanéven kezdték terjeszteni. A 2007-2009 közötti egyeztetéseken megállapodás született a szabványosítás SIG-hez kerüléséről és a Bluetooth következő főverziójába való integrálásáról.

c) Így a 2010-ben jelenlegi székhelyére, Kirkland (Washington állam)-ba költöző SIG által bejelentett Bluetooth 4.0 már mind az eredeti ( „Classic”-nak elnevezett” ), mind az alacsony teljesítményű („Smart”-nak keresztelt ) specifikációt tartalmazta. A két technológia néhány jellegzetes mutatója:

tulajdonság

„Classic”

„Smart”

alkalmazás adatátviteli

sebessége

0,7-2,1 Mb/mp

0,27 Mb/mp

biztonság

56/128 bit

128 bit-es AES (Advanced Encryption Standard) Counter Mode CBC-MAC kombinált kódolással

kapcsolódási idő

tipikusan 100 millisec

6 millisec

min. teljes adatküldési idő

100 millisec

3 millisec

teljesítményfogyasztás

1 W

0,01 W – 0,5 W

max. áramfelvétel

30 mA

15 mA

A Bluetooth 4.0 szabvány lehetővé teszi mindkét, vagy csak az egyik technika alkalmazhatóságát is. A „Classic” ( BR/EDR ) visszafelé kompatibilis az 1.1 verzióig, de az egyszeres üzemmódú ( single-mode ) „Smart” ( BLE ) nem kommmunikál a „Classic” specifikációkkal, csak a többi „Smart”-al, ill. a „Smart Ready”-nek elnevezett, kettős üzemmódú ( dual-mode ) BR/EDR eszközökkel.

2011-2013 között külön logo-val látták el a „Smart” és a „Smart Ready” eszközöket, azonban a megkülönböztetéseket megszüntetve ma már egységes a Bluetooth márkajelzés, a „Smart” helyett pedig a Bluetooth LE ( Low Energy ) megnevezés használatos.

Az egységesített szabvány verziói:

Bluetooth 4.0

2010

Bluetooth high speed Wi-Fi rásegítéssel, Bluetooth low energy, klasszikus Bluetooth

Bluetooth 4.1

2013

hubként és végpontként való működés is az IoT ( Internet of Things ) technológia elterjedésének elősegítésére

Bluetooth 4.2

2014

sebességnövekedés és kisebb energiafogyasztás

Bluetooth 5*

2017

négyszeres hatótáv vagy kétszeres sebesség, nyolcszoros adatátviteli kapacitás

*marketing okokból – a korábbiaktól eltérően, elhagyva az alverzió jelölését - nem 5.0 hanem egyszerűen „Bluetooth 5” a szabvány elnevezése

Mobiltelefonokban 2011-től, tabletekben 2012-től, kamerákban 2016-tól alkalmazzák a Bluetooth LE-t. A 2016-2017-ben megjelent modellekben már szinte kötelező szolgáltatásnak tekinthető, lásd Nikon D3400, D5600, D7500, D500, D850, B500, B700, A900, vagy Canon 200D, 77D, 800D, M5, M6, M100, SX730 – bár pl. Fujifilm csak az X-E3-ba, Panasonic pedig csak a GH5-be épített BLE-kapcsolatot.

A mobilokban 2017 őszén jelentek meg az első BLE 5-ös modellek, kamerákban egyelőre a 4.0 - 4.2 verziók használatosak.

Vezetékes digitális kapcsolatok (USB, HDMI)

1. USB:

1994-ben a PC-iparágban fontos szerepet betöltő néhány cég ( Compaq, DEC, IBM, Intel, Microsoft, NEC, Nortel, Apple ) összefogott, hogy a PC-k és különféle külső eszközök közötti adat- és energiaátvitelre egységes csatlakozási szabványt ( USB = Universal Serial Bus = univerzális soros port/adatsín ) alakítsanak ki. Az azóta kibővült „USB-t Megvalósítók/Alkalmazók Fóruma” ( USB Implementers' Forum = USB-IF ) nevű nonprofit szervezet feladata a specifikációk frissítése, marketingje és a megfelelőségi tanúsítványok kiadása.

Az elfogadott szabványok a következők:

USB 1.0: 1996

USB 1.1: 1998

USB 2.0: 2000

ECN-ek: 2000 - 2010 módosítások műszaki változtatási értesítések formájában

( ECN = Engineering Change Notices )

USB 3.0: 2008

USB 3.1: 2013       ( USB 3.1 Gen 1, USB 3.1 Gen 2 )

USB 3.2: 2017

a) A szabványok 6 különböző maximális adatátviteli sebességet specifikálnak:

low speed:  1,5 Mb/s

full speed:    12 Mb/s

hi speed:     480 Mb/s  ( USB 2.0-tól )

superspeed:     5 Gb/s  ( USB 3.0-tól )

superspeed+: 10 Gb/s  ( USB 3.1 Gen 2-től )

superspeed++: 20 Gb/s  ( USB 3.2-től )

b) Az USB 1.1 szerinti standard „A” és „B” típusú dugót és aljazatot az USB 2.0 szabványhoz kapcsolódó ECN-ekben ( 2000-ben, ill. 2007-ben ) mini és mikro formátummal egészítették ki, míg az USB 3.1-el párhuzamosan ( de attól elkülönülve ) szabványosították ( 2014-ben ) a „C” típusú csatlakozót.

Az „A” és „B” standard és mini kivitel tervezett élettartama 1.500 csatlakoztatás, a mikro kivitelé – a hordozható eszközök gyakori töltési igényére tekintettel – 10.000 ciklus. Időközben a mini-A és mini-AB elavulás okán kikerült a specifikációból ( a mini-B még szabványos, de már ritkán használatos, bár élettartamát 5.000 csatlakozásra növelték ).

A különböző kivitelek csatlakoztathatóságát az alábbi táblázat tartalmazza:

dugó / aljazat

Type A

Type A Super Speed

Type B

Type B Super Speed

Mini-B

Mikro-AB

Mikro-B

Mikro-B Super Speed

Type C

Type A

X

csak nem-
Super Speed

 

 

 

 

 

 

 

Type A Super Speed

csak nem-
Super Speed

X

 

 

 

 

 

 

 

Type B

 

 

X

 

 

 

 

 

 

Type B Super Speed

 

 

csak nem-
Super Speed

X

 

 

 

 

 

Mini-B

 

 

 

 

X

 

 

 

 

Mikro-AB

 

 

 

 

 

X

X

 

 

Mikro-B

 

 

 

 

 

 

X

 

 

Mikro-B Super Speed

 

 

 

 

 

 

csak nem-
Super Speed

X

 

Type C

 

 

 

 

 

 

 

 

X

Mind asztali, mind mobil eszközökön 2016-tól terjed a „C” típus alkalmazása, mely az USB 2.0, USB 3.0, USB 3.1 ( Gen 1, Gen 2 ) és USB 3.2 átvitelt egyaránt támogatja.

c) Energiaátvitel USB-csatlakozáson keresztül:

USB-kapcsolat

USB-szabvány

kábel

max. átvihető teljesítmény

USB-C és USB-A

vagy USB-A és USB-A

2.0 vagy

3.1 Gen 1 ( 3.0 ), 3.1 Gen 2

passzív

passzív

2,5 W ( 5V x 0,5A )

4,5 W ( 5V x 0,9A )

USB-C és USB-C

vagy külső töltő

2.0 vagy

3.1 Gen 1 ( 3.0 ), 3.1 Gen 2

2.0-tól

passzív

aktív

aktív + USB-PD

15 W ( 5V x 3A )

15 W ( 5V x 3A )

25 W ( 5V x 5A )

USB-C PD ( Power Delivery )

vagy külső töltő

2.0-tól

aktív + USB-PD

100 W ( 20V x 5A )

A ( passzív kábeles, azaz „normál” ) USB Type C csatlakozás max. 15 W átvitelére képes ( ez kb. 3x gyorsabb töltést eredményez a standard csatlakozóshoz képest ). Az ennél nagyobb teljesítményt igénylő eszközöknél a Power Delivery egy aktív kábelben lévő chip révén gondoskodik a töltő és töltött eszköz közötti kommunikációról.

2. HDMI:

2002-ben a digitális audio-video iparágban fontos szerepet betöltő néhány cég ( Hitachi, Sanyo, Philips, Sony, Thomson, Toshiba ) összefogott, hogy a tömörítetlen, nagyfelbontású kép- és torzításmentes, sokcsatornás hangátvitelre egységes csatlakozó szabványt ( HDMI = High Definition Multimedia Interface ) alakítsanak ki. 2011-ben az együttműködést egy minden érdekelt számára megnyitott HDMI Forum nevű nonprofit szervezetre bővítették ki, melynek mintegy 80 cég a tagja, és feladata a specifikációk ( 1.4b-t követő ) újabb generációinak a kifejlesztése, marketingje és a megfelelőségi tanúsítványok kiadása.

Az elfogadott szabványok a következők:

HDMI 1.0:     2002

HDMI 1.1:     2004

HDMI 1.2:     2005

HDMI 1.2a:   2005

HDMI 1.3:     2006

HDMI 1.3a:   2006

HDMI 1.3b:   2007

HDMI 1.3b1: 2007

HDMI 1.3c:   2008

HDMI 1.4:     2009

HDMI 1.4a:   2010

HDMI 1.4b:   2011

HDMI 2.0:     2013

HDMI 2.0a:   2015

HDMI 2.0b:   2016

HDMI 2.1:     2017

a) Az egyes verziók főbb átviteli tulajdonságai:

HDMI főverziók

1.0

1.1

1.2

1.3

1.4

2.0

2.1

max. órajel

165 MHz

165 MHz

165 MHz

340 MHz

340 MHz

600 MHz

1200 MHz

max. átvitel

4,95/3,96 Gb/mp

4,95/3,96 Gb/mp

4,95/3,96 Gb/mp

10,2/8,16 Gb/mp

10,2/8,16 Gb/mp

18/14,4 Gb/mp

48/38,4 Gb/mp

max. audio

36,864 Mb/mp

36,864 Mb/mp

36,864 Mb/mp

36,864 Mb/mp

36,864 Mb/mp

36,864 Mb/mp

?

max. szín-mélység

24 bit/px

24 bit/px

24 bit/px

48 bit/px

48 bit/px

48 bit/px

48 bit/px

max. video felbontás (24bit/px-nél)

1920x1200 /60p

1920x1200

/60p

1920x1200

/60p

2560×1600

/60p

4096×2160

/24p

3840×2160

/30p

4096×2160

/60p

4096×2160

/120p 7680x4320

/120p

max. 3D felbontás (24bit/px-nél)

-

-

-

-

1920×1080 /24p (szemenként)

1920×1080/

60p

4096×2160/24p

(szemenként)

4096×2160/

120p (szemenként)


b) Ötféle csatlakozó ( dugó és aljzat ) formátum szerepel a szabványokban:

- Type A: 19 érintkezős, HDTV-átvitelre alkalmas

- Type B: 29 érintkezős, WQUXGA (3.840 x 2.400 pixel) kijelzőkhöz szánták, nem terjedt el

- Type C: 19 érintkezős, A-nál kisebb ( C mini-nek is nevezik ), hordozható eszközökben

HDMI 1.3-tól használatos. Type A-hoz „type A - type C” kábellel csatlakoztatható.

- Type D: 19 érintkezős, de type A és type C-től eltérő kiosztású, a mikro-USB méretéhez

hasonló mikrocsatlakozó, HDMI 1.4-től használatos

- Type E: 19 érintkezős, megerősített, rázkódás- por- és nedvességálló kivitelű autoipari

alkalmazás HDMI 1.4-től.

2016-ban a HDMI Forum elfogadta a „HDMI Alternate Mode for USB Type C Connector” szabványt. Ez majd lehetővé teszi HDMI kimenetű, USB Type C csatlakozóval rendelkező eszközök ( PC, tablet, okostelefon, kamera ) egyszerű és közvetlen ( USB Type C – HDMI kábeles ) összekapcsolását HDMI-csatlakozós kijelző ( tv, monitor ) eszközzel. Az „Alt Mode” a HDMI 1.4b specifikációt szinte teljes mértékben ( 4k/30p video, surround hang, 3D/4k tartalmak, HDMI Ethernet Channel funkciók ) támogatja.

Összefoglalva: Az USB Type C csatlakozás afelé halad, hogy univerzális csatlakozóvá váljon, fontos azonban, hogy a gyártók egyértelműen megadják, hogy egy adott termékben milyen ( USB és HDMI ) szabványt ill. funkciókat támogat.

A fényképezőgépekben jelenleg a mini- és mikro USB és HDMI csatlakozók, illetve az USB 2.0 - USB 3.0 átviteli szabvány használatosak. A modellek kb. 90%-ába USB 2.0-t építenek, a mintegy 10%-ot kitevő csúcsmodellekbe került USB 3.0 - lásd Canon EOS 5D IV, 5DS, 1DX II, Nikon D5, D850, D500, D810, Ricoh Pentax 645Z, K-3 II, Sigma ds Quattro, Hasselblad X1D, H6D 50c és 100c, Leica S, SL Typ 601, TL2, Olympus OM-D E-M1 II, Fujifilm X-T2, GFX 50S, Panasonic G9. Érdekes, hogy Sony ( A7R III kivételével ) maradt egyelőre az USB 2.0-nál, és Ricoh sem rakott USB 3.0-át a Pentax K-1-be és KP-be. Az első fecske az USB 3.1 alkalmazásában a Panasonic GH5 modellje (2017; USB 3.1 Gen 1), a második a Sony A7R III ( 2017; 3.1 Gen 1 ), a harmadik a Panasonic GH5s ( 2018, 3.1 Gen 1 ) volt. A HDMI specifikációkból a kameragyártók egy-egy kiválasztott részhalmazt, és nem feltétlenül a teljes előírást tervezik bele egy adott modelljükbe.

Memóriakártyák /2

3. Secure Digital ( SD )

SanDisk, Toshiba és Panasonic „SD-3C” néven közös céget alapított a MultiMedia Card (MMC) továbbfejlesztéseként ( és Sony Memory Stick-je versenytársaként )  a Secure Digital memóriakártya kifejlesztésére és iparági szabvánnyá tételére. Az 1999-ben bevezetett formátum terjesztésére, kompatibilitási és karbantartási feladatainak felügyeletére mintegy 30 céggel közösen 2000-ben létrehozták a non-profit SD Card Association-t ( SDA ), melynek taglétszáma jelenleg 900-1000 között van.

Az SD-kártyákat fizikai méretük alapján három verzióban alakították ki ( és össze-hasonlításul az előd MMC ):

típus / fizikai jellemzők

MMC

( 1997 )

SD

( 2000 )

miniSD

( 2003 )

microSD

( 2005 )

szélesség

24 mm

24 mm

20 mm

11 mm

hosszúság

32 mm

32 mm

21,5 mm

15 mm

vastagság

1,4 mm

1,4 mm vagy

2,1 mm

1,4 mm

1 mm

érintkezők

7

9

11

8

 

 

 

 

 

 

Megjegyzés:

- a miniSD méretet 2003-ban főleg a mobiltelefonok részére dolgozták ki, de a 2005-ben szabványosított microSD gyorsan kiszorította őket

- a normál SD méretben a 2,1 mm-es vastagság terjedt el

- míg az okostelefonokban a microSD alkalmazása az általános, a kamerákba döntően normál SD-meghajtókat építenek ( és ha valakinek microSD-kártyája van, azt passzív adapterrel tudja használni a kamerájában )

- Samsung több WB-kompaktjába, NX2000/3000 és NXmini MILC-jeibe microSD méretű meghajtót épített, de 2015-ben kiszállt a fotóiparból

- Nikon az 1”-os MILC-jeiben ( S, J, V ) alkalmaz microSD méretet, de ez a gépkategóriája már kifutóban van

- a jelenleg gyártott kamerákban ( a fenti „Nikon 1” sorozat mellett ) csak a Ricoh WG-M2 „váz nélküli strapabíró kompakt”, ill. a Panasonic GX800 belépő szintű MILC alkalmaz microSD kialakítású háttértárat.

Fájlrendszerük és tárolókapacitás-tartományuk alapján háromféle SD-formátum van:

formátum

verzió (év)

kapacitás

fájlrendszer

SDSC

(Standard Capacity)

1.01

( 2000 )

1 MB - 2 GB

16MB alatt FAT12, 16MB-32MB között FAT16, 32MB felett FAT16B

SDHC

(High Capacity)

2.0

( 2006 )

2 GB - 32 GB

FAT32 fájlrendszer, 7,8 GB alatt 0Bh, 7,8GB felett 0Ch partíció típussal

SDXC

(Extended Capacity)

3.01

( 2009 )

32 GB - 2 TB

exFAT fájlrendszer 07h partíció típussal

Megjegyzés:

- az SD 1.0 szabvány 512 byte-onkénti blokkokal számolt, amivel 1 GB kapacitást lehetett elérni. Az 1.01 verzió 1024 vagy 2048 byte-os blokkokat is megengedett, amivel 2 GB vagy 4 GB is elérhetővá vált, de inkompatibilitási problémák léphettek fel. Szerencsére SDSC meghajtókat már régóta nem forgalmaznak ( melyek nem is ismernék fel a jelenleg forgalomban lévő SDHC ill. SDXC formátumú kártyákat )

- mindkét fizikai kialakításban ( normál SD ill. microSD ) gyártanak SDHC ill. SDXC formátumú kártyákat

- fizikai külsejükben az SD, SDHC és SDXC ( ill. microSD, microSDHC és microSDXC ) kártyák megegyeznek, és az adatátviteli sebességük sem ettől, hanem egyéb, a következőkben ismertetendő tulajdonságaiktól függ      

– kamerákba évek óta csak SDXC ( ill. Nikon 1 és Panasonic GX800 esetében microSDXC ) meghajtót építenek – a múltból visszamaradt a Sony TX30 és Ricoh WG-M2 esete a microSDHC-vel tárolóval.

Az adatátviteli sebesség alapján sokrétűbb az SD-tárolók osztályozása:

a) Kezdetben az adatátviteli sebességet ( a CD-ROM-nál és a Compact Flash-nél alkalmazott módon ) a 150kB/mp-es audio-CD átviteli sebesség többszöröseként adták meg. Ez az elméletileg elérhető max. olvasási sebességet specifikálja – mind a tartósan fenntartható olvasási sebesség, mind az írási sebesség a gyakorlatban alatta marad ennek az értéknek.

b) 2010-től bevezették az UHS sebességjelölést – az ilyennel nem rendelkező jelenlegi tárolók a max. 25 MB/mp-es ( high speed, nem-UHS ) kategóriába esnek.

SD-szabvány

verzió

busz interface

max. olvasási sebesség

formátum

1.01 ( 2000 )

default speed

12,5 MB/mp

SD, SDHC, SDXC

microSD/SDHC/SDXC

2.0 ( 2006 )

high speed

25 MB/mp

3.01 ( 2010 )

ultra high speed UHS-I

104 MB/mp

SDHC, SDXC

microSDHC/XC

4.0 ( 2011 )

ultra high speed UHS-II

312 MB/mp

6.0 ( 2017 )

ultra high speed UHS-III

624 MB/mp

Az UHS-II és UHS-III kártyák dupla soros ( a normál SD-méretnél 17 tűs, a microSD esetében 16 tűs ) érintkezővel rendelkeznek.

Különböző formátumú SD-kártyáknak egy adott eszközbe épített SD-meghajtóval való kompatibilitásait mutatja be az alábbi táblázat:

meghajtók / kártyák

SDSC-kártya

SDHC-kártya

SDHC UHS-I kártya

SDHC UHS-II kártya

SDXC-kártya

SDXC UHS-I kártya

SDXC UHS-II kártya

SDSC

igen

nem

nem

nem

nem

nem

nem

SDHC

igen

igen

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

nem

nem

nem

SDHC UHS-I

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen

igen, de „UHS-I” módban

nem

nem

nem

SDHC UHS-II

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „UHS-I” módban

igen

nem

nem

nem

SDXC

igen

igen

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

SDXC UHS-I

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen

igen, de „UHS-I” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen

igen, de „UHS-I” módban

SDXC UHS-II

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „UHS-I” módban

igen

igen, de „nem-UHS” módban

igen, de „UHS-I” módban

igen

Megjegyzés:

- a különféle microSD-meghajtókra és micro-kártyákra a táblázat szintén érvényes

- a néhány éven belül gyártott kamerák döntő többségében SDXC ( ill. ritkán microSDXC ) meghajtók vannak

- az UHS kategóriák a cserélhető objektíves ( ILC ) kamerák körében lassan kezdenek elterjedni. DSLR-jei többségében SDXC UHS-I tárolót használ a Hasselblad ( H6D, X1D ) és a Canon ( 200D, 800D, 77D, 80D, 6D II, 5Ds/R, 5D IV ), Ricoh Pentax közepes mértékben ( K-70, KP, K-1 ), Sony alig ( A99 II ), Nikon és Leica viszont egyáltalán nem alkalmazza ezt az átviteli sebességet. A tükörnélkülieknél Canon ( M6, M5 ) és Sony ( A5xxx, A6xxx, A7x, A7Sx ) is maradt a „nem-UHS” meghajtóknál - Canon csak az M100-ba, Fujifilm az X-T20-ba és X-E3-ba épített UHS-I tárolót.

- még kisebb az UHS-II elterjedtsége ( Sony A9, A7R III, Nikon D850 és D500, Fujifilm X-Pro2, X-T2 és GFX 50S, Panasonic GH5 és G9, Leica SL Typ 601 és CL, Olympus OM-D M1 II és M10 III ), az UHS-III-ra pedig feltételezhetően még éveket kell várni ( feltéve, hogy egy új, PCIe/NVMe alapra történő áttérés nem előzi meg és teszi szükségtelenné az UHS-III gyakorlati alkalmazását ).

c) Az SD-kártyák folyamatosan fenntartható, garantált minimális írási sebességének specifikálására definiálta az SDA-szabvány 4.0 verziója a sebességi osztályokat ( speed class rating ).

A nem-UHS ( high speed busz interfészes ) kártyák részére a „2”, „4”, „6” és „10” osztályjelölést határozták meg, melyet a kártyákon egy nagy C-betűbe írnak bele. A „2”, „4” és „6” osztályok a garantált, tartósan fenntartható, min. 2 MB/mp, 4 MB/mp, ill. 6 MB/mp írási sebességet jelentik a kártya fragmentált állapotában. ( A fragmentáltság – töredezettség – akkor következik be, ha egy folyamatosan összefüggő tartományban nincsen elég hely egy teljes fájl részére, ezért azt több darabra kell felosztani, és a nem szomszédosan elhelyezett, de összetartozó darabok helyének meghatározásához járulékos számítási teljesítményre van szükség. ) A „10” osztály 10 MB/mp-es fenntartható minimális írási sebességet garantálja nem-fragmentált kártya esetén.

Az UHS-I és UHS-II ( ultra high speed ) interfészű kártyák fenntartható minimális írási sebességét specifikálják az U1 ( 10 MB/mp ) és U3 ( 30 MB/mp ) sebességosztályok, melyeket a kártyán a nagy U-betűbe írt „1” vagy „3” jelöl.

Megjegyzés:

- egy adott sebességosztályba sorolt kártya maximális írási sebessége a többszöröse is lehet a garantált minimumnak; pl. a Sony SDXC UHS-II formátumú, U3 sebességosztályú, 128 GB-os kártyájával - a garantált min. 30 MB/mp érték mellett - max. 299 MB/mp írási sebesség is elérhető

- ugyanabba a sebességosztályba sorolt két különböző kártya tipikus és maximális sebessége (éppen a garantált minimumtól felfelé bekövetkező, de különböző mértékű eltérések következtében) jelentősen eltérhet egymástól

- 2013 előtt „UHS Speed Grade” elnevezést használtak, és a két sebességosztály neve „0” ( ezt nem jelölték ) és „1” ( jelölése U1 ) volt.

d) Az SDA-szabvány 5.0 verziója ( 2013 ) a nagy adatátviteli sebességet ígénylő ( pl. 4k, 3D, 360° ) jövőbeli alkalmazások részére újabb osztályozást ( video speed class rating ) is bevezetett. A V6, V10, V30, V60 és V90 osztályok 6 MB/mp, 10 MB/mp, 30 MB/mp, 60 MB/mp, ill. 90 MB/mp minimális írási sebességeket írnak elő, jelölésük nagy V-betű után arab számmal az osztály száma.

A különböző alkalmazási területek és a tipikusan szükséges sebességosztályok összefoglalása:

min. írási sebesség

„high speed”

osztályok

„UHS”

osztályok

„video speed” osztályok

tipikus alkalmazás

2 MB/mp

Class 2

-

-

SD video

4 MB/mp

Class 4

-

-

HD video

6 MB/mp

Class 6

-

V6

FHD video

10 MB/mp

Class 10

U1

V10

4k video

30 MB/mp

-

U3

V30

60 MB/mp

-

-

V60

8k video

90 MB/mp

-

-

V90

Megjegyzés:

-  Panasonic GH5 kamerájában már a 4k All-Intra 4:2:2 10-bites alkalmazáshoz is V60-as SDXC-kártya szükséges

- az új kártyákon esetleg feltüntetett „A” jelölés programok futtathatóságára, és nem fotó/video felhasználásra vonatkozik.

Memóriakártyák /1

A számítástechnikai és kommunikációs eszközökkel ellentétben ( ahol beépített tárhelyek esetenként opcionális memóriabővítési lehetőséggel egészíthetők ki ) a kamerák – kivételes esetektől eltekintve, mint pl. a Leica TL/TL2 ( 32GB ) és SL Typ 601 ( 2GB ) – cserélhető kártyáik nélkül legfeljebb csak mintafelvétel erejéig használhatóak.

Az elmúlt negyedszázad során a digitális kamerákban számos félvezetős flash tárolófajtát alkalmaztak:

név

bevezető cég

bevezetés éve

változatok

max. elvi kapacitás

CompactFlash

SanDisk

1995

CF-I, CF-II

128 PB

SmartMedia

Toshiba

1995

3,3V, 5V

128 MB

MultiMediaCard

Siemens, SanDisk

1997

MMC, RS-MMC, MMC Mobile, MMCplus, MMCmicro

16 GB

(MMCmicro: 4GB)

Memory Stick

Sony, SanDisk

1998

Standard, PRO, Duo, PRO Duo, PRO-HG Duo, Micro( M2 )

Standard, Duo:

128 MB

PRO: 4 GB

Micro (M2): 16 GB

PRO Duo, PRO-HG Duo: 32 GB

Secure Digital

Panasonic, SanDisk, Toshiba, Kodak

1999

SD, miniSD, microSD, SDHC, miniSDHC, microSDHC, SDXC, microSDXC

SD(SC): 2 GB

SDHC: 32 GB

SDXC: 2 TB

xD

Olympus, Fujifilm

2002

Standard, Type M,

Type H

Standard: 512 MB

Type M, Type H:

2 GB

CFast

Pretec, Delock

2008

Type I, Type II

 

XQD

Sony, SanDisk

2011

 

 

CFExpress Delkin 2017

Ezek egy része ( SmartMedia, MultiMediaCard, xD ) kiszorult és eltűntek az idők során, mások még annyira újak, hogy jövőjükről korai nyilatkozni ( CFast, XQD, CFExpress ). A jelenleg elterjedten alkalmazott tárolók a CompactFlash ill. utódai, és a különböző Memory Stick ill. Secure Digital kártyafajták.

1. Compact Flash ( CF )

A CompactFlash Association-t 1995-ben hozta létre nagy nemzetközi cégek egy csoportja flash-alapú memóriakártyák specifikációinak kifejlesztésére, tesztelésére és elterjesztésük marketingjére. Jelenleg mintegy 80 tagja van. Az elfogadott szabványok:

CF 1.0: ( 1995 ):   8,3 MB/mp ( PIO mode 2 ), max 128 GB

CF 2.0: ( 2003 ): 16,6 MB/mp ( PIO mode 4 )

CF 3.0: ( 2004 ):    66 MB/mp ( UDMA 66 )

CF 4.0: ( 2006 ):  133 MB/mp ( UDMA 133 )

CF 4.1: ( 2007 ): Power Enhanced CF Storage kártya támogatása

CF 5.0: ( 2010 ): 48-bites címzéssel max. 128 PB ( petabyte ) tárkapacitás

CF 6.0: ( 2010 ):  167 MB/mp ( UDMA-7 )

A CF két kiviteli formája a Type I és Type II, melyek nem kapacitásban vagy adatátviteli sebességben, hanem a kártyavastagságban ( 3,3 mm, ill. 5 mm ) és a max. áramfelvételben ( 70 mA, ill. 500 mA ) térnek el. A Type II kártya nem használható Type I kártyahellyel, fordítva viszont nincsen gond, a Type I kártya működik Type II kártyahelyes eszközzel ( az 50-tűs elektronikus csatlakozás mindkét kiviteli formánál azonos ).

A Compact Flash adatátviteli sebességét - a CD-ROM-oknál alkalmazott módon - a 150kB/mp audio-CD átviteli sebességének többszöröseként ( pl. 133x, 400x, 800x, 1066x ) adják meg ( és felfelé kerekítenek ). Tehát a „133x” megfelel 133x150:1024 = 19,5 MB/mp-nek ( a gyári adat 20 MB/mp ), az „1066x” pedig 1066x150:1024 = 156,2 MB/mp-nek ( a gyári adat 160 MB/mp ). A gyártók ilyen módon a max. olvasási sebességet specifikálják, a tartósan fenntartható sebesség alatta marad ennek az értéknek ( és általában nem adják meg ). A felvételkészítéskor fontos írási sebesség kisebb az olvasásinál, és az eltérés egyes modelleknél igen jelentős is lehet. Pl. egy 160 MB/mp-es max olvasási sebességhez tartozhat akár 120 MB/mp-es max. írási sebesség, melynek garantált minimuma csak 65 MB/mp.

A párhuzamos ATA-interfész a CF-szabvány bevezetésekor nem tűnt korlátozó tényezőnek. A 6.0 verzió után azonban a CompactFlash Association bejelentette, hogy nem lesz több frissítése a formátumnak, így az elérhető legnagyobb adatátviteli sebesség megállt 160 MB/mp-nél - és a max. kapacitás is a gyakorlatban 128 GB maradt.

A folyamatosan növekvő képfelbontás és a 4k video viszont a tárolóknál is egyre nagyobb sebességet ígényel, melyet a profi kamerákban egyre inkább a Compact Flash tovább-fejlesztett változataival ( a félprofi és amatőr kategóriában pedig Secure Digital kártyákkal ) valósítanak meg.

A gyártásban lévő vázak közül a Sigma SD1 Merrill ( 2012 ), Nikon D810 ( 2014 ), D5 ( 2016, átmenetileg készül CF és XQD verzióban is ), Canon 1D X II ( 2016 ), 7D II ( 2014 ), 5DS ( 2015 ), 5D IV ( 2016 ), Leica S-E Typ 006 ( 2014 ), S Typ 007 ( 2015 ) alkalmaz még CF tárolót. Tekintettel arra, hogy Nikon a D5-nél középtávon csak az XQD-s változatot tervezi megtartani, D810-et pedig lassan kiváltja az XQD-s D850, gyakorlatilag Canon félprofi/profi vázaira szűkült a CF-tárhelyek felhasználási köre.

Compact Flash „utódok”

a) A CFast szabványt 2008-ban jelentették be, az első tárolók 2009-2010-ben jelentek meg a piacon ( Pretec, Delock ). A memóriakártyák nagyon hasonlítanak a CF-kártyákra, de nem kompatibilisek vele, nem működnek a CF-kártyahelyeken - más vezérlő van a kamerában, teljesen más a szabvány. A CFast soros ATA ( SATA ) interfeszt alkalmaz a párhuzamos ATA ( PATA ) helyett – az 1.0/1.1 verziók elvi átviteli sebessége 150 MB/mp ( SATA-I ), a 2012-ben kiadott 2.0 verzióé 600 MB/mp ( SATA-III ).

A CF-hez hasonlóan két kártyavastagság ( 3,3 mm ill. 5 mm ) van - a Type II kártya nem használható Type I kártyahellyel, fordítva viszont – a Type I kártya Type II eszközzel - működik. Nem keverendők össze a CFast 1.0 és CFast 2.0 a Type I és Type II-vel – az előbbi jelölés az átviteli sebességre, az utóbbi a kártyavastagságra vonatkozik!

A gyártók jelenleg tipikusan 64 GB – 256 GB kapacitású, 510 - 560 MB/mp max. olvasási és 370 – 495 MB/mp max. írási sebességű CFast kártyákat forgalmaznak. Canon az EOS 1DX II, Hasselblad a H6D-100C csúcskameráikban, Blackmagic ( Ursa ) és Canon ( C700, C300 II, XC10 ) a profi videóikban alkalmaznak CFast tárolókat.

b) SanDisk, Sony és Nikon 2010-ben mutatta be CompactFlash Association-nek az XQD-formátumra vonatkozó javaslatát, melyet a szervezet hivatalosan 2011 végén jelentett be. Az XQD-kártyák hasonlítanak a CF/CFast-ra, de párhuzamos vagy soros ATA interfész helyett a PCIe adatsínt használják, és visszafelé nem kompatibilisek sem CF-el, sem CFast-al. Az 1.0 verzióval max. 500 MB/mp, a 2.0 verzióval max. 1000 MB/mp sebesség érhető el.

Jelenleg az XQD márkanév tulajdonos Sony-n kívül csak Lexar gyárt XQD-kártyákat, kapacitásuk 32GB - 64GB - 128GB, olvasásnál max. 440 MB/mp, írásnál max. 400 MB/mp az adatátviteli sebességük. Nikon az egyetlen fotós felhasználójuk a ( már kifutott ) D4, D4s, ill. a ( kurrens ) D5, D850 és D500 kamerákkal. ( Sony sem alkalmazza vázaiban - csak két profi video-kamerájában - az XQD-tárolókat ).

Megjegyzés:

- Lexar-t 2017 őszén a kínai Longsys Electronics megvette az amerikai Micron-tól. Állítólag addig is Longsys gyártotta a 40 fős Lexar által forgalmazott ( Micron chip-es ) memóriakártyákat, tehát a tulajdonosváltás önmagában nem érinti az XQD-tárolók jövőjét.

- 2017 áprilisában a CompactFlash Association bejelentette a CFExpress 1.0 szabványt. A CFExpress a PCIe 3.0 adatsínen és NVMe 1.2 interfészen alapul, formatényezője azonos az XQD-ével ( 38,5 x 29,8 x 3,8 mm ). Elvileg visszafelé kompatibilis az XQD meghajtókkal és kártyákkal, először (2 sínen) max. 2 GB/mp átviteli sebességre képes, mely később (8 sínen) max. 8 GB/mp-re növelhető. Az (amerikai) Delkin már megkezdte a gyártást, a (tajvani) Rego a részegységek gyártását jelentette be. A CFExpress az XQD tovább-fejlesztett változatának tekinthető, alkalmazása 2018-ban indulhat be. A kameragyártók még nem nyilatkoztak…..

2. Memory Stick ( MS )

Sony ( SanDisk-el közös fejlesztésben ) 1998-tól gyártja cserélhető kártyás, flash-memóriás technológián alapuló tárhely-családját, mely az idők során a formátumok nagy választékán ment keresztül.

Az első ( Standard ) Memory Stick-ek 4-128 MB kapacitással készültek 50×21,5×2,8 mm kártyaméretben. A növekvő tárhely-igényt a Memory Stick Select-el duplázták meg – ez két Standard kártya kézzel történő átkapcsolásával valósult meg – majd a Memory Stick PRO következett max. 4 GB tárkapacitással és 20 MB/mp elvi adatátviteli sebességgel.

A miniatürizálás iránti ígénynek megfelelően 2003-tól megjelent a Memory Stick Duo ( elektronikusan a Memory Sick-nek felelt meg ) és a Memory Stick PRO Duo ( max. 32 GB-os kivitelű Memory Stick PRO ) kártya 31×20×1,6 mm méretben.

Elsősorban mobil-telefonok részére készült a legkisebb, 15×12,5×1,2 mm-es méretű, max. 16 GB-os Memory Stick Micro (M2).

2006-tól a korábbi írási és olvasási sebességet a Memory Stick PRO-HG Duo verzióval max. 30 MB/mp-re növelték.

2009-ben elkészült mind Duo, mind Micro fizikai méretben a 2 TB elvi kapacitást és 60 MB/mp elvi átviteli sebességet biztosító XC formátum.

A különböző verziók fenti tulajdonságainak összefoglalása táblázatos formában:

formátum

kártyaméret (mm)

max. tárhely

max. olvasási sebesség

max. írási sebesség

Memory Stick

( Standard )

50×21,5×2,8

128 MB

2,5 MB/mp

1,8 MB/mp

Memory Stick PRO

50×21,5×2,8

4 GB

20 MB/mp

20 MB/mp

Memory Stick Duo

31×20×1,6

128 MB

2,5 MB/mp

1,8 MB/mp

Memory Stick PRO Duo

31×20×1,6

32 GB

20 MB/mp

20 MB/mp

Memory Stick PRO-HG Duo

31×20×1,6

32 GB

30 MB/mp

30 MB/mp

Memory Stick Micro (M2)

15×12,5×1,2

16 GB

20 MB/mp

20 MB/mp

Memory Stick XC-HG Micro

15×12,5×1,2

< 2 TB

60 MB/mp

60 MB/mp

Memory Stick PRO-HG Duo XC

31×20×1,6

< 2 TB

60 MB/mp

60 MB/mp

Megjegyzés:

-  standard méretű verziókat már évek óta nem gyártanak

- a fényképezőgépekbe Duo kártyaméretű meghajtókat építenek

- a Micro kártyák passzív adapterrel használhatók a Duo meghajtókban

Memory Stick rendszerű tárhelyet csak Sony alkalmaz a kameráiban, de 2010 óta az SD ( Secure Digital – lásd következő fejezetet ) és MS ( Memory Stick ) memóriák támogatását kombinálja a termékeiben ( és maga is jelentős SD-kártya gyártó ). Azaz nincsen olyan kényszerítő ok, ami MS-kártyák használatára kötelezné a felhasználókat.

Szenzorméret és fókusztényező /4

A különböző cserélhető objektíves rendszerek objektívcsatlakozásainak inkompatibilitását adapterek/konverterek/átalakító gyűrűk ( ez mind ugyanazt jelenti ) segítségével lehet alkalmanként áthidalni. Alapesetben az átalakító egy üres cső, melynek két oldalán egy a vázhoz ill. az objektívhez illeszkedő csatlakozási lehetőség van kialakítva. Az adapter egyben biztosítja a váz és objektív közötti elektronikus összeköttetést is, de az típusonként változó, hogy funkcionalitásában ( pl. autofókusz, képstabilizálás vagy elektronikus rekeszvezérlés ) milyen mértékben működik majd együtt az objektív és a váz.

A különböző DSLR-rendszerek objektívcsatlakozásánál a bajonet és az érzékelő közötti távolság közel azonos:

Canon EF, EF-S:  44,0 mm

Sony A:              44,5 mm

Pentax K:            45,46 mm

Nikon F:              46,5 mm

Ezért a rendszerek között gyakorlatilag nincsen átjárhatóság - átalakító gyűrű ( adapter ) nem fér már be a bajonet és a szenzor közé.

A különböző MILC-rendszereknél - a tükör hiánya miatt - kevesebb mint fele akkora a csatlakozás síkja és az érzékelő közötti távolság, mint a DSLR-eknél:

Nikon 1:         17,0 mm

Fujifilm X:      17,7 mm

Canon EF-M:  18,0 mm

Sony E:          18,0 mm

mikro 4/3:      19,25 mm

Ezért elfér egy adapter egy DSLR-objektív bajonet-ről egy MILC-vázra csatlakozáshoz való átmenethez. Így a vázak és objektívek változatos kombinációja és régi DSLR-objektívek tükörnélküli újrahasznosítása is lehetővé válik.

A DSLR és MILC sorozattal is rendelkező gyártók teljes funkcionalitást biztosító konvertereket kínálnak MILC vásárlóiknak, pl.:

Nikon FX/DX – Nikon 1

Canon EF/EF-S – EF-M

Leica S/R – SL/TL

Olympus 4/3 – mikro 4/3

Egymástól független gyártók MILC-vázainak és DSLR objektívjeinek csatlakoztatására is számtalan variációs lehetőség van – a legnagyobb választék a Sony E-csatlakozós vázaihoz alakult ki, melyhez Canon ( EF, EF-S, FD ), Nikon ( FX, DX ) és Pentax ( K ) régi és új objektívjeinek elképesztően széles választéka használható fel.

Az MILC rendszerek objektívcsatlakozási síkja és szenzorsíkja közötti közel azonos távolság miatt a különböző APS-C és mikro 4/3 érzékelős tükörnélküli gyártók objektívjeinek adapterrel való csatlakoztatása szintén problémás. A mikro 4/3-os rendszerhez mintegy 70 ( döntően Olympus és Panasonic gyártotta ) egymással kompatibilis objektív azonban önmagában teljes választékot nyújt, az APS-C MILC-eket domináló Sony és Canon vázakhoz való csatlakozási lehetőségekről pedig a fentiekben volt szó.

Az adapteres csatlakozásoknál is a fókusztényezővel korrigált gyújtótávolság szerint történik a képalkotás:

- például egy AF-S Nikkor 24 – 70mm objektív Nikon 1 vázon 65 – 190 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő képkivágást mutat

- vagy egy régi, de jó minőségű Pentax SMC 50 mm-es makroobjektív Sony APS-C MILC vázon 75 mm-es fix-ként használható.

Sok kameránál állóképek készítésére különböző képarányok ( 3:2, 4:3, 1:1, 16:9, 5:4 ) állíthatók be. Attól függően, hogy a gyártók milyen módszert alkalmaznak a képarány megváltoztathatóságára, eltérően viselkedik a szenzornak a felbontása és a fókusz-tényezője.

a) Ha egy alapesetben 3:2 vagy 4:3 képarányú érzékelő vízszintes és/vagy függőleges méretének a csökkentésével ( egy részének a kitakarásával ) történik egy másik képarányra váltás, akkor a szenzor területe és átmérője is kisebb lesz – ezért csökken a felbontása és nő a fókusztényezője. Vagyis ugyanazzal a kamerával, változatlan objektív és szenzor esetén is a képarány változása a látószög és a gyújtótávolság megváltozását eredményezi. Például:

kamera

kép-

arány

felbontás

átló

változás

Sony Alpha 7R III

( full frame MILC )

3:2

7952 x 5304 pixel = 42,2 MP

9559

 

16:9

7952 x 4472 pixel = 35,6 MP

9123

1,05

 

 

 

 

 

Canon EOS M5

( APS-C MILC )

3:2

6000 x 4000 pixel = 24,0 MP

7211

 

4:3

5328 x 4000 pixel = 21,3 MP

6662

1,08

16:9

6000 x 3368 pixel = 20,2 MP

6881

1,05

1:1

4000 x 4000 pixel = 16,0 MP

5657

1,27

 

 

 

 

 

Panasonic GX80

( mikro 4/3 MILC )

4:3

4592 x 3448 pixel = 15,8 MP

5742

 

3:2

4592 x 3064 pixel = 14,1 MP

5520

1,04

16:9

4592 x 2584 pixel = 11,9 MP

5269

1,09

1:1

3424 x 3424 pixel = 11,7 MP

4842

1,18

 

 

 

 

 

Sony RX10 III

( 1”-os kompakt )

3:2

5472 x 3648 pixel = 20,0 MP

6577

 

4:3

4864 x 3648 pixel = 17,7 MP

6080

1,08

16:9

5472 x 3080 pixel = 16,8 MP

6279

1,05

1:1

3648 x 3648 pixel = 13,3 MP

5159

1,27

 

 

 

 

 

Canon SX620 HS

( 1/2,3” kompakt )

4:3

5184 x 3888 pixel = 20,2 MP

6480

 

3:2

5184 x 3456 pixel = 17,9 MP

6230

1,04

16:9

5184 x 2912 pixel = 15,1 MP

5946

1,09

1:1

3888 x 3888 pixel = 15,1 MP

5498

1,18

Az alaphelyzetben 3:2 képarányú érzékelők ( kisfilmes, APS-C, 1” ) átkapcsolása 4:3 képarányra kb. 8%-al, 16:9-re váltva kb. 5%-al növeli - minden mást változatlannak feltételezve - a látszólagos gyújtótávolságot. A natív 4:3 arányú szenzorok esetében ( mikro 4/3, ill. 1”-nál kisebbek ) a fenti értékek 3:2-re váltáskor kb. 4%, ill. 16:9-re kapcsolva kb. 9%.

Az FHD video ugyanazt a 16:9-es szenzorméretet használja, mint a 16:9-es állókép ( és leskálázza a magasabb pixelszámot 1920 x 1080-ra ), tehát a 16:9 állóképhez képest nem változik a képkivágás – a 3:2 és 4:3-hoz képest viszont kb. 5 - 9%-al tele irányba tolódik a látszólagos gyújtótávolság. Másképpen fogalmazva videozáskor veszít a nagylátószögű képességéből a kamera.

Az UHD ( 4k ) üzemmód jelenleg több kamerán csökkent szenzorméreten dolgozik - ekkor a 4k videos felvétel látószöge ( minden egyéb feltételt változatlanul hagyva ) nem azonos az FHD-ével, hanem annál szűkebb lesz ( tele irányba mozdul a fókusztartomány ).

b) Drágább és ezért ritkábban alkalmazott technika a többszörös képarány ( multi-aspect ratio ) céljára kialakított elrendezés. Ekkor mindegyik kiválasztható aránynál a képkör átmérőjének rá kell férnie a szenzorra ( vagyis az előző esetnél nagyobb érzékelőt kell használni ), és így változatlan marad képarányváltáskor a fókusztényező.

Panasonic a felső kategóriás cserélhető objektíves GH1 és GH2 kamerák után - a GH3, GH4 és a GH5 modellekből - elhagyta ezt a szolgáltatást, mert nem tudtak/akartak olyan nagy szenzort alkalmazni, hogy valamennyi képaránynál még rendelkezésre álljon egy mai igényeknek megfelelő, legalább 16 - 20 MP-es felbontás.

Az alacsony fényerőnél is kiváló videofelvételre optimalizált GH5s-nél viszont ismét egy többszörös képaránynak megfelelő szenzort alkalmaznak. ( A GH5-höz képest kb. kétszeres pixelméret miatt a GH5s-nél egyébként is csak 10 MP körüli felbontás adódik, így a plusz szolgáltatás okozta csökkenésnek itt kisebb a jelentősége. )

A 4096 x 2760 képpontos ( tehát csaknem 3:2 arányú, 11,3 MP-es ) érzékelő egy-egy vízszintes és/vagy függőleges sávjának kitakarásával - max. 0,6%-os átmérőváltozáson ( azaz fókusztényező változáson ) belül maradva - az alábbi képarányok állíthatóak be:

4:3-nál: 3680 x 2760 pixel

3:2-nél: 3840 x 2560 pixel

16:9-nél: 4016 x 2256 pixel

17:9-nél: 4096 x 2160 pixel

Megjegyzés: - a 17:9 a Cinema 4k formátumnak megfelelő képarány

- az 1:1 arány csak jelentős ( 2752 x 2752 pixel ) változtatással állítható elő,                       ennek használata 18%-al megnöveli a fókusztényezőt.

Tehát az objektív látszólagos látószögének megváltozása nélkül ( 10,16 MP – 8,85 MP felbontási ingadozás mellett ) 4 különféle képarány használható.

Panasonic a felső kategóriás, „nagyszenzoros” ( 1/1,7” ) kompakt LX-sorozatában ( LX3, LX5, LX7 ) alkalmazott multi-aspect kialakítást, az 1”-osként folytatott LX15-nél azonban már nem használják. ( Az LX7-nél például egy 13 MP-es érzékelővel 4:3 aránynál 10 MP, 3:2-nél 9,5 MP, 16:9-nél 9 MP felbontás mellett állandó 24 mm-es induló gyújtótávolságot értek el. )

A Panasonic LX100 kompaktban egy 17 MP-es szenzor 4:3 aránynál 12,7 MP, 3:2-nél 12,2 MP, 16:9-nél 11,3 MP-es képet hoz létre állandó látószöggel ( ugyanakkor az 1:1 itt sem illeszkedik a képkörre, használata esetén - 9,5 MP felbontással - nagyobb induló fókusztartomány adódik ).

Canon G1 X II-ben az 5:4, 1:1, 16:9, 4:3 és 3:2 választható képarányok közül csak az utolsó kettő illeszkedik a képkörre, így az 1,5”-osnak nevezett 15 MP-es szenzor azonos fókusztényezőt 13,1 MP-el a 4:3, és 12,8 MP-el a 3:2 aránynál produkál. Az utód G1 X III érzékelője már APS-C méretű, és többszörös képarány nélkül konstrukció.

Szenzorméret és fókusztényező /3

A 4/3”-nál kisebb, filmes hagyományhoz nem kötődő szenzorméretek közül cserélhető objektíves kamerát az 1” ( lásd „1 col-os” fejezetet ) és 1/1,7” ( lásd „nagyszenzoros” kompaktok fejezetet ) méretben gyártanak.

A „Nikon 1” rendszer 1 col-os érzékelőjével ( lásd „1 col-os” fejezetet ) és CX-nek elnevezett objektívcsatlakozásával egy egyedi MILC-kategória. Az objektívjei csak az S, J, V és AW 1 vázaihoz csatlakoztathatóak, a vázak a 13,2 x 8,8 mm-es ( 3:2 képarányú ) szenzort tartalmazzák. Az 1”-os szenzor átlója 15,86 mm, így fókusztényezője ( 43,27/15,86=2,73 ) kereken 2,7.

Objektíveik fókusztávolságát természetesen a saját vázon produkált értékekkel adják meg, amelyeket viszont a megszokott kisfilmes ( digitális full frame ) ekvivalens értékekre a fókusztényezővel tudjuk konvertálni:

megnevezés és specifikáció

kisfilmes ekvivalens fókusz

Nikon 1 Nikkor 10mm f/2,8

27 mm

Nikon 1 Nikkor 18,5mm f/1,8

50 mm

Nikon 1 Nikkor 32mm f/1,2

86 mm

Nikon 1 Nikkor VR 10-30mm f/3,5-5,6

27 - 80 mm

Nikon 1 Nikkor VR 10-100mm f/4,5-5,6

27 - 270 mm

Nikon 1 Nikkor VR 70-300mm f/4,5-5,6

190 - 810 mm

Nikon 1 Nikkor VR 30-110mm f/3,8-5,6

80 - 300 mm

Nikon 1 Nikkor VR 11-27,5mm f/3,5-5,6

30 - 74 mm

Nikon 1 Nikkor VR 6,7-13mm f/3,5-5,6

18 - 35 mm

 

A másik egyedi MILC-kategória a Ricoh Pentax „Q”-objektíves rendszere. Az eredetileg 1/2,3”-os szenzort ( Q, Q10 vázak ) idővel 1/1,7”-ra ( Q7, Q-S1 vázakra ) cserélték, így a közös objektívpark két különböző fókusztényezővel leírható módon is viselkedhet.

Az 1/2,3” szenzor mérete 6,17 x 4,55 mm, átlója 7,67 mm, fókusztényezőjét kereken 5,6-nak tekintik. Az 1/1,7”-os érzékelő mérete 7,44 x 5,58 mm, átlója 9,3 mm, fókusztényezője kerekítve 4,7. Ha pedig az egyik érzékelőméretről a másikra átrakott objektív látszólagos fókuszváltozását közvetlenül akarjuk kiszámolni, akkor a két fókusztényező hányadosával ( kb. 1,19-el ) kell ( a kiinduló érték függvényében ) szorozni vagy osztani.

A Pentax Q-objektívek látszólagos fókusztartományai tehát az alábbi módokon definiálhatók:

megnevezés és specifikáció

( Q, Q10 vázakon )

1/1,7”-os szenzoron

( Q7, Q-S1 vázakon ) a fókusz

kisfilmes ekvivalens fókusz

Pentax 01 Standard Prime 8,5mm

40 mm

47 mm

Pentax 02 Standard Zoom 5-15mm

23 - 70 mm

28 - 84 mm

Pentax 03 Fish-Eye 3mm

14 mm

17 mm

Pentax 04 Toy Lens Wide 6mm

28 mm

34 mm

Pentax 05 Toy Lens Telephoto 18mm

84 mm

100 mm

Pentax 06 Telephoto 15-45mm

70 - 210 mm

84 - 252 mm

Pentax 07 Mount Shield Lens 11,5mm

54 mm

64 mm

Pentax 08 Wide Zoom 3,8-5,9mm

18 - 27 mm

21 - 33 mm

 

Összegzésképpen megállapítható, hogy a szenzorméretek nem valamilyen természeti törvény alapján vagy digitális fotótechnikai optimalizáció eredményeként jönnek létre, és nem kőbe vésett értékek. A technológiai lehetőségek változása, egyes sikeres termékek hatása, piaci erőfölény érvényesülése, hagyományok és kompatibilitási lehetőségek egyaránt folyamatosan alakítják őket, és nem valószínű, hogy valaha is lesz egy végleges vagy legjobb ( legfeljebb egy adott alkalmazási területre leginkább elterjedt ) formátum. Bár az érzékelők lehetőség szerinti méretnövelése jól megfigyelhető tendencia, és méretváltozatosságuk is csökkenhet, fel kell készülni néhány formátum tartósan párhuzamos együttélésére, ami szükségessé teszi valamilyen mutatónak az alkalmazását az objektívekkel való együttműködésük összehasonlíthatóságának lehetővé tételére.

Az objektívek vetített képéből az érzékelő az átmérőjének megfelelő részt fogja fel. Ha minden egyéb feltételt ( objektívet, tárgy- és képtávolságot ) változatlanul hagyva különböző méretű szenzorokat alkalmazunk, ugyanarról a tárgyról különböző képkivágásokat kapunk. Egyre kisebb szenzort használva a vetített képből egyre kisebb részt tudunk felfogni, vagyis látszólag szűkebbé válik az objektív látószöge, tehát növekszik a látszólagos gyújtótávolsága ( a szenzort növelve pedig ellentétes folyamatként látszólag nő a látószög és csökken a gyújtótávolság ).

Kompakt kamerák esetén mindig az ekvivalens ( 35 mm full frame-nek megfelelő ) gyújtótávolságot specifikálják, hiszen hagyományosan ezeket tudjuk jól értékelni, és egybeépített kamerákról lévén szó, nincsen sem objektív- sem szenzorváltoztatási lehetőség. Cserélhető objektíves kamerák ( ILC ) esetén viszont egy objektív eltérő szenzorméretű kamerákhoz csatlakoztatva különböző képkivágást eredményez, azaz különböző látószögű / gyújtótávolságú objektívként viselkedik. Ezért a gyártók vagy megadják mind a valóságos, mind az ekvivalens gyújtótávolságot, vagy ha csak az egyiket, akkor a konkrét szenzorméret ismeretében a fókusztényező segítségével magunknak átszámíthatjuk a keresett másik értéket.

A 35 mm-es kisfilm képkockáját általános viszonyítási alapként használva az ettől kisebb vagy nagyobb méretű szenzorok fókusztényezőinek ( a referencia átló és a konkrét szenzorátló hányadosának ) szokásosan alkalmazott értékei:

szenzor formátuma

szenzor mérete (mm)

fókusztényező

„full 645”

kb. 53,5x40

0,65

„crop 645”

kb. 44 x 33

0,79

„Leica Pro”

45 x 30

0,80

full frame

36 x 24

1

APS-C általában

kb. 24 x 16

1,5

APS-C Canon

kb. 22,5 x 15

1,6

mikro 4/3

kb. 17,3 x 13

2,0

1”

kb. 13,2 x 8,8

2,7

1/1,7”

kb. 7,44 x 5,58

4,7

1/2,3”

kb. 6,17 x 4,55

5,6

Szenzorméret és fókusztényező /2

A 35 mm-es kisfilm ( vagy 36 x 24 mm-es, vagy Kodak 135 kódú kazettás film ) az 1960-as évektől vált az amatőrök, majd az 1970-es évektől a fotóriporterek és egyéb félprofi alkalmazások legnépszerűbb formátumává. Korábbi elterjedtsége, mai ismertsége és a fennmaradt filmes objektívállomány alapján e még jelenleg is forgalmazott típus képkocka méretét tekintik a digitális korszakban is a legáltalánosabb viszonyítási alapnak, melynek névleges mérete 36 x 24 mm, névleges átmérője 43,27 mm.

a) A teljes képkockás szenzorok döntő többségét két nagy gyártó ( Canon, Sony ), kis hányadát Nikon és Leica partnerei szállítják a maroknyi kameragyártónak. A gyári adatokból látszik, hogy a 36 x 24 mm sem szigorúan specifikált, hanem irányadó méret, melyet viszont a fókusztényező számításokhoz jól felhasználhatunk, mivel a legnagyobb mért eltérés ( 35,6 x 23,8 átmérője = 42,82 mm ) sem haladja meg ( a névleges 43,27 mm-hez képesti ) 1%-ot:

36 x 24 mm:       Leica SL, Q, Canon-ból a 6D II kivételével mindegyik

36 x 23,9 mm:    Nikon Df

35,9 x 24 mm:    Nikon D810, D750, D610, Ricoh Pentax K-1, Sony A7R II, RX1 R II, SLT-A99 II, Canon EOS 6D II

35,9 x 23,9 mm: Nikon D5, D850

35,8 x 23,9 mm: Sony RX1 R, A7 II, Leica M Typ 262, M Monochrom Typ 246, Leica M10

35,6 x 23,8 mm: Sony A7S II, A9

b) Általában a teljes képkockásnál kisebb ( „crop” ) formátumokat viszonyítják a kisfilmeshez ( mivel a nagyobb objektíveket csatlakoztatják alkalmanként kisebb szenzorokhoz ), de elvileg a középformátum fókusztényezői is kifejezhetőek a kisfilmes viszonyítási alapon:

szenzor

formátuma

szenzor mérete

( mm )

szenzor átmérője

( mm )

fókusz-tényező

„full 645”

kb. 53,5x40

67,00

0,65

„crop 645”

44 x 33

55,00

0,79

„Leica Pro”

45 x 30

54,08

0,80

35 mm full frame

36 x 24

43,27

1

Az így kifejezett fókusztényezők azt mutatják meg, hogy a szenzor növelése hogyan változtatja meg egy objektív látszólagos fókusztartományát a nagylátószög irányába.

c) 1996-ban a piacvezető kameragyártók által együttesen, iparági filmes szabványként létrehozott „APS” filmkazetta „C” mérete ( C=classic ) a digitális korszakban fontos szerepet tölt be. Bár a 24 x 16 mm képkockás vázat és filmet már nem gyártják, az APS-C szenzoros cserélhető objektíves ( ILC ) gépek adják az amatőr/félprofi gépkategóriákban az eladások többségét, és gyakran raknak ilyen vázakra full frame-es objektíveket.

Az APS-C szenzorgyártók köre a teljes képkockáshoz képest csak a ( szimbolikus piaci részesedésű ) Sigma Foveon érzékelőjével bővül, azonban a méretek nagyobb változatossága alakult ki. Sigma először egy 20,7 x 13,8 mm-es szenzort használt – de már áttért a többség által alkalmazott kb. 24 x 16-os méretre, Canon viszont megmaradt az általa bevezetett kb. 22,5 x 15 mm-es méretnél. Így az APS-C kategóriához két fókusztényező tartozik.

A gyári adatok alapján a többség által használt szenzorok:

23,6 x 15,8 mm: Fujifilm X100, X100S, X100T ( az X100F már nem )

23,6 x 15,7 mm: Leica X-U Type 113, T Typ 701, TL, TL2

23,6 x 15,6 mm: Fujifilm gyártásban lévő modelljei az X100 sorozat fenti tagja kivételével

23,5 x 15,7 mm: Nikon D500, Nikon D7500

23,5 x 15,6 mm: Ricoh Pentax, Sigma, Sony és Nikon ( a fenti kettő kivételével ) gyártásban lévő, külön fel nem sorolt modelljei

A legkisebb ( 23,5 x 15,6 ) átmérője 28,21 mm, a legnagyobb ( 23,6 x 15,8 ) átmérője 28,40 mm, eltérésük a névleges 28,84 mm-től ( lefelé ) 1,5% - 2,3%. Mint az már a korábbiakban látható volt, ezt az eltérést nem szokás hangsúlyozni, tehát - Canon kivételével - a névleges 28,84 átmérővel és ( 43,27/28,84=1,5 ) 1,5 fókusztényezővel számolnak.

Canon szenzorai:

22,5 x 15 mm: Canon 80D

22,4 x 15 mm: Canon 7D II

22,3 x 14,9 mm: Canon 77D, 800D, 200D, 1300D, M5, M6, M100

A legtöbb modellnél alkalmazott 22,3 x 14,9 mm-es méretnél 26,82 mm-es átmérő és 1,61-es fókusztényező adódik. Mivel ez 7 % eltérés a többi gyártó fókusztényezőjétől, ezért Canon esetében külön értékkel, kereken 1,6-al számolnak.

A Canon EF, Nikon FX, Sony FE és A, továbbá Leica SL objektív-sorozatokat a teljes képkockához tervezték, de adapter nélkül csatlakoztathatók a Canon EF-S, Nikon DX, Sony E és A, továbbá Leica TL-bajonetes APS-C vázaikhoz is. Ekkor az APS-C rendszerük nemcsak nagyobb és súlyosabb lesz, hanem megváltozik az objektívek látszólagos fókusztartománya is, pl.:

megnevezés és specifikáció

APS-C vázon a fókusztartomány

Canon EF 24-105mm F4L IS II USM

38 – 168 mm

Canon EF 50mm f/1.8 STM

80 mm

Nikon AF-S Nikkor 35mm f/1.8G

52 mm

Nikon AF-S Nikkor 18-35mm f/3.5-4.5G ED

27 – 52 mm

Sony FE 50mm F1.8

75 mm

Sony FE 24-240mm F3.5-6.3 OSS

36 - 360 mm

Leica Summilux 50mm F1.4 ASPH 75 mm
Leica Vario-Elmarit 24-90mm F2.8-4 ASPH 36 - 135 mm

d) A filmes hagyományokhoz kapcsolható legkisebb szenzorméret a mikro 4/3. A 2003-ban bejelentett 4/3-os DSLR-ek, majd az ezeket követő mikro 4/3-os MILC-ek érzékelője bonyolult módon és közelítően adja ki akár a nevét hordozó 4/3”-t ( lásd a "Mikro 4/3 formátum/1" fejezetet ), akár a Kodak 110 film képkocka méretét. A szenzor tipikus fizikai mérete 18 x 13,5 mm, tényleges képalkotó felülete 17,3 x 13 mm ( a Kodak filmé 17 x 13 mm volt ). A méretszórást a kameragyártók nem dokumentálják, egyöntetűen 17,3 x 13 mm-ként specifikálják az alkalmazott érzékelőket. A számított átmérő 21,64 mm, így a fókusztényezőre ( 43,27/21,64=2,0 ) 2 adódik.

A mikro 4/3 szenzor területénél a Canon APS-C 50%-al, a többi APS-C 70%-al nagyobb ugyan, de nincsen átfedés a kameragyártók között ( Olympus, Panasonic, JK Imaging és YI Technology csak mikro 4/3-os ILC-kben érdekelt, Canon, Nikon, Ricoh-Pentax, Fujifilm, Leica, Sigma és Sony viszont nem gyárt mikro 4/3-osakat ). Olympus, Panasonic és YI természetesen a saját vázzal/szenzorral produkált fókuszértékeket adják meg, amelyeket viszont a megszokott kisfilmes ( digitális full frame ) ekvivalens értékekkel ( normál, tele, nagylátószögű ) tudjuk helyesen kategorizálni. Az ekvivalens értékeket a fókusztényező segítségével kapjuk meg, pl:

megnevezés és specifikáció

kisfilmes ekvivalens fókusz

Olympus M.Zuiko Digital ED 12-100mm F4.0 IS Pro

24-200 mm

Panasonic Lumix G Vario 35-100mm F4.0-5.6 ASPH Mega OIS

70-200 mm

Szenzorméret és fókusztényező /1

A filmes középformátumban kvázi iparági szabvánnyá vált a 6 cm széles, a Kodak jelölési rendszerében ( melyet a fotós szakirodalom is átvett ) 120-as film. A még ma is gyártásban lévő, 6 x 9-esnek is nevezett ( 220 jelzéssel dupla hosszúságú ) tekercsfilmmel az egyes kameragyártók vázaiban különböző képméretű ( 6 x 4,5cm, 6 x 6cm, 6 x 7cm, 6 x 9cm ) felvételek készíthetők.

Megjegyzés:

- a film tényleges szélessége 2,4”, azaz 60,96 mm, csak az egyszerűség kedvéért mondják 6 cm-es vagy 6x9-es filmnek

- a névleges képkocka méretek 56 x 42mm (6x4,5), 56 x 56mm (6x6), 56 x 70mm (6x7) és 56 x 84mm (6x9)

- az egyes kamera konstrukciókban a névleges képmérettől kissé eltérő tényleges méret adódhat, pl. Mamiya 645 és Pentax 645-öknél 56 x 41,5mm, Pentax 67-eknél 55 x 70mm.

A filmesről a digitális technikára való átállás során csak két szenzorgyártó jutott el a 6 x 4,5-ösnek nevezett ( névlegesen 56 x 42 mm-es ) érzékelőkig, melyet az alábbi, jelenleg forgalomban lévő vázakba, ill. hátfalakba építenek be:

„full 645”

szenzorok

kamera gyártó,

típus

aktív szenzor

méret ( mm )

aktív pixelek

száma ( db )

felbontás

( MP )

Sony

100 MP CMOS

Phase One IQ3/IQ1-100

IQ3 Achromatic, Trichromatic

53,7 x 40,4

11608 x 8708

101,08

Hasselblad H6D-100c

53,4 x 40,0

11600 x 8700

100,92

Teledyne Dalsa

80 MP CCD

Phase One IQ3-80

53,7 x 40,4

10328 x 7760

80,15

Leaf Credo 80, 80WS

53,7 x 40,3

10320 x 7752

80,00

Teledyne Dalsa

60 MP CCD

Leaf Credo 60

53,9 x 40,4

8984 x 6732

60,48

A tényleges gyári adatokból is látszik tehát, hogy a formátum egy irányadó névleges érték gyakorlatban megvalósított és elfogadott toleranciájú verzióját jelenti. Kiindulási alapnak pedig a névleges filmes ( 56 x 42 mm-es ) képkockát tekintik, a digitális középformátum paramétereit ezzel vetik össze.

Mivel egy objektív a képkocka ( film vagy szenzor ) átlójának mértékéig képezheti le a tárgy képét, ezért a fókusztényezők szempontjából a ( Pythagorasz-tétellel kiszámolható ) átlók alapvető szerepet játszanak, viszonyítási alap pedig a filmes 645-ös képkocka névleges átlója, azaz a 70 mm.

A jelenlegi „full 645” digitális kamera választékban a legkisebb ( 53,4 x 40,0 mm ) szenzor átmérője 66,72 mm, a legnagyobbé ( 53,9 x 40,4 mm ) 67,36 mm, a méreteltérések max. 1%-ot tesznek ki, így egy kerekített középérték ( 67 mm ) jól használható a leírásukra.

A filmes 645-ös képkocka névleges átmérőjét ( 70 mm ) a digitális „full 645” szenzorátló átlagértékével ( 67 mm ) összevetve 4,5% al, a valóságoshoz ( 69,70 mm-hez ) képest pedig ( 69,7/67=1,04 ) 4%-al kisebb értéket kapunk – vagyis látszólag ennyivel nő meg egy filmes 645-ös vázról digitális 645-re átrakott objektív fókusztávolsága. Ezt a kis eltérést általában nem hangsúlyozzák, és mind a digitális 645, mind a filmes 645 formátum fókusztényezőjét egyaránt 1-nek tekintik.

A filmes technikában nem használt, a digitális kameráknál bevezetett új - a 645 és 35 mm ( kisfilmes ) formátum közötti - szenzorméretekkel rendelkező vázak, ill. hátfalak:

szenzorok

kamera gyártó,

típus

aktív szenzor

méret ( mm )

aktív pixelek

száma ( db )

felbontás

( MP )

Sony

50 MP CMOS

Phase One IQ3/IQ1-50

44 x 33

8280 x 6208

51,40

Leaf Credo 50

44 x 33

8280 x 6208

51,40

Hasselblad H6D-50c, X1D

43,8 x 32,9

8272 x 6200

51,29

Ricoh Pentax 645Z

43,8 x 32,8

8256 x 6192

51,12

Fujifilm GFX 50S 43,8 x 32,8 8256 x 6192 51,12

Teledyne Dalsa

40 MP CCD

Leaf Credo 40

43,9 x 32,9

7320 x 5484

40,14

TowerJazz

37,5 MP CMOS

Leica S Typ 007

45 x 30

7500 x 5000

37,50

Sinar Sinarback S 30|45S

45 x 30

7500 x 5000

37,50

„Kodak”*

37,5 MP CCD

Leica S-E Typ 006

45 x 30

7500 x 5000

37,50

* a szenzort Kodak, majd Truesense, végül On Semiconductor gyártotta - gyártja

A fenti méretek két csoportba sorolhatók:

a) Sony 50 MP CMOS és Teledyne Dalsa 40 MP CCD csoport legkisebb ( 43,8 x 32,8 mm ) átmérője 54,72 mm, a legnagyobbé ( 44 x 33 mm ) pedig 55,0 mm. Az eltérés 0,5%, tehát az 55 mm-es kerek érték jól használható a jellemzésükre. Ezt a „kis 645-ös” vagy „44 x 33” formátumot általában „crop 645”-nek nevezik.

b) Leica az általa 90 évvel korábban bevezetett kisfilmes méretet nagyította fel, megtartva a 3:2 képarányt. A Leica Pro-nak nevezett formátum átmérője 54,08 mm ( tehát nagyon közel van a „crop 645”-éhez ).

A „filmes 645”-ös képkocka névleges átlójának viszonya a „digitális crop 645” átmérőjéhez 70/55=1,27, azaz látszólag 1,27-szeresére nő egy adott objektív fókusztávolsága, ha a középformátumú vázon egy 6 x 4,5-ösként használt filmes magazin helyére „crop 645”-ös hátfal kerül. Tehát ha például a Hasselblad H6X vagy Phase One XF vázon a filmes tárat valamelyik Phase One / Leaf „crop 645” hátfalra cseréljük, az objektív látszólagos fókusztartománya a tele irányában 27%-al eltolódik.

Ha a fenti vázakon egy „digitális full 645” hátfalat „digitális crop 645”-re cserélünk, a szenzorátmérők viszonyának megfelelően ( 67/55=1,22 ) az objektív látszólagos fókusz-tartománya 22%-al tolódik el.

Ha a Leica S Typ 007-hez ( adapterrel ) Hasselblad H, Mamiya 645 vagy Contax 645 objektívet csatlakoztatunk, fókusztartományukat ( 70/54,08=1,29 ) 29%-al változtatják meg.

Ha a filmes Pentax 645N vázhoz készült objektíveket a Ricoh Pentax 645Z digitális vázra rakjuk, a látszólagos fókusztávolságuk 27%-al a tele irányába tolódik el.

Megjegyzés: aki hivatásszerűen filmes középformátummal fotózik, annak a filmes 645-ös méret is már amatőr kategóriának számít. A 645-nél kisebb ( „crop 645/Leica Pro” ) szenzoros digitális kamerák megítélése pedig számos profinál meglehetősen ambivalens:

- egyes vélemények szerint csak azért sorolják a középformátumba őket, mert a 35 mm-esnél nagyobbak, nem pedig a valós műszaki tudásuk miatt

- mások szerint a technikai fejlődés lehetővé teszi a méretcsökkentést, és a "digitális full 645” képes ( lesz ) a filmes 6 x 7, a „digitális crop 645” pedig a filmes 6 x 4,5 színvonal elérésére.

Helyzetértékelés

A filmes fényképezés 100 éves fejlődése során rengeteg innovációval és a zsákutcákon történő folyamatos túllépéssel elérte a technológia adta maximumot. A digitális technikával szembeni jogos elvárás, hogy a filmes csúcstechnológiát reprodukálja, illetve a saját adottságai alapján minél jobban haladja meg annak eredményeit. Ez akkor teljesedik ki, ha már nem lesz szükség a filmeseknél is túlhaladottnak számító digitális konstrukciókra, a MILC-ek egyértelműen megtalálják optimális alkalmazási területüket, és az újonnan létrejött, „közbenső” szenzorméretekről kiderül, hogy melyeknek van hosszabb távon létjogosultságuk, és melyek voltak ideiglenes, kényszer szülte megoldások.

Azt, hogy konkréten hol tart ma a digitális fotózás, sok, részben szubjektív, részben valamilyen ismérv(ek)et kiragadó szempont alapján lehet csak meghatározni. Ilyenek lehetnek például egyes felhasználói csoportok preferenciái, melyre a kiemelkedő profikról és a hétköznapi felhasználókról készült három statisztika szolgálhat példaként.

World Press Photo 1955 óta évente megrendezett, gyártóktól független, világszerte ismert és elismert verseny, melynek témakörei a fotózás szinte minden területét felölelik, és mind egyedi képeket, mind képsorozatokat értékelnek az alábbi kategóriákban:

General News  ( általános hírek )

Spot News  ( rendkívüli hírek )

Contemporary Issues  ( korunk kérdései )

Daily Life  ( mindennapi életünk )

Portraits  ( portrék )

Nature  ( természet )

Sports  ( sport )

Long-Term Projects  ( hosszútávú projektek )

Természetesen a képeket, és nem az elkészítésükhöz felhasznált kamerákat értékelik, de az, hogy tehetséges és képzett, általában profi fotósok milyen gépeket választanak munkaeszközül, melyek alkalmasak a legmagasabb szintű minőségi követelményeknek megfelelő képek elkészítésére, tükrözi a kamerák szakszerű minősítését is.

Az évente kiosztott 45-50 díjhoz nem teljes az utóbbi három évben a díjazottak által alkalmazott kamerák statisztikája, de azért iránymutatásként felhasználható:

 

 

 

2014

 

( 43 kamera )

filmes

Mamiya 7

 

 

 

 

 

DSLR MF

Leica S

 

 

 

 

 

DSLR FF

Nikon D3, D3X, D4 (2)

Nikon D700 (4), D800 (2), D800E

 

Canon EOS 1D X (8x)

Canon EOS 5D M2 (7), 5D M3 (7)

 

DSLR   APS-H

Canon EOS 1D M4 (2)

 

 

 

 

 

DSLR   APS-C

Nikon D80

Canon EOS 1100D

 

 

 

 

RF FF

Leica M9, Leica M

 

 

 

 

 

MILC FF

-

 

 

 

 

 

MILC    APS-C

Sony NEX-5N

 

 

 

 

 

MILC  mikro 4/3

-

 

 

 

 

 

kompakt FF

Sony RX1

 

 

 

 

 

mobil- telefon

-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015

 

( 38 kamera )

filmes

Mamiya 7

Hasselblad 500C/M

 

 

 

 

DSLR MF

Phase One P45+

 

 

 

 

 

DSLR FF

Nikon D3, D3S, D3X, D4S

Nikon D700, D800

Nikon D600

Canon EOS 1D X (6x)

Canon EOS 5D M2 (4), 5D M3 (11)

Canon EOS 1Ds M2

DSLR   APS-H

-

 

 

 

 

 

DSLR   APS-C

Canon EOS 50D

 

 

 

 

 

RF FF

Leica M9

 

 

 

 

 

MILC FF

-

 

 

 

 

 

MILC   APS-C

-

 

 

 

 

 

MILC  mikro 4/3

Olympus    E-M1, E-M5

 

 

 

 

 

kompakt APS-C

Ricoh GR

 

 

 

 

 

mobil-telefon

Apple iPhone

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016

 

( 43 kamera )

filmes

-

 

 

 

 

DSLR

MF

Ricoh Pentax 645Z

 

 

 

 

 

DSLR FF

Nikon D3S, D4 (2), D4S, Df

Nikon D700 (2), D810 (4), D750

Canon EOS 1D X (6), 1D C

Canon EOS 5D M2 (4), 5D M3 (15)

Canon EOS 6D (2)

DSLR   APS-H

-

 

 

 

 

 

DSLR   APS-C

-

 

 

 

 

 

RF FF

-

 

 

 

 

 

MILC FF

-

 

 

 

 

 

MILC    APS-C

Fujifilm     X-Pro1

 

 

 

 

 

MILC  mikro 4/3

-

 

 

 

 

 

kompakt   1 col

Sony RX100

 

 

 

 

 

mobil-telefon

-

 

 

 

 

 

Összesítve:

- DSLR összesen ( APS, FF és MF ): 82% - 95%

- ebből full frame DSLR-ek: 76% - 93%

- filmesek: 0% - 5,5% ( mind középformátumú )

- MILC: 2,5% - 5,5%

- digitális távmérős: 0% - 4,5%  ( Leica full frame )

- kompakt: 2,5% ( mind valódi nagyszenzoros )

Fentiekből látható, hogy a profik döntően full frame-es DSLR-t, speciális esetekben digitális vagy filmes középformátumot használnak. A „szokásos” kompaktokkal nem lehet labdába rúgni ( csak 1” - FF fordult alkalmanként elő ), és a tükörnélküliek a felső kategóriákban egyelőre nem terjedtek el.

A hétköznapi felhasználók preferenciáit mutatja a Flickr 2015-ös statisztikája:

- telefon:    39%

- DSLR:     31%

- kompakt: 25%

- MILC:       3%

- video/kalandkamerák: 2%

2016-ban a megoszlásuk:

telefon:    48%

DSLR:      25%

kompakt: 21%

MILC:       4%

video/kalandkamerák: 2%

A 2017-es statisztikájuk:

telefon:    50%

DSLR:      33%

kompakt: 12%

MILC:       4%

video/kalandkamerák: 1%

A telefonok magas - és egyre növekvő – részaránya, ill. a kompaktok csökkenő alkalmazása várható volt, a haladó amatőrök továbbra is főleg DSLR-t használnak, a tükörnélküliek aránya viszont még mindig meglepően alacsony.

Más megközelítésből vizsgálódott a Depositphotos - 2017 elején 44 millió stock fotó analízisét elvégezve rangsorolta a leggyakrabban alkalmazott kameratípusokat. A lista első 15 helyére csak DSLR-ek kerültek ( kb. fele-fele arányban FF és APS-C szenzormérettel ) az alábbiak szerint:  Canon EOS 5D II, Canon EOS 5D III, Canon EOS 6D,  Nikon D800, Nikon D7000, Nikon D700, Canon EOS 7D, Canon EOS 5D, Nikon D90, Canon EOS 60D,  Canon EOS 550D, Canon EOS 40D, Nikon D300, Canon EOS 50D, Canon EOS 600D.

A kurrens kamerák összefoglalása

1. Tükörreflexesek ( DSLR-ek )

APS-C

FF ( teljes képkockás )

középformátum crop 645/Leica Pro

középformátum 645

Canon 7D II, 80D, 77D, 800D, 200D, 2000D, 4000D

Canon 1D X II, 5DS / 5DS R, 5D IV, 6D II

Hasselblad H6D-50c

H5D-50c / 200c MS

Hasselblad H6D-100c, H6D-400c

Nikon D500, D7500, D5600, D3400

Nikon D5 CF/XQD, D850, D750, D610, Df

Ricoh Pentax 645Z

 

Sony SLT-A77 II,  SLT-A68

Sony SLT-A99 II

Leica S-E Typ 006,

S Typ 007

 

Ricoh Pentax KP,      K-70, K-S2

Ricoh Pentax K-1 Mark II

 

 

Sigma SD1 Merrill

 

 

 

 

2. Távmérősek

FF: Leica M Typ 240, M-P Typ 240, M Monochrom Typ 246, M Typ 262, M-D Typ 262, M10

 

3. Tükörnélküli cserélhető objektívesek ( MILC )

1/1,7”

1”-os

mikro 4/3 ( MFT )

Ricoh Pentax Q-S1

Nikon V3, J5, AW1

Olympus PEN E-PL9, PEN-F, OM D E-M1 II, E-M5 II, E-M10 III

 

 

Panasonic GH5, GH5s, G9, G80, GX9, GX80, GX800

 

 

YI M1


APS-C

FF

MF crop 645

Sony A5100, A6000, A6300, A6500

Sony A9, A7R III, A7 III, A7S II

Hasselblad X1D-50c

Leica TL2, CL

Leica SL Typ 601

Fujifilm GFX 50S

Canon M5, M6, M50, M100

 

 

Fujifilm X-H1, X-Pro2, X-T2, X-T20, X-E3, X-T100, X-A5, X-A10

 

 

 

4. Fix objektíves kompaktok

APS-C

FF

Leica X-E, X Typ 113, X-U Typ 113

Leica Q Typ 116

Fujifilm X100F, X70

Sony RX1 R, RX1 R II

Ricoh GR II

Sigma dpx Quattro, DPx Merrill

 

5. Bridge kamerák

1/2,3"

1”-osak

Canon SX60 HS, SX540 HS, SX430 IS

Canon G3 X

Nikon P900, B500, B700

Leica V-Lux Typ 114

Panasonic FZ82, FZ200, FZ300

Panasonic FZ2000

Sony HX350, HX400V, H300, H400

Sony RX10 II, RX10 IV

Fujifilm S9800, S9900W

 

6. Zoom-objektíves kompaktok

utazó- (szuper-) zoom-osak

Nikon A900, Canon SX730, SX620, Sony HX90V, HX80, WX500, Panasonic TZ-90

kalandállóak

Nikon W100, W300, Olympus TG-5, TG-870, Fujifilm XP130, Panasonic FT-7, Ricoh WG-50, WG-M2

„nagyszenzorosak” 1/1,7” – 2/3”

1”-osak

mikro 4/3”-osak

APS-C

Casio Exilim TR80 ZR5100

Sony RX100 V

Leica D-Lux Typ 109

Leica X Vario

 

Canon G5 X, G7 X II, G9 X II

 

Canon G1 X Mark III

 

Panasonic TZ200, LX15

Panasonic LX100

 

7. Digitális hátfalak

középformátum crop 645/Leica Pro

középformátum 645

Phase One IQ1-50, IQ3-50

Phase One IQ1-100, IQ3-80, IQ3-100

IQ3-100 Achromatic, Trichromatic

Hasselblad H5D-50c MS, H5D-200c MS

Hasselblad H6D-100c

Leaf Credo 40, 50, 50WS

Leaf Credo 60, 80, 80WS

Sinar S 30/45

 

 

8. Lencse-kamerák

1/2,3"

1”

mikro 4/3”

APS-C

( JK ) Kodak: Pixpro SL5, SL10, SL25 Hasselblad: True Zoom

DxO Labs: DxO One

Olympus: Air A01

Sony: QX1, QX10, QX30, QX100

 

Ez az összeállítás mintegy 150 modellt tartalmaz, de a szűrésük néhány ésszerű szempont figyelembevételével hatékonyan elvégezhető.

"Kisszenzoros" kompaktok /2

2.  Utazó zoomos ( szuperzoomos ) kompaktok

Panasonic:

TZ-sorozat: a 2006-ben kiadott TZ-1 új kategóriát alkotott ( 5MP CCD, 10x zoom ), folytatása a TZ-2 és TZ-3 ( ugyancsak 2007 ), TZ-4 és TZ-5 ( 2008 ), TZ-7 ( 2009 ), TZ-8 és TZ-10 ( 2010 ), TZ-18, TZ-20 és TZ-22 ( 2011 ), TZ-25 és TZ-30 ( 2012 ), TZ-35 és TZ-40 ( 2013 ), TZ-55 és TZ-60 ( 2014 ), TZ-57 és TZ-70 ( 2015 ). 2016-tól az évente megjelenő párok egyik tagja ( TZ-100 néven ) felkerült az 1”-osok kategóriájába, a másik továbbra is a kisszenzorosoknál folytatódik: TZ-80 ( 2016 ), TZ-90 ( 2017 )

SZ-sorozat: SZ1, SZ5, SZ7 (2012), SZ3 (2013), SZ8 (2014), SZ10 (2015)      - kifutott

Nem összetévesztendők az Olympus SZ- ( SZ = superzoom ) sorozattal!

Olympus:

SZ-1x sorozat:SZ-10 és SZ-11 ( 2011 ), SZ-12 ( 2012 ), SZ-15 és SZ-16iHS ( 2013 ) - kifutott

SH-xx sorozat: SH-50 és SH60iHS ( 2013 )               - kifutott

Stylus SH sorozat: SH-1 ( 2014 ), SH-2 ( 2015 ) és SH-3 ( 2016 )    - kifutott

Nikon:

S9xxx sorozat: S9100 (2011), S9300 (2012), S9500 (2013), S9700 (2014), S9900 (2015)                         - kifutott

Nem összekeverendő a Fujifilm hasonló típusszámú modelljeivel!

Axxx-sorozat: jelenleg A900 ( 2016 )

Canon:

SX2xx sorozat: SX200 IS ( 2009 ), SX210 IS ( 2010 ), SX220 HS és SX230 HS ( 2011 ), SX240 HS és SX260 HS ( 2012 ), SX270 és SX280 HS ( 2013 )    - kifutott

SX6xx sorozat: SX600 HS ( 2014 ), SX610HS ( 2015 ), SX620HS ( 2016 )

SX7xx sorozat: SX700HS (2014), SX710HS (2015), SX720HS (2016), SX730HS (2017)

Sony:

WX1xx sorozat: WX150 ( 2012 )                             - kifutott

WX2xx sorozat: WX220 ( 2014 )                             - kifutott

WX3xx sorozat: WX300 ( 2013 ), WX350 ( 2014 )    - kifutott

WX5xx sorozat: jelenleg WX500 ( 2015 )

HXxxV sorozat: HX10V, HX20V és HX30V ( 2012 ), HX50V ( 2013 ), HX60V ( 2014 ), jelenleg HX90V** ( 2015 ) = WX500 + kereső és GPS, továbbá HX80** ( 2016 ) = HX90V kisebb házban, GPS nélkül, és kisebb érzékenységgel.

A kurrens modellek összefoglalása:

 

Nikon A900

Canon*

SX730 HS

Sony** HX90V

Panasonic

TZ-90

érzékelő

20MP BSI-CMOS

20 MP BSI-CMOS

18 MP BSI-CMOS

20 MP BSI-CMOS

képarány

4:3

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

objektív

24-840

24-960

24-720

24-720

fényerő

f/3,4 - 6,9

f/3,3-6,9

f/3,5-6,4

f/3,3-6,4

érzékenység

80-3200

80-1600

80-12800

80-3200 (kiter.6400)

RAW

nincsen

nincsen

nincsen

van

kijelző

3” felhajt. 0,92MP

3” felhajt. 0,92MP

3” felhajt. 0,92MP

3” felhajt. 1,04MP érintésérz.

kereső

nincsen

nincsen

0,64 MP

1,17MP, 0,46x

sorozatfelv.

7 kép/mp

6 kép/mp

10 kép/mp

10 kép/mp

záridő ( mp )

8-1/4000

15-1/3200

30-1/2000

4-1/2000 (m)

4-1/16000 (e)

video

UHD/30p MPEG-4, H.264

FHD/60p MPEG-4, H.264

FHD/60p AVCHD,   XAVC S

UHD/30p MPEG-4, AVCHD

Wi-Fi, Bluetooth

Bluetooth

802.11b/g/n + NFC + Bluetooth

802.11b/g/n + NFC

802.11b/g/n

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

beépített vaku

6 m

4 m

5,4 m

5,6 m

tartozék-papucs

nincsen

nincsen

nincsen

nincsen

tároló

SDXC

SDXC

SDXC, Memory Stick Duo

SDXC

időjárásálló váz

nem

nem

nem

nem

tömeg

290 g

300 g

245 g

320 g

akku

300 kép

250 kép

360 kép

380 kép

ár ( Ft )

100.000 - 130.000

105.000 - 124.000

120.000 - 150.000

115.000 - 160.000

*SX620HS: SX730HS kisebb zoomos ( 25-625 mm ) és eggyel régebbi verziója ( fix LCD, 2,5 kép/mp, nincsen Bluetooth ). Ára 60.000 – 84.000 Ft.

**WX500: HX90V kereső és GPS nélküli ikertestvére, ára: 90.000 – 120.000 Ft. A HX80 = HX90V kisebb házban, GPS nélkül, kisebb érzékenységgel, ára: 95.000–140.000 Ft.

A - bridge-ekhez hasonlóan - a pixel-, és zoom-verseny itt is remélhetőleg befejeződik, és terjednek a keresők, a RAW, a Bluetooth és erősebbek lesznek az akkuk.

3. Strapabíró ( kaland- víz- ütés- porálló ) kompaktok

Ricoh:

Pentax 1991-ben készített először vízálló zoom-os kompakt filmes kamerát ( Zoom 90WR ), melyet 2003-tól az Optio xxWR ( WR = water resistant ) digitális sorozat követett. A védőberendezés nélküli vízalatti fotózást a 2006-tól induló Optio Wxx szériával ( W = waterproof ) valósították meg. Végül a teljeskörű strapabíróságot a 2011-től máig forgalmazott ( és a tulajdonosváltás miatt menet közben nevet is váltó ) WG (WG = wild gear) modelljeikkel biztosítják:

WG-x:

kifutott sorozat

Pentax Optio WG-1/WG-1 GPS ( 2011, 14MP CCD ), Pentax Optio WG-2/WG-2 GPS ( 2012 ), Pentax WG-3/WG-3 GPS ( 2013, itt elmaradt az Optio név ), WG-4/WG-4 GPS ( 2014, innentől elmarad a Pentax név is ), WG-5 GPS ( 2015, 16MP BSI-CMOS )

WG-xx:

Pentax WG-10 ( 2013, 14MP CCD ), WG-20 ( 2014, innentől elmarad a Pentax név ), WG-30/WG-30W ( 2014, „W” a WiFi-t jelenti ), WG-50 ( 2017, 16MP BSI-CMOS )

WG-Mx:

WG-M1 ( 2014, 14MP CMOS ), WG-M2 ( 2016, 8MP CMOS )„váz nélküli kamera”

Olympus:

Tough TG-x:

TG-1 iHS ( 2012, 12MP BSI-CMOS ), TG-2 iHS ( 2013 ), TG-3  (2014 ), TG-4 ( 2015 ), TG-5 ( 2017, 12MP BSI-CMOS )

Stylus Tough TG-8xx:

TG-810 ( 2011, 14MP CCD ), TG-820 iHS ( 2012 ), TG-830 iHS (2013 ), TG-840 nincsen, TG-850 iHS ( 2014 ), TG-860 ( 2015 ), TG-870 ( 2016, 16MP BSI-CMOS )

( A TG-8xx-el együtt 2011-ben indult, „belépő szintű” TG-6xx és TG-3xx sorozatok már korábban kifutottak. )

Fujifilm:

Finepix XPxxx:

kifutott sorozat

XP100/XP150 (2012, 14MP CMOS), XP200 (2013, 16MP CMOS)

Finepix XPxx(x):

XP10 ( 2010, 12MP CCD ), XP20 nincsen, XP30 ( 2011 ), XP40 nincsen, XP50 ( 2012 ), XP60 ( 2013 ), XP70 ( 2014 ), XP80 ( 2015 ), XP90 ( 2016 ), itt ugrás jön a számozásban a másik sorozatuk miatt, XP120 (2017), XP130 (2018, 16MP BSI-CMOS)

Panasonic:

Lumix DMC-FT-xx:

kifutott sorozat

FT-10 ( 2010, 14MP CCD ), FT-20 ( 2012 ), FT-25 ( 2013 ), FT-30 ( 2015, 16MP CCD )

Lumix DMC-FT-x:

FT-1 ( 2009, 12MP CCD ), FT-2 ( 2010 ), FT-3 ( 2011 ), FT-4 ( 2012 ), FT-5 ( 2013 ), FT-6 ( 2015 ), FT-7 ( 2018, 20MP BSI-CMOS )

Canon:

PowerShot Dxx:

kifutott sorozat

D10 ( 2009, 12MP CCD ), D20 ( 2012 ), D30 ( 2014, 12MP BSI-CMOS )

Sony:

Cyber-shot DSC-TFx:

kifutott sorozat

TF1 ( 2013, 16MP CCD )

Cyber-shot DSC-TXxx:

kifutott sorozat

TX10 ( 2011, 16MP BSI-CMOS ), TX20 ( 2012, ), TX30 ( 2013, 18MP BSI-CMOS )

Nikon:

Coolpix S3x - W1xx:

S30 (2012, 10MP CCD), S31 ( 2013 ), S32 ( 2014 ), S33 (2015) majd számozást váltva folytatódnak mint W100 (2016, 13MP CMOS)

Coolpix AW1xx - W3xx:

AW100 (2011, 16MP CMOS), AW110 (2013),

AW120 ( 2014 ), AW130 ( 2015 ), majd számozást váltva folytatódnak mint W300 ( 2017, 16MP BSI-CMOS )

Az S3x – W1xx ( tulajdonképpen gyermek kamera ) sorozat különlegessége a mobil-telefonoknál gyakori, de fényképezőgépeknél már nem alkalmazott 1/3,1”-os szenzorméret.

A kurrens 8 modell két táblázatban fér el:

 

Nikon

W100 ( 2016 )

Nikon

W300 ( 2017 )

Olympus

TG-870 (2016)

Olympus

TG-5 ( 2017 )

érzékelő

13 MP CMOS

16 MP BSI-CMOS

16MP BSI-CMOS

12 MP BSI-CMOS

képarány

4:3

4:3

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

objektív

30-90

24-120

21-105

25-100

fényerő

f/3,3 – 5,9

f/2,8-4,9

f/3,5 – 5,7

f/2 – 4,9

érzékenység

125-1600

125-6400

125-6400 (kiterj. -12800)

100-12800

RAW

nincsen

nincsen

nincsen

van

kijelző

fix 2,7”

0,23 MP

fix 3” 0,92MP

3” felhajt.

0,92MP

fix 3”

0,46MP

kereső

nincsen

nincsen

nincsen

nincsen

sorozatfelv.

? kép/mp

7 kép/mp

7 kép/mp

20 kép/mp

záridő ( mp )

1-1/2000

1-1/4000

4-1/2000

4-1/2000

video

FHD/30p MPEG-4, H.264

UHD/30p MPEG-4, H.264

FHD/60p MPEG-4, H.264

UHD/30p MPEG-4, H.264

Wi-Fi

802.11b/g/n + Bluetooth LE

802.11b/g/n + Bluetooth LE

802.11b/g/n

802.11b/g/n

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

beépített vaku

3,1 m

5,2 m

4 m

3,1 m

tartozék-papucs

nincsen

nincsen

nincsen

nincsen

tároló

SDXC

SDXC

SDXC

SDXC

időjárásálló váz

vízálló 10 m-ig, ütésálló 1,8 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 30 m-ig, ütésálló 2,4 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 15 m-ig, ütésálló 2,1 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 15 m-ig, ütésálló 2,1 m-ig, hidegálló -10°C-ig

tömeg

180 g

230 g

220 g

250 g

akku

220 kép

280 kép

300 kép

340 kép

ár ( Ft )

42.000 - 52.000

124.000 - 144.000

utolsó ár: 89.000

133.000 - 152.000

 

 

Ricoh

WG -50

( 2017 )

Ricoh

WG –M2

( 2016 )

Fujifilm

XP130

( 2018 )

Panasonic

FT-7

( 2018 )

érzékelő

16MP BSI-CMOS

8MP CMOS

16 MP BSI-CMOS

20 MP BSI-CMOS

képarány

4:3, 1:1, 16:9

4:3, 1:1, 16:9

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

3:2, 4:3, 1:1, 16:9

objektív

28-140

9

28-140

28-128

fényerő

f/3,5 – 5,5

f/2

f/3,9-4,9

f/3,3-5,9

érzékenység

125-6400

200-6400

100-3200 (kiterj. -6400)

80-3200 (kiterj. -6400)

RAW

nincsen

nincsen

nincsen

nincsen

kijelző

fix 2,7” 0,23 MP

fix 1,5” 0,115 MP

fix 3” 0,92MP

állítható 3”    1,04 MP

kereső

nincsen

nincsen

nincsen

1,17 MP 2,53x

sorozatfelv.

8 kép/mp

8 kép/mp

10 kép/mp

10 kép/mp

záridő ( mp )

4-1/4000

1/4-1/24000

4-1/2000

4-1/1300 (mech.)

- 1/16000 (el.)

video

FHD/30p MPEG-4, H.264

UHD/30p

MPEG-4, H.264

FHD/60p H.264

UHD/30p

MPEG-4, H.264

Wi-Fi

?

802.11b/g/n

802.11b/g/n + Bluetooth LE 4.0

802.11b/g/n

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

beépített vaku

5,5 m

 

4,4 m

5,6 m

tartozék-papucs

nincsen

nincsen

nincsen

nincsen

tároló

SDXC

mikroSDXC

SDXC

SDXC (UHS-I)

időjárásálló váz

vízálló 14 m-ig, ütésálló 1,6 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 20 m-ig, ütésálló 2 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 20 m-ig, ütésálló 1,75 m-ig, hidegálló -10°C-ig

vízálló 31 m-ig, ütésálló 2 m-ig, hidegálló -10°C-ig

tömeg

195 g

135 g

205 g

320 g

akku

300 kép

450 kép

240 kép

300 kép

ár ( Ft )

75.000 – 80.000

utolsó ár: 70.000

70.000 – 80.000

még nem ismert

"Kisszenzoros" kompaktok /1

Hagyományosan az 1/3” - 1/2” mérettartományba eső érzékelőket nevezik „kisszenzorosak”-nak. Valójában még 1/3,2”-osak is előfordultak, de a korábbi széles repertoárból ( 1/3,2”, 1/3”, 1/2,7”, 1/2,5”, 1/2,33” és 1/2,3” ) mára az 1/2,3” érzékelős, beépített zoom-objektíves kompakt kamerák maradtak meg.

Az 1/2,3”-os szenzorok 4:3 képarányúak, tényleges fizikai méretük 6,17x4,55 mm, átmérőjük 7,7 mm, szorozva 1,5-el = 11,55 mm, azaz kb. 0,45” ami „kerekítve” kb. 1/2,3  ( 0,4348 ). Fénygyűjtő felületük 28,1 mm2 vagyis kb. a fele a 2/3”-osok területének ( 58 mm2 ), kb. negyede az 1”-osokénak ( 116 mm2 )  és kb. nyolcada a mikro 4/3-osokénak ( 225 mm2 ).

Az elmúlt 5 év kamera-eladásainak jelentős csökkenése elsősorban ezt a kategóriát sújtotta – részben a mobiltelefonok által támasztott verseny, részben az indokolatlanul nagyszámú, egymástól alig megkülönböztethető modell forgalmazása miatt. Így aztán a legtöbb gyártó - veszteségeinek csökkentése érdekében - racionalizálta és egyedi jellegzetességekkel látta el a kisszenzoros kompaktjait, melyek jelenleg négy kategóriába sorolhatók: bridge, utazó ( szuperzoomos ), strapabíró ( kalandálló ) és „egyszerű” kamerák. „Egyszerű” kisszenzoros kompaktokat már csak a két nagy, Canon és Nikon forgalmaz - egyre csökkenő mértékben.

1. Bridge ( SLR-szerű kompakt ) kamerák

A „bridge” kategória ( és elnevezés ) a filmes időszak végéről, 1988 tájáról származik, és azokat a kompakt kamerákat nevezték így, melyek „áthidalták” az egyszerű kompaktok és a tükörreflexesek közötti rést. A digitális korszak bridge kameráinak többsége kisszenzoros, nagyzoomos kivitelben készül, ugyanis ezek a gépek elég nagyok és súlyosak, és növekvő szenzormérettel tovább nő az objektív mérete ( az 1”-osak csaknem 1 kg-ot nyomnak, még nagyobb szenzorral nem is készülnek ). Mivel szinte mindenre alkalmasak, minden gyártó tart a termékválasztékában bridge kamerá(ka)t az alábbiak szerint:

Panasonic:

-     LZxx-sorozat: LZ1/LZ2 még kompakt gépként indult 2005-ben, LZ3/LZ5 ( 2006; LZ4 nem volt ), LZ6/LZ7 ( 2007 ), LZ8/LZ10 ( 2008 ), LZ20-tól válnak bridge-é ( 2012; 16MP CCD ), LZ30 ( 2013 ), végül LZ40 ( 2014; 20MP CCD ) – kifutott sorozat

-     FZxx-sorozat: FZ1 2002-ben még kompakt ( 2MP CCD ), FZ2 ( 2003 ), FZ3 ( 2004 ), FZ4/FZ5 ( 2005 ), FZ7 ( 2006 ), FZ8 és FZ18 ( 2007 ), FZ28 ( 2008 ), FZ35/FZ38-tól bridge ( 2009 ), FZ40/FZ45 ( 2010 ), FZ47/FZ48 ( 2011 ), FZ60/FZ62 ( 2012 ), FZ70/FZ72 ( 2013 ), FZ80/82 ( 2017 )          ( beceneve a „távcső” )

-     FZxxx-sorozat: távoli előzményük az FZ10 ( 2003 ), FZ20 ( 2004 ), FZ30 ( 2005 ) és FZ50 ( 2006 ) kompaktok, majd 2010-től indult a jelenlegi bridge-sorozat az FZ100 modellel, FZ150 ( 2011 ), jelenleg FZ200 ( 2012; 12MP BSI-CMOS, 24x zoom, fix f/2,8 objektív ) és FZ300 ( 2015; FZ200 időjárásálló vázban, jobb kijelzővel és keresővel, elektronikus zárral és 4k video-val ).

Leica:

-   V-Lux sorozat: V-Lux 1 ( 2006, Panasonic FZ50 iker-modellje ), V-Lux 2 ( 2010, Panasonic FZ100 ),  V-Lux 3 ( 2011, Panasonic FZ150 ), V-Lux 4 ( 2012, Panasonic FZ200 ) - az FZ300 Leica iker-modellje már nem készült el, hanem ebben a formában kifutott a sorozat és V-Lux Typ 114-től ( Panasonic FZ1000 párjától ) 1”-os szenzorral folytatódik.

Ricoh:

Pentax X sorozat: X70 ( 2009 ), X90 ( 2010 ), X-5 ( 2012 )       - kifutott

Pentax XG sorozat: egyetlen tagja az XG-1 ( 2014 )                  - kifutott

Canon:

-    SX IS/HS sorozat: SX1/SX10 IS ( 2008, 10MP CMOS ), SX20 IS ( 2009 ), SX30 IS

( 2010 ), SX40 HS ( 2011 ), SX50 HS ( 2012 ), jelenleg SX60 HS ( 2014, 16MP BSI-

CMOS 65x zoom )

-    SX5xx IS/HS sorozat: SX500 IS 2012-ben kompaktként indult ( 16MP CCD ),

SX510 HS ( 2013 ), SX520 HS ( 2014 ), SX530 HS-től ( 2015 ) bridge, jelenleg

SX540 HS ( 2016; 20MP BSI-CMOS, 50x zoom )

-    SX4xx IS sorozat: SX400 IS kompaktként indult 2014-ben ( 16MP CCD ), SX410 IS

( 2015 ), 2016-tól bridge SX420 IS és SX430 IS ( 20MP CCD )

Nikon:

Pxx/P100-as sorozat: P50 ( 2007; kompakt ), P60 ( 2008; kompakt ), P70 nincsen ( az ugrás a számozásban általában jelentős változást jelez ), P80 ( 2008; bridge ), P90 ( 2009; bridge ), P100 ( 2010; bridge )                                    - kifutott sorozat

P500-as sorozat: P500 ( 2011, 12MP BSI-CMOS ), P510 ( 2012 ), P520 ( 2013 ), P530 ( 2014, 16MP BSI-CMOS )                                              - kifutott sorozat

L800-as sorozat: 2012-ben az L810 még kompakt volt ( 16MP CCD ), L820-tól bridge ( 2013, 16MP BSI-CMOS ), L830 ( 2014 ), L840 ( 2015 )          - kifutott sorozat

P600-as sorozat: P600 ( 2014, 16MP BSI-CMOS ), P610 ( 2015, P600 GPS-el ) - kifutott

P900-as sorozat: P900 ( 2015, 16MP BSI-CMOS, 84x zoom )

Bxxx-sorozat: B500 ( 16MP BSI-CMOS, 40x zoom ), B700 ( 20MP BSI-CMOS, 60x zoom )

Olympus

SP5xxUZ sorozat: SP-565UZ ( kompakt ), SP-590UZ ( bridge )           - kifutott

- SP8xxUZ sorozat: SP-800UZ ( kompakt ), SP-810UZ ( bridge ), SP-820UZ ( bridge ) - kifutott

Stylus SP-100 sorozat: SP-100 ( 2014, 16MP BSI-CMOS, 50x zoom )  - kifutott

Sony:

HXxxx-sorozat: HX1 ( 2009, 9MP CMOS ), HX100 ( 2011 ), HX200 ( 2012 ), HX300 ( 2013 ), HX400V ( 2014; „V” a beépített GPS-t jelenti ), HX350 ( 2016 )

Hxxx-sorozat: H200 ( 2013, 20MP CCD ), jelenleg H300 és H400 ( 2014, 20MP CCD, 35x és 64x zoom ).

Fujifilm:

- S1xxx sorozat: S1500, S1600, S1770, S1800, S1880   - kifutott

- S2xxx sorozat: S2000HD, S2500HD, S2600HD, S2800HD, S2900HD, S2950, S2990

- kifutott

- S3xxx sorozat: S3200, S3250                                      - kifutott

- S4xxx sorozat: S4000, S4050, S4200, S4500, S4800     - kifutott

- SLxxx sorozat: SL240, SL300, SL1000                         - kifutott

- S6xxx sorozat: S6000fd, S6800                                   -kifutott

- S8xxx sorozat: S8000fd, S8100fd, S8200, S8300, S8400W és S8500 ( 2013 ), S8600 ( 2014 )                            - kifutott

- S9xxx sorozat: S9000, S9100, S9200, S9400W, jelenleg S9800 és S9900W ( 2015 ): 16MP CMOS, 50x zoom    a „W” a WiFi-s verziót jelöli

- S sorozat: S1 ( 2014 ): 16MP BSI-CMOS, 50x zoom        - kifutott

Megjegyzések:

- S5xxx, S7xxx sorozatokat és S8xxx/S9xxx egyes számait Fujifilm már felhasználta a 2000-es évek első felében különböző kompaktokra

- Nikon-nak is vannak S1xxx - S9xxx kompakt sorozatai, úgyhogy azt is figyelni kell egy adott modellnél, hogy FinePix S…..vagy Coolpix S…….a teljes megnevezése.

A gyártók csúcsmodelljeinek összehasonlítása:

 

Nikon B700*

Nikon P900

Fujifilm S9900W**

Sony*** HX400V

Canon SX60HS

Panasonic FZ300****

érzékelő

20MP BSI-CMOS

16MP BSI-CMOS

16MP BSI-CMOS

20MP BSI-CMOS

16MP BSI-CMOS

12MP BSI-CMOS

képarány 4:3 4:3 1:1, 4:3, 3:2, 16:9 1:1, 4:3, 3:2, 16:9 1:1, 4:3, 3:2, 16:9, 5:4 1:1, 4:3, 3:2, 16:9

objektív

24-1440

24-2000

24-1200

24-1200

21-1365

25-600

fényerő

f/3,3 - 6,5

f/2,8 - 6,5

f/2,9-6,5

f/2,8-6,3

f/3,4 - 6,5

fix f/2,8

ISO

100-3200

100-6400

100-12800

100-3200

100-3200

100-6400

RAW

nincs

nincs

nincs

nincs

van

van

kijelző

3” 0,92MP ki- felhajt.

3” 0,92MP ki- felhajt.

3” 0,46MP fix

3” 0,92MP  felhajt.

3” 0,92 MP ki- felhajt.

3” érintő, 1,04MP ki- felhajt.

kereső

0,92 MP

0,92 MP

0,92 MP

van

0,92 MP

1,44MP

sorozatfelv.

5 kép/mp

7 kép/mp

10 kép/mp

10 kép/mp

6,4 kép/mp

12 kép/mp

záridő

15-1/4000

15-1/4000

8-1/2000

30-1/4000

15-1/2000

60-1/16000

video

UHD/30p MPEG-4, H.264

FHD/60p MPEG-4, H.264

FHD/60i H.264

FHD/60p MPEG-4, AVCHD

FHD/60p H.264 MPEG-4

FHD/30p MPEG-4, AVCHD

Wi-Fi

Bluetooth

van

van

van + NFC

van

van

tartozék-papucs

nincs

nincs

van

van

van

van

időjárásálló váz

nem

nem

nem

nem

nem

víz- és porálló

tömeg

565 g

900 g

670 g

660 g

650 g

590 g

akku

350 kép

360 kép

300 kép

300 kép

340 kép

380 kép

ár ( Ft )

120.000-150.000

175.000-180.000

80.000

130.000-145.000

120.000-140.000

150.000-165.000

Megjegyzések:

*Nikon B500 hasonló a B700-hoz, de 16MP BSI-CMOS a szenzora és 40x a zoom-átfogása, ára: 75.000-90.000 Ft

**Fujifilm S9800 az S9900W Wi-Fi nélküli verziója – ára 70.000 Ft

***HX350 a HX400V kisebb zoom-tartományú ( 24-1000 mm ) és Wi-Fi nélküli verziója, ára: 125.000 – 140.000 Ft

****FZ200 az FZ300 régebbi kivitele egyszerűbb keresővel és kijelzővel, 4k video és időjárás-állóság nélkül, ára: 97.000 - 120.000 Ft.

Néhány gyártó tart második vonalbeli – egyszerűbb, olcsóbb – bridge modellt is:

Panasonic FZ82

Sony H400*

Canon SX430 IS**

Canon SX540 HS

érzékelő

18MP BSI-CMOS

20MP CCD

20MP CCD

20MP BSI-CMOS

objektív

20-1200

25-1550

24-1080

24-1200

fényerő

f/2,8-5,9

f/3,4-6,5

f/3,5 - 6,6

f/3,4-6,5

érzékenység

80-3200

80-3200

100-1600

80-3200

RAW

van

nincsen

nincsen

nincsen

kijelző

3” fix 1,04MP érintőkép.

3” fix 0,46MP

3” fix 0,23MP

3” fix 0,46MP

kereső

1,17 MP 0,46x

0,2 MP

nincsen

nincsen

sorozatfelv.

10 kép/mp

0,7 kép/mp

0,5 kép/mp

5,9 kép/mp

záridő

4-1/2000  1-1/16000

30-1/2000

15-1/4000

15-1/2000

video

UHD/30p MPEG-4, AVCHD

HD/30p MPEG-4, H.264

HD/25p H.264 MPEG-4

FHD/60p MPEG-4, H.264

Wi-Fi

van

nincsen

van + NFC

van + NFC

tartozék-papucs

van

nincsen

nincsen

nincsen

időjárásálló váz

nem

nem

nem

nem

tömeg

615 g

630 g

325 g

440 g

akku

330 kép

300 kép

195 kép

205 kép

ár ( Ft )

115.000

95.000-110.000

75.000-81.000

100.000-110.000

*Sony H300: a H400 kisebb zoomtartományú ( 25-875 mm ), kisebb tömegű ( 590 g ), olcsóbb verziója ( 55.000 - 70.000 Ft ).

**Canon SX420 IS: az SX430 IS kisebb ( 42x ) zoom-os, olcsóbb ( 70.000 – 75.000 Ft ) verziója

A pixel-verseny után várhatóan a zoom-tartományok versenye is befejeződik - az ésszerűségi korlátot tele-irányban a légkör remegése és szennyeződése, állvány/támasz használatának szükségessége, f/5-6 táján kevés fény miatti zajosodás, ill. zajszűrés miatti képromlás, és a kontraszt-érzékelős autofókusz bizonytalansága jelenti.

A RAW-t és jó minőségű elektronikus keresőt tartalmazó bridge-ek szolgáltatásaikban közel lehetnek a belépőszintű tükörreflexesekhez, de az érzékelő méretében és az auto-fókuszálásban meglévő különbség miatt a képminőségben nem érhetik utol azokat.

"Nagyszenzoros" kompaktok

Eredetileg nagyszenzoros alatt az 1/2” - 2/3” mérettartományba eső kompaktokat értették. Mára ez a skála ( 1/2”, 1/1,8”, 1/1,75”, 1/1,7”, 1/1,65” 1/1,6” és 2/3” ) két méretre - az 1/1,7”-ra és a 2/3”-ra - redukálódott, és mindkettejükre a „nagyszenzorosak” helyett inkább a „legnagyobb kisszenzorosak” elnevezés illik - ugyanis szép számban vannak már 1” ( sőt 4/3” és APS-C ) méretű zoom-os kompaktok is ( ezek ismertetése a megfelelő szenzorméretnél történt ).

A „nagyszenzorok” valamennyien 4:3 képarányúak, fizikai méretük:

1/1,7”: 7,44 x 5,58 mm, átmérője 9,3 mm, szorozva 1,5-el = 13,95 mm = 0,55” ami „kerekítve” 1/1,7”   ( 0,588” )

2/3”: 8,8 x 6,6 mm, átmérője 11,0 mm, szorozva 1,5-el = 16,5 mm = 0,65” ami „kerekítve” 2/3”  ( 0,666” )

A 2/3”-os szenzor képérzékelő felülete 58,1 mm2 , azaz fele akkora, mint az 1”-osoké ( 116 mm2 ), és kb. kétszer akkora, mint az 1/2,3”-os kisszenzoroké ( 28,1 mm2 ) – vagyis a 2/3” méret illeszkedik a „kisszenzor” – „nagyszenzor” – 1” – 4/3” érzékelősorozat kb. fényértékenkénti osztású skálájába.

Az 1/2” - 2/3” mérettartomány nemrég a felső kategóriás kompaktok területe volt, minden gyártó forgalmazott „nagyszenzoros” kamerát. Az alábbi összeállítás felsorolja a közelmúlt termékcsaládjait, melyből látszódik, hogy rohamosan csökken az ide sorolható kamerák köre. A kompakt modellek számának általános csökkenése és a „nagyszenzor” fogalmának megváltozása eredményeképpen valószínűleg teljesen meg is szűnik ez a kategória.

Fujifilm ( 1/2” - 2/3” ):

Az 1/2”-os, 5x zoom-os ultrakompakt Z….EXR sorozat nem volt hosszú életű, 2010-ben a Z700EX, Z707EXR, Z800EXR és 808EXR ( 12 MP CCD ) modellekkel kezdődött, és 2011-es Z900EXR-el ( 16 MP CMOS ) be is fejeződött.

A ( Panasonic TZ utazó kameráinak versenytársaként ) 2009-ben indult 1/2”-os F…EXR sorozat első tagjai az F70EXR és 75EXR voltak ( 10 MP CCD ), majd az  F80EXR, F85EXR, F300EXR és 305EXR ( 2010 ), F500EXR, F550 EXR, F600EXR ( 2011 ), F660EXR, F750EXR, F770EXR, F800EXR ( 2012 ) következtek. Az utolsó modell a 2013-as F900EXR ( 16MP CMOS ) volt, ezzel a sorozat megszűnt.

Az 1/2”-os bridge HS…EXR sorozat tagjai a HS20EXR / HS22EXR ( 2011 ), a HS30EXR / HS35EXR és HS50EXR ( 2013 ) voltak ( 16MP CMOS ), ezzel a termékcsaládnak vége szakadt.

A 2011-ben indult 2/3”-os X-S1 bridge kamera ( 12 MP CMOS ) utód nélkül megszűnt, a 2012-ben elkezdett XF1 2/3” kompakt ( 12 MP CMOS ) is folytatás nélkül futott ki.

A 2/3”-os X…kompakt sorozat az X10-ből ( 2011 ), X20-ból ( 2013 ) és X30-ból ( 2014 ) állt ( AA-szűrő nélküli 12MP X-Trans CMOS, hibrid autofókusz )      - kifutott sorozat

A 2/3”-os XQ....ultrakompakt sorozat az XQ1-ből ( 2013 ), ill. az XQ2-ből ( 2015 ) állt ( az X-sorozat kereső nélküli változata )                                             - kifutott sorozat

Olympus ( 1/1,7” ):

A ( Canon S90 nagyszenzoros kompaktja ellen indított ) rövidéletű XZ… sorozat az XZ-1 ( 2011 ), XZ-2 iHS ( 2012 ) és XZ-10 iHS ( 2013, ez 1/2,3” szenzoros volt ) kamerákból állt - de már kifutott

Bridge gépek voltak a Stylus 1 sorozat tagjai, a Stylus 1 ( 2013 ) és a Stylus 1s ( 2015 ) - már kifutottak

Panasonic ( 1/1,7” ):

A kompakt LX sorozat 2005-ben az LX1-el ( 8MP CCD ) kezdődött, majd LX2 ( 2006 ), LX3 ( 2008 ), ( LX4 nincsen ), LX5 ( 2010 ), ( LX6 nincs ) következett. Utolsó tagja az LX7 ( 2012 ), folytatásának az 1”-os LX15 tekinthető.

Az LF sorozatnak egyetlen tagja volt ( LF1; 2013; 12 MP CMOS ), és ezzel ki is futott.

Leica ( 1/1,7” ):

C Typ 112: Panasonic LF1 ikermodellje volt

Canon ( 1/1,7” ):

A maga idejében kategóriát alkotó volt a G sorozat, melynek élettartama is korszakos: G1 ( 2000, 3 MP CCD ), G2 ( 2001 ), G3 ( 2002 ), ( G4 nincsen ), G5 ( 2003 ), G6 ( 2004 ), G7 ( 2006 ), ( G8 nincsen ), G9 ( 2007 ), G10 ( 2008 ), G11 ( 2009 ), G12 ( 2010 ), ( G13 és G14 nincsen ), G15 ( 2012 ) és G16 ( 2013 ). Folytatásának az 1”-os G5 X tekinthető.

( A sorozat tagjai nem keverendők össze a Panasonic mikro 4/3-os G1, ….G7 gépeivel ! )

A G-vel párhuzamosan haladt az S-sorozat, azonos szenzorral, de kisebb vázban és kereső nélkül. Tagjai: S10 ( 1999 ), S20 ( 2000 ), S30 és S40 ( 2001 ), S45 ( 2002 ), S50 ( 2003 ), S60 és S70 ( 2004 ), S80 ( 2005 ), S90 ( 2009 ), S95 ( 2010 ), S100 ( 2011 ), S110 ( 2011 ), és S120 ( 2013 ). Folytatásának az 1”-os G9 X tekinthető.

Az S110-nek 2014-ben kiadták egy olcsóbb, CCD szenzoros verzióját is S200 néven, mely utód nélkül kifutott.

Casio ( 1/1,7” ):

Japánban és Kínában népszerűek a kompaktjaik, az utóbbi években forgalomban lévő „nagyszenzorosaik” az alábbiak:

Exilim EX-10 ( 2013 ): 12MP BSI-CMOS, 28-112 optikai és 2x digitális zoom, kihajtható 3,5” 921k LCD, f1,8-f2,5 optika, 6 kép/mp sebesség, HD/30p video, felpattanó vaku, nincsen kereső, 385 g tömeg            - kifutott

Exilim EX-100 ( 2014 ): 12MP BSI-CMOS, 28-300 optikai és 2x digitális zoom, fix 3,2” 921k LCD, nincsen kereső, f=2,8 állandó optika, „5-tengelyes” IBIS, felpattanó vaku, 6 kép/mp sebesség, FHD/30p, 385 g tömeg.

Exilim EX-ZR3500 ( 2014 ), EX-ZR3600 ( 2015 ): 12MP BSI-CMOS, 25-300 optikai és 4x digitális zoom, 3” 921k kihajtható LCD, 15 kép/mp sebesség, ISO 80-6400 érzékenység, f2,8-6,3 optika, WiFi, Bluetooth, beépített vaku, 250 g tömeg     - kifutott

Exilim EX-TR50 ( 2014 ), EX-TR70 ( 2016 ), EX-TR80 ( 2017 ): 12MP BSI-CMOS, fix objektív 4x digitális zoom-al, nincs kereső, érintésérzékeny 3” 921k kihajtható LCD, FHD video, tömeg 165 g.

Exilim EX-ZR5000 ( 2016 ), EX-ZR5100 ( 2017 ): 12MP BSI-CMOS, 19-95 optikai és 5x digitális zoom, felhajtható 3” 921k LCD, nincsen kereső, f=2,7-6,4 objektív, 4,6 m vaku, 30 kép/mp sebesség, H.264 FHD/30p video, WiFi + Bluetooth, 250 g tömeg.

Nikon ( 1/1,7” ):

P3xx sorozat: Canon S95 és Panasonic LX5 versenytársaként indították el. Tagjai a P300 ( 2011 ), P310 ( 2012 ) még kisszenzorosak, P320 nincsen - minőségi változást jelölnek a számsorban az ugrással - P330-tól ( 2013 ) nagyszenzorosak, P340 ( 2014 )  - kifutott

P7xxx sorozat: Canon G-sorozatának sikerén felbuzdulva indították el a felsőkategóriás kompakt kategóriában. Tagjai a P7000 (2010), P7100 (2011), itt ugrás jött a számozásban, P7700 (2012), P7800 (2013)        - kifutott

Ricoh ( 1/1,7” ):

Ricoh Pentax MX-1 ( 2013 ) utód nélkül megszűnt.

Valamennyi felsorolt kameránál megállapítható, hogy megnövelt érzékelő méretük ellenére nem növelték a kompaktoknál bevett módon a felbontást a szokásos 18-20 MP-ig, és gyors optikákkal rendelkeztek, így nagyon jó képminőséget biztosítanak.

Nem kompakt, hanem kompakt méretű MILC a Ricoh Pentax Q-sorozata, „nagyszenzoros” érzékelővel és Q-csatlakozós kis objektívekkel:

Q ( 2011 ): 12MP BSI-CMOS 1/2,3” szenzor, távmérős-stílusú váz, 0,46 MP fix 3” LCD, nincsen kereső, 1,5 kép/mp sebesség, FHD/30p video, beépített felugró vaku, szenzor-mozgatásos képstabilizáció, 180 g tömeg – már nem gyártják.

Q10 ( 2012 ): a Q javított változata opcionális keresővel, 5 kép/mp sebességgel és 200 g tömeggel – már nem gyártják.

Q7 ( 2013 ): a Q10 új verziója 1/1,7” BSI-CMOS szenzorral és Eye-Fi-vel - már nem gyártják.

Q-S1 ( 2014 ): „ráncfelvarrott” Q7, a váz ára 99.000 Ft.

1 colos formátum /2

Az 1”-os érzékelőjű, beépített objektíves kamera-sorozatok:

-  Sony RX0 ( 2017 )                                         inkább akciókamerának tekintik

-  Sony RX10 (2013), RX10 II (2015), RX10 III (2016), RX10 IV (2017)  bridge

-  Sony RX100 ( 2012 ), RX100 II ( 2013 ),  RX100 III ( 2014 ), RX100 IV ( 2015 ), RX100 V ( 2016 )

-  Canon G5 X ( 2015 ), G7 X ( 2014 ), G7 X II ( 2016 ), G9 X ( 2015 ), G9 X II (2017)

-  Canon G3 X ( 2015 )                                                                         bridge

-  Panasonic FZ1000 ( 2014 ), FZ2000 ( 2016 )                                       bridge

-  Leica V-Lux ( Typ 114 ) - Panasonic FZ1000 iker-modellje                     bridge

-  Panasonic TZ100 ( 2016 ), TZ (2018 )

-  Panasonic LX15 ( 2016 )

Figyelem! Megtévesztő a Canon GX termékcsaládjának a típusjelzése: a G1 X és G1 X II 1,5”-os, a G1 X III APS-C szenzoros kompaktot, a G3 X 1” szenzoros bridge gépet, a G5 X, G7 X és G9 X különböző verziói 1” érzékelős kompaktokat jelölnek - és mindezek nem keverendők össze a Panasonic GX1, GX7 és GX8 mikro 4/3-os MILC kameráival!

Az aktuálisan forgalmazott 1” kompakt modellek összehasonlítása:

Canon*

G7 X II

( 2016 )

Canon

G5 X

( 2015 )

Panasonic

TZ200

( 2018 )

Panasonic

LX15

( 2016 )

Sony**

RX100 V

( 2016 )

szenzor

20 MP BSI-CMOS

20 MP BSI-CMOS

20 MP CMOS

20 MP BSI-CMOS

20 MP rétegelt BSI-CMOS

képarány

3:2, 4:3, 16:9

3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

kép-

stabilizálás

optikai

optikai

fotónál optikai,

videonál

„5-tengelyes”

szenzormozg.

fotónál optikai,

videonál

„5-tengelyes”

szenzormozg.

optikai

érzékenység

auto, 125-12800 (kiterjeszthető 25600-ig)

auto, 125-12800

auto, 125-12800 (kiterjesztve 80-25600)

auto, 125-12800 (kiterjesztve 80-25600)

auto, 125-12800 (kiterjesztve 80-25600)

sorozat-felvétel

8 kép/mp

6 kép/mp

10 kép/mp

10 kép/mp

24 kép/mp

kereső

nincsen

2,36 MP

2,33 MP, 0,53x

nincsen

2,36 MP

kijelző

3” 1,04 MP érintőképernyő

kihajtható

3” 1,04 MP érintőképernyő

kihajtható/ elfordítható

3” 1,24 MP érintőképernyő

rögzített

3” 1,04 MP érintőképernyő

kihajtható

3” 1,23 MP

kihajtható

élesség-

állítás

31-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

31-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

49-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

49-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

315-pontos hibrid autofókusz, kézi állítás

záridő

15 - 1/2000 mp

30 - 1/2000 mp

60-1/2000

( mech.)

- 1/16000

( elektr. )

60-1/4000

( mech.)

- 1/16000

( elektr. )

30-1/2000

( mech.)

- 1/32000

( elektr. )

vaku

beépített 7 m,

külső nem csatlakoz-tatható

beépített 7m,

külső csatlakoztat-ható

beépített 6,8m,

külső nem csatlakoztatható

beépített 12m,

külső nem csatlakoztatható

10m beépített,

külső nem csatlakoztat-ható

video

H.264,

MPEG-4

FHD/60p

H.264,

MPEG-4

FHD/60p

MPEG-4, AVCHD, H.264

UHD/30p, FHD/60p

H.264,

MP-4

FHD/60p, UHD/30p

MPEG-4, AVCHD,

XAVC S,

UHD/30p, FHD/120p

Wi-Fi, Bluetooth

802.11 b/g/n NFC-vel

802.11 b/g/n NFC-vel

802.11 b/g/n + Bluetooth 4.2 LE

802.11 b/g/n

802.11 b/g/n NFC-vel

fénymérés

többszegmenses, középre súlyozott

átlag, spot

többszegmenses, középre súlyozott átlag, spot

többszegmenses, középre súlyozott átlag, spot

többszegmenses, középre súlyozott átlag, spot

többszegmen-ses, középre súlyozott átlag, spot

zoom-tartomány

24 - 100

( + dig. 4x )

F1,8 - 2,8

24 - 100

( + dig. 4x )

F1,8 - 2,8

24 – 360

( + dig. 2x )

F3,3 – 6,4

24 - 72

( + dig. 2x-4x )

F1,4 – 2,8

24 -70

( + dig. 3,8x )

F1,8 - 2,8

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

tároló

SDXC

SDXC

SDXC ( UHS-I )

SDXC

SDXC,

MS Pro Duo, Pro HG Duo

kép/töltés

265

210

370

260

220

időjárásálló váz

nem

nem

nem

nem

nem

váz súlya

320g

( akkuval, kártyával )

355g

( akkuval, kártyával )

340g

( akkuval, kártyával )

310g

( akkuval, kártyával )

300g

( akkuval, kártyával )

ár ( Ft )

178.000 - 199.000

207.000 - 256.000

240.000 - 260.000

172.000 – 196.000

340.000 – 400.000

*G9 X II ( 2017 ) az objektívben ( 28 - 84 mm f2,0 - 4,9 ) és kijelzőben ( fix ) tér el tőle, így egy kisebb ( 205g ) és olcsóbb ( 150.000 – 155.000 Ft ) verziója a G7 X II -nek

**Sony a korábbi verziókat is gyártja, a „IV” ára 240.000 – 320.000 Ft, a „III” ára 153.000 – 250.000 Ft, a „II” ára pedig 150.000 - 220.000 Ft.

A kamerák világának a „svájci bicskája” a bridge kategória, mert szinte mindenre jó - legfeljebb nem egyformán jó mindenre, és egyes területekre vannak nála jobbak. A legismertebb ilyen helyzetek ( ahol vannak jobbak ) a gyors mozgások esete ( amikor a szenzorra integrált kontrasztérzékelős autofókusz nem reagál elég gyorsan, különösen a kamera felé irányuló mozgásokkor ), és a gyenge fényviszonyok. Ezen kívül elég nagyok és súlyosak, növekvő szenzormérettel tovább nő az objektív mérete, ezért jelenleg digitális gépeknél az 1” a bridge-kategória felső határa.

Az aktuálisan forgalmazott 1” bridge modellek összehasonlítása:

Panasonic FZ2000

( 2016 )

Canon G3 X

( 2015 )

*Sony RX10 II

( 2015 )

Sony RX10 IV

( 2017 )

szenzor

20 MP BSI-CMOS

20 MP BSI-CMOS

20 MP rétegelt BSI-CMOS

20 MP rétegelt BSI-CMOS

képarány

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

1:1, 3:2, 4:3, 16:9

képstabilizálás

optikai, video-nál „5-tengelyes” IBIS

optikai

optikai

optikai

érzékenység

auto, 125-12800

(kiterjesztve 80-25600)

auto, 125-12800

(kiterjesztve -25600)

auto, 100-12800

(kiterjesztve 64-25600)

auto, 100-12800

(kiterjesztve 64-25600)

zoom-tartomány

24 - 480 (+dig. 2x) F2,8–4,5

24 - 600 (+dig. 4x) F2,8–5,6

24 -200 (+dig. 4x) fix F2,8

24 -600 (+dig. 4x) F2,4-4

sorozatfelvétel

12 kép/mp (rögzített fókusz), 7 kép/mp (folyamatos autofókusz)

6 kép/mp

14 kép/mp (rögzített fókusz), 3,5 kép/mp (folyamatos autofókusz)

24 kép/mp (rögzített fókusz), ? kép/mp (folyamatos autofókusz)

kereső

2,36 MP, 0,74x

opcionális

2,36 MP, 0,7x

2,36 MP, 0,7x, OLED

kijelző

3” érintőképernyő ki- és felhajtható 1,04 MP

3,2” érintőképernyő 1,62 MP, kihajtható

3” kihajtható 1,23 MP

3” kihajtható 1,44 MP érintőképernyő

élességállítás

49-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

31-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

25-pontos kontraszt-érzékelő, kézi állítás

315-pontos hibrid AF, kézi állítás

RAW

igen

igen

igen

igen

záridő

60-1/4000 (mech.)

- 1/16000 (elektr.)

30 - 1/2000 mp

30-1/3200 (mech.)

- 1/32000 ( (elektr.)

30-1/2000 (mech.)

- 1/32000 (elektr.)

vaku

beépített 13,2 m, külső csatlakoztatható

beépített 6,8 m, külső csatlakoztatható

beépített 10,2 m, külső csatlakoztatható

beépített 10,8 m, külső csatlakoztatható

video

MPEG-4, AVCHD H.264

DCI/24p, UHD/30p 1920x1080/60p

H.264, MPEG-4

1920x1080/60p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S

UHD/30p, FHD/120p

MPEG-4, AVCHD, XAVC S

UHD/30p, FHD/120p

Wi-Fi, Bluetooth

802.11 b/g/n

nincs NFC

802.11 b/g/n NFC-vel

802.11 b/g/n + NFC

802.11 b/g/n + NFC

tároló

SDXC

SDXC

SDXC / MS Duo / Pro Duo / Pro-HG Duo

SDXC / MS Duo / Pro Duo/Pro-HG Duo

USB, HDMI

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

2.0, mikro

kép/töltés

350

300

400

400

időjárásálló váz

nem

igen

igen

igen

váz súlya

915g ( akkuval, kártyával )

735g ( akkuval, kártyával )

815g ( akkuval, kártyával )

1095g ( akkuval, kártyával )

ár ( Ft )

295.000 - 330.000

230.000 - 290.000

360.000 - 530.000

575.000 – 650.000

*A Sony RX10 IV nem leváltja az RX10 II-öt, hanem annak nagyobb zoom-os, gyorsabb sorozatfelvételre képes, érintőképernyős, hibrid autofókuszos párja ( valójában az RX10 III-nak a továbbfejlesztett utóda ).

Sony a rétegelt BSI-CMOS technológiáját 2012-ben jelentette be, de eddig csak egyes mobiltelefon kamerákban használták. A szenzor fénygyűjtő felületét növelték meg az egyéb áramköri részeknek a fényelnyelő diódák alatti rétegbe helyezésével ( BSI ), továbbá DRAM memóriát is integráltak közvetlenül az érzékelő lapkára ( rétegelés ), ami felgyorsítja a kiolvasási sebességet. Mind az előd-modellekhez, mind a versenytársakhoz képest ez egyelőre nagyon megdobja a rétegelt BSI-CMOS szenzoros kameráik árát, ezért a korábbi, „sima” BSI-CMOS szenzoros modelleket is gyártásban tartják.

Nikon-nak 1”-os szenzort eredetileg ( az azóta már On Semiconductor részévé vált ) Aptina gyártott. Az Aptina érzékelők integrált fázisdetektoros autofókusz technológiáját a Toshiba is átvette, a J5-nél Nikon ( mivel Aptina új tulajdonosa főleg az ipari és járműipari érzékelőkre szakosodott ) Toshiba-ra tért át - akinek teljes szenzorgyártása viszont 2016 tavaszától Sony-hoz került. Panasonic és Canon is részben Sony szenzort használ.

1 colos formátum /1

2011-ben már jelentős várakozás volt, hogyan reagálnak a DSLR-gyártók ( Canon, Nikon, Sony, Pentax ) a tükörnélküli kihívásra. A válasz meglehetősen meglepő volt: Nikon bevezette az 1”-os MILC, Pentax a még kisebb „Q” MILC-rendszerét, Sony pedig abbahagyta a klasszikus, felcsapódó tükrös DSLR-ek gyártását ( áttért SLT-re ), és felpörgette a NEX-termékcsalád ( APS-C MILC ) fejlesztését.

A filmes hagyományokhoz nem kötődő 1”-os érzékelőméretet tehát Nikon vezette be. Nagy dilemmája ugyanis az volt, hogy MILC-jei ne versenyezzenek a jól kiépített és jövedelmező APS-C tükörreflexeseivel - ezért „elég messzire lefelé” pozícionálta őket az APS-C-től - mégis - bőven a korabeli nagyszenzoros kompaktok fölé helyezve - versenyképes, eladható termékcsaládot alkossanak. ( FX = full frame, DX = APS-C mintájára ) CX-nek nevezte el a szenzorméretet, a később csatlakozó gyártók egyszerűen 1”-osnak hívják.

A 4/3" és annál kisebb szenzorok méreteit az optikai formátum útján specifikálják ( lásd mikro 4/3 fejezetet ). Az 1”-os érzékelők 13,2 x 8,8 mm-esek ( képarányuk 3:2 ), átmérőjük 15,86 mm, ez 1,5-el szorozva és inch-be átszámítva 0,9366-ot eredményez, ami kerekítve 1”. Területük 116 mm2, vagyis kb. a fele a mikro 4/3-osak effektív fénygyűjtő felületének.

Az eddigi Nikon 1 modellek:

-          V1 ( 2011 ), V2 ( 2012 ), V3 ( 2014 )   felsőkategóriásak

-          J1 ( 2011 ), J2 ( 2012 ), J3 ( 2013 ), J4 ( 2014 ), J5 ( 2015 ) középkategóriásak

-          S1 ( 2013 ), S2 ( 2014 )   belépőszintűek, kifutott sorozat

-          AW1 ( 2013 ) víz- és ütésálló

Az aktuálisan forgalmazott modellek összehasonlítása:

AW1 ( 2013 )

J5 ( 2015 )

V3 ( 2014 )

szenzor

14 MP CMOS

20,5 MP BSI-CMOS

18 MP CMOS

képarány 3:2 ( videónál 16:9 ) 3:2 ( videónál 16:9 ) 3:2 ( videónál 16:9 )

képstabilizálás

objektívben

objektívben

objektívben

érzékenység

auto, 160-6400

auto, 160-12800

auto, 160-12800

sorozatfelvétel

60 kép/mp (rögzített fókusz), 15 kép/mp folyamatos autofókusz

60 kép/mp (rögzített fókusz), 20 kép/mp folyamatos autofókusz

60 kép/mp (rögzített fókusz), 20 kép/mp folyamatos autofókusz

kereső

nincsen

nincsen

opcionális

kijelző

3” fix 0,92 MP

3” érintőképernyő 1,04 MP, kihajtható

3” érintőképernyő 1,04 MP, kihajtható

élességállítás

135 pontos kontrasztérzékelő, 105 pontos fázisdetektoros, kézi állítás

171 pontos kontrasztérzékelő, 105 pontos fázisdetektoros, kézi állítás

171 pontos kontrasztérzékelő, 105 pontos fázisdetektoros, kézi állítás

záridő

30 - 1/16000 elektr.

30 - 1/16000 elektr.

30 - 1/16000 elektr.

vaku

szárazföldön 5m beépített van, külső nem csatlakoztatható

beépített van, külső nem csatlakoztatható

beépített van, külső csatlakoztatható

video

MPEG-4, H264 1920x1080/30p

H.264, MPEG-4 1920x1080/60p 4k/15p

H.264, MPEG-4 1920x1080/60p

Wi-Fi

opcionális

802.11 b/g NFC-vel

802.11 b/g NFC-vel

tároló

SDXC

mikro SDXC

mikro SDXC

egyéb

GPS, magasság- és mélységmérő, iránytű

nincsen AA-szűrő, lassított/gyorsított video visszajátszás

nincsen AA-szűrő, lassított/gyorsított video visszajátszás, opcionális markolat

USB, HDMI

2.0, mini

2.0, mikro

2.0, mini

kép/töltés

220

250

310

időjárásálló váz

15m vízmélység      2m magasról leejtés -10° C-ig működés

nem

nem

váz súlya

200g ( akkuval, kártyával )

230g ( akkuval, kártyával )

380g akkuval, kártyával

ár ( Ft )

200.000 – 215.000 kit

110.000 - 120.000

195.000 - 220.000

A Nikon 1 sorozat fő erősségei a DSLR-eket is megszégyenítően gyors hibrid autofókusz és sorozatfelvételi képesség, és a kis objektívjeikből kiépíthető, könnyen hordozható rendszerek ( 35 mm-es ekvivalensben számolva 18 mm-től 810 mm-ig ) kialakíthatósága. Adapterrel Nikon DSLR-objektívek is csatlakoztathatóak a Nikon 1 vázakhoz, de ekkor már nem lesz kompakt és jó súlyeloszlású a rendszer a nagy objektívek miatt.

2016-ban Nikon ( saját 1”-os MILC rendszerével is átfedésbe kerülve és versenyezve ) bejelentette az 1”-os, hibrid autofókuszos kompakt / bridge DL - sorozatát, melyet sokan a Nikon 1 rendszer leváltásaként értelmeztek. A szállításuk azonban először 2017-re tolódott, majd végleg törölték a gyártási programjukból. Így a Nikon 1 további sorsa jelenleg nem tisztázott.

2016-ban Nikon ( saját MILC rendszerével is átfedésbe kerülve és versenyezve ) bejelentette az 1”-os kompakt / bridge DL - sorozatát, de a szállításuk 2017-re tolódik, így a Nikon 1 rendszer további sorsa is csak a DL-ek függvényében lesz meghatározható.

2014-ben Samsung is forgalmazni kezdett egy 1”-os, kereső nélküli MILC-et ( NX Mini ), mely 20 MP BSI-CMOS szenzorral, 3” 0,46 MP kihajtható, érintésérzékeny LCD-vel, WiFi+NFC-vel, microSD tárolással, de „csak” kontrasztérzékelős autofókusszal és 6 kép/mp max. sorozatfelvételi sebességel rendelkezett, és saját NX-M objektíveket ( vagy adapterrel Samsung NX objektíveket ) lehetett csatlakoztatni hozzá. Gyártását 2015-ben befejezték.

Egyre népszerűbb viszont az 1”-os szenzorméret a zoom-os kompaktok körében. Sony-t ( 2012 ) követve Canon és Panasonic is gyárt már ( 2014-től ) széleskörű fotózási és fejlett video funkciókkal rendelkező 1”-os kompaktokat és bridge kamerákat.

Powered by Blogger.hu